Függetlenség, 1965 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1965-06-10 / 23. szám
6-IK OLDAL PüGGETLENSSfi Thursday, June 10, 1965 Kinek van ócska automobilja? 60,000 dollárt is kaphat érte! A londoni Sotheby and Co. képtár látogatói a U. S. Early Bird közlő-csatlós közvetítésében figyelnek egy kép árverést New Yorkban. Riikii a Mária Tfiráia-tairtnl NEW YORK. — Egyszer volt, nem is olyan régen volt, hogy automobilista urak és hölgyek csak hétköznapokon hajtották vadonatúj, szép, tiszta kocsijukat, Chevrolettől Cadillacig, Mercedestől Rolls-Royce-ig, a hétvégeken inkább egy ócska tragaccsal bajlódtak s addig reparálgatták az autótörténelmi nevezeteségü Benz Velőt vagy Model-T Fordot, amíg az hangos örömkiáltások kíséretében megindult. Régi autók gyűjtése urasági hobby volt. De csak volt. Ma már az ócska autó üzlet big business, széditően merész és eredményes spekuláció. Akinek sikerült egy jó márkájú tragacsot olcsó áron megkaparintani, kevesebbet kockáztat, de sokszorosan többet nyerhet, mint a Wall Street értéktőzsdéjének legsikeresebb spekulánsa. Nem úgy van az, mint volt még nemrég, hogy ócskaautó raktárból ki lehetett emelni, potom 100 dollár áron, holmi 1930-as Cadillacot. Ma az ócskaautó-piacon a százasok kergetőznek az ezresekkel. Itt egy példa: Egy ipse — nevezzük Mr. Öcskakocsibarátnak — 1950- ben vett egy ócskástól egy 1908-as Renault kocsit 420 dollárért. A következő tiz évben történt a nagy változás, a hobbytól a spekulációig. Ennek folytán Mr. Ócskakocsibarát felcsapott óoskakocsispekulánsnak s eladta Renaultját 100 -százalék haszonnal, 840 dollárért. A vevő (Pontiac, Mich, lakója) nemrég közhírré tette, hogy a kocsi eladó — ára 2240. A szerénységet mostanság úgy vetik le magukról az ócskakocsisok, ahogy korábban ócska kocsijukat dobták el maguktól. 1980-ban egy versenydijryertes 1930-as Bentleyért 2240 dollárt fizetett egy szerencsés vevő és ez most szerencséjét azzal szeretné tetézni, hogy eladja 5600 dollárért; ennyit kér érte. Ezek az adatok New England egyik ócskaautó-gyüjtőjétől származik, aki érdeklődőknek megsúgja, hogy tudna ő még cifrább adásvételekről is mesélni, de úgy véli, jobb hallgatni, mert már ma is fantasztikusak az árak az ócskapiacon és szenzációs hírek még magasabbra röpítenék a tragacsprémiumokat. Az uraságok hobbyja megszéditette a mezők kérgeskezü népét. Régebben farmerek boldogok voltak, ha kiszolgált kocsijukért 10 dollárt tudtak kapni az ócskástól. Ma? Árverésre viszik a kocsit, amely használhatatlanná vált- Senki többet ? Aki legtöbbet igér, az kapja a tragacsot! * * * • Az ócskakocsi láz nem amerikai betegség, túl a tengeren is ázsiója van a vén kocsinak. Ayrshire skóciai városban nemrég az elhunyt John Sword marhatenyésztő hagyatékát árverésre bocsátották és az ócska autókat, 59-et amelyeket az öreg a negyvenes évek óta gyűjtögetett, potom áron összevásárolt, most összesen 046,540 dollárért adták el a legtöbbet-igérőknek. Volt az ócskaságok közt 1898-as Benz, 1908-as Silver Ghost Rolls-Royce, 1915-ös Model-T. William Sword, az örökös, nevetett a markába. “A papa — mondta — egyikért se fizetett soha pár száz fontnál többet. És most egyedül az ócska Silver Ghostért 20,160 dollárt fizetett Mr. Denis de Ferranti, egy angliai elektronikus gyár igazgatója. De nemcsak a nevető örökös nevetett jókedvében, a legtöbbet-igérők arca is mosolyra derült. William Milligan, norwicki gentlamen-farmer, aki a hagyatékból hét autót vásárolt 45,724 dollárért, azt mondta az aukció után: “Sokat fizettem, de még sokkal többet fogok kapni ezekért a régi automobilokért. A régi autók piacán már áruhiány jelei mutatkoznak. Azt hiszem, nincs messze az idő, amikor az emberek megtakarított pénzüket nemcsak részvényekbe fogják befektetni, hanem ócska autókba is. Egy régi Rolls-Royce vagy Mercedes-Benz éppen olyan biztos befektetés* mint egy Rembrandt festmény, mely ugyancsak régi...” * * * Vannak ilyen ócskaautógyüjtők és vannak olyanok: spekulánsok és nem-spekuláló gyűjtők. Ők öreg autókat gyűjtenek, mint mások bélyegeket vagy gyufaskatulyacimkéket. Például: Bemard J. Pollard detroiti kövezési vállalkozó valóságos öregautómuzeumot vásárolt össze. 1938 óta vásárol és már több mint 1000 tragaccsal dicsekedhet, A detroiti autófőutcán, a hires Livernois Avenun levő raktárában (múzeumában már nincs elég hely a sok autó számára, ezért egymás hegyén-hátán sorakoznak ott a vének. Hogyan tett szert több mint 1000 autóra, amelyeknek mindegyike valami okból, model, márka vagy ritkaság okából, hires tulajdonos vagy versenygyőzelem okából, Rembrandt nevet érdemel? Azt mondja ő: “Utazgattam, minden városban, minden faluban érdeklődtem a legöregebb autóelárusitó és a legöregebb lakó után. És amikor felkerestem a legöregebbeket, ezek nagyot néztek, nem is tudták, hogy ilyesmi is létezik: ócska autó gyűjtés! És pár perc alatt létrejött az üzlet ,az öregek örültek, hogy túladhattak egy ócskaságon, amelynek semmi hasznát nem vették...” Mr. Pollard igy végigutazta az egész országot, naponta 400 mérföldet hajtott. Nagy ócskás ez a Mr. Pollard, de nem a legnagyobb. A legnagyobb William Harrah, akinek játékbarlangja (pardon, kaszinója) van Reno hires városában, ő ellentétben Mr. Pollarddal, nemcsak az Egyesült Államokat utazta be, hanem az egész világon gyűjtött és ma már 1025 márkás ócskaságnak boldog tulajdonosa. Ezek közül 32i5-öt kiállított a kaszinója közelében levő léghűtéses áruházában. Az ilyen pénzes emberek, mint Harrah, a fő bűnösök abban, hogy már a felhőket karcolják a béna tragacsok — panaszolja Edgar L. Roy, a Boston egyik külvárosában levő Larz Anderson Antique Auto Museum elnöke ; az ilyenek miatt ma már majdnem lehetetlenség valahol, valamirevaló régi autót felfedezni! * * * Most hozzászól az ócskakocsi vásárhoz egy mindnyájunknak nagyon ismerős gyűjtő; a tax collector, az adógyüjtő. Az országos adóhivatal elmélete és gyakorlata igy hangzik: Akinek hobbyja, szenvedélye az ócskakocsi, fizessen azért, amenynyit akar, amennyit tud, a véfelárakat nem vonhatja le a jövedelmi adójából, mert a törvény szerint csak üzleti kiadások vonhatók le. Csak az öregautó-spekuláns hivatkozhat üzleti költségre, amely levonásba hozható. Ez baj, mindta Mills B. Lane, az atlantai Citizens & Southern National Bank elnöke. Hát, hogy mégis tudjon az adójából levonni, megnyitott egy ócskaautó-muzeumot, beléptidijat szedett, igy hát volt kiadás és bevétel — üzlet. És levonta a kiadásokat a jövedelmi adójából. No, Sir, mondta az adószedő, ez csak látszat-üzlet! Ennélfogva köteles utólag megfizetni az adót, amitől levonások utján a helyi adóhivatal mentesítette. Az utólagos adóbefizetések ügye az adóbíróság előtt még folyamatban van, a per kimenetele bizonytalan, miértis a bankár jónak látta “lefedezni magát” — eladott három tucat autót, hogy, ha muszáj, kielégíthesse a pénzéhes adószedőt. Szegény gazdag bankárnak fáj, nagyon fáj a szive, valahányszor meg kell válnia egy-egy prima darabtól. A 53 éves nagyur őszintén bevallja, hogy keserves könnyeket ontott, amikor kivitték a múzeumából, például, az 1932-es Pierce- Arrow V-12 coupét. Vagy az 1927 évi Bugatti Royale-t. Ezt a Bugatti Royale-t annakidején II. Carol román király számára gyártották. Lane, az atlantai bankár, három évvel ezelőtt 8500 dollárért vásárolta és, miután alaposan kireparáltatta, átfestette, eladta a fentebb nevezett William Harah renói kaszinótulajdonosnak 50,000 dollárért. (Szegény gazdag bankár, sírva fakadt, amikor hatszoros áron túl kellett adnia a királyi autón! .. . (És Mr. William Harrah ? Ő nem sir, ő nevet, mert neki már felajánlottak 60,000 dollárt azért a fejedelmi Bugattiért. Egyre kevesebb országban és pénzpiacon hallatszik a világhírű ezüst tallérnak — a dollár ükapjának csengése. Legutóbb Jemen közölte, hogy letér a tallér alapról és saját pénzt veret. Át kell cserélni a Mária Terézia-tallérokat “rial”-ra, a Jemeni Köztársaság uj pénznemére. A Mária Terézia-tallér két évszázadig Volt a Vörös-tenger térségének legkedveltebb pénze. Az ezüst érmék zömét Ausztriában verték. Minden tallér súlya 28,07 gramm, azaz valamivel több, mint az amerikai ezüstdolláré. Mindkét érme ezüst tartalma azonban azonos: 83,3 százalék. A tallér nem szűnik meg fizetési eszköz lenni Kelet-Afrikában. A Mária Terézia-tallérnak nincs hivatalos árfolyama és noha az ausztriai pénzverde évente kétmillió darabot készít, mégsem törvényes fizetési eszköz osztrák területen. A tallérok csupán ezüst öntvények, bevésett súly- és finomsági számokkal. Beiruti bankárok szívesen adnak egy tallérért 92 amerikai centet. Több évszázadot kell visszamennünk a történelemben, egészen 1518-ig, amikor is Schlick német gróf uralkodói engedélyt kapott, hogy saját pénzt verjen, mégpedig abból az ezüstből, amelyet Csehországban bányászott. A gróf ezüst pénze hamarosan igen népszerű lett: az egyik oldalon Szent Joachim képmása volt, a másik oldalon Csehország kétfarku oroszlánja. Az ezüst érméket a köznyelv “Joachimstmaler”-nek nevezte, majd később “Thaler”nek. I. Ferdinand császár visszavonta a pénzverés! engedélyt és a 15-ik század közepén elrendelte, hogy birodalmának hivatalos pénze a Thaler. Mária Terézia alatt a tallér megkapta ma is ismert formáját. S minden talléron, amelyet azóta is vertek, rajta van az 1780-as évszám. Ausztriának nem volt gyarmata Afrikában, de a kontinens egyetlen keresztény országával, Etiópiával kapcsolatokat ápolt. Ennek tudható be, hogy a tallér meghonosodott Etiópiában. A német birodalmi császárság hamarosan rájött arra, hogy á tallér kitűnő szolgálatot tesz afrikai gyarmatain, Tanganyikában és Kamerunban. S a brit kereskedők is megkedvelték az ezüstpénzt, ha számlákat kellett kiegyenlíteni Afrikában. Szudán a 18-ik század elején kapcsolódott a nemzetközi kereskedelembe és ez az ország is váltópénznek fogadta el az osztrák tallért és annak roKonát, a spanyol “pillér-tallért”. A spanyolok nemcsak odahaza, hanem újvilági gyarmataikon is “pillér-tallért” kezdtek verni, miután a Habsburgok a 16-ik században elfoglalták a spanyol trónt. Az amerikai gyarmatokon a “Thaler”-t “dollar”-nak ejtették s általában hivatalos pénzként használták. Az érmét ezért nevezték “pillértallérnak”, mert egyik oldalon két pillér volt látható, jelképezve “Herkules“ oszlopait”, azaz a Gibraltári szorost. Az amerikai kereskedők persze lerövidítették a spanyol pilléreket és számláikan csu-WASHINGTON. - A népszámlálási hivatal elkészítette az 1964. évi jövedelmi kimutatást s ebből kiderül az az örvendetes tény, hogy a múlt év folyamán a hivatalos szegénylistáról törölni lehetett 450,000 családot, azért, mert évi jövedelmük az előző évivel szemben nőtt, elérte vagy meghaladta a 3000 dollárt — a hivatalos szegénységi mércén felül emelkedett. Ez nemcsak azért örvendetes, mert jobb, ha kevesebb szegény család van ebben a gazdag országban, hanem azért is, mert 450,000 családnak a jobbmóduak sorába való élőlépésé ugyanakkar történt, amikor az amerikai családok | összes száma 400,000-el növekedett. Több családból kevesebb szegény család, ezt jelentik a statisztikai számok. De szegény családok, 3000 dollár évi jövedelem alatt, még mindig kelleténél nagyobb számban vannak. 8.4 millió a számuk és ez a szám azt jelenti, hogy az amerikai családok 17.6 százalékának jövedelme nem kielégitő. Mindenesetre a helyzet a múlt évben kedvezőbb volt, mint 1963-ban, amikor a szegények arányszáma 18.5 százalék volt. Minek tudható be, minek köszönhető a helyzet kedvező alakulása a szegénységi fronton? Nem tudjuk, mondják a népszámlálási hivatal sttisztik-usai. Minthogy ők hivatásszerűen számjátékkal foglalkoznak, csak számokkal tudják kifejezni azt, amit a valószínű oknak vélnek. És ez az, hogy a múlt évben 300,000-el csökkent a tartósan (15 héten át vagy tovább) munka nélkül volt férfiaknak és nőknek száma. Az amerikai gazdaság, ipari és üzleti fellendülés sok uj munkalehetőséget nyitott meg, számszerűit egy és fél milliót, ós igy a munkanélküliek közül sokan dolgozókká lettek. * * * A szegénység-gazdagság statisztikája általában kedvező képet mutatott a múlt évben. A szegények és gazdagok határvonalán az évi jövedelem 6000 dollár volt. Ezt a vonalat a statisztika median incomenek nevezi. Azt jelenti ez, hogy az amerikai családok egyik felének 6000 dollárnál kevesebb jövedelme volt, másik felének ennél több. Ez a median jövedelem is emelkedést mutatott a múlt évben: 320 dollár volt több, mint 1963-ban. Ez a statisztika, mint minpán egy nagy S betűt Írtak, amelyet két vonallal áthúztak. Ebből alakult ki a dollár $ jele. 1776-ban a dollár lett az Egyesült Államok hivatalos pénze, a “pillér“-tallérok” azonban még 1859-ig forgalomban voltak. A Mária Terézia-tallér továbbra is szívesen vett fizetési eszköz Etiópiában és Portugál Mocambique-ban, Nigéria ötvösművészeinek központjában is rendületlenül keresik az ezüst tallért, akár azért, hogy beolvasszák, ha ezüstre van szükségük, akár azért, hogy tallér-utánzatokat készítsenek.. .----------k HÁZI BALESET ... SHEFFIELD, Anglia. — Itt nemzetközi konferencia zajlott le a fogamzásgátló szerek alkalmazásáról. Albert Millington angol orvos az értekezleten beszámolt arról, hogy egy 13 éves manchesteri iskoiáslány édesanyja éjjeliszekrényéből néhány fogamzásgátló pirulát lopott el, mert úgy vélte, hogy idővel szüksége lesz rá; a pirulák helyébe az orvosságos fiolába hasonló színű és nagyságú altató tablettákat csempészett. Hamarosan édesanyja esett teherbe. den statisztika, sokat mond, de nem mindent. Például: nem mondja meg, hogy Amerikában a fehér emberek jobban élnek, mint a feketék. Különválasztották téhát a statisztikusok a fehér és a néger családokat és kiigazították a 6000 dolláros median jövedelmi átlagot igy: A fehér családok jövedelme az elválasztóvonalon 6900 dollár volt, a néger családoké 3800 dollár. Eszerint a 6000 dolláros átleg könnyen megtévesztheti a statisztikusok számjátékának közönségét. És vannak még más változatok is ebben a számjátékban. Ahol a családnak két kenyérkeresője van, a férj és a feleség, ott a családi median jövedelem nem 6000 dollár volt, harem 8100 dollár. Ahol a nő az egyedüli kenyérkereső, ott az átlag 3500 dollár. És igy tovább. Számokkal a végtelenségig lehet játszani, aminthogy a számok végtelenek. Érdekes az a megállapítás, hogy a 10,000 dolláron felüli jövedelemmel rendelkező családok száma a múlt évben éppen úgy, mint az előző években — a gazdasági fellendülés eredményeképpen — növekedett, mégpedig a múlt évben elsőidben meghaladta az öszszes családok számának 20 százalékát, pontosan 22.5 százalékot tett ki. Ami azt jelenti, hogy minden 100 amerikai család közül 22 és fél családnak 10,000 dollár vagy több jövedelme volt 1964-ben. Csak alig több, mint a családok egy százaléka rendelkezett 25,000 dollárnál nagyobb évi jövedelemmel. A népszámlálási hivatal a múlt évben 47,8 millió családot számlált Amerikában. * * * Az idei statisztika, amelyet a népszámlálási hivatal majd csak a jövő évben tud feldolgozni, még egy érdekes uj adattal lesz gazdagabb: Az évi 3000 dollár jövedelmet, vagyis a szegénységi határt ebben az évben felül fogják haladni szép számban nemcsak dolgozó és kereső emberek, illetőleg családjuk, hanem a munkából visszavonuló, ló nyugdíjas munkások családjai is — amennyiben a kenyérkereső az automobilipari munkások uniójának tagja. Szeptember 1-én lép ugyanis életbe az uj vállalati nyugdijrendszer, amelyet az unió a múlt év őszén folyt kollektiv alkudozás és részleges sztrájk utján harcolt ki az nagyjaitól; a General Motors, Ford és Chrysler vállalatoktól. Ennek az uj nyugdíjrendszernek lényege az, hogy a vállalatok veterán munkásai, ha 65 éves koruk elérésével vonulnak vissza a munkából, dupla nyugdijat kapnak: Social Security és vállalati nyugdijat s a kettő együttvéve (például Fordnál, 30 évi szolgálat után) 3060 dollárt tesz ki. Semmi kétség, szeptember 1-től kezdve ennek az iparnak munkásai ezrével fognak nyugalomba vonulni s ezeknek a nem-dolgozó embereknek családjai oly jövedelemmel fognak rendelkezni, amely a hivatalos szegénységi határvonalon felül van. És persze, ha a feleség is elérte a nyugdijas kort és Social Security nyugdijat kap, a családi jövedelem jóval meghaladja a szegénysort. Az uj nyugdíjrendszernek ebben az iparban különös érdekessége az, hogy amely munkás már 60 éves korában tfcbahagyja a munkát, magas szenioritás esetében még nagyobb nyugdijat kap a vállalattól, egészen havi 400, te- I hát évi 4800 dollárig, és ezt a magas nyugdijat élvezi 65 éves kocáig. Ezt a különleges nyugdíj-rendszert az unió azért követelte és harcolta ki, hogy korábbi nyugalombavonulásca késztessen minél több idős munkást és helyet biztosítson minél több fiatal munkásnak, köztük az iskolákból kikerülő fiatalságnak. A KISLÁNY ÉS A PÓNILÓ TELL CITY, Ind. — Egy Valentina Dickmond nevű, ötéves kislány és pónilova, egy itteni, nyolc láb mélységű tóba fulladt. Mindkét holttestet megtalálták. Egy tengerésztiszt pihen Santo Domingoban, egy hangárban, mielőtt visszatérnek egy hónap után az Egyesült Államokba. Philip herceg, az angol királynő férje beszélget a német elnökkel, Heinrich Luebkevel az Augustusburg palotában, Bonn közelében, miközben baloldalon áll a királynő és a német elnök felesége. SZÁMJÁTÉK A SZEGÉNYEKKEL
