Függetlenség, 1965 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1965-04-27 / 17. szám

6-IK OLDAL Pf onETTiíusfin Thursday, April 27, 1965 Munkácsy Mihály szemtanúja volt a betyárok garázdálkodásának SZEGED — A szegedi Állami Levéltárban Dr. Sza­bó Ferenc, a fiatal történelemkutató, rengeteg régi, el­sárgult Írást böngészett végig, sok idős embert is kikér­dezett, mig elkészült érdekes tanulmánya a dél-alföldi betyárvilágról. Mindjárt bevezetőben említést érdemel, hogy Dr. Szabó Ferenc meggyőződése szerint hamis az a mai napig magát szívósan tartó hiedelem, hogy a betyárkodás jellegzetes magyar jelenség. Ellenkezőleg, a tudomány mindinkább azt igazolja, hogy a betyár­kodás közép-európai jelenség; valamennyi olyan or­szágban megtalálhatók a nyomai, ahol a népek német- és törökellenes harcokat vívtak. Ismert például a szlo­vák Jánosik alakja, aki nagyon hasonlít a mi Rózsa Sándorunkhoz. A betyárkodásnak a Felvidék, a Dunán­túl, a Hortobágy környéke mellett a Dél-Alföld is egyik központja volt. Rózsa Sándor a legnevesebb valameny­­nyi társa közül. Ezt nemcsak Móricz Zsigmondnak kö­szönheti, hanem annak is, hogy alakja politikai jelen­tőséget nyert az 1848-as szabadságharcban és azután. De rajta kívül a volt betyár Zöld Marci, Szilágyi Jan­csi, Bogár Imre, Babáj Gyurka, Farkas Jancsi és két Szabó testvér: Palkó és Miska. A betyárkadást főleg a napóleoni háborúk idején, és a szabadságharc előtti években észlelhetjük. A fény­kor az 1849-től 1853-ig terjedő években van, az osz­trák-, mémetellenesség nagy időszakában, amikor a hon­védüldözés sok helyen egybeesett a betyárüldözéssel. 1863-ban, a nagy Ínség idején, újra fellángol a betyár­­kodás, amit aztán a később Szegedre küldött Ráday Gedeon kormánybiztos több száz letartóztatással, nagy kegyetlenkedésekkel számol fel. Az utolsó hullámot 1891-ben a hódmezővásárhelyi Farkas Jancsi képviseli. Dr. Szabó Ferenc adataiból hamar előkerül néhány érdekesség. íme, igy ismerkedett meg a betyárokkal Munkácsy Mihály: Steiner Ignác békéscsabai uradalmi inspektor há­zát 1852 december 6-án, este hat óra körül, kilenc be­tyár megtámadta. Steinerné Munkácsy nagynénje volt. A támadók arcát nem lehetett felismerni, mert bekor­mozták. Miután a lakásba betörtek, megkötözték a há­ziakat s az alkalmazottakat is. A nagyobb értékeket összeszedték, kényelmesen megvacsoráztak és éjjel 11 óra tájban, az inspektor kocsiján, mintegy 8,000 forint értékkel, Orosháza felé elhajtottak. A csendőrök hiá­ba vették üldözőbe őket . . . Az esemény mély nyomot hagyott az akkor még gyermek Munkácsyban, aki ké­sőbb emlékirataiban is megemlékezik a történetről. A betyárok tevékenységét legfejlettebb formájá­ban néha már csak egy lépcső választotta el az igazi parasztlázadástól. Palásthy József, a Pallaviciniek Al­győit lakó jószágigazgatója, szigorúan behajttatta a ker­tészek bérhátralékát, azonkívül 1851-ben kijelentette, hogy a következő évben már nem lesz szüksége a ker­tészekre, ha kell, el is űzeti őket. Elsősorban az ányá­­siak és a hantháziak tiltakoztak, de az inspektor kato­nasággal szétverette őket. A szétvert és kenyér nélkül maradt kertészek bosszút esküdtek. Harminc vagy még több lovas betyár tört a gyűlölt, népnyuzó ispánra, meg­ölték és kifosztották. Hiába nyomozták aztán a hatósá­gok, még 1862-ben is csak a találgatásokig jutottak a tettesek személyét illetően. A csorvási csárdában két pandúr mulatott, amikor Babáj Gyurka és társai odaértek. Babáj már az ajtó­ban pisztolyt szegzett a pandúrokra, aztán a kocsmá­­rossal két liter bort és egy füzér szárított paprikát ho­zatott a pandúroknak, akik kénytelenek voltak azt el­fogyasztani. Egyikük a helyszínen meghalt, a másikat Kondorosra akarták vinni, de élve már ő sem ért oda. Ezeknek és a hasonló történeteknek az ismereté­ben kissé naivnak tűnik az a jóindulatú kultúrtörténeti beállítás, amely a betyárkodás romantikáját, a betyá­rok lovagiasságát hangsúlyozza ki. Vannak, akik egy­szerűen közönséges bűnözőknek ítélik őket, mások át­esnek a ló túlsó oldalára, s valamiféle szervezett népi mozgalmat látnak a betyárkodásban. Mi hát az igazság? Letagadhatatlanok a közönsé­ges bűnözés tényei, ugyanakkpr azt is látni kell, hogy a betyárkodás igazi inditóoka a 12 éves katonáskodási időtől való félelem, az elszegényedés, a földtelenség, a nyomor, az elnyomókkal szembeni sokszor fékevesztett gyűlölet. A betyárkodás révén igen sok szép balladával, nép­dallal gyarapodott a magyar népi költészet. Mivel a betyárok és bandáik bátor cselekedeteikkel mindig az uralkodó osztály megleckéztetését, megfélellitését ér­ték el, természetes, hogy a nép a maga hőseinek, álmai megvalósítóinak érezte őket. Ennek köszönhetők a bal­ladák. Rex Harrison, a “My Fair Lady” révén a “Legjobb színész” akadé­miai dijának nyertese, gratuláló csókot nyom Julie Andrews arcára, aki a “Legjobb színésznő” dij nyertese, “Mary Poppins” cimü filmje révén. A Ludas Matyi cimü pesti politikai vicclap humoristái sokszor megszólják, megcsu­­folják a politikai színpad má­sodrendű szereplőit és statisz­táit. Galambos Szilveszter a következő karcolatban figu­rázza ki a rendszernek egy tipikus alakját: a közéleti férfiút, akinek maga felé haj­lik a keze. Tavaly december elején ta­lálkoztam Árpáddal. A jóne­­vü eszpresszóban ült és Ste­­fánia-tortát evett. —Kérsz? — Köszönöm majd máskor — hárítottam el az udvarias kínálást. — Mi van veled? Miért lógatod az orrodat? — kiváncsiskodtam .látván ko­mor ábrázatát. — A köz ügyei bántanak — felelte kimérten. — Meghatottam szorítot­tam kezet vele. Milyen derék ember! Nem csupán magán­jellegű- kérdésekkel törődik, hanem a köz ügyeit is szem előtt tartja. Bizonyára az öt­éves terv utolsó évének tel­jesítésén töri a fejét. Az is lehet, hogy a munka terme­lékenységének problémái fog­lalkoztatják. — Tegnap csuynán össze­vesztem Pirivel — jelentette ki elkeseredetten. —Ez neked közügy? — kérdeztem megrovóan. —Szerinted talán magán­ügy? — kérdezett vissza cso­dálkozó szemekkel. — Látom, nem elég világos előtted, — mindjárt elmagyarázom: ha én haragban vagyok Pirivel, lógó orral, nyomasztó hangu­latban megyek be másnap a munkahelyemre. Ilyen álla­potban hogyan is várhatná­nak tőlem tökéletes teljesít­ményt. Folyton Piri jár az eszemben, a kék szemével és a koromfekete hajával. — Tehát úgy érzed, ösz­­sze kellett volna fognia a Társadalomnak, hogy ti kibé­küljetek. Ellenkező esetben csökken a termelési mutató. — Pontosan igy Van — bó­­'intott Árpád. —- Majd felhívást intézek ebben az ügyben az ország­hoz, — ígértem biztatóan, az­tán elbúcsúztunk. Néhány hét után ismét ösz­­szeakadtam Árpáddal. Mi­ként a népszerű dal mondja: az egyik szeme sirt, a másik nevetett. — Piri feleségül jött hoz­zám. Boldogan, kiegyensúlyo­zottan éltünk az első hetek­ben. Egy véletlen folytán azonban megtudtam, hogy megcsalt. Ennek nyomán természetesen csökkent a ter­melési grafikonom. Ha azt akarjátok, hogy teljesitsem negyedévi importtervünket, könyörgöm, intézkedjetek. — Kövessétek nyomon, leplezzé­tek !e Pirit. Elvégre közügy­ről van szó. Tehát nagyon szeretném ,ha érdekemben összefogna az ország kollek­tívája. — Ami emberileg lehetsé­ges, mindent megteszünk — jelentettem ki jóindulatúan. Felhívásomra Pécs, Debre­cen Szolnok, Hódmezővásár­hely lakossága már megszer­vezte a figyelő szolgálatot. Ám mesélik, hogy Pirikét mostanában nagyon gyakran látják karonfogva sétálni — Nagykanizsán . . . A negyedévi exportter­­vünkról van szó. Nagykani­zsaiak, segítsetek! MAGYAR ‘MENTESEK” VIETNAMBA? BUDAPEST (FEC). — A Népszabadság Írja, hogy tö­megesen kapják a leveleket fiatal munkásoktól, diákok -tói katonáktól és repülőtisz­tektől, akik önkéntesen je­lentkeznek a vietnami "fel­­szabadilási" háborúba. Egy diák azt irta, hogy ‘tisztában vannak a dzsungel­hadviselés nehézségeivel és a rájuk váró szenvedésekkel, de mégis készek minden ál­dozatot meghozni a vietnami nép szabadságáért és a nem­zetközi munkásmozgalomért’ gyorsan szeretne Vietnamba “Egy másik diák “olyan jutni, amilyen gyorsan csak lehetséges”. Meggyajtoifa magát LYON, Franciaország. — Többszáz ember szemelát­­tára egy elmebajos francia asszony meggyuj tóttá magát a főposta épületében. A táv­­beszélőterem bejáratának 2- es üvegajtaját eltorlaszolta, maja az ajtóra papirt ragasz­tott ezzel a felirattal: “Fivé­remet igazságtalanul inter­nálták, engem őrültnek akar­nak nyilvánítani, ezért élve elégetem magam”. , Ezután leöntötte magát benzinnel és meggyujtotta a ruháit. Mire a tűzoltók hozzáfér­hettek, a szerencsétlen nő sú­lyos égési sebeket szenvedett. Édes anyanyelvűnk! Az európai nyelvek közül tán a mi nyelvünk hagyta ab­ba legkésőbb az általános, — vagyis mindenkivel egy­aránt használatos, tehát alap­jában demokratikusnak te­kinthető — tegezést. Mátyás király korában még mindenki mindenkivel pertu­ban volt, a királlyal kivált. Balassi, a költő, a Zrínyi is, a költő, ugyancsak írásaiban még mindenkit tegezve szó­lít, főképp verseiben. Versei­ben egyaránt tegez minden­kit, még Petőfi, Ady, Babits is. Megszólításul a legmoder­nebb vers is a magyarban ezt az ősi pertut kívánja. . Nem minden nyelv költé­szete, nem minden nép őrszel­leme — géniusza — ilyen atyafiaskodó. Valaki tegezéi­re annál természetesebben áll rá minden nyelven a száj, mi­nél régibb a kapcsolat az il­lető letegezett s az emberi­ség közt. Istenét csaknem minden nép tegezi. Szentjeit is. No, nem mind. A fran­ciák — a Miatyánkban — Is­tent is önözik. A mi dobhártyánk lökné vissza mind nyelvellenes me­rényletet, függetlenül nevel­tetésünktől ,ha valaki ma­gyarul Jupitert (színdarab­ban) vagy Máriát (fohászban) önözni merné. Moliére azt, Villon ezt csak­is magázhatta. Nyelvünk szel­leme már ezek magyarra for­dításakor is közbeszólt. Ez a szellem, kedves biztatással, a nők azonnali letegezésére adott jogot a magyar vers­irónak mindenkor. Az angol, a francia, az orosz az udvarias megszólí­tásra az ige többes szám má­sodik személyét használja: te helyett az egy emberhez be­szélve is azt mondja: ti. Lé­lektani használai eredete könnyen fellelhető. A megszó litott hatalmasság mögé má­sokat is odaképzel a tisztelet­adó. Kertész Manó még a har­mincas évek elején napvilág­ra tárta a magázás keletke­zéséi. Amikor a testvérek és ro­konok még folyamatosan te­gezik egymást, a rangban, a társadalmi helyzetben távo­labb állók kezében egyszerre csak akadozni kezd a toll. valahányszor ; elmet, méltósá­got kell; leirniuk. A nagysá­god, uraságod, méltóságod, uraságod birtokos ragja má­sodik személyü. De utána az igét persze harmadik sze­ntélybe kell tenni. Ez még igy is tegeződő viszonyt jelöl. — “Nagyságod Írja meg — for­dul 1543-ban Nádasdy Tamás­hoz Farkas Lőrinc — mi akaratod.” Kétszáz esztendő kellett, mig rengeteg csikor­gás után ebből az akaratod­ból akarata lett. Mig az egyes harmadik sze­mély — a nagyságtok után nem az áll, hogy látja, ha­nem hogy látják ,illetve láty­­tyák, ahogy egy 1769-ben kelt levélben olvasható. Arany János Ágnes asszo­nya még ellenáll ennek a fo­lyamatnak: biráit arra kéri, hogy “Méltóságos nagy uraim nézzen Isten kegyelmetek”. S nem azt, hogy nézzenek. Csokonai prózájában már hemzseg az ur. De ott van csaknem olyan arányban a mai maga is. Ahogy a német a Herr-t a Sie, az urat nálunk ugyanis ez kezdi helyettesí­teni, Eredete világos, első meg­jelenése szinte tetten érhe­tő. Rákóczi Ferenc leánytest­vére Julianna írja 1699-ben Okolicsányi Lászlónak: “ér­tem, hogy öcsémuram nem idegenkedik az alkutól, de amint maga kegyelmed is tudja, akit a tűz egyszer meg éget, nem örömest nyúl má­sodszor is hozzá .. . énnékem maga is javallani fogja, hogy többször ne vonassam maga­mat az orromnál fogva”. Ez •„ maga — a kelmed, ke­gyelmed társaként — a nép körében gyorsan elterjedt.— Belekerül a tréfás dalba is, ahogy az 1826-os Sárospataki Daloskönyvben olvasható: SzareKm én magát nagyon meri fekete szeme vagyon. Pest és a szellemi élet tet­szetősebb szót keres. A köz­tudat szerint az ön Széchenyi István alkotása. Nyomtatás­ban valóban az ő Stúdiumá­ban jelent meg először, ez­zel a jegyzettel: “Ezen szó, “ön”, mig jobbra nem tanít­tatom, magyarban úgy hasz­nálom, mint a német Sie-t. De magánlevélben a szót már Kazinczy is leírta 1315 au­gusztusában. A szó maga ad­dig az önként, önkényén, ön­maga alakokban lappangott. Mások a német Sie és a francia Vous megfelelőjeként Szemere leleményét, a kegye­det helyeselték. Táncsics a kend mellett kardoskodott. Meg kell lepődnünk eleink dobhártyájának finomságán. Vörösmarty igy latolgat egy hősének töprengésében: “Ke­gyed-e, vagy Ön? .. . Igaz, hogy most kegyére igen szük­ségem volna, de az ön füg­getlenebb, szabadabb ember­hez illő, s férfiasabb.” Végül is az ön maradt győztesként a porondon. Sa­játsága még, hogy hol nagy­betűvel, hol, kisbetűvel Ír­juk. Illyés Gyula, (Budapest) ÚHAZAI KIS HÍREK ÓHAZAI KIS HÍREK Az Egyesült Nemzetek kül­kereskedelmi és fejlesztési értekezletét előkészítő prog­ram bizottság elnökévé Nyer­ges János külkereskedelmi minisztériumi osztályfőnököt választották meg ideiglene­sen. Magyarországot ismét beválasztották a U.N. kábí­tószer bizottságába, amely­nek 1957 óta tagja. ■f* *í* H* 60 személyes turista-szál­lóvá alakítják át a Nógrád megyei Kozánc községhez tartozó gazdátlan kastélyt. * * * Budapesten is fellép a lon­doni szimfonikus zenekar 2 hetes európai körútja során. * * ❖ Magyarország és Cyprus között árucsereforgalmi meg­állapodás jött létre, egy mil­lió forintos keretben. * * * Martonvásáron idén is meg* rendezik a hagyományos Bee­thoven hangversenyeket. A koncerteken Forrai Miklós, Ferencsik János és Arvidi Anszon, leningrádi vendég­­karmester vezénylik a ma­gyar állami hangversenyze­nekart. Ä színház már nem erkölcstelen LONDON. — A londoni Ci­ty Barbican negyedében la­kott valamikor egy ideig Sha­kespeare, de a Cityben soha nem volt színház, mert a pu­ritán városatyák a 16-ik szá­zadban kimondták, hogy a színház erkölcstelen intéz­mény. és igy a City falai kö­zött nem működhet. Most a városi tanács elhatározta, hogy megépíti a City első színházát és azt örökbérbe adja a Royal Shakespeare Színháznak. U. S. marine katonák hadállást foglal tak Da Nang partvidékén, Délvietnamban. & Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom