Függetlenség, 1964 (51. évfolyam, 1-53. szám)

1964-08-06 / 32. szám

6. OLDAL FÜGGETLENSÉG Thursday, August 6, 1964 TELEKI-TÉR AZ ÖRÖK VÁROSKÁN Jó építészéit Pestre kell menni Jensen dán szállodaigaz­gató 1960-ban át akarta építtetni Kopenhága legelőr kelőbb táncos szórakozóhe­lyét, az Amabassadeurt. Az elkészült tervek azonban nem tetszettek neki. — Abban a magyarban len­ne csak bizalmam — jegyez­te meg egyik munkatársa előtt. —Kiben, uram ? * — Strohmayerben, aki au Amabassadeurt huszonöt évvel ezelőtt berendezte. — Ki tudja, létezik-e még1 annyi vihar után? — Kerítsék elő a föld alól1 is! Strohmayer Ferenc ter­vező építészt negyvennyolc órán belül megtalálták Bu­dapesten, meghívták Kopen­­hágába, megbízták a kopen­­hágai Ambassadeur és az os­lói Bristol szálló hotel-bárjá­nak újjáépítésével, kiváltót' tak a részére egy repülőbér­letet, hogy bármikor késede­lem nélkül rendelkezésük­re állhasson és a sajtóban elnevezték repülő építésznek. A nyolcgyerekes ferencvá­rosi asztalos fia és pesti mun­katársai átépítették és be­rendezték Skandinávia egyik legszebb szórakozóhelyét: “Az újjáépítést — irta a kopenhágai E'kstra Bladet a többi közt — Strohmayer Fe­renc budapesti magyar épí ­tész vezeti. . . Még a menü­kártyát is Strohmayer ter­vezte. Úgyszintén az aszta­lokat, székeket, a lámpákat a pincérek uniformisát, sőt még az asztalok térítőit is. Készített néhány művészi üvegmunkát, eddig isme­retlen eljárás szerint. Nincs olyan iparága az építészete nek, amely idegen lenne számára. Mindent ismer a, velejéig. Nem csoda, hogy tréfásan univerzálzseninek nevezik.” — Strochmayer építész Bu­dapestről. Marte a következő napon Budapestre repült, és meg­érkezésekor azt mondta a Du­na Szálló portásának: — Kérem, kerítse elő ne­kem Strohmayer építészt. — Hol dolgozik? — Semmit sem tudok. Azt sem, hogy mi a keresztneve. Csak azt tudom, hogy Buda­pesten él. Strohmayer Ferencet a volt Honvédelmi Minisztérium épületében, a KÖZTI (Közé­pületeket Tervező Intézet)—■ várbeli kirend eltéségn ta­lálta meg a portás telefonja. Marte meghívta Helsinki­be, átadott neki egy repülő­bérletet, és felkérte arra, hogy a Hotel Marski szóra­kozóhelyiségének az építé­sére készítsen javaslatot. Strohmayer és munkatár­sai elkészítették a javaslatot, Marte pedig ismét Budapest­re jött, s szerződést kötött Strohmayerrel és munka­társaival a következő mun­kák elvégzésére: A Hótel Marskin kívül éttermeket és grill-bart ren­deznek be Helsinki Sillankor­­va nevű irodaházában, újjá­építik a Kalastajatorpe ha­lászkunyhó nyolcszáz sze­mélyes éttermét, és a tenge­ri sziklatömbre épített Casi­­nót. 1968-ban Finnország fő­városában Helsinkiben fel • épült a Hotel Marski. Szó­rakozóhelyiségei azonban nem tetszettek Aki Marte vezérigazgatónak. Tágasak, hidegek, nincs vonzóerejük, — mondta. —Ezen egyetlen ember tudna segíteni — jegyezte meg egy skandináviai ar­tista-ügynökség vezetője aki már látta az oslói Hotel Bristolt és a kopenhágai Am - bassadeurt. A SAS légitársa­ság uj kopenhágai szállodá­jának a tánchelysége mindig üres. Az Ambassadeur pe­dig mindig zsúfolt. — És ki ez az ember? — kérdezte Marte. 69 volt. A szentmisékre nem jönnek mindig egyformán, de azért általában szépen jönnek a hívek. Ilyen előzmények után találkoztam a várbeli KÖZTI- ben, később pedig Törpe­utcai otthonában Strohmayer Ferenccel. Almapiros arcú, karcsú, kék szemű férfi sie­tett elém; visszavonult sport­bajnoknak is nézhettem vol­na. Régi úszók, sportbajno­­kok, egykori edzők őrzik meg ennyire azt a lekophatat­­lan rozsdavörös szint s az élet mozgékony, eleven ere­jét. Strohmayer Ferenc végig­­épitette az egész életét. A ré­gi világban csak Európában tizenhét szórakozóhelyisé­get rendezett be. Lokálokat, grill-bárokat és varietéiket csinált. Épített az afrikai Oranban, Isztambulban, Var­sóban, Lodzban, Rigában, Oslóban, Kopenhágában éa Stockholmban. És hívták Japánba és Amerikába. Nero ment. Strohmayer Ferenc dolgozni nagyon szeret. El­menni nem szeret. Most" a bécsi Eden-bár bő­vítésének és egy nyugat-ber­lini varieté újjáépítésének1 a tervein is dolgozik. Közben futott be a Hilton szállodák vezetőinek a megkeresése:— vállalná-e az isztambuli Hil­­ton-szállodák szórakozóhe­lyiségeinek az újjáépítését,— mert ezek igen egyhangúak lettek. . . Ruffy Péter (Budapest) Ebben a házban vásárolt magának 15 szobás öröklakást a Fifth Ave.-n Jacqueline Kennedy, néhai Kennedy elnök özvegye. A Piazza Campo dei Fiori egy ugrásnyira volt a magyar Accadem iától, a Rómában ’.anuló ösztöndíjasok főha­diszállásától. Középütt Gior­dano Bruno szobra áll, az eretnek filozófusé, akit ezen a téren elégettek, 1600 feb­ruár 17-én, körülötte reg­geltől estig zajos nyüzsgő zsibvásár, a római Teleki­tér. Az olasz népélet tanul­mányozóinak egy fél óra a Campo dei Fiorin fölér egy egyetemi félévvel. Az élelmiszeres bódékban húsokat, szalámit, felvágot­tat, kenyérben sült és fűszer­rel töltött sonkát árultak,— legalább százhuszféle sajtot, articsókát, endiviát, olaj­bogyót, szalmafonatos pa­lackokban fehér, vörös és rózsaszín bort, cukorkákat, fagylaltot, ragadós legyes nyalókát, nagy zöld üvegek­ben és ballonokban ecetet, olajat hordókban az apró, izes cukorkát, a citrolot. Az­tán halakat, akrélát, vizát, lazacot, heringet, angolnát, félszeguszó szólt, polipot, nagyfejü fekete tintahalat s egyéb tengeri herkentyű­ket, melyek kiugráltak a je­ges ládákból, köröttük sötét tócsa a napfényben izzó kö­vezeten, szörnyeteg ollójuk­kal lassan csápoló óriás rákokat, csigát, kagylót, oszt­rigát, teknőbékát. Ha csak fél szemmel rápillantottál vala­melyikre, a kereskedő or­dítozni kezdett, csapkodott a bárdjával, kését végighuzt;; a hal vékony bőrén, hogy mi­lyen friss, az orrod előtt ló­­bálta és himbálta, mámoros, dallamos ódákban magasz­talta, gesztikulálva rimán­­kodott, követelőzött, maj­­hogy hozzád nem vágta. . . Egy vérbajos, orratlan-fület­­len öreg borsárus titokzatos arccal föl-alá járkált, nya­kában tálca és rekedten sut­togott: pepe, pepe. Kapni lehetett továbbá: szentképet, borotvapengét, használt csillárt és füzetes­­ponyvaregényt kilóra, eleven törpepapagájt és bicikli­tömlőt, agyagkorsót, régi gramofonlemezt, bársony­nadrágot és az amerikai had­seregből kimustrált khaki­­szinü zubbonyt, érmelegi­­tőt, esőköpenyt, felfújha­tó gumicsónakot, igazi és müszivacsot, eredeti római érméket és hamisított re­neszánsz metszeteket, bé­lyeget, cipzárt, facsemetét, virágföldet. Aztán a világ legjobb folttisztitóját, mely­nek folytatólagos drámai be­mutatása megunhatatlan színházi élmény volt, állan­dó zsúfolt házakkal. Alkalomadtán gitárosok, citerások, trombitások is szórakoztatták, csekély díja­zás fejében, a zsibvásár há­lás közönségét, azonkívül egy' keménykalapos polgár, szi­gorúan amatőr alapon, aki egyetlen hiba, kisiklás nél­kül végigénekelte a Mefisto­­fele baszbariton koloratur nagyáriáját. Legjobban azonban a tom­­bolás embert szerettem, aki alkonyattájt tűnt fel a szobor tövében: erősen őszülő, vö­rös-barázdált arcú, de mégis izmos, jó kiállású férfi, esi > kos matrózbluzban és pisz­kossárga vászonnadrágban. . Letett egy, színes tizenkét; számozott mezőre osztott tárcsát, fölötte forgatható mutató: jól megpörgette, és ahol ez megállt, az a szám nyerte a díszhelyen — a kel­lékei szállítására szolgáló ládikó tetején — kiállított üveg Chianti bort. De persze csak akkor kezdte el, ha már mind a tizenkét számot eladta. Egy ilyen karton hus i lírába került s noha az ösz­töndíj azokban a háboru­­utáni nyomorúságos idők­ben elég vékonyan, s olykor több hetes késéssel csurgott hazulról, a műélvezet ked­véért nemegyszer rászán­tam azt a húszast. — Coraggio, coraggio! — biztatta a kurázsira a gyüle­kező közönséget: ez a csata­kiáltás jelezte a produkció kezdetét. Utána követke­zett, a legizgalmasabb rész, a bámészkodók rábeszélése a játékra, egyre harsányabb, buzdításokkal és szélesebb; taglejtésekkel: ne szalasz­­szák el a szerencséjüket, ezt a példa nélküli esélyt, hu3Z líráért egy egész üveg ere­deti Chiantit, tessék meg­nézni, még körbe is adta, rajta a gyári védjegy. . . Majd újra coraggio, coraggio, a végén hosszan kitartott ó­­val, aztán hatásos szünet, döbbent körültekintés: hogy­hogy csak ennyien és ilyen vonakodva jelentkeznek, hi­hető ez, való ez, nincs itt valami félreértés, szüksé­ges-e egyáltalán a rábeszé­lés, egyetlen szó is ? Érde­­mes-e ebben a süket értet­lenségben, vesztegesse-e to­vább is az idejét e méltat­lan, balga közönyösökre,— akik igy mennek el életük egyszeri nagy lehetősége mel­lett?. . . A meghökkenés hir­telen dühbe csapott át, a tombolás ember kezdte ösz­­szecsomagolni a hóbelevan­­cát, ő ezt nem csinálja to­vább, köszöni szépen, in­kább visszafizeti az eddig begyült húsz lírákat, látni se bírja, hogy csak állnak itt ostoba-némán és nem! vesznek számot, kihagynak egy ilyen soha vissza nem, térő szerencseszámot! Aztán megint könyörgésre fogta, a. kövezetre vetette magát, Bsdékelt, hogy térjenek vég­re észre, még nem késő, még nem veszett el semmi, száll-Rr. Béky Zoltán püspök, a Református Viláoszövetséff konoresszusán Ft. Dr. Béky Zoltán püs­pök hétfőn Frankfurtba re­pült a Református Egyházak j Világszövetségének kong­resszusára, ahol 65 ország­református vezetői tartják négy évenkint kongresszu­janak magukba, lássák mán be valahára. . . Aztán ördögi - sivitó kacaj, egy tragiku­san elbukott hős végbucsuja rombadőlt életműve felett: nem lehet segíteni az embe­riségen, elég volt belőletek, mit nekem a kor vak-feketq tudatlansága, majd az utolsó fohász, szemét megrendültén a szoborra emelte, vértanú társára ebben a szépre-jóra igazra érdemtelen világban. Giordano mio Bruno! én Brúnóm, én Giordanóm, hát látod ezt, látod ezt ?. . . (A. nyereményt egyébként soha sem sikerült megütnöm, va­lami svindli lehetett a dolog­ban, a tombolás beszervezett emberekkel játszhatott ősz­­sze, azok vitték el a Chian­tit.) sen képviselte már a magyar és a református ügyet. Né­hány hónappal ezelőtt el­nökévé választotta őt az Amerikai Magyar Reformá tus Egyesület. Személyé­ben nemcsak az amerikai magyarság, hanem az egész világ magyarsága is kiváló vezetőt kapott. Karinthy Ferenc (Budapest) Sok az emberölés, válás Fi. Dr. Béky Zoltán sukat. A Világszövetségbe 94 önálló egyháztest tartozik a világ minden részéből és ezek több mint 50 millió re­formátus és presbiteriéiül:) egyháztagot képviselnek, Béky püspök bátor kiál­lásával nem egy világgyülé­"Titkos hitoktatás" és "államellenes tevékenység" BUDAPEST.— (FEC) Meg­bízható forrásból szárma­zó értesülés szerint a bel­ügyminisztérium szervei né­hány hónappal ezelőtt le­tartóztatták Szabó József jezsuita atyát, volt mű­egyetemi katolikus lelkészt “titkos hitoktatás” címén. A most megtartott tárgya­láson Szabó atyát öt évi és öthónapi börtönre Ítélték. Ugyancsak elitélték Gerey Tamás egyetemi tanárt, “államellenes tevékenység” vádjával. Büntetése három év és három hónap. A'TARSADALMI BÍRÓSÁGOK" CSŐDJE BUDAPEST.— (FEC) Dr. Markója Imre igazságügy­mi niszter-helyettes áttekin­tést adott a sajtónak a ma­gyarországi bűnügyekről, s a lapokban közölt beszámo­lójából (kiderült, hogy igen magas a büntetőügyek szá • ma és a kommunista kor­mányzat bizonyos esetek­ben sulyosbitani akarja az Ítéleteket. A büntető ügyek fele “magánvádas” ügy, mon­dotta a miniszterhelyettes,— mert sok a becsületsértés és rágalmazás. A büntető ügyek másik felében sok az élet elleni bűn, a testi sértés és a foglalkozás körében elkö­­mindig magas a vagyon elle­ni bűncselekmények száma is. Ugyanakkor a gazdálko­dás rendjét sértő bűncse­lekmények alig kerülnek a bűnüldöző szervek elé, mert egyes gazdasági vezetői: nem tesznek feljelentést, ha pazarló gazdálkodást,vagy hasonló bűncselekményt ész­lelnek. A polgári ügyszakban 205-210,000 ügyet tárgyal­tak évenkint. 1968-ban a pol­gári ügyek 32,2 százaléka házassági bontóper, szár­mazással és gyermektar­tással kapcsolatos per volt. Tavaly 29,300 bontópert, s 27,366 gyermektartási pert indítottak. Munkaügyi per 1,486 indult tavaly, főleg kártérítési és leltárhiány ügyekben. A fegyelmi ügyek száma csökkent a biróság előtt. A nyugdíjperek száma is erősen csökkent az el­múlt években. Az élet és testi épség elleni büntettek száma nem emel­kedett, de e kategórián belül erősen emelkedett az em­berölések száma. Mivel e bűncselekmények elszapo­rodása nagy társadalmi ve­szélyességet rejt magában, szigorítják az Ítéleteket. Ugyancsak emelkedett a foglalkozás körében elkö­vetett veszélyeztetési ügyek száma, elsősorban a köz­lekedés terén. Itt is megálla­pították, hogy enyhe volt az Ítélkezés. Végül felmér-. olyan vétség sorakozott az elmarasztaltak lajstromán, amely rendszeresen vissza­térő jelenség az üzem éle­tében. Egyes vezetők . túl­zott tapintatból kímélik a közösség megkárosítóit, az üzemi szarkákat, az együtt­élés szabályainak megsér­tőit és más vétségek elkö­vetőit attól a kényelmetlen­ségtől, hogy munkatársaik előtt adjanak számot. A 64 éves Willie Wright kerékpárjáról integet New Yorkban, a Vi­lágkiállításon, ahová Palm Springs, Calif.-ből jött 5 hét alatt, BUDAPEST.— (FEC) Hi­ába vezették be azt a rend­szert, hogy az állampolgá­rok maguk ítélkezzenek ki­sebb jogsértéseket és kihá­gásokat elkövető polgártár­saik ügyében, az úgynevezett “társadalmi bíróságok” csak nem működnek. Ezt állapí­totta meg keserűen a ma­gyar rádió egyik hírmagya­rázója: “A 3000 újonnan meg­választott testületből, 1200 még egyetlen tárgyalást sem tartott és sok az olyan üzem, vállalalat, hivatal és intéz­mény, ahol mindössze egy­szer vagy kétszer állt vád­lott a közönség itélőszéke előtt. A legtöbb helyen a szakszervezeti bizottságok bátortalansága, bizonyta­lankodása, illetve a gazdasá­gi vezetők kényelemszere­tete akadályozta, hogy ez az uj és sokat Ígérő igazság­szolgáltatás méltóképpen be­töltse hivatását. Sok igaz­gató, főmérnök, vagy osz­tályvezető úgy gondolkodik, hogy egyszerűbb, ' kényel­mesebb a fegyelmi, amely­nek kialakult, megszokott mechanizmusa gyorsabban torolja meg a vétségeket. Pe­dig sok eset megérdemelte volna a nagyobb nyilvánossá­got. 3-5, illetve 10-18 napos igazolatlan mulasztás, a bal­eset megelőzését szolgáló rendszabályok megsértése, nagy összegű selejtkár, mél­tatlan magatartás nőkkel szemben — mind megannyi ték a fiatalkorúak bűnö­zésének kérdéseit és a mi-J nisztérium . előterjesztése alapján kormányhatározat született a fiatalkorúak bű­nözésének megelőzésére és az utógondozásra. A falusi hitélet BUDAPEST.— (FEC) A magyarországi sajtó vagy rádió ritkán közöl hirt a fa­lusi papok tevékenységéről, éppen ezért figyelemreméltó az a rövid beszélgetés, amit. a budapesti rádió tudósítója a bodrogközi katolikus káp­lánnal folytatott, mert be­tekintést enged a falusi hit­életbe. A beszélgetésről szó­ló tudósítást igy adta le a rádió: Csoroncs Ferenc, a bodrog­közi róm.kath. egyházközség káplánja, szabad idejében a község rossz rádióit és te­levízióit, javítja. Lakásán jól felszerelt műhelyben dol­gozik, kb. 20 esztendeje fog­lalkozik elektrotechnikával. — Milyen a vallási élet itt Bodrogközön, ebben a 4,000 lakosú községben? — Hát kérem szépen, men­jünk sorban: a hittan be­iratásunk még viszonylag jó. Jelenleg kb. 200 gyermek volt a községben az elmúlt évben hittanra beiratva. El is jártak rendesen. Az ösz­­szes tanuló létszám úgy 350- 360 között mozog. Van itt még négy pusztánk is, ahol szintén folyik hitoktatás. Motorkerékpárral járunk oda ki. Első áldozóink száma Cai Be, a dél vietnami kormány egy előretolt katonai tábora igy fest a kommunista Viet Cong tá­madása után. A kommunisták megöltek 14 asszonyt és 26 gyereket, további 40 asszony megsebesült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom