Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)
1963-04-04 / 14. szám
1963, ÁPRILIS 4, FÜGGETLENSÉG 5. OLDAL ÁPRILIS Az ősi naptár e második hónapjáról Ovidius igy ir: “Azt mondják, a tavasz mindent kinyit, elfut a zord tél, Föld anya szülni akar s újra kitárja ölét. Április — úgy vélik — kinyitó, mert hát kikelet van, s drága Venus veti rá, mert övé, a kezét.” Kinyitni, kitárni latinul, aperire. Ebből az igéből származik az április szó. A természet viruló elpusztíthatatlan erejének jelképeként Vénusznak, a szerelem és szépség istenasszonyyának szentelték. A hónap első napján a nők fényes körmenettel ünnepelték az istennőt. Tőle várták a boldog családi élet alapját, a szépség és a szerelem áldását. Hitük szerint Vénusz varázserejének az istenek, az emberek és az egész természet alá van vetve, még a bölcsek is elvesztik közelében józanságukat. Minden áprilisi vallási ünnepség valamiféle kapcsolatban van a földműveléssel. A rómaiak ekkor ünnepelték Cerest, a földművelés s a gabona istenasszonyát. Ceres már a legrégibb legendákban is szerepel. Szelíd, áldásthozó, mint maga az anyaföld. Szent állatai : a bika, a sertés, a tehén; szent növényei: a buzakalász, a gyümölcsfa és a mák. Tavasztól őszig sokszor ünnepelték: aratás előtt kérték Ceres áldását, aratás után pedig Ceresnek áldozták a termés zsengéit. A buzaszentelés szokása ezt a régi hagyományt ' őrzi. A régi magyar kalendáriumok áprilist Szent György havának; mondták, sárkányölő Szent György napjáról. Szentgyörgy napja a pásztoroknál a “jeles” napok közé számított, mert ekkor kezdődött a tavaszi kihajtás. A régi századokban, amikor a jószágot még egész éven át a szabadon tartották (ridegtartás), a bojtárokat és számadókat “szentgyörgynaptól szentgyörgynapig” fogadták fel a gazdák. Szokásban volt, hogy a szolgálat, a hivatalbalépés, a bérletek határidejéül Szent György napját jelölték meg. Az április elején szokásos bolond járatás ismeretlen eredetű, régi európai népszokás. A hónap csalfa kiszámíthatatlan, bolondos időjárása is hozzájárulhatott kialakításához. Már a kelták is vidám tavaszi ünnepet tartottak április elsején, Franciaországban . pedig egészen a 16-ik századig gyakori volt, hogy . április elsejével kezdődött az év. Április hónap állatövi jegye a Bika. A görög mitológia szerint Europé föníciai királylány nagyon meg tetszett Zeusznak, aki hófehér bikává változott, és i igy közeledett hozzá. Európét megnyerte a bika szelídsége, megsimogatta, hátára ült, mire az átúszott vele a tengeren és Kréta szigetére vitte. A bika ott daliás ifjúvá változott. Ebből a szerelemből származtak asziget legendás királyai. IÓ, HA EZT IS TUDJUK KÉRDÉS: Igaz-e, hogy Észak-Olaszországban és Svájcban vannak spaghatti fák és hogy ott minden tavasszal spaghetti szüretet tartanak? FELELET: A spaghetti tészta és nem fán terem. A spaghetti fa legendája egy angliai televíziós viccnek köszöni eredetét. A BBC angol félhivatalos rádió és televízió társaság egyik programján néhány évvel ezelőtt bemutattak egy vidám spaghetti szüretet és a bemondó ,egy Richard Dimbledy nevű nagyon tisztelt és ismert gentleman szoborszerüen merev, komoly arckifejzéssel kommentálta a szüreti mulatságot. Látni lehetett a TV tükrében egész sor spaghetti fát, amelyeknek ágairól spaghetti lógott le. Festői népi viseletbe öltözött csinos parasztlányok mászkáltak a fák alatt és majszolták a spaghattiket, amelyek egészen a szájukig lógtak le. Aztán a lányok leszüretelték a fák egész termését, bödönyökbe rakták, majd dalolva és táncolva nagy üstbe helyezték és megfőzték a spaghetti gyümölcsöt. Ez a szüreti mulatság olyan valódi hatást tett, hogy sokan felültek a tréfának, elhitték a spaghetti gyümölcs legendáját és csak másnap ébredtek tudatára a büvészi megtévesztésnek, amikor az újságok nagy, kövér betűkkel közölték a spaghetti szüret dátumát: Április bolondos hónap bolondos első napja! Dr. Charles Wilbor Jr., a Harrisburg, Pa. — egészségügyi hivatal vezetője kijelentette, hogy a képen látható játékkacsa arzént tartalmaz, s az megmérgezheti azokat a gyermekeket, akik ezt az importált játékot a szájukba veszik. A játékot ezért megsemmisítik. Baltimore, Md.-ben egy tóba esett a figyelmeztető-tábla: “Vékony a jég, ma ne korcsolyázzunk!” A figyelmeztetés felesleges, mert a tavasz a vékony jeket is megolvasztotta. A halál eljegyzettjei és a lélekvándorlás hívői A (második világháborúban, a Csendes-tenger szigetvilágában a japán militarizmussal megvívott élethalálharc - ban két szörnyű felfedezéssel gazdagodott az emberi tér-, mészettel foglalkozó tudomány. Az egyik volt japán katonák bestiális kegyetlensége, olykor emberevóssel párosulva, a másik japán repülők halálmegvető rituáléja. Kamikázék — ez a nevük azoknak a japán pilótáknak, akik a testükhöz erősített bombával szándékosan lezuhantak amerikai hajókra, hogy életük árán kárt tegyenek azokban. Életbenma radásra nem számíthattak. Biztos halálba zuhantak. Mi késztette a kamikázé - kát életük tudott és szándékolt eldobására? Kábitószerek hatása alatt álltak? Kémiai, vagy lélektani agy - mosásban részesültek? Őrül tek voltak? Vagy halálraítélt fegyencek, akiknek nem volt vesztenivaló j uk ? Re j tély előtt állt az egész civilizált világ. Hogy ennek a rejtélynek nyitját megtalálják, a japán vereség után amerikai tisztek és elmeorvosok vizsgálódást végeztek a kamikázék kiképző táborában. Ennek a vizsgálatnak egyik érdekes fordulatáról szól ez a beszámoló: 1945 augusztus lö^én hallgatta ki a bizottság az egyik 20 éves halálrepülőt, akinek repülésére már nem került sor. A kihallgatást Sanders admirális egy ezredorvossal együtt vezette. “Egy alacsony szemüveges fiatalember — irta később jelentésében az ezredorvos —, aki legszive - sebben apja kertjében tévé - kenykedik a jázminbokrok között, jázminteát iszik és japán kültők verseit olvassa.” "ÉLETCÉLOM: A HALÁL!" — A maga számára kapitulált a halál — mondotta tréfásan neki Sanders admirális. A háború befejezésével meg menekült a biztos megsemmisüléstől. A tolmács lefordította az admirális szavait, de a fiatalember olyan arcot vágott, mint aki nem érti, miről van szó. — Kérdezze meg tőle, örüle annak, hogy most már életben maradhat? — fordult türelmetlenül az admirális a tolmácshoz. A kérdésre a fiatal japán ezt válaszolta: — Egyáltalán nem, sőt haragszom, amiért a halált ellopták tőlem. Tudom, hogy a következő életemben sokkal jelentősebb ember lettem volna. Most jódarabig várhatok árra, imig ez bekövetke - zik. A tolmács megkisérelte megmagyarázni a fiatal japán szavainak értelmét.Egy kámikáze nem követ el öngyilkosságot, mert hős akar lenni, hanem mert meg van győződve, hogy azzal saját lelki üdvét szolgálja. SZENT FERENC ÉS A BONC Az admirális és az amerikai orvos nem az első volt, aki ezzel a jelenséggel találkozott. Xavier, Szent Ferenc Írásaiból tudjuk, hogy 549-ben ő is találkozott egy japán bonccal (buddhista szer zetes), aki ezt mondotta neki: — Mi már rég ismerjük egymást, beszéltünk is egymással, nem emlékszik rá? — Valószínűleg téved — válaszolta a szerzetes —, talán összetéveszt engem valakivel. , A bonc erre behunyta a szemét és rövid gondolkodás után igy szólt: ■ — Nem tévedek. Jól emlékszem első. találkozásunkra. Egy darabig együtt mentünk és beszélgettünk. Ez 1500 évvel ezelőtt történt. . . Az 1500 esztenső nem hozzávetőleges adat. Pontosan megfelel az ázsiai vallási alap elveknek. A keleti bölcsek azt állítják, hogy két születés, illetve újjászületés között 1500-3000 év telik el. Ilyenfajta hitet vallottak az egyiptomiak és nagy tömegek vallják ezt a mai Papig is Indiában és Ázsia némely vidékén. Ezek az emberek szilárdan hisznek a lélekvándorlásban, abban hogy haláluk után, lelkűk tovább él s idővel más testbe költözik. HISZNEK A MÁSIK ÉLETBEN A föld lakosságának kő - rülbelül 40 százaléka hisz BÁT-JÁM, Ikráéi — A rendőrség letartóztatott egy Törökországból másfél év előtt bevándorolt jósnőt, aki nagyon elcsodálkozott, amikor a rendőrök érte jöttek, hiszen — mondta — Törökországban sok éven át zavartalanul folytatta az ásztaltáncoltatást és jóslást. Mi rossz lenne abban? Főleg gyógyíthatatlan betegek és szerelmi bánatban szenvedők keresték fel a jósirodát. Az előszobában a hölgy férje fogadta őket, 5 font dij lefizetése ellenében számot kaptak s amikor számukra sor került, a jósnő elé bocsátották. A jósnő tarka térítővel letakart háromlábú asztalnál ülve fogadta klienseit. A kliens előadta a baját, a jósnő a kérést vagy gondot vagy panaszt közölte az asztalban meghúzódott szellemmel. Ha az asztal két lába felemelkedett, ez azt jelentette, hogy a kérés vagy panasz heghalla lélekvándorlásban. Már a keresztény időszámítás előtt háromezer ével Egyiptomban azt tanították, hogy a halottak csak valahol útban vannak és ezért pillanatnyilag nincsenek jelen. Napjainkban Indián kívül Kina, Japán és, Laosz azok az ázsiai országok, ahol a lélekvándorlásba vetett hit a legerősebb. Érdekes, hogy az ókor egyes nagy emberei is hittek a lélekvándorlásban és az újjászületésben. Állítólag Pythagoras is hitt benne. Tanítványai imég egy lépéssel tovább mentek: azt hirdették, hogy a gyávák lelke haláluk után asszonytestbe, a gyilkos soké Vadállatok testébe köb tözik. AZ ÉLET RÖVID ALMODÁS... A felvilágosultság századaiban is sok kiváló ember hitt ä 1 é 1 ekvándórlásban.Egye sek szerint ezk közé tartoztak Emerson, Edison, Victor Hűgo, Henry Ford, Goethe, Disraeli, Benjamin Franklin és mások. Ezek a kiváló elmék valószínűleg úgy mint a fiatal japán katona, meg voltak győződve, hogy az élet mindössze rövid átmeneti állapot és mi emberek arra Ítéltet - tünk, hogy állandóan más és más testben szülessünk újjá és éljük át az élettel járó örömöket és szenvedéseket. A tudomány mind a mai napig semmiféle adatot nem produkált ebben a kérdésben és bizonyos, hogy soha nem, is fog tényeket találni. A kérdés, mely a japán halálrepülőknél döntő szerepet játszott, továbbra is kizárólag a hit kérdése marad. gatásra talált. Ha egy láb sem mozdult meg, a kliensnek mégegyszer el kellett jönnie és persze, mégegyszer lefizetnie az 5 font dijat. A rendőri nyomozás során a jósnő többi kliense határozottan állította, hogy csakugyan látták, amint az asztal két lába felemelkedett... MARIA STUART EMLÉKE PÁRIS — Stuart Mária halála évfordulóján a Notre Dame kápolnában gyászistentisztelet akartak mondatni. A gyászmisét a vetélytárs, I. Erzsébet angol királyné által kivégeztetett Stuart Mária egyik leszármazottja, Barclay báró akarta mondatni. A Notre Dame plébánosa a párisi érsekség tanácsára azonban úgy döntött, hogy nem mutatják be a szentmisét. Indoklásul azt hozta fel, hogy az istentiszteletet politikai tüntetésnek szánták. ASZTALTÁNCOLTATŐ JÓSNŐ MANNEKEN PIS MAGYAR RUHÁJA A múlt hetekben bejárta a világsajtót a hir, hogy Manneken Pis, a belga főváros főterén gyermeki szemérmetlenséggel vizsugarat ontó kölyök bronz szobra eltűnt. Olyan megdöbbentő esemény volt ez Brüszszelben, mint évekkel azelőtt a Mona Lisa ellopása a párisi Louvre múzeumból. Hamarosan kiderült, hogy a vizontó kis huncutott nagy huncutok, irigy antwerpeni egyetemi diákok szedték le márvány emelvényéről és elrejtették. De persze aztán visszaadták a fővárosuknak, a nemzetüknek, a világnak. A világnak — ezt joggal hozzá lehet tenni, mert nincsen olyan turista a földkerekség bármely országából, akinek első útja Brüsszelben ne a Manneken Pis szobrocska felé vezetne, és nincsen olyan látogatója a belga fővárosnak, aki ottani látogatása emlékére nem Manneken Pis képeslapot küldene haza a barátainak. A 15-ik századiban faragták kőből a kisfiút,'aki fának minősítette és ezzel az eset lezárult s Matinékén Pis többévszázados története egy uj, érdekes fejezettel gazdagodott. •* A 15-ik században faragták kőölből a kisfiút, aki vízzel sohasem takarékoskodott, a szökőkutat sohsem hagyta kiszáradni. És mindjárt legenda szövődött körülötte. A volt a néphit, hogy addig lesz Brüsszel város népének szerencséje, jó dolga, amig ott áll a szökőkút közepén a kis emberke, és vége a jó életnek, ha egy napon valami okból Manneken Pis nem, .lesz az őrhelyén. 1469-ből származik az első értesülés, arról, hogy a kisfiú őrködik a város népének jó során s érthető, hogy amikor 1628-ban a kőszobrocskát’ éjnek idején gonosz emberek darabokra törték, gyászolt az egész város, az egész ország. A kormány megbizta Duquesnoy szobrászművészt egy uj Manneken Pis megmintázásával és szobrának bronzba öntésével. 1630-ban már bronz Manneken Pis állt a téren. Alig van Európában ország, amely annyi háborúnak színhelye volt, mint Belgium, az egykuivNémetalföld egyik fele. Ott csapott össze, nem egyszer, a spanyol és a holland, az osztrák és az angol, a katolicizmus és a protestantizmus, sokszor ágyúgolyók hullottak Brüsszel városára. 1695-ben a város ostroma alatt a polgároknak nem legkisebb gondja volt' a kis vizontó biztonságba helyezése, sikerült is épségben megőrizni Manneken Pist. 1845-ben az örökö^jdési háborúban angol katonák elhurcolták piedeá£táljáról a kedves kis fiút; a város népe üldözőbe vélte az angol katonákat és sikerült nekik visszahódítani a város kincseét, nevezetességét. Két évvel utóbb XIV. Lajos, a francia Napkirály és hadvezér a vezérkarával és a szeretőivel ellátogatott Brüsszelbejk amikor a fényes udvari nép eltávozott, nyoma veszett bronz Mannekennek. De hamarosan megtalálták egy korcsmában. 1817-ben egy Lucas nevű brüsszeli polgár ellopta, pénzzé akarta tenni a kis szobrot, hogy meg tu|ja fizetni az adósságát egy portugál uzsorásnak. Lucast elfogták és életfogytiglani kényszermunkába ítélték. Ekkor elegük volt a brüsszelieknek, türelmük fogytán erős védelmet biztosítottak a fiúnak: a bronz szobrot beépítették az alapzatába, hogy soha többé ne lehessen onnan leszedni. Több mint egy évszázadod át — két világháború viharai közepette is — nyugta volt ezután Manneken Pisnek, mígnem 1955-beh újabb merényletet követtek el ellene: épnek idejéb vandálok vaskalapáccsal ütötték-verék, de éber polgárok elkergették a támadókat. Az 1958 évi brüsszeli viágkiállitás idején a világ minden részéből rengeteg turista jött a belga fővárosba és csalódottan látták, hogy a hires fiúcska alakja el volt torzulya ~ megintcsak vandálok támadtak rá Manneken Pisrd Többévszázados élete során Manneken Pis többnyire meztelenül állt magas őrhelyén, de gyakrán felruházták. Európai és tengerentúli országokból sokszor küldtek neki kisfiuruhát. A polgármester mindannyiszor felöltöztette a fiút, majd pár nappal a “kiállitás” után a ruhácska a múzeumba került. A sokszáz ruha közt, amit a fiú kapott, volt magyar népi viselet is. 1958-ban Szilágyiné Farkas Apollónia iparmüvésznő két gyönyörű magyar ruhát ajándékozott Manneken Pisnek. Lucius D. Clay az elnök tanácsadó-bizottságának feje Kennedyvél megbeszélést foltyatott a Fehér Házban. Clay a külföldi-segély kérdését ismertette.
