Függetlenség, 1962 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1962-12-20 / 51. szám
In Its 48lh Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. XLIX. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM Ten Cents per Copy—$4.00 per Year Second Class postage paid at Trenton, N. J. TRENTON, N. J., 1962. DECEMBER 20 CSAK KRISZTUSBAN LEHET IGAZI BÉKESSÉGE A VILÁGNAK Irta: DR. BÉKY ZOLTÁN püspök Karácsony alkalmából vezető államférfiak sokszor nyilatkoznak a békességről, jóakaratról és az emberiség jövendőjéről. Tanú lságos az ilyen nyilatkozatoknak tüzetesebb megvizsgálása. A ma emberének gondolkozása tükröződik a legtöbb ilyen sablonos nyilatkozatból. Békesség alatt rendszerint bizonytalan időre meghosszabbított fegyverszünetet értenek. Jóakarat sem jelent többet annál, hogy az amúgy sem őszinte diplomáciai tárgyalásokat lehetőleg folytatni kell. Az emberiség jövendőjét pedig az eddigiekhez hasonlóan valami kompromisszumos megoldásban látják. Az ilyen békére, jóakaratra és együttműködésre épitett morális reálpolitikának bálványozott mestere és hirdetője volt egészen a közelmúltig Nehru, India miniszterelnöke. Emlékezzünk csak milyen előszeretettel leckéztette meg a nyugati világot s mennyire óvatos volt a másik oldal felé. Az elmúlt ősz eseményei aztán beigazolták, hogy a morális semlegesség politikája nemcsak tragikus tévedés volt, hanem bűnténnyel határos felelőtlenség. A nyugati világ egyes protestáns vezetőférfiai által szintén helyesnek, “reálpolitikának,” “követendő példának” minősített vonalvezetés árát a szerencsétlenül védelem nélkül hagyott indiai népnek kell most megfizetnie. S mondjuk már meg azt is, hogy a karácsonyi evangélium békességének semmi köze sincs ahhoz, amit manapság békének neveznek. Az efrátai mezőn, angyali seregek Istennek dicsőséget énekeltek. Ezzel kezdődik az igazi karácsony. Az “idők teljességében” Isten cselekedett. A bűn rabszolgaságában élő emberiség megváltására Fiát küldötte el. Mert annyira szeretett. Nem egyezett meg a bűnnel. Isten angyalai által meghirdetett karácsonyi békeszózat nem a menny és a pokol között történt alku árán szerzett látszatbékesség. Oly annyira nem az, hogy Isten Fia azért jön, hogy az emberiség szabaddátételéért szenvedjen, vállalja a fogságot, a legirtózatosabb kereszthalált. Amit ma az emberiség úgynevezett “nagyjai” cselekednek a békéért, az pontosan a fordítottja annak, amire az evangélium tanít bennünket. Ezért van az persze, hogy a karácsonyi üzenetekben egyre kevesebb szó esik Istenről. Azt meg egyáltalán nem halljuk, hogy béke csak akkor lehetséges, ha az ő békessége a Krisztus Jézusban diadalmaskodik az emberiség felett. S az a békesség azt is jelenti, hogy a tagadás, a gyűlölet, a kizsákmányolás és a népek elnyomásával uralkodó hatalmasságok nincsenek többé. A maga kényelmét szerető modern embernek ez a karácsonyi tanítás nem felel meg. Nem szereti, ha arra az irtózatos igazságtalanságra figyelmeztetik, amelynek komoly áldozatvállalással történő leküzdésére csak neki lenne módja, így aztán nemcsak Isten dicsőségéről feledkezik meg, hanem ä képzelt és hamis békességért (ami csak ideig-óráig a gonoszszál kötött fegyverszünet) hajlandó eltűrni, hogy milliók rabszolga sorsa megváltoztatására nincs semmi remény. Itt van, vagy legalább is itt lenne a keresztyén anyaszentegyháznak a nagy feladata. (Folyt, a 2-ik oldalon) Magyar Karácsony Csillag se gyullad, angyal se szállott. Fekete pásztor, mégis csak állód, Egyedül, némán, szomjasan, étien — Ebben az irtó éji sötétben. Fordulj Keletnek, fordulj Nyugatnak, Toportyán férgek reád ugatnak, Ha el is indulsz sietve-menve, Oda nem érhetsz már Bethlehembe. Csillag az égen másfelé vágott, S másfelé mentek három királyok. Vitték aranyad, tömjén, mirhádat, Teneked hagyták koldus irhádat. Szétugrott nyájad keresve téged, Kopár sziklákon százfelé béget, Te pedig béna lábakon járván, Subádba roskadsz keserű árván. Elszáll feletted Idő és Ének: Megváltás, öröm nagy ünnepének. Törött a lelked, a szived csonka, Nem karácsony ez, csak — monda . . . Szemed borúja sok időt gyászol, Üres az aklod, nincs benne jászol S nincs alomszalmád, földre levetnéd, Ahová Jézust belefektetnéd. . . . Kicsi Jézuska, túl havas égen, Csillagot gyújtsál a faluvégen, Küldj fehér angyalt puszta házba, Zengő hozsannád hallelujázza. Dobj a kéménybe kék, meleg füstöt, Könnyes szemekbe csilló ezüstöt! Ne lássa egy sem, hogy cibálgat A szél kárpáti fenyőágat . . . MIKLÓS JENŐ MIHEZTARTÁS VÉGETT! Tudomásunkra jutott, hogy olyan hírek terjedtek el, miszerint lapunk a közeljövőben megszűnik. Ez a híresztelés nemhogy nem felel meg a valóságnak, de ellenkezőleg: tárgyalásokat folytatunk olyan értelemben, hogy lapunkat kibővitsük és több oldalas, terjedelmesebb formában, az eddiginél jóval gazdagabb tartalommal jelentessük meg mindjárt az uj esztendő második, vagy harmadik hónapjától kezdődőleg. Terveink megvalósulása esetén sokezer uj címre néhány héten át ingyen mutatványszámot fogunk kiküldeni lapunkból, melyben olyan uj rovatokat fogunk hozni, mint: kibővített sport-rovat, sakk, keresztrejtvény, stb. Lapunk továbbra is zavartalanul, pontosan meg fog jelenni minden héten, mint ahogy az elmúlt több évtizeden át is mindig, minden héten pontosan, ugyanazon a napon elkészült és postázva volt. Jöhetnek hóviharos, borzalmas téli napok, vagy szörnyen meleg nyári idők: a mi lapunk mindig, minden körülmények között pontosan elkészül és előfizetőink kezéhez jut! Aki erre a lapra előfizet (és nagyon sokan vannak, akik már közel félévszázada járatják!), az biztos lehet abban, hogy minden héten pontosan meg is fogja kapni azt, megkapja a pénze értékét s még annál is többet és nem következhet be nálunk soha az, hogy előfizetőink hoppon maradnak, lap nélkül maradnak. Aki ismer minket — és hoszszu évtizedek óta jó magyarok ezreinek sokasága ismer! — az nagyon jól tudja, hogy ennek a lapnak a szerkesztője és kiadója nem az az ember, aki csak úgy egyszerűen búcsút tudna mondani olvasóinak, előfizetőinek . . . nem törődve azzal, hogy mi lesz a beküldött előfizetésekkel ... mi lesz az előfizetők pénzével. Ilyesmiről nálunk szó sem lehet; ezt a lapot nem olyan ember szerkeszti és adja ki évtizedek óta, aki csak úgy egyszerűen, egyetlen búcsúszóval cserbe nhagyná azokat, akik jók voltak hozzá! Ne üljön fel tehát senki semmilyen mendemondának! Szeretettel kérjük tehát barátainkat, — hirdetőink és előfizetőink sokaságát, akik hosszú évtizedek óta hűséges támogatói lapunknak — legyenek továbbra is bizalommal hozzánk s tartsanak ki sokévtizedes itteni magyar lapjaink mellett, melyek mindig, minden körülmények között hűséggel fogják tovább szolgálni az amerikai magyarság érdekeit! DIÉNES LÁSZLÓ, szerkesztő ADJÁTOK VISSZA A BETHLEHEMI CSILLAGOT!... Irta: FR. BORSY E. GYÖRGY, O.F.M. Úgy is mondhatnánk, hogy ez a kor a tudomány fénykora. Talán egy korszak sem alkotott annyit, mint a mi korunk. A világegyetem titkai tárulnak fel a föld kiváncsi embere előtt. Ma már az élet értéke is leszállott, ma már életet feláldozni, vagy egyszerűen veszélynek kitenni a tudomány kísérleteinek sikeréért, dicsőség és halhatatlanság. Rettenetes erővel süvítve rohannak a rakéták a világűrbe fejünk felett, hogy minél előbb, minél többet tudjunk meg a titokzatos erők világából. Az ember kezd megdicsőülni a tudomány erejében. Ez a nagy fejlődés és gyorsulás hatással van a népekre is. Ma népek és nemzetek, akár képesek, akár nem az önnálló életre, szabadságot követelnek; ha pedig szépszóval nem megy, akkor fegyverrel erőszakolják ki akaratukat. Ha pedig szabadok lettek, békére vágynak. Ha simán nem megy, erőszakai, vérrel, zsarnoksággal békét teremtenek . . . közben a világ népeinek Tanácsa tárgyal, vigasztal, biztat, fenyeget, erőszakoskodik, hogy béke legyen, de csak olyan, amilyent az ember akar, amelyet viszont élni nem tud; békét akarnak, mely újabb vérengzést szit és még jobban választja el egymástól a nemzeteket, a nemzetekben pedig az egyedeket. Ma mindenki nagyot akar, de csak a maga gyenge emberi erejével ! Valamikor hatalmas, erős és nagy urak, királyok keltek útra, fegyveres kiséret nélkül, hamis és álnok politikai ámítások nélkül, megtalálni az emberi élet igazi Béke-királyát. Csillag jelent meg nekik, mely vezette őket ... és ők jó irányba mentek. Szivükben vitték a béke szomjas, Istent-vágyó erőt s kezükben pedig melengették a földi élet kincseit, hogy odaadják Annak, aki az embert visszaadja önmagának! Álljunk meg mi is egy pillanatra, mielőtt útra kelnénk és csillagot követnénk. Irány nélkül nincs célba jutás. Vájjon mi a mi életünk iránya és célja? Egy tény, hogy mi is csillagot követünk. Legyünk azonban elég bátrak és kérdezzük meg a népek Világtanácsának tagjait, hová és kihez vezette őket az ő csillaguk? Vannak fények, melyek soha ki nem alszanak; vannak emberek, akik a fényben örökké vakok maradnak! Vannak csillagok, melyek megtévesztenek és a kárhozat és pusztulás örvényébe vezetnek. Csillagok a reformok.is! Csillag a felszabadulás is! Csillag a hatalom bitorlása is! Csillag a népek ámítása is! Csak egy csillag van, mely az igazi emberi élethez vezet! A fénylő bethlehemi csillag! Ez ahová vezet: életet ad, amit igér: megtartja! A huszadik század százszorosán becsapott embere békére vágyik. Mert kimerült az áldozathozásban, mert már elfáradt a hamis csillagok ámításaiban. Ti hatalmasok és zsarnokok ! Ti biztatók és kétségbeejtők! Ti uszítok és gyilkosok, akik bitoroljátok az erőszak fegyvereit, adjátok vissza a bethlehemi csillagot! Ne álljatok utunkba tankokkal, ne szántsátok fel a búzaföldeket és a virágos réteket bombákkal! Ne akarjatok bennünket Judás országába vezetni és terelni. Adjátok vissza a bethlehemi csillagot, melyet elvettetek, mely segít és Istenhez vezet. Emberek, álljatok meg egy pillanatra és nézzétek meg: hová és ki után rohantok! A modern élet csillagai változók. Csak egy csillag áll még fényesen, makulátlanul: a bethlehemi Csillag! Ez az a fény, mely még ma is tiszta, szent és isteni! Ezt rabolták el tőlünk az idegen csillagok csatlósai . . . Álljunk ki minél hamarabb a tévirányba rohanók soraiból, mert az isteni fény ki fogja égetni a hamis fényeket és a kiégett csillagok le fognak hullani! Legyünk nyugodtak, mert csak egy Bethlehemi Csillag van, mely már 2,000 éve vezeti az emberiséget. Ez a Fény az isteni gyermek Világossága. Ennél a fénynél felolvad a szivek jégpáncélja, porrá égnek a hamis próféták és meguicsőülnek a hűek, az igazak, az Istennek dicsőséget zengő jóakaratu emberek. Biztosak vagyunk abban, hogy azok, akik elvették a Bethlehemi sCillagot,- ha nem adják vissza, akkor az Isten fogja az igazság kérlelhetetlen erejével ismét az égre helyezni az ő csillagát ... az ő elrabolt Bethlehemi Csillagát. Lapunk minden előfizetőjének, hirdetőjének és pártfogójának áldásteljes Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk:
