Függetlenség, 1960 (47. évfolyam, 1-51. szám)
1960-03-31 / 13. szám
In Its 47th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. Ed Sullivan, a televízió hírneves művésze nagyfontosságu bejelentést tett a new yorki magyar március 15-iki ünnepély alkalmával. Azt mondta: David McDonald, az acélmunkások országos elnöke megígérte neki, hogy ezután nemcsak több figyelmet szentel a magyar ügynek, de minden lehető alkalmat megragad annak ébrentartása érdekében. McDonald azt Ígérte, hogy a magyar ügy érdekében megmozgatja az egész amerikai munkás közvéleményt. Ha McDonald beváltja Ígéretét, úgy fontos állomáshoz érkeztünk. Az amerikai munkás társadalom, az élen George Meanyvel és Walter Reutherrel eddig is derekasan küzdött, valahányszor erre alkalma nyílt. Sem az egyik, sem a másik munkásvezér igazságérzetében, nemes felfogásában nem kételkedünk, hiszen erről oly sokszor tanúbizonyságot tettek. Talán csak annyi volt a hiba, hogy a munkástársadalom vezetői nem tartják állandóan a vasat a tűzben, ami érthető, hiszen ezernyi más problémával vannak elfoglalva. Ha most akad valaki, aki életcéljának tekinti a munkástársadalom felsorakoztatását a magyar ügyben s ennek az ügynek szakadatlan ébrentartását, valóban azt mondhatjuk, hogy uj távlatok, lehetőségek nyilnak meg. Bárcsak ne maradna puszta Ígéret, amely egy lelkesült pillanatban hangzik el. A genfi utopia nagy szinjátéka a drámai fejlemények felé halad; általános leszeerlés, az atomrobbantások megtiltása, nemzetközi rendőrség és más eféle “lyók” adják a drámai magot, amelynek kikeléséhez nem sok reményt füzünk,—akármennyire is beköszöntött a tavasz. Arról volna szó, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok is leszerel s mindössze egy belső rend fenntartására alkalmas karhatalmat hagy meg, viszont az egész világon a rendet az EÉRTESÍTÉS Ezennel tisztelettel értesítjük az Amerikai Magyar Református Egyesület 266 számú osztályának tagjait, hogy tisztújító és delegátus-választó közgyűlésünket 1960. április 2-án, szombaton este fél 8 órai kezdettel tatrjuk meg. A gyűlés hely a Roebling-i Magyar Református Templom alatti Iskolaterem. Minden tag hivatalos. Tisztelettel: Ft. Béky Zoltán, elnök Varga István, iigykezlő ÉRTESÍTÉS gyesült Nemzetek hadserege biztosítaná. Álom, utopia. Egyelőre még a nyugati hatalmak nem ábrándultak ki, a tárgyalásokat folytatják, sőt “sokat ígérőnek” mondják. Azt állítják, hogy a Nyugat és Kelet még sohasem volt “ilyen közel egymáshoz.” A Szovjetunió enged, — mondják nyugati diplomáciai körökben, — de Hruscsov nem tudja magát elszánni a teljes leszerelésre, mert nem bízik, gyanakszik és igy tovább. Lehet, lehet. Nem ülünk a genfi tárgyaló asztalnál, tehát jónéhány mozzanatot nem ismerhetünk. De valamit tudunk. A kommunista keselyű szárnyak nélkül csak földön járkáló undok madár. Nem félelmetes, nem imponál már. A kommunista keselyű szárnyait nem Marx és Lenin tanai adják, hanem a Vörös Hadsereg. A Vörös Hadsereg nélkül a Szovjetuniónak nincs többé vonzása sem Ázsiában, sem másutt. Láttuk már elég sokszor, hogy a kommunista tanok terjesztése csak tűzzel-vassal történhetik. Vájjon lemondana Hruscsov a kommunizmus terjesztésének erről az egyetlen módjáról és lehetőségéről. Nem tudjuk, miről beszélgetnek Genf ben a zárt ajtók mögött. De azt tudj uk, hogy a kommunista vezetők nem tagadják meg önmagukat. Hogy beszélgetnek mindenről? Istenem, miért ne beszélgetnének? Engednek is néha egy-egy jottányit? Miért ne engednének, hiszen valósziniisiteniök kell jóindulatukat. Hovatovább kezdik használni a nyugati diplomáciai eszközöket? Miért ne, elvégre a kobra is a terephez alkalmazkodik, a röghöz, amely árnyékából ugrásra készül. William Penn hirek A Wm. Penn Egyesült ez évben május 28-án fogja megtartani Detroit, Mich.,-ben a szokásos évi kuglizó versenyét. A versenyben résztvesz a trentoni 13-ik fiók négy kuglizó csapata is, három férfi és egy női csapat. Indulás Trentonból május 27-én lesz és ha a csapatok tagjain kívül Trentonból másoknak is kedvük lenne a kuglizókkal Detroitba utazni, az útiköltség Detroitba és vissza 49 dollár és 50 centbe kerül. Az utasoknakk maguknak kell gondoskodni élelmezésükről és szállodai költségeikről. Azok, akik kisérő utasként kívánnak résztvenni az utazáson, szándék jukat jelentsék be Révész Lajos szerzőnek, a Wm. Penn szervezői irodában a S. Broad St. 1030 szám alatt. Tisztelettel: Ezennel tisztelettel értesítem az Amerikai Magyar Református Egyesület trentoni 208. számú osztályának tagjait, hogy tisztújító és delgátus-választó közgyűlésünket 1960. április 2- án, szombaton este fél 8 órai kezdettel tartjuk meg. A gyűlés helye a Független Magyar Református Egyház iskolaterme. Minden tag hivatalos. Tisztelettel: MOLNÁR JÓZSEF, ügykezelő Hegedűs János, jegyző Mayer János, elnök Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse telefonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postahahatóságnál. Báchkai Béla központi titkárt újraválasztotta az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósága Az Ameriáai Magyar Szövetség igazgatósága kedden, március 15-én tartotta szokásos tavaszi gyűlését New Yorkban. A gyűlés első és legfontosabb tárgya a központi titkári állás betöltéses volt a múlt ősszel BÁCHKAIBÉLA megtartott közgyűlés határozata értelmében, miután az elnökség az állást alapszabályrendelkezes szerint meghirdette. A gyűlésen a központi vezetőség és igazgatóság tüntető szép számban volt képviselve; valóban az amerikai magyarság: magyar egyházaink, országos egyleteink és szerves magyar életünk reprezentációja alkotta ezt a gyűlést és igy, amikor Báchkai Bélát csaknem teljes egyhangúsággal újraválasztották központi titkári állásába, egyszersmind az amerikai magyarság legteljesebb bizalmáról kapott ezzel biztosítást. (Mindössze egy igazgató szavazott ellene; Gombos Zoltán, a napilapok kiadója, aki néhány héttel ezelőtt vezér-MI ÚJSÁG TRENTONBAN? TITKA ANDRÁSNÉ, sz. Szabó Anna, 404 Grant St.-i közismert honfitársunk csütörtkön, március 17-én meghalt. Szombaton, március 19-én ment végbe temetése nagy részvét mellett. Főt. Béky Zoltán ref. püspök végezte a szertartást. Bánatos férje, valamint leánya Erzsébet, férjezett Hvizdock Miklósné, egy unokája, testvérei és a rokonság gyászolják. Béke hamvaira! cikkben támadta lapjaiban a titkárt és a titkári állásra a vezetőség által közzétett pályázati hirdetményt, ezzel mintegy azok sorába állva be, akik minden igyekezetükkel gáncsolni próbálják munkájában a titkárt, illetve a Magyar Szövetséget; persze eredménytelenül, mert az óriási többség mögötte áll! Az igazgatóság foglalkozott ezen a gyűlésen azokkal a titkárt, valamint az igazgatóságot és annak egyes tagjait névszerint is ért lesipuskás sajtótámadásokkal is, amelyek a legcsunyább “fúró munka” jellegével bírnak és minden jóérzésü magyar által elitélendő alantos indulatokból erednek. Az ezzel kapcsolatban kiadandó s az igazgatóság tagjai által személyesen aláirt nyilatkozatot mihelyt a központi irodától megkapjuk; közölni fogjuk lapjainkban. Február 24-én a Sj;. Francis kórházban súlyos természetű operáción estem át. Néhány hete idehaza lábbadozom s habár még elég gyengének érzem magamat, nem mulaszthatom el, hogy néhány sorban meg ne köszönjem sok-sok jóbarátomnak és ismerőseimnek jóságát és kedvességét, hogy kórházban létem alatt meglátogattak, virágot, gyógyulást kívánó kártyát küldtek s elhalmoztak szivük jóságának megannyi megnyilvánulásával. Köszönöm és szivem minden melegével kérem érte valamenynyiökre a jó Isten-áldását! Hálásan köszönöm a véradóknak, hogy vérükkel siettek segítségemre; a legszebb ajándékok közé tartozik ez is! Kérem e helyről egyben e lap olvasóit, hogy legyenek türelemmel, mert mihelyt egészségem helyreáll, felkeresem hátralékosainkat, a Roeblingiakat is és rendbehozzuk a cimszalagot. Előfizetéseket lakásomon is lehet rendezni (37 Cummings Ave. Trenton). Ismételten köszönöm mindnyájuknak a jóságát! SZAMOSSZEGI JENŐ ügyv. szerkesztő Hírek Rabmagyarországból MIT OLVAS AZ ORSZÁG? (FEC) Az Élet és Irodalom egyik munkatársa számos magyart megkérdezett, hogy megtudja mit olvasnak. Az első kérdés az volt, hogy kik a legkedvesebb irói, a másik, hogy kik a kedvenc költői, mig a harmadik, a jelenlegi magyar irók müveire vonatkozott. A válaszokat az alábbiakban közölték: “. .. Bár a válaszok rendkívül változatosak, tanulságos lesz mégis megmutatni a favoritok névsorát: Mikszáth, Jókai, Hemingway, Balzac, Shaw, Priestley, Maupassant, Gárdonyi. E- zekre a nevekre több személyől érkezett szavazat. A többiek— Madách, Maugham, Zweig, Krúdy, Kosztolányi, Karinthy, Móricz, Twain, Jack London, Shakespeare, Dickens, Zola, Cocteau, Camus, Solonov, Wilder, Dürrenmatt, Osborn, Du Card, France, Stendhal, Margaret Mitchel (!), és Passuth László — egy-egy szavazatot kaptak. A megkérdezettek közül hárman adtak választ a kérdésre, ezzel szemben egyikük igy foglalta össze a véleményét: a klasszikusok. Kik a legkedvesebb költők? Itt a magyar irodalom vezet: Adyt tözből négyen említik, Vörösmartyt és Aranyt hármanhárman; Petőfi, József Attila, Kosztolányi és Várnai Zseni két-két vesszerető mérnökember kedves költője. Tóth Árpád, Szabó Lőrinc és Heltai egynek-egynek. A külföldiek közül Puskin, Rumbaud, Baudelaire, Shakespeare, Villon és Goethe szerepeltek. Akadnak akiknek nincs kifejezetten kedves költőjük. Mindent szeretnek, ami szép. S a megkérdezettek között olyan is akad, aki végigolvassa a heti- és napilapokban megjelenő verseket is. Amig az első két kérdéssel kapcsolatban gördülékenyen folytak a válaszok, a harmadik kérdésnél rendszerint elakadtunk. Milyen ma élő magyar szerzők müveire emlékszik viszsza szívesen? — kérdeztem, s a rendszerint kialakuló töprengést elismertebb idős Íróinkra való rákérdezéssel kellett megtörnöm olykor.” UGY-E, IGEN? Jártál-e postán visszakérni elhamarkodott levelet? Tettél-e fel már kérdést úgy, hogy tudtad: nincsen rá felelet? Jáirtál-e szirten félve s úgy, mint rossz emberek közt: kényesen? Kértél kölcsönt olyantól, kiről tudtad: úgysem ad szívesen? Jártál-e úgy, hogy azt mondtad meg, amit titkolni volt okod? Vettél-e olyasmit, hogy tudtad: használni sohasem fogod? Láttál-e embert úgy hazudni, hogy tudta: tudod, hazudik? Észrevetted: a tömeg mindig vezéréhez igazodik? Ha bántottak, ha megsebeztek, hamis vád ért, igaztalan, Érezted: a gonosszal szemben minden ellen-érv hasztalan? Tudódé-, hogy van ember, aki igaz szót hamissal kever S mig amazt fújja, megtévesztő célját emezzel éri el? (A felületes, átlag-ember megtévesztésre hajlamos; Váltható sin az életútja . s megy rajta, mint a villamos) Tudod-e, hogy a rossz embernek egyetlen boldog perce sincs, Mert a boldogság tiszta érzésből fakadó áldás, lelki kincs. Láttál-e embert álnok szívvel, hazug szóval jönni feléd, Bár tudtad: lelke mélyén gyűlölt s leste, hogyan kössön beléd? Láttál-e napot elhalványodni? Holdat ragyogni napszerün? Vagy géniuszt, csodált nagyságot meghalni csendben, egyszerűen? Hiszed-e, hogy a hitetlennek e földön sincsen hitele? S hogy az imádkozónak lelke Tiszta örömmel van tele? Tudod-e, hogy e kérdésekre, ha hűn és igazul felelsz: “Igen,” vagy “Nem” válaszaidban mindenkép rám s magadra lelsz. BESZÁMOLÓ A FLORIDAI KIRÁNDULÁSRÓL Csütörtökön, március 10-én reggel 7 órakor New Brunswickről indult autóbuszunk a Ra ritan Valley Bus Service egyik 40-személyes uj gépe, amely 11 nap alatt mintegy 3,000 mérföldes utat tett meg télből a nyárba s aztán megint vissza a havas télbe ... Az idei kirándulás résztvevői a következők voltak: New Brunswickról: Kára Péterné, a kirándulás vezetője és férje, mindnyájunk jóembere, kedves barátja, a mi nótás-szivü Kára Péterünk, valamint: Bugy Demeterné, Perduk Györgyné, Géczy Pálné, Mészár György és felsége, Mrs. Lukács Erzsébet, Iván Istvánná, Pásztor József né, Bessenyei (Bessinger) Béllálné, Szegecsky György és felesége, Edly Sebestyénné. (No. Brunswick), valamint: Sömenek Istvánná (H. Park), Egressy Mária (H. Park) és Géczy Jánosné (Nixon). South Riverről: Smutko Antal és felesége, Mrs. Füzesi Zsuzsanna, Mrs. Czeglédi Zsuzsanna, Mrs. Tóth Margit, Thomas Jánosné, Molnár Jánosné, Tóbiás Andrásné. Fordsról: Beck Péterné. Woodbridgeről: Varga Albert. Trentonból: Alby István és felesége, K. Szüch Jánosné és Bodnár József né, Mrs. Yelen Barbara, Mrs. Ley Mary és Wargo János és felesége (Titusville). Esséxville, Michigan-ből jött erre a kirándulásra Özv. Germán Mihályné, Mineapolis, Minn.-ból pedig Gaal Margit asszony s hogy el ne felejtsük megemlíteni: Diénes László, lapunk szerkesztője és felesége egészítették ki a kirándulók listáját. A 40- ik ülést hazafelé egy utas töltötte be, aki Biró Péterékkel fog Magyarországra utazni s akiről még e cikkben Írni fogunk. (Minthogy e lap szerkesztője személyesen vett részt a kiránduláson, a 11 nap leírása könynyü lesz, — gondolja most az olvasó — a valóság pedig az, hogy sokkal nehezebb, mert anynyi mindent láttunk, annyi mindent csináltunk ezen a hosszú utón, hogy ha mindent meg akarnláhk írni, folytatásos regény lenne ebből . . . így is a jövőheti számban kell folytassuk beszámolónkat, ezt már előre tudjuk, annál is inkább, mert néhány sikerült fényképet is szeretnénk közölni, amikről nemhogy cut-unk nincs még, de a fényképelőhivótól még vissza sem kaptuk a rengeteg képet, amit az utón készítettünk). Ezektuán pedig hadd térjünk rá a kirándulás leírásához. Nehogy unalmas sztori jöjjön ki belőle, a leírást nem naprólnapra és “lépésről-lépésre” csináljuk, hanem ahogy eszünkbe jutnak az egyes mozzanatok. Trentonban miár vártak a megbeszélt helyen ottani utitársaink s miután Mrs. Kára a hangszórón névszerint is bemutatta őket és minket is nekik, csakhamar közvetlen, barátságos hangulat uralkodott az autóbusz utasai között s amikor New Castle, Delaware-ben kiszálltunk reggelizni, már valamennyien ismertük egymást. Érdekes, hogy ebben az autóbuszban ez a 39 magyar annak ellenére, hogy különböző vidékéről, más-más városból jött össze erre a kirándulásra, és sokan azelőtt nem is ismerték egymást, mégis: olyan példás egyetértésben, Olyan igazán jó barátságos hangulatban töltötte együtt azt a 11 napot, nótaszóval, viccelődéssel, közvetlen társalgással, hogy a visszaérkezéskor mintha már régi-régi ismerősök, barátok lettünk volna, úgy búcsúztunk el mindnyájan egymástól ... Ez is azt bizonyítja, hogy a magyar testvéri érzés, felebaráti szeretet egységbe tud kovácsolni, ha akarjuk, ha nincs rosszindulat bennünk és közöttünk s ha a felesleges kicsinyeskedést, oktalan marakodást, esztelen torzsalkodást távol tudjuk tartani magunktól ... Ez a helyes magatartás s igy kellene ennek lennie minden téren, mindenütt a magyarság köreiben . . . akkor sokkal de sokkal többre mennénk egyházi, egyleti és társadalmi életünk építésében is! Délre már Washingtonban voltunk s csakhamar felfedeztük, hogy az italárak ott meglehetősen alacsonyak a Jersey-i árakhoz képest . . . Nosza: vásárolt is ki-ki jónéhány üveggel mindenféle belső melegítőt az útra annál is inkább, mert az időjárlásjelentés nagy hóviharokkal ijesztgetett. Valaki addig nézegette a számlát', amit az ital fizetésekor kapott, hogy visszapient az üzletbe, mondván, hogy nem jól adták össze a számokat ... A kereskedő vette erre a plajbászt s úgy összeadta, hogy az illetőnek még $1.04-et rá kellett fizetni. Ilyesmi se történt, azt hiszem, ebben az üzletben, hogy a vevő visszajön, mert keveset fizetett . . . Estére szerencsésen megérkeztünk Fayettville, No. Carolinába, ahol szép szállodai szobákat kaptunk. Tekintve bizonyos fekte-kérdést, az utcára nem volt tanácsos este kimenni s inkább szobáinkban szórakoztunk, majd ki-ki korán nyugvóra ment, mert másnap reggel 7 órakor már indultunk tovább. Ez volt az a másnap, amire sokáig emlékezni fogunk. Már a kora délelőtti órákban elkezdett havazni. Az auótbusz-vállalat kitűnő vezetője, Mr. Jelencsics két sofőrt is adott nekünk, számítva erre a lehetőségre s most bizonyosodatt be, hogy mennyire okosan előrelátó volt. Amig az egyikj hajtott, a másik a ködösödé ablakot törülgette belől s felváltva hajtották a hatalmas kocsit a behavazott, csúszós utón . . . South Caroliniáln keresztül végig sürü hóhullásban haladtunk, sokszor óvatosan lassítva. Olyan időjárás volt itt, hogy 50 éve nem láttak ezek a déliek ilyent. Az egyik városban gyermekeket láttunk hólabdázni, akik talán előszrö láttak havat az idén. Egy órával azután, hogy elhaladtunk egy erősen behavazott utón, az utat a rendőrség lezárta, oly veszélyessé lett ... És amikor este megérkeztünk Jacksonville, Floridába, a Mayflower Hotel kényelmes szobáiban bizony kinyitottuk a központi fűtőtestek csapját s jól esett a meleg . . . Még áldomást is ittunk arra, hogy a jó Isten szerencsésen átsegítette kocsinkat a bajokon. Ezen a második napon, bizony, a kirándulók legtöbbje folyton az utat figyelte és a sofőr nagyszerű munkáját. S hogy mégse legyen unalmas az ut s az idegek se legyenek túlfeszítve, a szerkesztő nekifogott a viccek mondásához, az arcok felderítéséhez ... s ez sikerült is. Aminek azután az lett a következménye, hogy a további 9 napon át viccek, adomák garmadát on(Folyt, a 2-ik oldalon) American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság TRENTON, N. J., 1960. MÁRCIUS 31 Ten Cents per Copy—$3.00 per Year VOL. XLVIL ÉVFOLYAM — NO. 13. SZÁM_______ KÖSZÖNET
