Függetlenség, 1960 (47. évfolyam, 1-51. szám)
1960-03-17 / 11. szám
In Its 47th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. XLVII. ÉVFOLYAM — NO. 11. SZÁM Ten Cents per Copy—$3.00 per Year TRENTON, N. J., 1960. MÁRCIUS 17 Megkezdődött hát a tisztogatás, Március 15-i ünnepség Trentonban Nyugati figyelő... írja: RÉTHY LAJOS ELŐRETOLT BOLS1 “RENDŐRÖK” Az erdélyiek szenvedése fokozódik és lassan elviselhetetlenné válik. Elviselhetetlenné? Az ember azt hiszi, hogy nem bírják már tovább, nem bírhatják, hiszen a szenvedés meghaladja lelki és testi erejüket. S mégis! Tovább vonszolják magukat. Viselik ezt a minden idők legkeményebb erdélyi sorsat, próbálnak megmaradni a huszadik század rablóvilágában. A terror most nem sorozatos kivégzésekben nyilvánul meg, mégcsak nem is tömeges letar-, tóztatásban. Amolyan szürke terror fekszik rá Erdélyre, mint a sürü köd, amely megüli a völgyeket, ott lebeg a síkságok felett és nem akar eloszlani a hegycsúcsok körül. Nem lehet látni benne és lehet tudni, ki, mikor lép szakahetetlen a tájékozódás. Nem ledékba s ha valaki elhull, nem is szereznek tudomást róla. Képtelenek számbavenni a megmaradtakat, az élőket, kik még bírják a szenvedést és a ködöt. Két malomkő közt őrlődnek. A kommunizmus és az egyre féktelenebből tomboló román nacionalizmus őrli az erdélyi magyarságot. Nem a gyors elpusztítás, hanem a lassú megsemmisítés sorsát szánták neki. S ennek a halálnemnek ördögi tervezői céltudatosan végzik a munkájukat. A lelketlen játék egyik látható mozzanata az iskolák körül fejlődik. A sztálini időkben nemcsak “autonómiát” kaptak, a székelyek, hanem megfelelő mennyiségű iskolát is kiutaltak az egész erdélyi magyarságnak. Moszkva és Bukarest szinte tobzódott az “adás” gyönyörében. Meg akarták mutatni országnak-világnák, hogy a szovjet rendszerben nincs kisebbségi kérdés: többség, vagy kisebbség egyformán boldog benne. Ebben az időben a szovjet politikai és katonai hatalom kellően lefékezte a voltaképpen mindig jelenlevő és csak a kirobbanásra alkalmat kereső román nacionalizmust, amely szimpla és egyirányú: mindent gyűlölni, ami magyar. A magyar forradalom jó ürügy, volt a román nacionalizmus teljes feléledésére és féktelen kiélésére. A bukaresti pártvezetőség megmagyarázta Moszkváinak, hogy az egész erdélyi magyarság forradalmár, kutyából szalonna nem lesz és életerejük megtörése múlhatatlanul szükséges. Ezúttal Moszkva nem ellenkezett, szabad kezet adott Bukarestnek s ezzel megkezdődött az eszeveszett magyar-ellenes munka Erdély szerte. Lasan-lassan a magyar tannyelvű iskolákat szüntetik meg. Ezekben az iskolákban a magyar nemzeti gondolat helyet ugyan nem kaphatott, éppen olyan szovjet iskolák voltak, mint a román tannyelvüek, de a magyar gyermekek mégiscsak anyanyelvükön tanulhattak. A román pártvezetőség úgy találta, hogy akármennyire sablonosak is az iskolák, a magyar gyermekek egy tömegben a forradalom, a dac, a bele nem törődés szellemét szivják magukba. az egyetemi szintről le egészen az elemi iskoláig. Voltak iskolák, amelyeket egyszerűen “vegyeseknek” nyilvánítottak, de a legtöbbet román tannyelvűre változtatták. Az erdélyi magyarság megfélemlítésének másik fontos eszköze a munkalehetőség elvétele. A gyárak vezetősége mindenütt román és — hacsak lehet — a saját fajtáját alkalmazza, még akkor is, ha a magyar jobb és több munkára képes. A román sohasem volt jó munkaerő, természeténél fogva lusta és nem tanulékony. De azért ők lépnek mindenütt előtérbe, mert ez a politika. Az erdélyi magyarnak ilyen körülmények közt szakadatlanul attól kell tartania, hogy holnap nem lesz betevő falatja. Az egyszerű, vegetativ élet is lassan lehetetlenné válik.. Nem egyes személyek ellen irányul a rendszer politikája. A nem kívánatos elemekkel már rég végeztek Tulcea mocsaraiban és Duna-csatornánál. Most a magyar nép egéSpe ellen megy a hajsza. Az erdélyi magyarság sürü ködben viaskodik a puszta létért. “Kellemetlen” kérdések... Anasztáiz Mikoján, helyettes szovjet miniszterelnök Kubából jövet ellátogatott Oslóba. Mikoján rövid beszédet mondott a norvég diákegyesület tagjai előtt. A beszéd után egy norvég diák megkérdezte Mikojánt, hogy miért nyomta el a Szovjet- Unió a magyar szabadságharcot. Mikoján azt hazudta, hogy “a szovjet kormányt felkérték a szélsőségesen reakciós, bűnözőkből álló és az amerikaiak által buzdított felkelők eltiprására.” Mikoján további kérdésekre azt válaszolta, hogy a Szovjet-unióban egyetlen egy politikai foglyo sincsen. Mikoján hazugságaira az összegyűlt diákság óriási füttykoncerttel válaszolt. Dmitri S. Polyansky, az E- gyesült Államokat beutazó szovjet küldöttség vezetője Salt Lake City-ben a helyi televízióállomáson sajtókonferenciát adott középiskolás ujságirótanulók számára. A konferencia vége felé az egyik amerikai diák megkérdezte Polyansky-it, hogy 1956-ban miért fojtotta vérbe a Szovjet-Unió a magyar szabadságharcot? Polyanszky-t nagyon felbőszítette a kérdés, ő Mikojánnal ellentétben azt hazudta, hogy a magyar szabadságharc egy helyi ügy volt és azt a Szovjet-Uniónak el kellett tipornia. Egy másik amerikai diák erre a következőt kérdezte Polyanskytól: “Ha ez tényleg olyan kis ügy volt, mint amilyennek ezt ön beállítja, akkor miért vonta az Egyesült Nemzetek a Szovjet-Uuniót felelősségre a magyar szobodságharc elnyomása miatt?” Folyansky erre még dühösebb lett és a következőt válaszolta: “Elsősorban kérdezze meg Magyarország képviselőjét. Másodsorban tudott dolog, hogy az Egyesült Nemzetek az Egyesült Áldamok ellenőrzése alatt állanak.” A trentoni magyarság már évek óta nélkülözi azokat a tartalmas és sikerekben gazdag magyar ünnepségeket, amelyeket a trentoni magyar egyházak és egyletek együttesen rendeztek. Hosszú szünet után a Trentoni Magyar Egyházak és Egyletek Nagybizottsága ismét munkába áll és f. évi március hó 20-án tartja meg a Szt. István Egyház nagytermében (volt Magyar Ház) a március 15-i szabadság ünnepséget. A tisztikar már összeállította a műsort s azt a közel jövőben közölni fogjuk olvasóinkkal. A nagy gonddal összeállított műsor, a kitűnő szereplők és a A “humánus” Kruscsev Kruscsev tervezett indiai látogatásakor egy vadkacsavadászatot is akartak rendezni tiszteletére, mert ilyen a vadkacsák Szibériából, odahuzódnak. Kruscsev kijelentette, nem vehet részt a vadászaton, mert “kímélni akarja az orosz vadkacsákat...” (Sajnos, a hadifoglyok tízezrei és a muzsikok tízmilliói nem “orosz vadkacsák” és igy azokra nem tartja kötelezőnek a kíméletet)). Nem mi Írjuk (FEC) Az alábbi szemelvényt a Budapesten megjelenő Ludas Matyi-ból vettük át: “Karácsonyra vettem az én játékoskedvü kisfiamnak egy 660 Ft-os Aspector dilavetitőt. Ez a remekbeszabott masina néhány próbavetités után kiégette a villanykörtéjét és elsötétült. Mivel karácsonyi ajándéknak szántam a vetítőt, egy szabadnapom feláldozásával utrakeltem, hogy a kiégett körtét még az ünnepek előtt pótoljam. Első utam a Rákóczi-uti uj OFOTÉRT-ba vezetett, ahol a masinát vettem, de ott körte nem volt. Elküldték a Rákóczi ut 80-ba, mondván, hogy ott van. Ott sem volt. Onnan a Muzeum körútra küldtek, onnan pedig a KERAVILL-hoz. A KERAVILL-ból elküldték a DIA-boltba, ahonnan a belkereskedelmi hivatalba, onnan pedig átküldték a külkereskedelmi hivatal behozatali osztályába. Itt az illetékes elvtárs azt mondta, hogy ő még nem is hallott az Aspector diavetítőről, mert csak két napja került az uj beosztásába, eddig a Táncsis Mihály termelőszövetkezetben traktoros volt. Kérem hát most mit tegyek?” A mai magyarországi fejetlenségre jellemző ez a nagyon is komoly “vicc.” Sándor-József vacsora a roeblingi egyházban A roeblingi református egyház most szombaton, március 19-én este hat órai kezdettel a Sándorok és Józsefek tiszteletére vacsorát rendez. A finom vacsora után, melyet a tisztviselők feleségei a két nőegylettel karöltve készítenek Nt. Ábrahám Dezső esperes tart ünnepi beszédet. Megígérte jelenlétét Ft. Béky Z'oltán piisuök is. A nivós műsort Magyarországon és a brüsszeli világkiállításon felvet filmek bemutatás rekeszti be. Koppányi Sándor egyháztag saját maga készítette felvételed mutatja be. rátermett ünnepi szónokok biztosítani fogják azt a sikert, amelyet a magyar szabadság kivívásának emléke megérdemel. A mlár csaknem két évtiezde élétrehivott Trentoni Magyar Egyházak és Egyletek Nagybizottságának eredményekben gazdag munkásáásgát, melyet a magyarság érdekében önzetlenül végzett, nem kell ismertetni. Néhány éve a Nagybizottság működése megbénult. Az okot ne keressük. Vegyük örömmel tudomásul, hogy most ismét magára talált és uj erővel akarja folytatni a múltban abbahagyott munkát. Ennek az uj erővel induló munkának legszebb bizonyítéka a 48-as nagy napok eredményének, a magyar szabadság győzelmi ünnepének megrendezése, amikor ismét egységben akar kiállni a magyarság színe elé bizonyságot tenni arról, hogy kéz a kézben akar dolgozni a jövőben is a magyar közösségért. Ezután is meg fog ragadni minden olyan alkalmat a cselekvésre, ha a magyar múlt dicsőségének kihangsulyozása, vagy a magyjarság jelenben való megbecsülése, avagva a magyar jövő felépítéssé a cél. A Nagybizottság munkája nem öncélú. Mint a múltban, úgy a jövőben is csak az egyetemes magyarság közös célját akarja szolgálni. Ezért arra kéri Trenton és környéke magyarjait, hogy az ünnepségen való megjelenésével támogassa a Nagybizottság fáradságos és önzetlen munkáját. A Nagybizottság titkára. MŰSOR: A műsor elején és a szünetben a Trentoni Magyar Baptista Egyhz fúvós-zenekara játszik. Műsorvezető Radványi Ferenc. , I. Megnyitó. 2. Amerikai himnusz. Énekli: Mrs. A. Demkó, zongorán kiséri Orosz Lili. 3. Nemzeti dal. Szavalja: Keményváry Attila. 4. A gólyához. Szavalja: Kun Ágota. 5. Ének szóló. Mrs. Anna Demkó, kiséri: Orosz Lili. 6. ünnepi beszéd. Ft. Máriaföldi Lukács, O.F.M. 7. Alkalmi zeneszám. Krupa Imre. 8. A Szt. István iskola növendékeinek tánc csoportja. SZÜNET 9. Március 15. Szavalja: Komjáti Mária. 10. Ének szóló. Kiszely Ica operaénekesnő, kiséri: Orosz Lili. II. A Független Magyar Ref. Egyház gyermek tánccsoportja. 12. ünnepi beszéd. Nt. Komjáthy Aladár ref. lelkész. 13. Ének szóló. Nagy Lajos, kiséri Orosz Lili. 14. Forradalmi vers 1956. Szavalja: Dobozy Mária. 15. Zárószó. 16. Magyar himnusz. Énekli a közönség. Pontosan kapja-e a lapot? Férjük olvasóinkat, hogy af valamilyen okból nem kapj? pontosan lapnukat, jelentse telefonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha hatóságnál. “A vallás és a tudomány összeegyeztethetetlen” (FEC) Pogány Róbert “A kettős nevelés” cimü cikkében élesen támadja az iskolai hitoktatást és különösen az “Alapvető hittan” tankönyvet: “Tapasztalt pedagógusok és jóhiszemű szülők egybehangzóan állítják, hogy az az ismeret, amelyet az iskola tudományos nevelése, oktatása és magyarázata nyújt, összeütközésbe kerül azzal a vallásos szemlélettel, neveléssel, amelyet a hitoktatásra járó gyermekek kapnak. Ez az ellentmondás rendszerint súlyos konfliktusra vezet; a gyermek nem tudja, kinek higyjen — s az eredmény könnyen morális válság lehet. Egyházi körök tiltakoznak ez ellen a megállapitás ellen: szerintük nincs ellentmondás hit és tudás között, ellenkezőleg: a kettő egymást kiegészíti. Mi az igazság? össze lehet-e egyeztetni a vallást és a tudományt? Materialista erre csak tagadó választ adhat.” A 150 kivégzett magyar fiú ügye Saragat, az olasz szociáldemokraták vezetője nyílt levélben szólította fel Togliattit, az olasz kommunista párt főtitkárát, hogy bizonyítsa be, hogy a gyű j tőfogházban letartóztatott 150 magyar fiatalkorú kivégzésének hire valótlan, vagy ha ezt nem tudja bizonyítani lépjen közbe a tömegkivégzések folytatásának megakadályozáisa érdekében. A b.udapesti pártkongresszuson felhozták Saragat levelét, melyre Marosán dühösen, magából kikelve felelt, cáfolva a kivégzések tényét. A kommunista delegátusok nagy tapsban részesítették Marosánt és kifütyülték Saragatot. A magyarországi terror megemlítése szétoszlatta a kommunista pártkongresszus koegzisztenciális jellegét és kifejezésre juttatta a kommunizmus embertelen, elnyomó jellemvonásait. Hermelinpalást a pápának Arthur Schwartz new yorki szőrmekereskedő remek hermelinpalástot ajándékozott a pápának “minden vallásfelekezet igaz barátjának.”- Ugyanilyen palástot ajándékozott annakidején XII. Piusnak is hálája jeléül, mert a német náciőrület idején sok zsidót rejtegetett a Vatikánban, amiért a náci és gaszista törvények szerint akkor halál járt . . . Tüntetés... Egy Budapestre kiküldött osztrák tudósitó nemrég jelen volt a “Cigánybáró” előadásán a budapesti Erkel színházban (volt Városi színház). A “Cigánybáró” utolsó felvonásában a katonák a régi piros-fehérzöld zászlókkal vonulnak be a színpadra. A régi zászlók láttára a közönség orkánszerü tapsviharba tört ki. A nemzeti demonstráció az osztrák tudósitó szerint a legmegbízhatóbb jele annak, hogy a magyar tömegek hazafiassága ma .is töretlen. E- gyébként az osztrákok ma is óriási népszerűségnek örvendenek Magyarországon. Maurice Papon párizsi rendőrfőnök keres olyan megbízható rendőröket, akik a tavaszra tervezett csúcsértekezlet idején cár Nikita bőrére fognak vigyázni. Zakharov szovjet titkosrendőrfőnök már Párizsban van. A biztonsági előkészületek ott sokkal nagyobb problémák, mint Amerikában voltak. Az individualista francia rendőrt nem tartja megbízhatónak a szovjet kamarilla. A fehéroroszok nagy tömege él Franciaországban. Ezek szemmeltartása sok biztonsági közeget igényel. Mint Amerikában, úgy ott is, Zakharov fantasztikus követelésekkel állott elő. Ezek egyike a fehér oroszok internálása, ha De Gaulle kormánya erre hajlandó lett volna. Papon rendőrfőnök azt igyekezett Zakharovnak bizonyítani, hogy nincsen elég rendőr arra, hogy az orosz titkos főhóhér terveit keresztül lehessen vinni. “Azon könnyen lehet segíteni,” véleményezte Zakharov. A párizsi rendőrfőnöknek ugyancsak leesett az álla, amikor másnap reggel a francia kommunista párt küldöttsége jelentkezett. A komcsik bejelentették a hüledező rendőrfőnöknek, hogy a francia bolsik annyi emberanyagot szállítanak a rendőrség segítségére, amennyire Papon főnök urnák szüksége lesz. Az úgynevezett “autonom” bolsi pártok eddig tagadták, hogy részei lennének a szovjet erőszak gépezetnek. Csak úgy a kulisszák mögött szállították az áldozatokat a moszkvai hóhérok karmai közé. De mivel ez esetben a főhóhér bőrének biztonságáról van szó, levették az álarcot. “Kapitalista” rendőr és államkapitalista rendőrsegéd. Ugyancsak épületes látvány lett volna. De Maurice Papon az ilyen dolgokban nem ismer tréfát. Hazaküldte a bolsi delegációt. KULTUR-CSERE AKADÁLYOKKAL Száz egyiptomi cserediák, akiknek Moszkvában kellett volna tanuiniok, vagy eltévesztették az útirányt, vagy pedig az inukba szállt — Nasser bátorsága. Moszkva helyett a száz diák Amerikába érkezett és itt kívánják tanulmányaikat tovább folytatni. Az itteni oktatásügyi körök természetesen örömmel helyezték el az eltévedt diákokat. Meglehetős baj van a kulturcsere során ideérkező delegációkkal. Kettős őrizet alatt vannak. Egyik oldalról a szovjet titkos rendőrség tagjai őrzik őket, akik mint a delegáció tagjai utaznak. Élénk emlékezetünkben él az a vitaest, amit az amerikai komponisták rendeztek a szovjet zeneszerzőkkel. A szovjet részről a vitában csak a delegátusok kis százaléka vett részt. A többi ugyanis a titkosrendőrség tagja volt, akik nem lévén zenei szakértők: ezt elárulták volna, ha felszólalnak. Tarkónlövési szakértelmüket nem lehetett a zenészek között fitogtatni. Nem volt olyan delegáció, amelynek tagjai közül valaki ne kért volna menedékjogot az amerikai hatóságoktól. Ez oly mérveket öltött, hogy a külügyi hivatal attól félt, hogy a szovjet abbahagyja a kultureserét. így következett be az a visszás helyzet, hogy a külügyi hivatal utasítására — amerikai biztonsági közegek őrzik a leendő lógósokat. KRUGER A “SZEGÉNY” MENKÜLT Amint itt a tanyán a híreket bogarásszuk, sokszor párosával akadunk disszidensekre. Joachim Kruger keleti Németországból disszidált. Annyira megszoktuk, hogy a menekült éhes, rongyos és beteg, hogy regisztrálnunk kell ezt a stílusos menekültet is. Kruger bátyánk nem hitt abban, hogy üres kézzel hagyja ott a vörös Kánaánt. Ha bankár lett volna, talán a páncélszekrényt hozta volna magával. De ő a kelet-berlini könyvtár igazgatója volt. 1951 május elsején, amikor a bolsik a májusi ünnepléssel voltak elfoglalva, Kruger megpakkolt egy teherautót a könyvtár legértékesebb könyveivel és kézirataival. Azután nyugodtan áthajtott a nyugatira. Ezt akkor senki sem tudta ,a német vörösökön kívül. Kruger könyvkereskedése, a “Bayruth Antikvárium” világhírre tett szert. Vevői között könyv és zenepatrónusok ezrei voltak. Az amerikai kongreszszus könyvtára is vevője volt Krugernek. Franz Joseph Haydn leveleit horribilis öszszegért vették tőle. Annyira jól ment az üzlet, hogy fogyóban volt a portéka. Amikor ez megtörtént, akkor Kruger bátyánk utánpótlás után nézett . . . a legközelebbi könyvtárban. Ez éhekig sikerült is neki. A múltkoriban azonban rajtavesztett. A Götting egyetem könyvtárosa tetten érte, amikor egy ritka kéziratot dugott zsebre. Letartóztatták. A vizsgálat során majdnem minden könyvtár felismerte benne hűséges látogatóját. Könyvelésben nem hitt a disszidens könyvmoly. Hónapokba telt, mig bünlajstrornát össze lehetett állítani. Közel ötmillió dollár értékű könyvet lopott német és más könyvtárakból. Azokat borsos áron adta el a külföldön. A ház kutatás során fantasztikus műhelyt találtak, amelyben nemcsak a nyomásos, hanem a perforált könyvtári jeleket is el tudta távolítani a lopott dolgokból. A rendőrség azt hiszi, hogy kézirathamisitással is foglalkozott a furfangos menekült, aki nem hitt abban, hogy üres kézzel és üres gyomornak vegye nyakába a világot. “Önkéntes” munkaszolgálat Február 9-én a magyarországi lapok a KISZ szövetség egy határozatát hozták nyilvánosságra, mely szerint a KISZ- tagoknak 1960-ban legalább ötmillió “önkéntes” és fizetésnélküli munkaórát kell a termelés további emelésére teljesíteniük. A felhívás értelmében legalább 20,000 diáknak kell nyári szabadságuk alatt a termelőszövetkezetben u. n. “önkéntes” munkát végezniük. *S!§gS^>20
