Függetlenség, 1960 (47. évfolyam, 1-51. szám)

1960-10-06 / 40. szám

in Ms yeör 0/ Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. Egy áruló a világtörvényszék előtt Hruscsov sokat markolt és keveset fogott, abban a drámában, amelynek a cime ez lehetne: “Üvegpalota a Nagy Vizek partján.” Az első felvo­nás végétért, a taps szórványos. Nem a darab bukott meg, csak ez az ember, aki főszereplőnek képzelte magát, de kiderült, hogy nincs a nagy játékhoz elég tehetsége. Hruscsov nem tudta maga mellé sorakoztatni még a New Yorkban megjelent diktátorok jórészét sem. Az ENSz-ben el­mondott beszéde során lega­lább egy óra hosszáig udvarolt az uj afrikai országoknak, de ezek kifejezetten a szovjet ja­vaslat ellen foglaltak állást. Az ázsiai népek részéről a nagyte­kintélyű Nehru szamárságnak tartja Hruscsov elképzeléseit, — még ha finomabban fejezi is ki a véleményét. Az arab vi­lág részéről még Nasser sem mozog szvjet járszalagon. Kiderült, hogy szakállas ba­rátjában, Castroban sem bizha­­tik a szovjet diktátor. Castro tapsol Hruscsovnak, de meg­esik, hogy ellene szavaz, mint történt mindjárt a legelején, amikor a közgyűlés egyhangú­lag bizalmat szavazott az ENSz főtitkárának és kongói politikájának. A vörös lakájok persze gondolkodás . nélkül szajkózzák vezérük elgondo­lását — az egyik főlakáj Kádár János — ezekben aztán mara-A Trentoni Amerikai Magyar- Egyházak és Egyletek nagybi­zottsága október 6-iki és októ­ber 23-iki közös ünnepélyt fog tartani október 16-án vasárnap délután 3 órai kezdettel a Szent István Hall-ban (volt Magyar Ház). Magyar történelmünknek ezt a két nevezetes napját méltó és kegyeletes szép ünnepéllyel fog­ja Trenton és környékbeli ma­gyarsága megünnepelni. A bi­zottság szept. 26-án gyűlést tar­tott és nívós programot dolgo­zott ki. Ezért arra kéri a nagybizott­ság a Trenton és környékbeli magyarjait, hogy az ünnepélyen déktalanu] megbizhatik Hrus­csov. De ez nem elég. Hruscsov azt hitte, hogy már az első felvonás során fenekes­­től f elf ordíthat ja a világszerve­zetet, az ENSz-t áttelepítheti Moszkvába, ahol már a szov­jet harckocsik is segítenének az érvelésben. New Yorkot nem szereti Hruscsov, mert itt az utcán is birkóznia kell, nem kellemes emberekkel, akik nem államférfinak, hanem egysze­rűen tömeggyilkosnak titulál­ják. Az első felvonást követi a többi, a darab végét még nem lehet látni. A cselekmény színhelye a hi­res üvegpalota, a new yorki Harlem, a világváros utcája és a glencovi kastély, amelynek kavicsos bejáratánál mint a shakespearei drámák őrültje futkos fel s alá, magyarázva s gesztikulálva. Néha kiáll az er­kélyre ez a pojáca Romeo, aki­nek a handabandázásától nem remeg a világ. Hruscsov elszürkül New Yorkban. A diktátor addig félelmetes, ameddig a Kreml sötét falai közt ül, de mihelyt földközel­be merészkedik, elkoptatják a hétköznapok. Unalmassá válik. Ennél nagyobb tragédia alig­ha érheti Hruscsovot. Az ENSz körüli birkózás még távolról sem ért véget, az (Folyt, a 4-ik oldalon) való megjelenésével támogassa a nagybizottság önzetlen és fá­radságos munkáját. Már most jelenthetjük, hogy sikerült megnyerni két kiválló szónokot, akik kellően fogják az ünnepély jelentőségét méltatni: az egyik Father Végvári Vaszul, O.F.M., aki az 1956-os forrada­lomban vezető szerepet töltötte be és Dr. Kiss Sándor, volt kis­gazdapárti és országgyűlési képviselő. A teljes program a jövőheti lapszámunkban lesz közölve.. AZ ÁRULÁS motívumai nem változtatnak az árulás tényén, de egyet-mást megmagyaráz­nak a további eseményekből. Minden cselekedet döntés: vá­lasztás a lehetőségek között; s minden döntés újabbakat von maga után, egész láncolatát a tetteknek. Logikájukból — vagy abból, ami annak látszik — nehéz megszabadulni. Amikor Kádár 1956 novem­ber 1-ének délutánján Ungvár­­ra, vagy ahogyan most neve­zik, Uzshorodra szökött, hogy átpártoljon a szovjet interven­ció parancsnokságához, nem tudta pontosan, milyen szerep eljátszására vállalkozik. Any­­nyit sejtünk, hogy eleinte ré­szint Rákosi elleni gyűlöletből, részint Tito-ista rokonszen­­vektől ösztökélve, . de főként nagyonis érthető hatalom­vágytól sarkallva támogatta a magyar forradalmi mozgalmat, hogy egy kisebbségi s ahogyan beszédeiben nevezte, “tisztes­séges” kommunista párt veze­tésére akart vállalkozni, hogy az újjászülető Magyarországon azt a tisztet viselje, amelyet néhai Pollit Angliában, vagy Ko^lenig Ausztriában visel. Emlékezünk a jelenetre, amelynek során — a parlament egyik szobájában — szenvedé­lyesen vágta a szovjet követ sze­mébe, hogy ha kell, ő is fegy­verrel védi meg a magyar füg­getlenséget a szovjet páncélo­sokkal szemben. Másnap dél­után azonban beült a szovjet követség gépkocsijába és eluta­zott, hogy Ungvárott szolgá­latra jelentkezzék, hogy ké­sőbb Szolnokról bejelentse egy “forradalmi munkás - paraszt kormánynak” elnevezett klikk létét. Amikor ekként visszatért a fővárosba, fogadta a buda­pesti munkástanács küldötteit, tárgyalt Szigethy Attilával, a győri forradalmi tanács azóta mártírhalált halt elnökével, igyekezett kapcsolatba kerülni Nagy Imrével, megpróbálta ki­nyomtatni Tito kétértelmű po­­lai beszédét s az üres parla­mentből — ugyanott, ahol né­hány nappal előbb a szovjet követtel vitázott — próbált hí­veket szerezni, mindegy, hogy kit, “burzsoa” újságírókat, mint Wesselényi Miklóst, vagy a Rákosi-csoport embereit, mint Apró Antalt, csak hívek legyenek . . . S a szovjet vezérkarnál hi­vatkozott a Szovjet Kommu­nista Párt októberi határozatá­ra, amely “a szocialista álla­mok közötti teljes egyenlőség” elvét deklarálta. Nem holmi jó­indulatból tette, hanem mert 1956 telén még számított arra, hogy a forradalom néhány té­nyezőjének támogatását meg­nyeri. A GYILKOLÁS ezután kez­dődött. Néháiy hónappal ké­sőbb már nem volt szó 1956 “pozitív tanulságairól,” hanem csak az “ellenforradalom bű­neiről” és Rákosi felelősségéről a válság kirobbanásában. Ká­dárnak ekkor még voltak bizo­nyos illúziói, “másként’ ’akart politizálni, mint elődei, s a bosszuállás korszaka után ál­­talánbs szabadságot és jólétet Ígért. ígéreteinek egy-két fosz­lányában maga is hitt, igy pél­dául abban, V gy Nagy Imrét s barátait nem végzik ki s hogy Titoval és Gomulkával valami uj triumvirátust alkothat a sztálinistákkal szemben. A szovjet vezetők azonban feltét­lenül nyugalmat akartak Ma­gyarországon, akármennyi vér­be kerüljön is, ezenkívül: a diktaturamentes diktatúrát ed­dig még nem találták fel. Kádár tehát tovább “konszo­lidált,” minden áron s ha hét­köznapi élet némely részletét illetően engedményeket tett is (nem volt kötelező szeminári­umba járni, szabad volt pa­naszkodni egy-egy helyi visz­­szásság miatt, stb.), a lényeget illetően folytatta a szovjet dik­tatúra ismert rendszerét, Nem tudni, Kádár országlása alatt nem végeztek-e ki több embert, mint Rákosi idejében. Az erő­szakos kollektivizálás több gazdát rabolt meg, mint Ráko­si politikája. A gyárakban is­mét emelték a normákat. De még futotta a szovjet kölcsö­nökből, még mindig lehetett anyagi engedményeket tenni és megjelenhettek olyan könyvek, amelyek, ha burkoltan is, a nép lelki nyomorúságáról vallottak. Nagy Imrének, barátainak kivégzése (ami tudomásunk szerint szovjet parancsra Ká­dár megkérdezése nélkül, de az ő fedezetével történt) vég­leg lezárta az árulás második fejezetét. A kiontott vér elmos­ta a maradék illúziókat. Kádár, akinek lelkiismerete megszok­ta a hallgatást, most már fel­tétel nélkül beállt a lakájok, a fiók-zsarnokok közé. Azt foly­tatta — ugyanazt, s csaknem hasonlóan — ami ellen lázadt: a Rákosi-féle tiranus-szerepet. Helytartósági tisztviselővé lett, parancsok továbbítója, akinek léte és nem léte a tréfás Nikita kedvétől függ. HOVÁ LETT a “másként” szándéka? Hova a jobb hijján titoistának nevezett illúziók? 1957 első hónapjainak jelsza­vaiból, ezekből a különös dísz­letekből egy-kettő még a szín­padon maradt, a deszkákon azonban folytatódott az a sors­tragédia, amelynek prológját 1945-ben suttogták el, amely­nek első felvonása 1848-49-ben kezdődött. Az áruló végigjárta tetteinek láncolatát és járja őket továbbra is, most is, a “Baltika” tengerjáró fedélze­tén, amelyet azelőtt “Molo­­tov”-nak neveztek. Kádár Kruscsev kíséretének tagjaként bármelyik más orosz adjutáns vagy tolmács száll partra a new yorki kikötőben, hogy a U. N. szervezetében megjelen­jék. Útjára külügyminisztere kiséri, Sik Endre, a Csehov-for­ditó finomlelkü irodalmár, Sik Sándor piarista rendfőnök öcs­­cse. A U. N. palotában paro­­lázhat Nasszer-ral, Szukarno­­val (aki a magyar tudomány dicsőségére a budapesti egye­tem diszdoktora), Sekou Tou­­réval, Fidel Castroval, sőt Tru­­jillóval is, csak Lumumbát tart­ják vissza sürgős tennivalók a két rabság között támolygó Kongo fővárosában. Kádár, a csatlós, élete nagy fellépésére készült: a diktátorok bajtársi egyesületének tagjaként jele­nik meg a U. N.-ben. A U. N.-t, amely ha tétlenül is, de nagy szótöbbséggel és még nagyobb szóbőséggel négy éve szakadatlanul elitéli a ma­gyarországi szovjet interven­ciót és a bábkormányt, ezúttal különös szerencse érte: a vád­lott önszántából és személyesen jelenik meg Manhattan szige­tén. Talán nem szívesen teszi, de Nikita kérése számára pa­rancs. Az a túlnyomó többség, amely Kádárt évek óta elitéli, ezúttal törvényt ülhet a vád­lott felett: felfedheti árulásá­nak mozzanatait, felsorolhatja a nevéhez fűződő gyilkosságo­kat, számon kérheti rajta egy nép szabadságát. Ha megteszi, ezzel az emberi méltóság és nemzeti függetlenség gondola­tát és lehetőségét védi meg a Kongóban és a Dominikai Köz­társaságban, Kubában és Ma­gyarországon. Ha nem teszi meg, ezzel közvetve szentesíti a vérengzés és az elnyomás té­nyét, “mert vétkesek közt cin­kos, aki néma” — amint Ba­bits, akit ők nem ismernek, ki­mondta egy másik elnyomás árnyékában. Kádár árulása nem uj jelen­ség a történelemben s a hatal-Biztos hajtó John Birchert 25 évi baleset­­mentes vezetésért kitüntetés­ben részesítették. Az ünnepi beszéd és az érem átvétele után Bircher kijelentette: — Uraim, köszönöm a meg­tiszteltetést. Be kell azonban vallanom, hogy 25 éves vezetői pályafutásom alatt 24 évig ga­rázsban állt a kocsim. Azok, akik az amerikai ha­dierők szolgálatában állanak, résztvehetnek a novemberi el­nökválasztásban, ha lakóhe­lyüktől távol vannak is. Ha ott­hon megilletné őket a szavazati jog, szolgálati helyükön adhat­ják le szavazőjegyüket a ka­tonák és tengerészek. A szavazati jog előfeltételei: betöltött 21 év (Hawaiiban 20, Alaszkában 19, Georgiában és Kentuckyban 19) és állandó tartózkodás az illető államban legalább egy év, a megyében 3-6 hónap és a választó-kerü­letben 30-60 napon át. Egy bizonyosfajta levelező­lapot kell a katonának kitölte­nie ahhoz, hogy szavazhasson. A kártya neve: Federal Post Card Application, amit a szol­gálat helyén vehet át. A leve­lezőlapot saját kerülete vá­lasztóbizottságának vagy a' Secretary of State-nek kell el­küldenie. Ha a folyamodó az előírásoknak megfelel — és egyes államokban regisztrált is masak hatalmaskodása sem az. Volt hozzá, lesz hozzá hasonló elegendő, mert essendő az em­beri faj és szörnyű a meg-meg­­ujuló zsarnokság. De Ítéletet ülni az embertelenség fölött mégsem szűnhetünk meg, mert nincsen elég viz, amelyben le­moshatjuk az emberiségről a vért, kimoshatjuk elméjéből az embertelenséget. Tatár khá­­nok, török bégek, osztrák had­vezérek, mindenféle más hódí­tók után most orosz funkcioná­riusok rendezkedtek be Ma­gyarországon s mint a régi hó­dítóknak, nekik is kerül min­denféle alvezér és szolganép a magyarok közül. Csakhogy: a történelmi példa nem mentség. Kádárnak New Yorkban a vi­lág színe előtt kell felelnie az árulások sorozatáért. SARKANTYÚ JÁNOS (A bécsi “Magyar Híradóból”) Protestáns Bál New Yorkban A new yorki egyesitett Füg­getlen Magyar Református Egy­ház, az East 82-ik utcában épü­lő uj templom költségeinek fe­dezésére nagyszabású bált ren­dez október 7-én, pénteken este 8:30 órai kezdettel a Yorkville Casino báltermében (210 East 86-ik utca). New Yorkból és a szomszédos államokból, igy New Jerseyből is sokan készülődnek erre a bálra, az őszi évad első nagy magyar báljára. Révay István hires cigányze­nekara fog muzsikálni. Az egy­ház nőegyletei gondoskodnak íz­letes büfféről. Tekintve, hogy a bál jövedelme jótékony célt szol­gál, illetve templomépités alap­jára lesz fordítva, a magyarság széleskörű pártfogására számí­tanak a rendezők s remélhető, hogy lesz is szép közönsége a bálnak. A belépőjegy ára büffé­­vel együtt $5.00, büffé nélkül $2.50. Jegyek előre lefoglalha­tok, vagy rendelhetők Nt. Csor­dás Gábor esperesnél (106-12 Van Wyck Expressway, Forest Hills 19, Queens, N.Y. Tel. FA. 2-8686). — szavazójégyét postán fogja megkapni. Több államban megengedik, hogy a katona rokonai kérhesse­nek részére szavazólapot. Min­den választóbizottság készség­gel ad felvilágosítást arra néz­ve, hogy ez megengedhető-e. A hadierők tagjait tájékoz­tatják a politikai események­ről különböző folyóiratok ré­vén. A katonai rádió és televí­zió is közli a választásokra vo­natkozó híreket. Az egész vilá­gon plakátok és röpiratok, sőt moziképek is buzdítják a fegy­veres erők tagjait, hogy a vá­lasztások alkalmával gyakorol­ják polgári jogaikat. A honvédelmi miniszter szeptember 27-ét “Armed Forces Voter’s Day”-nek jelen­tette ki, amely napon minden katonai különítmény, még a nyílt tengeren haladó gőzös is, külön előadást rendezett, hogy a legénységét a szavazásban való részvételre buzdítsa. KÉT SZOBA KIADÓ — Érdeklődni: Mrs. Bajtovics, 424 Grand St. Trenton, N. J. A Bizottság nevében: Radványi Ferenc, elnök Nemes Károly, titkár. OKTÓBER 6 Mikor igy ősszel földre száll a dér: A sok magyar seb mind panaszra kél. Amerre nézünk mindenütt sebek És vérző szivü fáradt emberek. Emitt keresztek roppant erdeje, Amottan rablánc s könnyek tengere . . . Mikor igy ősszel száz seb felszakad, így sir az egyik: “Én vagyok Arad! Mártírok hamvát én őrizgetem E meglopott, elárvult szigeten. A lelkűdet is én vigasztalom Deret terítő őszi hajnalon, ,8 ígérem nékik, hogy még megvirrad, Mert van még hit, szív, aki nem riad. ■ . . Ige,rém nekik aj harcok zaját, Trianont döntő, győztes nagy csatát, ígérem nekik én, a rab Arad, Hogy ez a szent hely mindig szent marad.” * ❖ * . . . Mikor igy ősszel a seb felzokog És örökmécsünk lángja fellobog: ígérjük mi is, úgy mint rab Arad, Hogy ez a szent seb mindig szent marad. KÉPEK A VÖRÖS HÓHÉROK NEW YORKI FOGADTATÁSÁRÓL . . . “The Monster arrived” (A vörös szörnyeteg megérkezett) — jelentette he a magyar tüntetők többszáz főnyi csoportja New York utcáin, 1960 szeptember 19-én. A fenti 1. sz. képen az autóstün­tetésre gyülekező magyarok csoportja látható, elől Ficsor István “A szörnyeteg megérkezett” feliratú kocsijával. A tüntetések során az eddig legnagyobb sikert a 2. sz. képen látható “Kruschev, ez a te helyed” feliratú autó aratta. Ezt is, mint a “Monster”-es kocsit, a fotóriporterek serege fényképezte le s a világ minden részébe eljutottak ezek a képek. A 3. és 4. sz. képeken az ingerült tömeg látható, amint időnként munkát ad a rendőröknek. A szovjet UN delegáció Park Ave.-i palotájánál többszörös ren­dőrkordon őrzi a vörös cár nyugalmát (?), már amennyire nyugodt lehet valaki, akinek a nap különböző szakában sokezer torok üvölti oda, hogy “Gyilkos! Gyilkos!” (A képek Keviczky Kálmán, New York, kitűnő felvételei) Uktober b es október 23-ik szabadság­­harcok megünneplése Trentonban Katonák és tengerészek a “távollevők szavazati jogával” élhetnek American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. XLVII. ÉVFOLYAM — NO. 40. SZÁM Ten Cents per Copy—$3.00 per Year Second Class postage paid at Treton, N. J. TRENTON, N. J„ I960. OKTÓBER 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom