Függetlenség, 1959 (46. évfolyam, 1-53. szám)
1959-07-23 / 30. szám
In Its 46th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited and Published in Trenton, N.J. VOL. 46. ÉVFOLYAM — NO. 30. SZÁM -<iü^*20 Ten Cents per Copy—$3.00 per Year TRENTON, N. J., 1959. JULIUS 23------------------------------------------------■■ .1 ...........................................................................—JB— '■ ■LSffJiBB"..; ' J IjJ.JIlU-fg.J'—l!—«Egg -'.'.l-T—- -■ » A Bethlen Otthon nyári iskolájának vizsgája és záróünnepélye most szombaton lesz Nem engedünk Berlinben? Dehogyis nem! Mindkét markunk tele van engedményekkel, de a szovjet vezetők még nem tartják elégnek s igy nem fogadják el. Az átlag újságolvasó, vagy rádióhallgató meg van győződve, hogy a Nyugat Berlinben egy tapodtat sem enged és az alku, vagy egyezmény csak kétoldali engedmények alapján köthető meg. így is kellene, hogy legyen. De nem igy van. S hogy nem igy van, annak az oka nem is egy, hanem száz. Köztük az első az, hogy az angolok szakadatlanul szorítják az amerikai kormányt az engedékenyebb politikára. Szerintük A- merika még mindig túl merev. Az angol politikusok azt magyarázzák az amerikaiaknak, hogy nem Berlinben van az igazi veszély, hanem az Európai Közös Piacban, tehát a nyugateurópai gazdasági összefogásban. Hat nyugateurópai ország összefogott, hogy fokozatosan lebontva a vámhatárokat, még virágzóbb állapotokat teremtsenek. S ez jobban fáj az angoloknak, mint Berlin, a szovjet terjeszkedés, mint bármi a világon. A német, olasz, francia ipar örvendetes megerősödése minden jóindulatú ember tetszésével találkozik, csak az angol a kivétel, ő nem tud már kedve szerint kereskedni Európában és szerete a világon, mert Nyugateurópa túltesz rajta. Versenyképesebb. A beavatottakon kívül senki sem tudja, hogy a Nyugat voltaképpen mit ajánlott fel a Szovjetuniónak a berlini ügyben. Csak annyit tudunk, hogy többet, mint kellett volna. Maga Herter külügyminiszter egy ízben azt mondta: ‘Ha ilyen alapon az egyezség létrejön, engem aligha fogadnak lelkesen a berliniek . . .’ Ez a kijelentés sokat sejtet, érdemes gondolkodni rajta. Persze, Amerikában is sok minden történik, aminek nem volna szabad megtörténnie. Az egyik országos nevű magánember hangoztatja, hogy minél gyorsabban el kell ismerni a Keletnémetország néven ismert moszkvai állam-tákolmányt, meg kell hívni Amerikába Hruscsovot. Az egyik naiv szenátor arról álmodozik, hogy hidat kellene épiteni, vagy alagutat Alaszka és Szibéria közt. Mindenki politizál, mindenki javasol valamit, ahelyett, hogy a kormányra bízná. Elvégre, egyedül és kizárólag a kormány ismeri az összes tényezőket. A fogadatlan prókátorok már igazán abbahagyhatnák a fecsegést. Politikai amnesztia? Az egyik tekintélyes amerikai hetilap szerint a budapesti kormány rövidesen széleskörű politikai amnesztiát hirdet. Tehát a rendszer elég erősnek érzi magát, hogy a forradalomban résztvett ‘megtévedteket’ kiengedje a börtönökből és az internáló táborokból. Ha igaznak bizonyul a feltevés, ezzel Kádárék elsősorban a Nyugat szemébe szeretnének port hinteni, mondván, hogy ‘a régi sebek, ime, begyógyultak, az ország magához tért a bódulatból és boldog, nagyon boldog az istenadta nép, mert hisz a vezetőiben és a szociálizmus jövőjében.’ Lesznek is nyugati újságírók, akik ezt a tényt nagy dobra verik. Elképzelhető, hogy egyes nagy amerikai lapok Magyarországon és Erdélyben utazgató tudósítói milyen jelentéseket adnak szerkesztőségeinknek! Nemrégiben az egyik nagy amerikai lap Erdélyben utazgató munkatársa arról irt, hogy a középkori várakban kaszabörtönök voltak s azokban sok-sok ember pusztult el. Semmit sem lát a mostani pusztulásból. Az embernek szinte az az érzése, hogy a tudósitó két oldalról is kap fizetést. Dán munkások segítenek magyar menekült gyerekeken A dán munkások magyar menekülteket segélyező szervezte, mely 1956 októberében alakult, 100,000 dán koronát utalt át annak az osztrák szervezetnek, amely Gráz mellett egy gyermekfalut épit. A dán pénzből 16 menekült magyar gyermek számára építenek egy lakóházat. A magyar gyermekek tanulmányaik befejezéséig fognak a gyermekházban lakni. Jávor Pál nem halt meg Amerikában is elterjedt a Jávor Pál haláláról szóló hir. A magyarországi rendszer lapjai és rádiói sokáig teljesen hallgattak Jávorról. Junius 30-án Besztercei Pál, egy fiatal színész megintervjuolta Jávort a Városmajor-uti szív -kórházban s ezt a magyar rádió is közvetítette. Az intervjuból kiderült, hogy Jávor súlyos betegségéből, melynek mibenlétét el nem árulták, felépült. Jávor közölte Beszterceivel, hogy meghívták, hogy ősztől kezdve játszón a Nemzeti Színházban. Bizonyárá valami kemény kommunista szerepet fog kapni. Az angol iskolák befejezése után mindenütt csend borult az iskola-épületek környékére. Úgy junius vége felé azonban újból megelevenedik minden évben a ligonieri Bethlen Otthon környéke és magyar szótól, magyar nótáktól hangos egész julius hónapban. A nyári magyar iskola növendékei tanulják délelőttönként az ősi magyar zsoltárokat, első, másod, harmad, sőt hegyed generációs gyermekek, akik talán még a nevüket sem tudták magyarul, amikor junius 28-én megérkeztek, tanulják a magyar ábécét, Magyarország történelmét és teli torokkal énekelik a magyar népdalokat. Délután úsznak, fürdenek, pihennek, vagy leveleket Írnak haza magyar nyelven, rajzolnak, táncolnak, kézimunkáznak és kopjafát faragnak, vagy éppen csak játszanak. Szívják a pompás hegyi levegőt, eszik a Bethlen Otthon kitűnő magyar kosztját, tanulnak és nyaralnak képzett pedagógusok vezetése és felügyelete alatt. Ebben az esztendőben ismét megnyílt a ligenieri nyári iskola, a magyar református gyülekezetek és az Amerikai Magyar Református Egyesület által fenntartott Bethlen Otthonban, melynek Nt. Daróczy Sándor az igazgatója. A magyar nyelvű tanítást Kovács Zoltán okleveles tanító és felesége vezeti. Mind a ketten a Bethlen Otthon állandó gyermekfelügyelői és 1957-óta vannak Amerikában. Nt. Varga Lajos foglalkozik a vallástannal magyar nyelven, a szomszédos johnstowni református egyház lelkipásztora, Nt. Galántay Jenő pedig angol nyelven. A szép magyar népi táncokra Nt. Galántay Jenőné tanítja a gyermekeket, akilk már nagyban készülnek a nyári magyar iskola záró ünnepélyére és vizsgájára, amelyen a szülőkön kívül minden érdeklődőt szívesen látnak. Az ünnepély 1959. julius 25-én, szombaton délután 3 órakor kezdődik a ligonieri Bethlen Otthonban, érdekes vizsgaszámokkal, énekkel és beszédekkel. A megnyitó beszédet Nt. Daróczy Sándor igazgató, a váróbeszédet pedig oBrshy Kerekes György, a Református Egyesület elnöké mondja. Magyar ..atolikus pap halálos autóbalesete A múlt év augusztusában irtunk lapjainkban a Czenstochovai Madonna kegyhelyére Doylestown, Pa.-ba szóló meghívásról, ahol engesztelő magyar zarándoklatot dendeztek a Pálosrendi szerzetes-atyák. Ugyanez készül az idén is, augusztus 30- án, amiről a lapjainkba közlendő cikket most is *rc Vesen hozta el brunswi 'o ij&nkba Ft. Csellár Jenő pallos-atya, aki a múlt héten külön arra is megkért, írjuk meg/hogy az idei zarándoklat a szokásos augusztusi Szent Istvánp ünnepséggel is naglmisével lesz kapcsolatos . . Z Megrendüléssel vettük hétfőn a hirt, hogy Rév. Chellár Jenő pálos-atya vasárnap, julius 19- én ew Yorkba, novénára menet autóbalesetben szrörnyethalt . . . Allentown közelében az esős, síkos utón kocsija megcsúszott s olyan karambolba került, amelyben 5 kocsi zubódott össze. Temetésre mentek huzn••• Biró Péter és Fiai közismert utazási irodája közli lapunkkal, hogy Mrs. Melcsák Anna, 33 Mine St., New Brunswick-i lakos, aki néhány héttel ezelőtt utazott az óhazába, 90 éves édesapja meglátogatására, voltaképen temetésre ment haza, mert a viszontlátott édesapa, Id. Filep Gábor a látogatás ideje alatt a szatmármegyei Szamosszeg községben meghalt. A tragikus hirt csak tetőzi egy másik hasonló hir, mely szerint az ugyancsak néhány hete hazautazott Bodnár Gyuláné, 29 Brookside Ave., new brunswicki lakos hasonlóképen járt: 47 éve nem látott testvére a viszontlátás örömét nem bírta el, alig hogy megölelték egymást, rosszul lett s mire orvoshoz vitték, útközben meghalt. így Mrs. Bodnár is temetésre ment haza az abauj-megyei Aszaló községbe. Mindketten annak a temetésén vettek részt, akinek viszontlátására, m e g 1 á t o g atására mentek haza. Father Csellár testét valósággal széttépte a szörnyű összeütközés. Ft. Chellár Jenő pálos-rendi szerzetes-atya a kommunisták börtönében ült, amikor 1956-ban a szabadságharcosok kiszabadították s igy került Amerikába. A Doylestown-i kegyhelyen tevkenykedett azóta és fáradhatatlan harcosa, munkása volt halála percéig a magyar ügynek, a me-* nekült magyar testvérek és az óhazában maradtak segélyezésének. Temetésére, amely szerdán, julius 22-én ment végbe Doylestownban, az amerikai magyar katolikus papság és a hívők nagy serege ment el . . . Igaz részvét kisérte utolsó útjára . . . AMERIKA A RAB-NÉPEKÉRT Eisenhower elnök aláírásával szentesitette azt a határozatot, amelyet a Kongresszus mindkét háza szavazott meg és amely julius 3-ik hetét a Captive Nations, vagyis a szovjet rabságában élő nemzeteknek dedikálja, mintegy biztatásként árra, hogy el fog jönni a szabadulás napja s ezt az Egyesült Államok hivatalos, sőt törvénybe iktatott formában garantálja számukra . . . Sokan talán “nesze semmi fogd meg jói” gesztusnak mondják ezt, valójában azonban nagyjelentőségű az elnök által aláirt^ törvény, különösen most, a külügyminiszterek folytatott genfi tárgyalásai idején, mert eleve leszögezi, hogy az alkudozásokban meddig mehetünk, mit ígérhetünk meg cs mit nem! MAGYAR NYELVEN MERNEK ITT IGY ÍRNI? Az amerikai, magyarul beszélő vörösek julius 4-5-én Los Angeles, Californiában “lapkonferenciát” tartottak, ahol a New Yorkban megjelenő kommunista újság, az “Amerikai Magyar Szó,” valamint a “Nők Világa” és a “Tény” cimü hasonló kommunista kiadványok ügyét tárgyalták meg. “Megbeszélték a bevándoroltak védelmének kérdését” is — írja a vörs újság, ami azonban annyit jelent magyarra lefordítva, hogy Los Angelesben arról konferenciáztak: miként keljenek védelmére azoknak, akik ellen a hivatalos Amerika eljárást indít kommunista mesterkedésük miatt azon az alapon, hogy amikor ebbe az országba bejöttek, vagy itt polgárosodtak, hamis adatokat mondottak be, vagy elhallgatták kommunista voltukat, párt-tagságukat, stb., A vörös lap-konferencia “delegátusai” bizalmat szavaztak az Ügyvezető Bizottságnak, a szerkesztőségnek, stb. stb. — írja s bölcselkedik vele a “Magyar Szó” . . . Persze, ez az egész csak megtévesztő játék, képmutatás, fedőmunka. Mert az “Amerikai Magyar Szó”-nak csúfolt kommunista kiadványt és a másik két vörösmaszlagos sajtóterméket — amelyeknek semmi közük és kapcsolatuk nincs se Amerival, se az itteni magyarság óriási zömével — valójában magyarországi kommunista pénzből adják ki. Ennek a “lapkiadó társaságnak” Washingtonban, a külügyminsiztériumban kellene bejegyezve lennie a Foreign Agents Registration Act törvény értelmében, mint egy idegen ország ügynöksége, hiszen lapjaikban elejétől végéig mindent dicsérnek, magasztalnak, ami kommunista “vívmány” és mindent kritizálnak, leócsárolnak, kigunyolnak, ami amerikai és aki, vagy ami kommunista-ellenes . . . Mintha csak Budapesten készülnének ezek a lapok, a mai kommunista Budapesten, ahol viszont úgy beszélnek, ahogy Moszkva diktálja! A vörös újság, például, legutóbbi számában az Egyesült Államok születésnapját, julius 4-ét összekombinálva a New York-i szovjet kiállítással és Kozlov amerikai utjával, igy “vezércikkezik”: (idézetek a Név/ Yorkban irt, de Budapestről diktált cikkből) “. . . a Coliseumban . . . egy nagy nemzet, a szovjet nemzet. egy másik nagy nemzetnek,, ai amerikai nemzetnek bemutatta azokat az eszközöket, amelyeket önön erejéből teremtett meg Élete, Szabadsága 'és Boldogulása biztosítására. A másik nagy nemzet fiai és leányai ezrével özönlöttek megbámulni a törekvő fiatal óriás eredményeit. Szivük mélyén érezték, hogy amit ott láttak, az nemcsak a szovjet nép boldogulását segíti elő, hanem befolyásolja a világ minden népének — a miénket is beleértve — haladását a boldogabb élet felé”. — így, ilyen szavakkal és virágnyelvezettel ömleng magyar nyelven a new yorki vörös újság . . . annak a magyarnak a nyelvén, amelyik legutóbb 1956- ban félreérthetetlen módon sikoltotta a világ fülébe a kommunista rabság és szovjet elnyomás Szörnyű keservét . . . Annak a magyarnak a nyelvén, amelyik tízezrek vérével és százezrek nyugatra özönlésével mondotta el a lemoshatatlan, letagadhatni, lan nagy vádat pontosan azokkal a hazugságokkal szemben, amiket szolgai módon, jólmegfizetetten szajkóinak a hatalmat bitorló budapesti vörösek itteni kiszolgálói! Az 1956 novemberi magyarországi szovjet vérfürdő után van merszük, van képük hozzá, hogy ilyeneket Írjanak le ezek a gazemberek itt New Yorkban, magyar nyelven: “A békés termelést, a technika és a tudomány békés félhasználását és a békét hirdető kultúrát mutatja be a kiállítás, melyeknek eredményei a végtelen magasságokba törteti már és egyikük elérte az életet adó Nap szomszédságát is. Ezekkel az ékesen szóló bizonyítékokkal egyidőben a szovjet nép személyes képviselői élő szóval hirdetik békés célkitűzéseiket. Frol R. Közlőin szovjet helyettes miniszterelnök fáradhatatlanul végez látogatásokat az országban.” — És folytatódik ez a gyönyörű irás Kozlow ur beszédeinek és kijelentéseinek idézetével, mézes-mázos ömlegésekkel, öndicséretekkel s a hatalmas szovjet békés törekvéseinek bizonygatásával. . . Csupa béke, béke mindenütt, minden kijelentésben, minden mondatban, holott Moszkvában a nagyfőnök olyan harcias, elrémitő kijelentéseket tett csak a minap is a már-már megszédülő Harriman volt newyorki kormányzónak, hogy azzal eleve megcáfolt minden szovjet béke-törekvésről szóló mesét. A békés szovjet tankokat támadták meg.anakidején Budapest utcáin a harcias magyar gyermekek, benzinesüveggel, kézipisztojjal . . . Odaát, a vasfüggönyön túl olyan áldott állapotok vannak, olyan andalítóan boldog békevilág van, hogy aknamezőkkel, drótakadályokkal kell a határokat végig megerősíteni, nehogy nyugatról beszökjék oda valaki!. . . . (Vagy talán azért, hogy nehogy kiszökjön onnan tiz-huszszázmillió gonosztevő, börtöntöltelék, akiknek nagy a bünük: szeretik hazájukat, fajtájukat és nem akarnak kommunisták lenni! ?) Meddig mehet ez igy? Meddig tűrjük, mi, szabavilági magyarok, hogy idekint, a kommunista gazemberekkel való végső nagy leszámolásra készülődés idején még mindig igy mernek Írni magyar nyelven a magyarság árulói, a judáspénzes vöröstollasok . . . Azon a magyar nyelven, amelyen egy tízmilliós nemzet, nyugat-felé fordított arccal, égfelé néző könnyes szemekkel kiáltotta 1956 októberében: “Gyertek, segítsetek, mert végkép elveszünk! . . .” és vérüket, életüket áldozni kész, halálmegvető bátorsággal kiáltották oda a szovjetembereknek: “Ruszkik, haza!” Felejtünk? Vagy nem jutnak eszünkbe szenvedő óhazai véreink? Nem tudjuk, mi a tennivalónk? Felhívás a William Penn Fraternális Egyesület Tagjaihoz Ezúton értesítjük tagtársainkat, hogy az Egyesület trentoni fiókja a nyári hónapokban nem tart gyűlést. Legközelebbi fiókgyülésünket szeptember 20-án fogjuk tartani a szokásos időben. Tagtársi tisztelettel, a Vezetőség. HA A7T AKARJA, hogy vállalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban! American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság
