Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1956-03-29 / 13. szám
YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 13. SZÁM. TRENTON, N. J., 1956. MÁRCIUS 29. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year A HÉT HUSVÉT, 1956 PILÁTUS IRTA: REMENYIK SÁNDOR A p őrnek vége. Elvégeztetett! Véres a kereszt tövében a fü. A helytartóban forr a néma düh S egy gondolat tépi a másikat. “Rongy csőcselék! Én unlak titeket, , Unom a vágyatok, a hitetek, A papjaitok ragyogó ruháját, S a mellük-verő messiásokat ! A Nap hevét az átkos ég alatt,, A zagyva szókat s buja színeket, És magamat! és uramat, a császái l, Ki bíróvá tett ilyen nép felett!!! Feszítsd meg! Üvöltötték a fülembe, Amíg unottan odalöktem nékik. Szegény bolond! Pedig csak álmodott, Csak álmodott egy létráról az égig. Csak álmodott — de ezeknél tán szebben . . . Már virradt fenn a koponyák hegyen. Vájjon álmodik-e még a kereszten? Valamit szólt nekem az igazságról Azután némán vérzett. ^ Ragyogott. Gúnnyal kérdem, az igazság micsoda. Felelte: “Én vagyok.” — __Eh! Hát kicsoda nekem, «... zz emln 1 A csőcselék morajlott, mint a tenget . És untam emezeket; untam ezt is .. • Egy messiással több vagy kevesebb Pilátus lelke nem lesz yiehezebb! De könnyebb tán ez Istenverte föld! Untam a dolgot s odalöktem, vége. ^ De jaj, vájjon kire freccsent a vére?! Az alkonyra, az éj leszáll; helytartó nyugtot nem talál . . . — “Feszítsd meg! üvöltötték a fülembe És nekem nem volt elég fegyver em, Nem volt elég lándzsásom odakünt. Vagy — vagy tán üres vagyok idebent?. Eh! Mit bánom én! Minden bölcs üres! Bus madarak! El a szivemből! Hess! Feszítsd meg! Üvöltötték a fülembe! Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát! Te véres-kezű, szennyes csőcselék, Haha! Feszítsd meg hát a Messiást!! ■ Él-e, meghal-e? Egy marad az átok, Isten nem váltja meg ezt a világot! Mi közöm hozzá?!! Feszítsétek hát! Vigyétek . . . Vitték . . . A kereszten holt. Ki tudja, talán mégis király volt?! — Csend most! De hallga! kunt az éj kopog, Pilátus udvarában a papok: “Uram, mi véled így egyet nem értünk, Ahogyan irtud, botrankozás nekünk, Rex-nek uram, csak ö mondta magát: Nem készítetted jól a Golgoihát!” — Ji, milyen csúnya, rőt láng a szemén, Kővé vált nádszál, oly kemény. Odafönt csöndben hallgat a kereszt, Pilátus nő, amint beszélni kezd. “A messiástok megmenteni késtem, De négy betűt a keresztjébe véstem, E négy betű az én becsületem! Hadesre, ez a négy betű marad! Ha alá kéne temetnem a várost, Rómát, az imperátort s magamat: E négy betű az én becsületem! Papok! Zsidók! Hozzátok szólok nyíltan, Halljátok: Amit megírtam, megírtam!!!” — . . . Bent csend,'de künt az éj zsoltárba kezd, S áll a zsoltáros éjben a kereszt! — Ledőlt a bálvány, s hogy ledőlt, nagy lett a zsivaj, lárma a kommunisták közt szerété a világon. Már tudniillik, akiknek szabad közülük lármázni. A vasfüggönytől nyugat felé szabad, a vasfüggönyön belől be kell fogniok a szájukat, akár tetszik a bálványdöntés, akár nem. Az amerikai kommunisták keserűen lármáznak, a Daily Worker szokatlan megjegyzéseket enged meg magának, az amerikai magyarnyelvű kommunistákban viszont nincs elég merészség még a tények beismerésére sem. Kedvetlenül dünynyögnek, hogyhát újból elölről kell kezdeniük a maszlagolást. Valljuk be, nehéz dolga van egy kommunista agitátornak. Egy egész életen át /bömböl, vagy duruzsolja, hogy Sztálinnál nem pottyant nagyobb ember erre a keserves földre. Bölcsesége határtalan, tudását felmérni nem is lehet s mindenek felett pedig a népek jóságos atyja. Most pedig hivatalos moszkvai utasításra azt kell öklendezni, hogy Sztálin gazember volt, amig a földet taposta, közönséges tömeggyilkos, minden kommunisták árulója és igy tovább. Az a legjobb kommunista most, aki a legtöbb rosszat szórja az idáig félistennek magasztalt Sztálinra. Hát kibírhatja mindezt egy érzékeny kommunista lélek? Nem kell félteni őket. Kibírják. Tessék csak elképzelni, milyen nagytakarítást végeznek most könyvtáraikban az amerikai magyarnyelvű kommunisták. Sztálin tanításait Budapesten számtalan vaskos kötetben adták ki s ezeket, természetesen ingyen és bérmentve, megküldték az itteni magyarnyélvü vöröseknek is. Csinos kis könyvtár lett belőlük. És most? A vonalhü kommunista — márpedig ezek a magyarnyelvű amerikai vörösek igazán vonalhüek, ugyebár? — felnyalábolja Sztálin diszkötéses müveit és kihordja a szemetes autóba.! Mi már rég tudtuk, hogy odavalók ezek a müvek, de miután most már Moszkvából is ezt parancsolják, nem marad semmi kétség. Tehát munkára fel, magyarajku vörösek! (Eljön az a nap is, talán nemsokára, amikor itteni gaztetteikért felelnetek kell ... és akkor talán már a “Fifth Amendment” mögé bujás sem fog segíteni!) Nagy árvízkatasztrófa szakadt a magyar népre, száz év óta a legnagyobb. Hátukon kis batyuval ezrek menekülnek a fagyos hullámok elől. Most már a födél is elveszett a fejük fölül s azt a néhány ingóságot is elsodorja az ár, amit még a vörös uralom meghagyott. A szörnyű megpróbáltatásoknak nem akar vége szakadni, a magyar népnek tovább kell hordoznia a keresztet. Gondoljunk ma még többet, mint máskor a rettenétesen megpróbált magyar népre. A pufók Malenkov igen jól beletalálja magát uj helyzetébe. Angol lordok társaságában koccintgat, kürtőkalapot rendel és közben ócsárolja Sztálint. Az angolok néma undorral hallgatják a pohos vörös embert, aki hosszú éveken keresztül lelkesen hajtotta végre gazdája, Sztálin parancsait. Oly lelkesen, hogy a néhai vörös diktátor utódjának választotta. Malenkovnak egy pillanatig sem fáj, hogy most Sztálin testét szorgos munkások eltávolítják Lenin mellől és elássák valahol, mint a rühes kutyát szokták. Nem is olyan rég Sztálin teste mellett ő Állt diszőrséget s aztán saját vállain cipelte a mauzóleumba, Lenin mellé, ahová évpen ő jelölte ki a nyugvóhelyet. Mindez ma már nem izgatja Malenkovot. Igyekszik elfelejteni és elfelejtetni. Hűség, becsület, tisztesség, — ezek nem kommunista tulajdonságok. S ha már itt tartunk, említsük meg, hogy Rákosi is vihargyorsan megtagadta Sztálint. Azt a Sztálint, aki — cserében a 48-as magyar zászlókért — kiszabadította börtönéből. Azt a Sztálint, aki Magyarország diktátorává * nevezte ki. Rákosi cinikusan, egykedvűen ócsárolja Sztálint, akinek imádatát tiz esztendőn keresztül kötelezően előírta a szerencsétlen magyar nép számára. Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és barátjának Boldog Húsvéti Ünnepeket kívánunk Feltámadás A Husvét a feltámadás ünnepe. Krisztus kikel sírjából, melybe ellenségei kárörömmel helyezték őt, három nappal előbb. Az Ur Jézus diadalt arat ellenségein, de egyben vigaszt, bátorítást nyújt az egész emberiség számára. A sötétség hatalma, mely négyezer éve» át uralkodott az emberiség lelkén, megtörik, Husvét Vasárnapján és helyét elfoglalja a Világosságnak Uralma. A kétség, a bizonytalanság, hogy mi lesz e földi élet után, bizonyossággá, ténnyé változik. Van örök élet, hirdeti az üdvözítő sírja. Feltámadunk, hirdeti az angyal és hallja minden keresztény e vigasztaló szózatot, és reménységgel telik el szivünk. Sokszor mondják, hogy senki nem jött vissza a “másvilágról.” Ezeh mondást hazudtolja meg a Husvét ünnepe. Igen, Jézus, az Isten Fia, feltámadott és visszajött a másvilágról, hogy bebizonyítsa, hogy mindaz, amit mondott és tanított, a való igazság, mert Ő a Világosság, Ő az Ut és az Élet. Aki ő benne hisz, nem hal meg örökre, hanem feltámad az örök életre. Ezt hiszszük, ezt valljuk és ezért örülünk tiszta szívből a Husvétnak, a Feltámadás Ünnepének. Ez a gondolat ad nekünk erőt, hogy a napi kereszteket az Ur Jézussal türelemmel, viseljük. Mert hisszük, hogy a földi élet megpróbáltatásai után Vele együtt meg is dicsőiiltink. Ft. Body J. Kapisztrán, O.F.M. HOL VAN TINÓDI SZOBRA? Budapest egyik legszebb szobra Tinódi Laptos Sebestyént ábrázolta és a Nemzeti Színház előtt, a Blaha Lujza téren állt. Amikor a rendszer gőzerővel belefeküdt a földalatti építkezésébe, amit aztán abbahagytak, a Blaha Lujzát terét felszántották, 1 elcsúfították és Tinódi szobrát is elvitték. Mivel a rendszer semmi szándékot sem mutat a földalatti építésének folytatására, több budapesti lakos követeli Tinódi szobrának viszszaállitását, de nem a Blaha Lujza térre, mert azt hosszú időre használhatatlanná tették, hanem Budapestnek egy más és festői helyére. A szobor visszaállításának külön időszerűséget ad az a körülmény, hogy az idén van Tinódi Lantos Sebestyén halálának 400-ik évfordulója. Megnyílt a sir... Megnyílt a sir, szól az angyal: Feltámadt az Ur bizonnyal, Jézus, a mégfeszittetett Megnyerte már az életet. óh, jöjjetek, kicsik, nagyok, Hozzátok el á bánatot, A Krisztusra tekintsetek S megkönnyebbül a szivetek. Keresztények előre hát, Emeljük az Ur zászlaját S ki adsz hitet, szeretetet, Most a sírból feltámadott. Alleluja, alleluja! 42 Years of Publication, this Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. Amerikai szellemű magyar újság Hungarian News American in Spirit — Hungarian in Languag
