Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-08-02 / 31. szám

In Its 43rd Year of Publication, ‘ This Weekly Is the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian NeWS Amerikai szellemű magyar újság YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 31. SZÁM. Az a nyílt levél, mely Béky Zoltán főesperes, Csordás Gábor esperes és Nagy Lajos esperes aláírásával a new yorki Herald Tribune mult szombati számában jelent meg, megdöbbentő d o k u m entum. Tudni kell, hogy ezt a levelet nem az amerikai református lel­­készi kar illusztris tagjai fogal­mazták, hanem csak közzé tet­ték. A levél irói voltaképpen a most Magyarországon élő refor­mátus lelkészek, mégpedig a “szürke” lelkészek, akik nincse­nek vezetőállásban s ennélfogva a magyar nép keresztrefeszité­­sének részesei, fájdalmának igaz hordozói. Tehát a magyarországi lelké­szek beszélnek a levélben. Meg­mondják — amit különben tud­tunk, — hogy a magyarországi református egyház mai legfőbb vezetői nem Jézus Krisztus szol­gái, hanem a kommunista rend­szer kiszolgálói, akik kétes érté­kű érdemeik elismeréséül nagy fizetést húznak az államtól, mi­közben a szürke papság nyomo­rog, — mint a nép ... Megmondják a levél irói, hogy az a magyarországi lel­kész, aki nem a püspökök, illet­ve az egyházi vezetést magához kaparintott klikk-rendszer nó­tájára illegeti a bokáját, azt el­mozdítják állásából, sőt még pa­lástjától is megfosztják. Mennyi vád van ebben a le­vélben .! Reméljük, hogy az amerikai magyar lelkészi kar módot talál annak részletes, szó­szerinti közzétételére, hogy tu­domásul vehesse az egész ameri­kai magyarság. Jól emlékszünk, hogy még az evanstoni világkonferencia ide­jén az amerikai magyar refor­mátus papság egy része mártír­nak nevezte Berecky Albert és Péter János püspököket . . . mondván, hogy amit ők csinál­nak az óhazában, azt nem lehet innét megítélni. Noshát, most onnét ítéltettek meg és ez ellen nincs fellebbezés. Külön is köszönjük az ameri­kai magyar lelkészi kar fenti illustris tagjainak a levél egy­­részének közzétételét. Kérjük, kövessenek el mindent a további publikálás érdekében. Gurulnak a fejek Magyaországon, ha nem is szó­szerinti értelemben. Most Far­kas Mihály elvtársat érte el a végzete; kirúgták a pártból és megfosztották tábornoki rend­fokozatától. Az amerikai magyarság­ból csak kevesen tudják, hogy ez a Farkas nevű kommunista,; akit a rendszer a semmiből, az ismeretlenségből emelt táborno­ki méltóságra nem is olyan ré­gen még élet-halál ura volt Ma­gyarországon. Függetlenül attól, hogy évekig volt honvédelmi mi­niszter, a kommunista párt ré­széről ráruházott hatalmánál fogva egyszerűen azt végeztet­te ki, akit akart, — s ezek közt sok-sok vörös elvbarátját is. Magyarországon Rákosiért sem ejtettek könnyet, Farka­sért sem ejtenek. Ha majd Gerő bukásának a pillanata elérkezik, legfeljebb örömkönnyeket ejte­nek. Csak annyi a különbség a vörös kapcabetyárok' közt, hogy, egyiket még jobban utálja a magyar nép, mint a másikat. is van, ezt beszélik Washingtonban. Dulles mellett még Milton Ei­senhower, az elnök fivére, Ha­rold Stassen és Sherman Adams szól bele a külügyekbe, mégpe­dig nem is kis súllyal. Közülük Milton Eisenhower egyre több szerephez jut, mégpedig a most befejeződött panamai tanácsko­zások után. Lehet, hogy a külügyi négyes­fogat ügye keservesen érinti Dullest, de megnyugvással ve­heti tudomásul az amerikai pol­gár. Elvégre négy ember többet tud, mint egy. Ma már minden tudomány kezd sok lenni egy embernek, — .elvégre nem káp­talan sekinek a feje. Kefauver szenátor, aki eddig nem alkudott, az el­nöki méltóságon alul nem adta, most az alelnöki pozícióval is megelégedne, ha Stevenson, vagy Harriman vállalná. Egyelőre nem lehet tudni, mi lesz a válasz a két esélyes demo­krata jelölt részéről. Stevenson különben egyre ko­molyabb biztosítékokat kap, hogy a chicagói konvención minden nehézség nélkül jelölik. Legutóbb a déli államok részé­ről kapott biztató üzenetet. Általános mégis a vélemény, hogy a jelölés nem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek lát­szik. Harriman sokat dolgozik az utóbbi időben és nem ered­ménytelenül. Ezeken a hasábokon igyek­szünk pártatlanul nézni a dol­gokat és eseményeket. Éppen ezért, függetlenül a magunk pártpolitikai nézetétől, meg kell említenünk valamit. Nevezete­sen azt, hogy egyes amerikai új­ságírók valósággal lakmároznak Eisenhower elnök betegségén, ezt a betegséget leírják szélté­­ben-hosszában, különféle orvo­sok nyilatkozatát közlik, — ezek az orvosok nem is látták soha az elnököt, — boncolgatnak, ter­vezgetnek, a betegségből szár­mazható újabb betegségekről fecsegnek. Tegyük hozzá, elég ízléstelenül. Erre csendesen csak azt jegyezzük meg, hogy Roosevelt elnök béna volt és utolsó megválasztása idején már végzetesen beteg. Úgyszól­ván név szerint azok az újság­írók, akik ma tobzódva emlege­tik Eisenhower betegségét, an­nak idején egyszerűen elhall­gatták a közvélemény előtt Roo­sevelt elnök halálos betegségét. Ismételjük, függetlenül attól, hogy mi kit szeretnénk elnök­nek, a jóizlést még a pártpoliti­kában is elengedhetetlennek tartjuk. Miskolci színtár­sulat Kassán A Szabad Nép tudósítása írja: “A miskolci Déryné Szín­ház művészei Kassán kedd este nagy sikerrel adták elő Sophok­les tragédiáját, az Antigonét. A művészek koszorút helyeztek II. Rákóczi Ferencnek a kassai dómban levő síremlékére és a szlovák nép hősi halottainak emlékművére.” A magyar szín­­társulat ugyancsak Kassán óri­ási sikerrel játszotta a Csárdás­királynő oprettet is. TRENTON, N. J., 1956. AUGUSZTUS 2. Ten Cents per Copy—82.00 per Year A kisebbségek képviselete Amerikában 1456 JULIUS 22 Bár az amerikai alkotmány értelmében a többség akarata szabja meg a mindenkori kor­mány politikáját, mindenki sza­badon nyilváníthatja ellenzéki felfogását és a kormány ezeket is tekintetbe veszi. A faji és nemzetiségi csopor­tokat nálunk nem tekintik poli­tikai kisebbségeknek. A kisebsé­­gi pártok itt nem egyforma faji, vagy nemzetiségű egyénekből állanak, akik saját érdekeiknek megfelelően igyekeznek a politi­kai életet befolyásolni, hanem gyakran csak arra szorítkoznak, hogy a közvéleményt irányítsák egyes vitás kérdésekben. Néha csak egy bizonyos érdekcsopor­tot képviselnek, mint például a gazdákét, a munkásokét, vagy például a petróleum-érdekeltsé­get. A vallási összetartozás soha­sem játszott jelentékeny szere­pet az amerikai politikában. Az állam és egyház tökéletes szét­választása hagyományos ameri­kai elv és az eredeti 13 állam sokféle vallásu polgárai a türel­­mességet magától értetődő alap­elvnek tekintették már a kezdet óta. Mindkét nagy politikai pár­tunk vezetői minden alkalmat felhasználnak arra, hogy a ki­sebbségek elnyomása ellen tilta­kozzanak, úgy hogy a másfaj u­­aknak sohasem volt szükségük arra, hogy ezen az alapon szer­vezkedjenek. Amikor például a kommunisták meg kísérelték, hogy a négereket, mint egységes csoportot a saját pártjukhoz csatolják, a négerek erélyesen tiltakoztak ellene. A kisebbségi mozgalmak néha igen fontos eredményeket vív­tak ki. Például a nők szavazati jogát, a munkásság szervezke­dési szabadságát, a gyermek­­munka eltiltását, vagy az élel­miszerek és orvosszerek árusí­tásának szigorú szabályozását. "Maga az alkotmány is bizto­sítja a kisebségek védelmét. így az első tiz módosítás, a “Bill of Rights” szószerint a következő­ket mondja ki: “A kongresszus nem hozhat olyan törvényeket, amelyek a békés gyülekezési szabadságot m e g n yirbálnák vagy azt tiltanák el, hogy a pol­gárok sérelmeikkel a kormány­hoz forduljanak.” Az amerikai nép gyakran él e jogaival. Alexis Toqueville, a francia publicista, már a 19-ik század elején állapította meg, hogy: “nincs más nemzet, amely oly célszerűen használná fel a gyülekezési szabadságot, mint az amerikai. Az Egyesült Álla­mokban egyletek alakultak a közbiztonság, a kereskedelem és ipar, az erkölcsös és vallásos élet előmozdítására.” Egyes szervezeteknek gyak­ran sikerült & pártok politikáját befolyásolni, mint ahogy példá­ul a 19-ik században az abolitio­­nisták a Republikánus Párton keresztül igyekeztek a rabszol­gaságot eltörölni. Viszont más­kor előfordult, hogy társadalmi egyesületek önmagukban is elég jelentőséghez jutottak ahoz, hogy a közvéleményt és ezzel az országos vagy állami törvényho­zást befolyásolják. A társadal­mi, politikai vagy közgazdasági érdekeltségek szervezeteik ut­ján tájékoztatják a közönséget és pedig gyijlések, összejövete­lek vagy sajtóorgánumaik ré­vén. Kérvényeket köröztetnek és biztatják a szavazókat, hogy választott kongresszusi képvise­lőiket törvépyjavaslatok támo­gatására vagjy ellenzésére bír­ják. Fizetett ügynököket is al­kalmaznak, hogy a törvényho­zók támogatását érveikkel meg­szerezzék. Ezeket “lobbyisták­­nak” nevezik, mert a kongresz­­szus folyosóján fogják el a hon­atyákat. (Lobby angolul folyo­sót jelent.) A ki járók tevékeny­ségét Amerikában szigorú tör­vények szabályozzák, bár gyak­ran megesik, hogy teljesen elfo­gulatlan statisztikai kimutatá­sokat és tárgyilagos ismerteté­seket hoznak forgalomba. A kommunista kö­vet bemutatkozása Eisenhower elnök tisztelgő ki­hallgatáson fogadta dr. Kós Pé­tert, a magyar népköztársaság washingtoni követét, aki han­goztatta az elnök előtt, hogy mindent el fog követni a kom­munista Magyarország, ami csak hatalmában áll, hogy a bi­zalmatlanság légkörét megszün­tesse. Átadván megbízó levelét, Kós Péter a kölcsönös megértés, az őszinte bizalom és a szuveré­­nitás tiszteletben tartásának szükségességét emlegette. Az el­nök barátságos választ adott. Több a zarándok Rendkívül emelkedik a római zarándokok száma. Olaszország egyéb részeiből, de leginkább Európa szabad országaiból és Amerikából naponta kb. tízezer zarándok érkezik Rómába, aki­ket a Szentatya közös és nyilvá­nos kihallgatásokon szokott fo­gadni. A római és vatikáni mú­zeumokat havonta általában százezer látogató tekinti meg. Nyugtalanság Magyarországon Hogy mily nagy lehet a nyug­talanság ma a rendszer vezetői közt is az utóbbi hetek kül- és belpolitikai eseményei miatt, jellemzően 1 mutatja a Szabad Nép, a fő kommunista sajtóor­gánum vezércikke. “Tetteket várunk, azt kívánjuk kormá­nyunktól, hogy vizsgálja meg a magyar helyzetet és olyan intéz­kedéseket hozzon, amelyek nö­velik a demokratizmust, jobbá teszik a gazdasági vezetést és az államigazgatást, növelik mindezek alapján az életszínvo­nalat.” • Ugyanez a vezércikk mind­járt felsorolja a “tetteket,” a­­melyek kétségkívül helyes és a lakosságra előnyös intézkedé­sek, ámde az évtizedes kommu­nista uralom miatti jogos elége­detlenséget, elkeseredések, a rendszert gyűlölő közhangulatot nem tudják megváltoztatni, leg­feljebb ideig-óráig valamelyest enyhíteni. A kormányzat dicsé­retes tettei az utóbbi időből a következők: A május elseji árleszállítás, mely a rendszer szerint évi 900 millió forint megtakarítást je­lent a lakosság javára, a legala­csonyabb keresetűek alapbéré­nek felemelése havi 650 forint­ra, az építőiparban átlag 6%-os, az olajbányászoknál 10-12 %-os béremelés, további csoportoknál is béremelések (mindezek évi pénzértéke 800 millió forint), — bizonyos egészségre veszé­lyes munkakörökben a munka­idő leszállítása 42, 40 és pár he­lyen 36 órára (eddig néhány­­ezer munkás javára), — 1957 január elsejétől a minisztériu­mok helyett a megyei, fővárosi és megyei jogú városi tanácsok készíthetik el saját terveiket, — a tanácsok hatáskörének emelé­se, az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek terve zési r e n d s z erének egyszerűsítése, egyes gyárak vezetőinek na­gyobb önállóság engedélyezése, a szakszervezeti bizalmiak foko­zott védelme elbocsátások ellen, a rendőrségi be- és kijelentések egyszerűsítése, egyes iparágak­ban a bér- és prémiumrendszer egyszerűsítése, útlevél nélküli utazhatás a Szovjetblokk álla­maiba, az állami és tanácsi vál­lalatoknak nagyobb önállóság engedélyezése. Történt valami családjában? aminek hírét nyilvánosságra szeretné hozni? Ha igen, kö­zölje velünk a hirt és mi szí­vesen közreadjuk lapunkban “A pápai trónteremben Car­­vajal bíboros, aki éppen akkor érkezett Nándorfehérvár alól, felolvasta jelentését Hunyadi győzelméről . . . Magasztalván a győzelmet, a pápa a csillagok fölé emelte Hunyadi János vaj­dát és a leghíresebb emberek e­­gyikének nevezte, akit 300 év óta a világ látott . . .” Ez a fel­jegyzés most 500 éves, olyan ré­gi, mint a nándorfehérvári győ­zelem. ^ Ha akkor Hunyadi János út­ját nem állta volna a töröknek, ma nem volnának keresztény templomok Európában, s nem kondulnának meg a harangok a tornyokban. Hunyadi történelmet csinált. Az ő hadvezéri tudása és a ma­gyar nép hősiessége eleven falat képezett a mindent elpusztítás­sal fenyegető pogány erővel szemben. Európát, a nyugati kultúrát védte öntestével akkor a ma­gyarság. Ha a török első lendü­letét meg nem törte volna Hu­nyadi, a lófarkas lobogókat az Atlanti Óceán partján lakó né­pek is meglátták volna, és ma esetleg a minaretek százai emel­kednének Párizsban, sőt Rómá­ban is. A magyar nép megfizette az árát, hogy akkor szembe mert szállni a félhold hatalmával. 75 év múlva a mohácsi csatatéren elvérzett a nemzet. Az az Euró­pa, amely létét köszönhette Hu­nyadinak és népének, meg sem moccant, amikor a török haderő megrohanta Magyarországot. Örvendezünk ma, amikor a déli harangszó emlékezteti a vi­lágot, hogy ezelőtt 500 évvel, 1456-ban, Nándorfehérvár or­mán diadalmasan lengett a ma­gyar zászló, mellette Kapisztrán János keresztjével. Az akkori világ hálátlan volt, hálátlan a mai is. Magyarország véráldozatát nem értékelte, Hunyadi és népe a dicsérő szavakon kívül nem kapott semmit. Az egykori Nán­dorfehérvár neve ma Belgrád, ahol az uj pogányság, a kommu­nizmus vert tanyát, ahonnan á­tok és pusztulás szakadt és sza­kad a magyar népre. A hős magyar nép, amely tör­ténelme során annyiszor meg­mentette az akkori kultrvilágot a pusztulástól, ma rabságban szenved s nyugatról ma hidegen szemlélik vergődését. “Hungária antemurale chris­­tianitatis” — Magyarország, a kereténység védőbástyája — ó­­hazánknak ez volt a neve a kö­zépkorban. S mert védte a világot, sza­kadatlanul vérzett a nép. Ezért nincs ma 50 milliós magyar nemzet. Vájjon mikor fizet vissza va­lamit a világ a Magyarországgal szembeni nagy adósságából? , Újabb kémkedési ügy A rendszer lázas erőfeszítés­sel iparkodig a közfigyelmet a számára kellemetlen jelenségek­ről másfelé terelni. Nyilván ez­zel magyarázható, hogy oly sű­rűn hoznak nyilvánosságra kémkedési ügyeket. A budapesti rádió adása megint egy uj kém­kedési szenzációval szolgál: Tarló Gyula volt “Horthy-tiszt” most a fővádlott, akit már 1949- ben elitéltek kémkedésért, de 1953-ban amnesztia révén sza­badon bocsátották. Tarló 1954-ben Nyugatra mene­kült és a rádió szerint amerikai megbízásból kémközpontot szer­vezett Budapesten Johann Feld­­gasser 27 éves salzburgi lakos­nak, mint turistaként szereplő futárnak a közreműködésével. Budapesten Halmai Sándor és Huszár Attila, továbbá Tarló Gyula ottmaradt felesége lettek volna a kémszervezet tagjai. Le­tartóztatták őket. Magyar futballista szökése A bécsi rendőrség jelentése szerint Fazekas Árpád ismert magyar futballista Ausztriába menekült, ahol tartózkodási en­gedélyt kért. Ez az újabb szökés annál is feltűnőbb, mert éppen a sportemberek a rezsim dédel­getett kedvencei, akik a dolgo­zók tömegéhez viszonyítva aránylag elég jól élnek. Faze­kast azonban csempészés miatt 1956 végéig felfüggesztették a sporttevékenységtől. Jön az atom villany Az angol atombizottság kö­zölte a világgal, hogy az angolok Calder Hall nevű atomtelepén, egy atomoszlop, — először az emberi történelem folyamán, — működésbe hozott egy elek­tromos központot. Az atom-elek­tromos központot hivatalosan I október 17-én fogja Erzsébet ki­­j rálynő felavatni. Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom