Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1956-06-28 / 26. szám
In Its 43rd Year of Publication, This Weekly Is the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, A. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian NeWS Amerikai szellemű magyar újság YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 26. SZÁM. *^^>20 TRENTON, N. J., 1956. JUNIUS 28. Ten Cen ts per Copy—S2.00 per Year Rev. Leslie Carey-t választotta meg lelkészévé a Manville-i Református Egyház JULIUS 4 A LEGNAGYOBB ÜNNEP AMERIKÁBAN Julius negyedikén Amerikában nemcsak a nemzeti fügetlenség születésnapját ünnepeljük, hanem mindazt, amit azóta is áldoztak érte békében és háborúban, ,verejtékben és vérben. A függetlenség kikiáltásának története kevés szóban is megírható, bár alapeszméinek megérése és azután kitörése, hosszú történelmi folyamat eredménye. Északamerikai gyarmatok polgárai rengeteg sérelmet szenvedtek el az angol királyságtól kezdettől fogva egészen 1774-ig, amikor is a 13 gyarmat lakói képviselőket küldtek ki Philadelphiába, hogy a méltánytalanságokat megszüntessék. Ez a gyülekezet volt a “Continental Congress.” A testületileg összefoglalt panaszok sem vezettek azonban sikerre és a tanácskozásokban résztvevőket bántalmazták, sőt be is börtönözték az angol kormány bérencei. Ezt a tűrhetetlen helyzetet a gyarmatosok tovább már nem voltak hajlandók eltűrni és 1776. junius 7-én a virginiai Richard Henry Lee határozati javaslatot terjesztett a Congress elé, amely szerint “az Egyesült Gyarmatok szabad és független államoknak nyilváníttatnak, amelyek nem tartoznak többé hűséggel az angol koronának és a Nagybritanniával való mindén politikai köteléktől felmentetnek.” Három nappal későbben, e határozat kellő megszövegezésére a Congress bizottságot választott, .amelynek tagjai: Thomas Jefferson, John Adams, Benjamin Franklin, Roger Sherman és Robert Livingston lettek. Tizenkétnapi munka után a bizottság előterjesztette a nyilatkozat fogalmazványát, amelyet kisebb változtatásokkal, julius 4-én elfogadtak és aláírtak. A Nyilakozat célja nemcsak a függetlenség kikiáltása volt, hanem a kikiáltás jogosságának a bebizonyítása is. Szabatosan és ékesszólóan sorolja fel az okokat, amelyek az amerikai hazafiakat arra késztették, hogy Angliához való hűségűket megtagadják. Uj korszakot nyitott meg a történelemben ez az okmány, amely a nemzetek önrendelkezési jogának irásbafoglalt első megnyilvánulása. Szerkesztői jól tudták, hogy III. György angol’király lázadóknak fogja őket nyilvánítani és ezért kellett a világgal közölniük, hogy ők olyan kormány alatt kívánnak élni, amely nem zsarnokoskodik polgárain, hanem az érdekeiket szolgálja. Az első szakasz összefoglalja a tényeket, amelyek az elszakadást megelőzték. A második leszögezi minden nép jogát, ahoz, hogy uj kormányt alakítson, ha a régi a zsarnokság útjára tért: “Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy: minden emb.er egyenlőnek teremtetett, akiket,a Mindenható bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal nullázott fel, mint az élet, a szavadság és a boldogulás utjának szabad megválasztása. E jogok biztosítására a nemzetek kormányokat állítottak fel, amelyeknek hatalma a kormányzottak hozzájárulásán alapszik. Ha tehát a kormány e jogok megsemmisítésére törekednek, a népnek jogában áll a kormányt felcserélni, eltávolítani és olyan kormányt választani, amely boldogulásának és biztonságának előmozdítására alkalmasabbnak látszik.” A Nyilakozat leszögezi azt is, hogy a gyarmatok polgársága törelemmel szenvedte át eddigi sérelmeit és szép szóval kísérelte meg az orvoslást. Fel is sorolják az elszenvedett méltánytalanságokat, amelyeket III. György intézkedései okoztak. Nem a sérelmek maguk vezetnek a függetlenség kikiáltásához; ezek csak a királyi zsarnokság szemléltetésére emlittetnek fel. Csak amikor a kérvények süket fülekre találtak és a békés eszközök hasztalanoknak bizonyultak, folyamodtak a polgárok forrdaalmi eszközökhöz. — Az igazságok, amelyeket Washihngton, Jefferson, Hamilton, Adams és a többi honalapító lefektettek, nem maradhattak Amerika'kizárólagos kincsei. A Nyilatkozatot örömrepesve ismételgették Európa népei — és okultak is belőle. A kommunisták gyanús veszekedésbe kezdtek szerte a világon s ehhez volna pár szavunk. Egyrészt furcsának találjuk a késlekedést,: hiszen sok idő telt el azóta, hogy Hruscsev másodszor is kivégezte Sztálint. Hruscsev emlékezetes beszéde után néma csendbe burkolóztak a nyugati világ kommunista pártjai. Hosszu-hosszu idő telt el, amig végre megszólalt a londoni, majd a new yorki “Daily Worker” és nem mindenben osztotta mostani kenyéradó gazdája, Hruscsev nézeteit. Aztán megszólaltak előbb az olasz, majd a francia vörös vezérek és többé-kevésbé nemtetszésüknek adtak kifejezést. Valami szörnyűség történik a nyugati kommunista berkekben; bírálni merészelnek, mégpedig olyan hangzavarban, mint amilyent a szaharai sakálok rendeznek naplemente után. (Az amerikai magyarnyelvű vörös sajtóról ne is beszéljünk, mert annak buta vinyogása már szóra se érdemes!) Hruscsevet és társait láthatólag nem idegesíti ez a hangzavar, ez a merésznek látszó kritizálás. Bennünk se ébresszen hiú reményeket, mert hiszen csak újabb pokoli színjátékról van szó, a nyugati világ megtévesztésére. Moszkvából adták ki a parancsot k nyugati világban rejtőző,, lappangó, vagy nyíltan a felszínén tevékenykedő kommunista Sejteknek; most tessék bírálni, hadd lássák azok a nyugatiak, hogy nálunk, igenis, szólásszabadság van, mindenki megmondhatja a véleményét. ügyes taktika, el kell ismerni. Lesznek is sokan, akik lépremennek. Szovjet turista irodát létesítettek New Yorkban, mégpedig az amerikai külügyminisztérium engedélyével. így aztán azok az amerikaiak, akik a Szovjetbe akarnak látogatni, megfelelő mennyiségű dollár ellenében, könnyen és gyorsan kaphatnak felvilágosítást. A szovejt hatóságok cserében bizonyára megengedik, hogy amerikai turista iroda létesüljön Moszkvában. Miért ne engednék meg? Igazán semmi kár sem származik belőle. Miközben az amerikai polgár mehet oda, ahová akar (Magyarországra nem!), a szovjet alattvaló ki sem táthatja a száját, hogy neki szivevágya volna megnézni a new yorki felhőkarcolókat. Ilyenféle egyezményeket a Szovjet akárhányat köthet, hiszen csakis Amerika fizet rá. A New York Times-nak sorozatosan tetszik Csehszlovákia. Nem győz lelkendezni, hogy milyen nagyszerűek ezek a “csehszlovákok,” ezeknek párjuk nincs ezen a világon, hiszen, ime, mimindent követnek el, csakhogy a Nyugathoz tartozásukat kidomborítsák. A “csehszlovák” diákok azt követelik, hogy nyugati könyveket kaphassanak, a nyugati rádiók adásait zavartalanul élvez-: hessék és igy tovább. íme, milyen nagyszerűek. A magyar nép hősiességéről nem zeng ódát a NYT. Pedighát tehetné, ha akarná. Csehszlovákiában nem volt és nincs szovjet megszálló haderő. A sokat dicsért “csehszlovákok” önként és boldog örömmel dőltek a Szovjet karjaiba, nyugaton annyira ünnepelt Benes vezetésével. A NYT által annyira imádott “csehszlovákok” valósággal eloroszosodtak az elmúlt évtized során, öltözködésükben, modorukban, viselkedésükben versenyezve utánozzák a nagy szláv testvért. Ezzel szemben — ezt minden vasfüggöny mögött járt újságíró, vagy üzletember megállapítja — valamennyi leigázott nép közül a magyar őrzi makacsul a maga nemzeti mivoltát. A magyar asszonyok rongyokban járnak, de mindent elkövetnek, hogy ne a “moszkvai divat” szerint öltözzenek. A magyar parasztok, munkások hősiességéről, a vörös rendszerrel szembeni számtalan állásfoglalásáról sohasem hallott volna az olyan jól informált NYT? Egyik munkatársa, Sulzberger, a vasfüggöny mögött járkálva, sorozatos cikkekben számolt be a “csehszlovákokról,” de Magyarországra is ellátogatva, mindössze egy Rákosival való beszélgetését irta meg. Hát egyebet nem látott? Ha már a “csehszlovákok” ilyen kitűnőek, hogy vezércikkeket érdemelnek, hát a magyarországi irók kongresszusa nem kaphatott volna hasonló méltatást. Hiszen ezeken a gyűléseken nyíltan bitangnak merték nevezni Rákosit és a vörös rendszer ellen mertek kiabálni . . . Vájjon mikor jutunk el oda, hogy a NYT az egyenlő elbánás elvét alkalmazza? Vájjon kiknek a keze keveri a világlap szerkesztőségében a kártyákat. Egyszer ezt is jó volna megtudni. “Sing Gypsies” Egy ausztráliai laptársunk megelőzött bennünket ennek a kérdésnek a felvetésében. Már (Folyt, a 2-ik oldalon) NYULVADaSZAT TRAKTORRÓL A vadászat egyik legdrágább, legfényüzőbb módját a “vidám” kommunista Magyarországon eszelték ki. A Szabad Nép február 28.-i beszámolója szerint a leperdpusztai állami gazdaságban a vadászok elhatározták, hogy “gépesítik” a nyulvadászatot. A gazdaság vadászai befüttették a traktorokat és ezeken “száguldoztak” a nyulak nyomában. Közben a gazdaságban megállt a munka s elrothadt közel száz holdnyi lóhere, rétiszéna, kukorica, cukorrépa és burgonya. (A népidemokratikus traktoros körvadászatot a hires angol főúri parforce vadászok figyelmébe kellene követendő példaként ajánlani.) Igaz örömmel értesültünk arról, hogy a Manville, N. J.-i Református Egyház egyhangúlag megválasztotta lelkészévé Rév. Leslie Carey-t, aki hosszú éveken át volt lapunk belső munkatársa, egy időben pedig a Magyar Hírlapnak tulajdonosa is. Rev. Carey, — aki igen kedves barátunk, — rövidesen, már augusztus elején elfoglalja uj állását és beköltözik a gyülekezet által újonnan épített parókiára, amely a legmodernebb papiak ezen a környéken. A gyülekezet, élén Pacy Imre elnökkel és William A. Poch, Jr. titkárral, ujult erővel lát neki a munkának, hogy ebben a rohamosan növekvő ipari városban ezt az egyházközséget egy ‘Community Church” jellegű egyházzá tegyék, szolgálva az összes protestánsokat ebben a városban. Tekintettel arra, hogy minden munka a jövő felé irányul Manvillen, a fő súlyt az amerikai oldalra fektetik a gyülekezetben, nem feledkezvé el azonban a magyar reformátusság történelmi hagyományairól sem. Carey nagytiszteletü ur jelenleg a Racine, Wisconsin-i Providence Church lelkipásztora, ahol röyid három esztendő alatt nagyszerű eredményeket ért el a gyülekezet együttmunkálkodásával. Meg vagyunk győződve róla, hogy nagyon sokan emlékeznek rá itt New Jerseyben még abból az időből is, amikor a Perth Amboy-i Kálvin János Egyház lelkésze volt. Ő indította meg és szerkesztette annakidején a környékbeli magyar református lelkészek és egyházak lapját, az “Egyházi Látogató”-t, amely azóta, hozzá nem értő kezek munkája miatt megszűnt. Többezernyi hallgatósága volt a New York-i WWRL rádióállomásról közvetített “Láthatatlan Gyülekezet Temploma” c. vallásos programnak is, amelynek ő volt az igazgatója és amelyen számos környékbeli lelkipásztor volt vendégszónok. Miután, mint közkatona, önként beállt az amerikai hadseregbe, Rev. Carey a Counter Intelligence Corps iskola elvégzése után évekig volt Európában, ahol nagyon sok menekült magyarnak a sorsán segített . . . A nagytiszteletü asszony német-francia nyelvtanár, aki az Amerikai Katonai Kormányzatnak is dolgozott Heidelbergben, Németországban, később pedig a Chief of Chaplain hivatalban volt a tábori főlelkész titkárnője. Sokat utazott és tanult, járt Europa csaknem minden országában és tanult és dolgozott még Ausztráliában és Kanadában is. Amikor e helyről is őszintén kívánunk sok sikert úgy Carey nagytiszteletü urnák, mind pedig annak a Manville-i gyüleke-REV. LESLIE J. CAREY zetnek, amely lelkes híveivel most egymaga vág neki az önállóság utjának, ugyanakkor tisztelettel emlékezünk meg Nt. DR. KÓSA ANDRÁS New Brunswick-i lelkipásztorról is, akinek segítsége és önfeláldozó munkája nélkül — hosszú éveken át szolgálva ezt a gyülekezetét — a Manville-i egyházközség talán sohase juthatott volna el oda, hog^ önálló legyen s most, ime, uj reményekkel nézzen a jövőbe. Szeretettel köszöntjük a Manville-i Református Egyházat és uj lelkipásztorát, Rev. Leslie Carey régi kedves jóbarátunkat s a jó Isten gazdag áldását kérjük mindnyájukra! UJ “HŐSÖK EMLÉKMŰVE” A Magyar Nemzet április negyediki száma közli, hogy a Hősök terén, “emlékművet emeltek a hazánk szabadságáért és függetlenségéért elesett hősök emlékére. Az emlékművet április 3-án ünnepélyesen leplezték le.” Valószínűleg az volt az uj emlékmű létesítésének az oka, hogy az ünnepségek egy részét a jövőben nem a Sztálin szobor előtt fogják rendezni, hanem a Hősök Terén, a Milleniumi emlékmű előtt. (Ez az emlékmű lényegében sértetlen maradt, csupán a Habsburg uralkodók szobrait cserélték fel Dózsa György, Rákóczi Ferenc, Bocskay István és Bethlen Gábor szobraival.) Az ünnepségen résztvettek a külföldi diplomaták, köztük a nyugati hatalmak követei is. A Magyar Nemzet április 3-i száma részletes tudósítást közöl arról, hogy nagyobb ünepséget rendeztek az országot felszabadító amerikai hősök Budaőrsi-uti emlékműve és az angol hősök solymári emlékműve előtt is. Parádé Plainfielden julius 4-én Central Jersey lakossága a Függetlenségi Nyilatkozat napját nagy parádéval ünnepli meg julius 4-én reggel Plainfielden, amelyen négy állam zenekarai vesznek részt. A felvonulásban több mint 20 zenekari együttes szerepel és közöttük a vermohti Plainfield High School bandája lesz a nagy attrakció. A Fort Dix-i katonabanda és a New York Naval Base tengerész zenekara is részt vesznek a parádéban. A South Philadelphia-i hires vonószenekar a Mummer’s Unit festői jelmezekben két méter hosszú tollas kalapokkal vesz részt a menetben. South Planfield, amely ezidén ünnepli fennállásának 30 éves jubileumát, vezeti be a menetet, utánuk vonulnak fel Middlesex megye többi küldöttségei Oak Tree-ből, Potters Crossingból, Metuchenből, Dunellenből és Middlesexből. Somerset megyét North Planfield, Watchung, Warrenville, Greenbrook és Bound Brook küldöttségei képviselik. Union megyéből Fanwood, Scotch Plains és Plainfield egységei képviselik. Az ünnepségen részt vesz Joseph B. Johnson Vermont állam kormányzója is, aki a Hillside temetőben Julian Scottnak, a Vermont állam által adományozott síremlékét fogja felavatni. Scott, aki annak idején vitézségéért megkapta a Congressional Medal of Honort a polgárháborúban Vermont ezredében szolgált majd Plainfielden telepedett le és mint művész országos hírre tett szert. BUDAPEST “FEKETE HÓNAPJA” Február havát nevezik igy a magyar fővárosból Nyugatra érkezett legújabb menekültek, akik még ott szenvedték át az abnormális hideg időjárás által okozott zavarokat. Mindennapos jelenség volt, hogy a 15-20 fokos hideg ellenére az emberek már reggel 5 órától kezdve sorbanálltak a Tejért és Közért üzletek előtt. Mig a rendőrség a hajnali sorbaállást eltűrte, napközben már nem engedte meg az élelmiszerüzletek előtti csoportosulást. Arra kényszeritették a várakozókat, hogy “sétáljanak” a gyalogjárón vagy tűnjenek el a kapualjakban. Az újpesti rendőrség február 17-én a sorbaállókat egyszerűen elvitte hólapátolásra. Több helyen azt kiabálták az elkeseredett újpestiek: “Társadalmi munka helyett kenyeret, zsírt, húst adjatok!” A KÁRPÁTALJA-I MAGYARSÁG HELYÉN VAN Kárpátalja úgyszólván teljesen el van zárva a külvilágtól, így fordul elő, hogy néha téves hírek terjednek el erről a szovjet igában sínylődő magyar országrészről. A háborút követő évek folyamán többször lehetett hallani, hogy a jelenleg Ukrajna egyik kerületét képező tartomány déli részén lakó magyarságot elvitték, vagy széttelepitették. A budapesti Uj Világ című hetilap 1955 november 24.-i száma most élénken megirt riportot közöl a délkárpátaljai magyar falvak mai életéről, Bakó László jól ismert kárpátaljai magyar kommunista iró tollából. Bakó “a Szovjetunió kis magyar zugának” nevezi a beregi rónát, mely a kárpátaljai magyar nyelvterület magvát képezi. Újabb bizonyíték amellett, hogy a kárpátaljai magyarság minden vesztesége mellett is a helyén van. Ez megegyezik egy hazatérő hadifogoly két év előtti vallomásával is, aki elmondotta, hogy amikor hazaszállító vonatuk elhagyta Munkácsot, egyszeriben magyarra fordult a világ, az emberek magyarul be- > széltek. Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J.
