Függetlenség, 1955 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1955-02-10 / 6. szám

American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 42. ÉVFOLYAM — NO. 6. SZÁM. TRENTON, N. J„ 1955. FEBRUÁR 10. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year A Szovjet kavarja . .. Sajnos, ez a kínai ügy hosszú lesz és ha puskaport nem is, pa­pirost és energiát igényel. És van benne veszély is elég. A veszély nem az, hogy esetleg világhábo­rút idézhetne elő, .mert ezt nem tartjuk valószínűnek. De a Szovjet olyan büdösre kavarja ezt az ügyet, amilyenre csak lehet. Kavarja az Egyesült Nemzeteknél és minden ország­ban, ahol a kommunizmusnak megvannak a maga propaganda­­eszközei. Ilyen eszközei pedig — sajnos! — sok országban van­nak. Megpróbálja elhitetni a vi­lággal, hogy az Egyesült Álla­mok kihívó viselkedése háború­hoz vezethet s ha ez mégsem tör­ténik meg, csak azért van, mert ők ott Moszkvában szakadatla­nul a békéért dolgoznak. A Szov­jet szemforgató viselkedése ne­vetséges, de sok jóhiszemű em­ber “bedől,” mert a látszat sze­rint a kommunistáknak sok iga­zuk van. Elvégre Formóza szi­gete, — napjaink puskaporos hordója — Kina egyik része. A történelem folyamán — kisebb megszakításokkal — Kínához tartozott. Nincs tehát két Kina — egy Vörös Kina és egy Nem­zeti Kina — s ha igy van, akkor vita sem lehet Formoza sorsá­ról. És figyeljük csak, ahogy a szovjet propaganda teret nyer. Vörös Kínát már is meghívták az Egyesült Nemzetekhez, hogy a kínai szigetek körül folyó csa­tározás ügyében hallhassa sza­vát. Ott lesz, persze, Nemzeti Kina képviselője is. Legalább is egyelőre. Egyelőre, mert köny­­nyen lehet, hogy a népek nagy­tanácsából végül is kigolyózzák Csáng-káj Sek-et, Amerika ba­rátját . . . Persze, addig még sok viz fo­lyik le az East River-en. De a kommunisták és a kommunista­barátok célja nem kétséges. Egyszer majd Formóza genera­­lisszimójának el kell hagynia a szigetet, a visszatérés reménye nélkül. Wu, egy Amerikában élő kí­nai szakértő szerint a pekingi vörös kormány lassú, szívós munkával meg fogja magának szerezni Formózát. Az egész csak idő kérdése. Nem kell ehhez háború. Minek is? A vörös stra­tégák értik a mesterségüket. Formóza sorsa mostmár az East River partján emelkedő new yorki palotában dől el . . . Mr. Wu bizonyosan bölcs em­ber, mert hiszen minden máso­dik kínaira ezt szokták mondani. Lehet, hogy igaza lesz neki. De megeshetik az is, hogy nem. Van erre is remény. Az utóbbi időben a vörösek alul maradtak. A hidegháború jónéhány fontos csatáját elvesztették. Talán ezt is levesztik., Ha mégis megnyernék, az Egyesült Államoknak aligha ma­radna egyetlen barátja is Ázsiá­ban. Tehát nemcsak Formózáról van szó. A játékban Formóza csak a látható tét. A láthatatlan százszorta nagyobb. Egy kérdés kétféle felelet Ezeken a hasábokon nemrégi­ben azt a halk véleményt kockáz­tattuk meg, hogy az amerikai hadsereg létszámának csökken­tése veszélyes. Ezt csak azért emlegetjük fel, mert Ridgway tábornok, a had­sereg vezérkari főnöke most u­­gyanezt mondta a washingtoni hadügyi bizottságban, mégpedig az összes adatok birtokában. Azt mondta, hogy Amerika biztonsá­ga forog veszélyben a hadsereg létszámának csökkentésével. Igaz, hogy Stevens államtit­kár pont az ellenkezőjét állítot­ta, de mi Ridgway tábornoknak inkább hiszünk. Stevens való­színűleg jóhiszemű ember és gyárvállalatának a vezetéséhez ért is, mert hiszen ezt csinálta egész életében. De a tábornok kemény katona, sőt a legkemé­nyebb fajtából való. A koreai háború idején hányszor láttuk a fényképét, amint övében kézi­gránátokkal járta a terepet, rendszerint az első vonalakban. A vezénylő tábornoknak talán nem az első vonalban a helye, — de hát ez más kérdés. A tény az, hogy Ridgway tábornok ismeri a modern hadviselés minden csinját-binját és ennek csak kis részét tanulta könyvekből. A ta­pasztalatot ott gyű jötte a harc­mezőkön, ahol meg kellett tanul­ni, hogy a gép csak akkor végez jó munkát, ha mögötte ember van. Hősies és jól képzett em­ber. Katona, aki a legválságo­sabb pillanatban is feltalálja magát és irányítja a gépet. Igen, mi inkább hiszünk Ridg­way tábornoknak. Bárcsak a hadügyi bizottságban is neki hinnének. Egészségügyi gondozás Abban reménykedünk, hogy a kongresszus elfogadja Eisen­hower elnöknek az amerikai nép egészségügyi gondozására vo­natkozó tervét. Európában azt szokták mon­dani az Amerikába készülőnek: “Amerika elsőrangú ország, de beteg ne légy . . . ! Ha beteg le­szel, orvosra, patikára költöd még az évek hosszú során meg­takarított pénzedet is . . .” Valljuk be, hogy ebben na­gyon sok igazság van. Nem aka­runk az orvosok és a patikák el­len beszélni, mert ebben egy or­vos, vagy egy patika nem hibás. Az egész rendszer nem jó. Pél­da? Egyenesen felháborító, hogy ugyanaz az orvosság, ha orvos írja föl, háromszor annyiba ke­rül, mint különben .. . Vannak szegény, gazdasági­lag nyomorult európai országok, — mint például Ausztria, — a­­hol az orvosi kezelés, gyógyszer úgyszólván fillérekbe kerül. Nincs osztrák, akinek, akár é­­vekig tartó kórházi kezelésre is, rá kellene áldoznia élete megta­karított pénzét ... De hiszen ez ma már természetes a modern országokban. Amerika modern ország, egyéb vonatkozásban ta­lán a legmodernebb, de ezen a téren ijesztően visszamaradt. Nem kétséges, hogy egy nagy lépéssel előre kell menni, ez most az elnök terve. Nagy baj volna, ha a kongresszust újra végzetesen befolyásolná az or­vosok szövetsége és a gyógyszer­­ipari tröszt. ESTÉLYI RUHA TESZI A DOLGOZÓT? HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGRÓL MAGYARNYELVŰ MŰSOR AZ UNGVÁRI RÁDIÓN A budapesti Uj Világ cimü lap egy Ungvárról irt levelet is­mertet. Megírja a levél, hogyg a városban rádióállomást építet­tek, mely a délkárpátaljai ma­gyar lakosság részére magyar­­nyelvű kommunista műsort is sugároz. Több érdekes hirt is tartalmaz a városról, mely ez­­időszerint egészen el van vágva a világtól. így uj sportstadiont is építettek. A város felett húzó­dó radvánci dombokon teaeher­­jék meghonosításával kisérletez­­nke. Ungvár, a levél szerint, két neves sportolót adott a Szovjet­nek, Háger József tenniszező megnyerte Ukrajna tenniszbaj­­nokságát, Mihalina Mihály pe­dig a szovjet B. válogatott foot­­ballcsapatának balfedezete. coknak feltüntetett gazdakörö­ket. November közepe óta folya­matosan közli a bolsevista sajtó a tudósításokat a gazdakörök “ünnepélyes megnyitásáról.” Van élet a Marson! “OMLIK A KULTUR­­OTTHON” Minden megjegyzés nélkül kö­zöljük a Népszava egyik leg­utóbbi cikkéből az alábbiakat: “Már többször szó esett az oroszlányi építkezések hibáiról. Most aztán egészen furcsa do­log történt. Október 31-én kis művészegyüttes szerepelt Orosz­lányban Latabár Kálmánnal az élén. Már az első előadás alatt potyogni kezdett a nézőtér fe­letti vakolat. A második előadá­son folytatódott a recsegés-ropo­gás. Egy leszakadt nagyobb va­kolatdarab majdnem magával rántotta a csillárt is. Alig csitult el a nézőtéren keletkezett zürza­­latszott és a színészek egyszerű­en eltűntek a porfelhőben . . . Természetesen az előadás félbe­szakadt.” A budapesti rádió azon sopán­kodik, hogy a közönség munka­ruhában látogatja a hangverse­nyeket és színházi előadásokat. “Az ilyen magatartás” — mond­ja a rádió — “nem tükrözi a korszellemet és durva tapintat­lanságot jelent külföldi vendé­geink irányában, akik termeé­­szetesen frakkban és estélyi ru­hában jelennek meg. Tartozunk nekik és magunknak is azzal, hogy az estéhez méltó módon je­lenjünk meg.” VISSZA A “GAZDA­KÖRÖKBE”! 1945 előtt az ország majd minden falujában működő gaz­dakörök központjai votak a fa­­usi gazdák társadalmi és kultu­rális életének. A bolsevisták fel­oszlatták a gazdaköröket mint a “népidemokrácia ellen összees­küvő kulákok gyülekező helye­it.” Pótlásukra minden faluban — rendszerint egy elkobzott kastélyban, vagy egyházközségi épületben — felállították a kom­munista kulturházat. Most, hogy a mezőgazdasági válsággal küzdő rendszer a “Ha­zafias Népfront”-on keresztül igyekszik magához édesgetni a parasztságot, helyre állítják or­­szágszrte az eddig kiátkozott gazdaköröket. Azt remélik, hogy a kulturházak propaganda elő­adásaitól, könyveitől és rádió­adásaitól utálkodó paraszt szí­vesen látogatja majd a “politi­ka-mentes,” sőt “ellenzéki” gó­A National Geographie Socie­ty jelenti, hogy a Lowell Obser­vatory teleszkópja segítségével minden kétséget kizáróan meg­állapították, hogy élet van a Mars bolygón. Expedíció ment Dél-Amerikába, ahol hónapokon át folytattak megfigyeléseket és fényképezték a vörös bolygót, amikor most közelebb került a földhöz, összesen 20,000 felvétel készült, melyek tisztán mutatják a kékzöld rétegeket, melyeket szélvészek kavarnak fel a külö­nös égitesten. Nemcsak az év­szakok változása látható, de ér­telmes élőlények müve is, ame­lyet már régóta sejtettek, mióta a Mars csatornáit felfedezték. Ha a földi emberhez hasonló élőlények vannak a Marsban, feltételezhető^ hogy azok intelli­genciája és kultúrája jóval ma­gasabb a miénknél, mert a Mars sok-sok évmillióval “öregebb” a mi Földünknél . . . Hivatalos amerikai beszámoló .az óhaza átkommunizásáról A washingtoni törvényhozás felhaatlmazása alapján működő Committee on Communist Ag­gression (Kersten Bizottság) 28-oldalas füzetben szűrte le az elmúlt tiz év tanulságait ma­gyarországi viszonylatban. Dr. Kerekes Tibor egyetemi tanár, az Amerikai Magyar Szövetség hosszú éveken át volt központi titkára irányításával szakértők egész sora munkálkodott közre, hogy valamennyi Vasfüggö­nyön túli nép rabsorsáról hü ké­pet kaphassanak az Egyesült Államok mértékadó körei. A “Communist'Takeover and Occupation of Hungary” cimü füzet a Special Report No. 10 számot kapta a sorozatban és va­lóban méltó arra, hogy magunk is elolvassuk és minél több ma­gyar származású amerikai és népünkkel rokonszenvező más ismerőseink figyelmébe ajánl­juk. A rendkívül időszerű füze­tet teljesen díjtalanul küldik meg, ha Írunk az alábbi címre: Committee on Communist Ag­gression, Georgetown Univer­sity, Ryan Bldg., Washington, D. C. Brack Miklós visszatért Zürichből, vám-ügyben folytatott tárgyalásairól Megírtuk, hogy Brack Miklós, a U. S. Relief Parcel Service igazgatója már hónapokkal ez­előtt a fontonkénti 1 dolláros vámj egyek árának leszállítását kérelmezte a magyar hatóságok­tól és ennek a megbeszélésére Budapestről két megbízottat küldtek Zürichbe, hogy Brack-al tárgyaljanak. Brack Miklós, aki az amerikai hatóságok előzetes tudomásával és jóváhagyásával repült át tárgyalni a magyar ki­küldöttekkel, már visszaérkezett Zürich-ből és kérdéseinkre vála­szát az alantiakban közöljük. Zürich-ben a Seefeld Strasse 33 alatt van a magyar kereske­delmi attache irodája és itt vol­tak a tárgyalások. Mindkét ki­küldött a magyar kereskedelmi minisztérium kebelébe tartozó IKKA állami vállalat igazgató­ja. A tárgyalások január 13-án, csütörtökön kezdődtek és három napon keresztül folytatódtak, majd a hatodik napon ismét egy többórás tanácskozás folyt. Vé­gül január 20-án, kétórás meg­beszélés után befejeződtek a tár­gyalások. Legtöbb időt vettek igénybe az Amerikában dollárban fizet­hető vámnak, illetve a vámje­gyek árának leszállítására vo­natkozó tárgyalások. Ebben az ügyben számos vita hangzott el, mig végre is sikerült Brack Miklósnak érvei jogosságát a delegátusokkal megértetni. A vámj egyek árának leszállí­tásánál szóba került a címzettek által Magyarországon forintban fizetendő vám összegének a le­szállítása is, amelyet Brack Miklós már hónapok óta. szintén számtalanszor kérelmezett az illetékes magyar hatóságoktól. Erre vonatkozólag az IKKA igazgatói kijelentették, hogy a Forint-vám leszállítása időköz­ben már megtörtént. Ennek a­­lapján Brack Miklós kérte, hogy a leszállított forint-vámhoz ará­­nyitva a Dollár-vámot is csök­kentsék úgy, hogy a fontonkénti 1 dolláros vám helyett csak leg­feljebb 60 centbe kerüljön egy fontnak a vámja. Részletes tárgyalás folyt le az IKKA csomagok uj összeállítá­sa, ára és más cikkek bevonása érdekében is. Brack Miklós kifo­gásolta, hogy csaknem minden csomagban ital van, amely sú­lyos ellenszenvet vált ki a meg­rendelőkből. Ajánlotta, hogy ve­zessenek be uj cikkeket és pedig: gyapjufonalat, tüzelőanyagot, (Folyt, a 3-ik oldalon) 4 ‘Gyorstalpalásu’ ’ milliomos A távoli nyugaton, nem messze Maob városától, szik­laszirt tetején, magánosán, va­donatúj kis tündérlak áll. Kö­rülötte mindenütt örökzöld nö­vényzet. Modern, lapos teteje alatt a falak üvegből vannak. És bármerre néz az ember, mesebeli a kilátás. Az egyik oldalon a Colorádo festői völ­gye, a másikon a La Sal, a vi­dék negnagyobb hegyorma. Szemben pedig hatalmas, vö­rös és narancs szinü boltivek hosszú sora; nem ember építet­te őket, hanem a viz és a szél mi/2g évezredekkel ezelőtt. Csodálatos panoráma. “Itt csak milliomos lakhat,” ez az ember első gondolata. S igy már meg is lepődik-azon, hogy a szirten álló üvegfalú kis ház tulajdonosa Mr. Steen, valóban a milliomosok közé tartozik. Pedig a dologban mégis van valami meglepő, még pedig az, hogy Mr. Steen ezelőtt két évvel még szegény ember volt, jóval szegényebb, mint az átlag amerikai. Szinte szószerint, máról­­holnapra lett belőle milliomos. Hogyan csinálta? Mr. Steen Texasban szüle­tett és senki se mondta volna róla, hogy egyszer még nagy anyagi karriert csinál. Kere­ken kikopaszodó homloka, sokdioptriás szemüvege s kis­­s Vágyámoltalan modora már messziről elárulta, hogy in­kább könyvmoly, mint bankár. Egész életében — most 40 kö­rül jár — jobban érdekelték a könyvek, térképek, kőzetek s ásványok, mint a pénzkeresés. Mert Mr. Steen geológus volt. Egy szép napon azonban azt mondta a feleségének: — Áttelepszünk Colorádó­­ba. —Colorádoba? — döbbent me gaz asszony, mert ő is te­xasi volt s a texasiák a legna­gyobb lokálpatrióták egész Amerikában — és miért? — Urániumot keresni. — És miért pont Colorádo­­ban? — kérdezte Mrs. Steen. — Csak — válaszolta Mr. Steen kurtán, mint aki tudja, hogy mit csinál. Ez még 1950-ben történt. Mindössze néhány bőrönddel érkeztek meg a Colorádo fen­­sikon fekvő Moab városkába. Olyan szegények voltak, hogy gyermekeiknek még elég te­jet sem tudtak venni. Ilyen kö­rülmények között honnan lett volna pénzük drága fúrógé­pekre és a Geiger-órára, amely úgy jelzi az uránium jelenlé-Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Diénes László ügyv. igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Kovács Csaba munkatárs tét, mint a barométer a közel­gő vihart? De Mr. Steen amilyen gyá­moltalan, olyan makacs em­ber is volt. Mindenfelé pró­bálkozott kölcsön szerzéssel és nem kervetlenitette el, hogy kudarc kudarc után érte. Ame­rikában ugyanis egy edő óta so­kan vették fejükbe, hogy urá­niumot találnak, de akik meg­szokták, hogy szoros kétszer­­ettőben gondolkoznak — és a banknak ez a természete — gyanakodva kezelik az ilyen üzletfeleket. Mégis egyre több a Geiger-óra tulajdonos az Egyesült Államokban. Elha­gyott helyeken sokszor látni turistákat, amint Geigerrel a kezükben óvatosan lépeget­nek. Olyan is akad, aki még az autójára is felszereli, hátha va­lahol rádióaktiv sugárzásba botlik, ami az uránium legbiz­tosabb jele. De Mr. Steen nem ezek közé az amatőr szeren­csevadászok közé tartozott, ő tudta, mit akar. — Áttanulmányoztam Ame­rika geológiai térképét — szokta mondogatni —s meg van a magam elmélete, hogy hol kell urániumnak lennie. Azért jöttem ide. Végül annyira már vitte, hogy vett egy Geiger-órát, 900 dollárért bérelt egy fúrógépet s nekilátott a munkának. Egy év sem telt bele s gépe ötmé­ter vastag s meglehetősen ki­terjedt réteget talált, mely el­sőrendű urániumot tartalma­zott. Mr. Steen győzött. Mert a többi már technikai kérdés volt csupán. Két évvel ezelőtt november végén rakták teherautóra az első uránium rakományt. S az első évben két és félmillió dol­lárnyi értékű érc került ki az uj bányából. Ma az átlagos havi termés 10 ezer tonna és a kormány fix áron tonnánként 52 dollárért mindent átvesz, így Mr. Steennek nincs más dolga, mint annyit termelni, amennyit csak tud. Bányáját óvatos becslés szerint is 150 millió dollárra értékelik s alig múlik el hét, hogy ne kapna vételi ajánlatokat. — Lehet, hogy bolond va­gyok, hogy most nem adom el. De mit kezdjek azzal a kosár pénzzel, amit adnának érte? Engem sokkal jobban érdekel ez a munka itt — igy szokott elmélkedni barátai körében Amerika első uránium millio­mosa, Mr. Steen ,a geológus. S ahelyett, hogy eladná a bá­nyáját, ajándék-részvényeket osztogat egykori tanárai és ba­rátai között. Személyes ambí­ciója csak egy volt. Elégtételt vett azon a bankon, mely né­hány évvel ezelőtt egy 250 dolláros kölcsönt megtagadott tőle: összevette a bank részvé­nyeit. Magyar Piarista Bál A Magyar Piarista Öregdiákok Szövetsége New Yorkban, az Ambassador Hotel-ben február 18-án este bált rendez a magyar piarista-iskola és bentlakás épí­tési-alapja javára. Az óhazai elit-bálokra emlé­keztető ezen jótékonycélu bálon két zenekar fog muzsikálni és éjféltájban rövid műsor is lesz. Részvételi dij, vacsorával együtt $7.00.

Next

/
Oldalképek
Tartalom