Függetlenség, 1955 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-17 / 46. szám

42 Years of Publication, this Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J, A magyar hadifoglyok — ha hinni lehet bizonyos érte­süléseknek — rövidesen haza­mennek. Már t.i. az a kevés, aki még életben maradt. Aki kibírta tiz, vagy még több év szörnyű­ségeit. Az éhezést, az emberte­len kényszermunkát. Ezek is csak részben térnek haza, Magyarországra. Egy má­sik rész csak börtönt cserél és egy harmadik rész — hacsak nem történik valami csoda, — örökké ott marad. A Szovjet feloszlatta a hír­hedt vorkutai tábort. A különfé­le nemzetiségű foglyokat haza­­bocsátották. A finnek, bolgárok, szlovákok, románok, franciák, belgák, olaszok augusztus végé­re elhagyhatták a rémületes évek színhelyét és hazamehettek hazájukba. Csak a németeket és a magyarokat tartották még ott. Aztán őket is átszállították egy másik táborba, Potma neveze­tűbe. Végül jött Adenauer moszk­vai látogatása, amikor a szovjet hatalmasok megígérték a német hadifoglyok hazaszállítását. Va­lami oknál fogva a szovjet ható­ságok a magyarokat is a néme­tekkel azonos elbánás alá vonták s igy Budapest felé is indultak fogolyszállitmányok. Magyarországon legtöbbükre még az az öröm sem várt, hogy végre megláthassák családjukat. A budapesti kommunisták kéje­­legve vártak reájuk. Egy pilla­natig sem maradhattak szabad­lábon. Újabb kihallgatások, u­­jabb börtön lett osztályrészük. De a legboldogtalanabbak Vor­­kúta volt lakói közül azok a ma­gyarok, akiket senki sem fogad be. Azok, akik az utódállamok területére illetékesek. Románia, Csehszlovákia, Jugoszlácia nem fogadja be őket. így aztán a szovjet hatóságok hazátlanok­nak nyilvánította őket és kegye­sen megengedték, hogy valame­lyik orosz kényszermunkatábor­ban “maradhassanak” . . , Vájjon lesz-e valaki széles e világon, aki felemeli szavát eze­kért a szerencsétlen magyaro­kért? Egyetlen bünük az, hogy magyarnak születtek. A genfi idill Szerelemről már szó sincs. Mosoly sem igen fakad már a hires tó partján. Elfakultak a régi álmok, senki sem emlékszik már a júliusi hóra. Még az sem látszik biztosnak már, hogy vájjon a jövő tava­szon még egyszer találkozhat­nak-e, ott a genfi tó partján?! És hol van a világ hires köz­véleménye, amelyikre Dulles külügyminiszterünk hivatkozott és amelyik — az ő hite szerint — leoldja a láncot a rab népek­ről ? Ma már valószínűleg' maga Dulles sem hisz benne. Homályos és kusza magyaráz­­gatások kelnek szárnyra Tito környékéről is. A jugoszláv dik­tátor mindenben megállapodott Dulles külügyminiszterünkkel, ennél nagyobb egyetértés nem is lehetett volna . . . csakhogy Tito sem ezt, sem azt nem úgy ér­tette. Neki nem az a véleménye, hogy a rab országok s igy Ma­gyarország népe szabadon vá­laszthassa meg a maga kor­mányformáját. Válasszon a ma­gyar nép, ez ellen Belgrádban nem emelnek kifogást, de a kor­mány maradjon kommunista. Illetve titóista, ami egy kutya. S közben Genf ben hová is ju­tottak? Várjunk csak, nézzünk szét az eredmények közt. . . Saj­nos, sehová sem jutottak. A hi­res genfi palotában egy helyben topognak, miközben halkan szól a balalajka. “New Look . ..” Uj az a szempont, amely ma az amerikai hadsereg felépítésé­ben irányadó. S ehhez igazodik a külpoliti­ka is. Itt is uj szempontok van­nak. Uj irányvonal. Minden uj. Régi emberek, régi problémák, de a viselkedés, a kiértékelés vadonatúj. New look. Lehetne coexistenciának nevezni, de nem egészen az, mert a régi el­vek még megmaradtak s valaki időnként lefújja róluk a rárakó­dott port. Ilyen elv, például, a rab népek felszabadítása. Egyre ritkábban emlegetik, de még emlegetik, — tegyük hozzá: egyre ritkább időközökben. És már nem is felszabadítás­ról beszélnek. Arról bizony már szó sem esik, hogy valamelyes beavatkozással kapnák vissza szabadságukat a vasfüggöny mögé zárt ^boldogtalan népek, köztük a magyar. Ha valami csoda következté­ben szabadokká válnának, — noshát, Amerika kétségtelenül örömmel üdvözölné őket. De úgyszólván ez minden, A j övő év a választás éve. Ta­lán rövidesen elkészülnek a nagy pártok programjai. Talán felmelegitik a régi levest. Lesz­nek harcias kiáltások, ígéretek is a rab népek felé, hogy a kö­­zépkeleteurópai orszá gokból származó amerikai polgárok lel­ke gyönyörködjék. Mi megvalljuk, hogy nem sze­retjük a felmelegitett levest. Ta­lán megesszük. Valószínűleg megesszük, mert mást nem ka­punk. De előre bevalljuk, nem lesz sok gusztusunk hozzá. Élet a Marson Kiváló amerikai asztronomu­­sok szerint, uj, erőteljes, tele­szkópok segítségével barnás­zöld színfoltokat fedeztek fel a Marson. Eddig ilyen foltok, me­lyek ez év egy bizonyos idősza­kán jelentkeznek, majd eltűn­nek, nem voltak láthatók. Azt hiszik, hogy növényi élet jelen­létét árulják el a színfoltok. Af­rikában készült felvételek a Mars pólusai körül fehér folto­kat mutattak, amiből hóra kö­vetkeztetnek a megfigyelők. KEVÉS A JOGTUDÓS “A Magyar Tudományos Aka­démia Jogi Állandó Bizottsága nemrégiben ülést tartott, ahol meghívott képviselők jelenlété­ben vitát rendezett a magyar állam és jogtudomány helyzeté­ről és feladatairól.” A vita során sok bírálat hangzott el a jogi munkák színvonala ellen, mire a vitavezető ezzel zárta le a vi­tát: . . Lgen kevés, valóban színvonalas felkészültségű, tu­dományos munkára képes és hajlamos jogászunk van.” Thanksgiving Day — Amerika ünnepe November .hónapnak negye­dik csütörtöké örömünnep egész Amerikában. Hálát adunk ilyen­kor Isten különös kegyelmének, bőséges lakmározás, játékok és vidámságok közepette. Másutt is szokásban van időnként hála­adó imával fordulni a Minden­hatóhoz, de csak Amerikában vált a Hálaadás Ünnepe benső­séges és egyúttal hivatalos ün­neppé azután, hogy 1621-ben először a pilgrimek köszönték meg a jó Istennek, hogy nehéz és kalandos megpróbáltatásai­kat átvészelték és első évi ter­mésüket betakaríthatták. A pilgrimek vallásüldözés kö­vetkeztében hagyták el az or­szágot, ahol születtek. Az isme­retlen vadon viszontagságait választották inkább, hogy lelki­­ismereti szabadságukat vissza­nyerjék. A 102 emberből azon­ban, akik között nők és gyerme­kek is akadtak, több mint ötve­­nen pusztultak el az első év hi­hetetlen viszontagságai alatt. A ! megmar adottak William Bradfordot választották meg kormányzójuknak, aki e napot jelölte ki arra, hogy hálát ad­janak az isteni gondviselésért és ez alkalmat bőségben és vi­dámságban ünnepeljék. Négy társukat kiküldték az erdőbe, hogy élelmiszereket szerezzenek. Gazdagon megrakodva tértek vissza, vad pulykákat zsákmá­nyolva és a pulyka ma is közép­pontja maradt a Thanksgiving napi lakomának. Az asszonyok ínyencségeket készítettek abból, amihez szükséges körülményeik között hozzájuthattak és az ere­deti sült tök és kukoricamáié ma is a hagyományos ünnepi asz­talra kerülhek. Az első Thanksgiving Day három napig is eltartott. Köz­ben imákat is olvastak fel, zsol­tárokat énekeltek a pilgrimek és játékokat rendeztek a barátsá­gos indiánok mulattatására, aki­ket szintén meghívtak a lakomá­ra. Jó egyetértés a másféle em­berekkel a Thanksgiving Day lényegének hagyományos alap­ja. Nemzeti ünneppé George Wa­shington avatta 1789. november 28-át. Azóta egyre több állam­ban ünnepelték meg a Hálaadás Napját, de az amerikai kong­resszus csak 1941-ben tette meg hivatalos amerikai ünnepnappá minden november hónap negye­dik csütörtökét. Templomokban külön szer­tartásokkal méltányolják az ünnep jelentőségét. Sok város­ban a hívők felekezeti különb­ség nélkül vesznek részt közös hálaadó istentiszteleten. A be­gyült adományokból kevesbbé szerencsés honfitársainkat és más nemzetbelieket segítünk át nehézségeiken. Ebédlőnk asztalánál ilyenkor nemcsak szükebb családunk tag­jai foglalnak helyet. Távolabbi rokonainkat, barátainkat, isme­retleneket is meghívunk ez al­kalomból, akik különben egye­dül volnának. Külföldi diákok és látogatók különösen szívesen látott vendégek. A küszöbön álló téli időszak már nem okoz különös gondot az átlagos amerikainak, mégis azok, akik átérzik e nap jelen­tőségét, hálatelt alázatossággal hajolnak meg az isteni Gondvi­selés előtt. “Az elbizakodott, anyagias nép, amely nem ismeri a családi élet szentségét,” (aho­gyan azok jellemeznek bennün­ket, akik nem ismernek), ösz­tönös természetében mutatko­­ezik„ amikor testvéreivel ölel­kezik össze. A “Vasfüggöny idegenforgalmi látványosság Október 22-én kelt bécsi je­lentés szerint bécsi utazási iro­dák autóbusz kirándulásokat szerveznek Ausztria legújabb idegenf orga 1 át nevezetességé­hez: az osztrák-magyar határ mentén húzódó “vasfüggöny­höz.” A kiváncsi külföldiek a vörös hadsereg kivonulása óta az utazási irodák autóbuszain eljutnak közvetlenül a határig, saját szemükkel “gyönyörköd­hetnek” az őrtornyok, drótaka­dályok, stb. látványában és fénykép és filmfelvételeket is készíthetnek. Nagyon sok Auszt­riába ellátogató nyugat-európai és tengerentúli turista, akik a magyar bolsevista idegen for­galmi propaganda hatása alatt Magyarországra is el akartak látogatni, a vasfüggöny félelme­tes látványának hatása alatt ál­lott el ettől a szándékától. NŐKNEK, FÉRFIAKNAK KÖZÖS ÖLTÖZKÖDŐ A budapesti Népszava októ­ber 17-i száma közli az alábbi hirt: “A gödöllői Mezőgazdasági Egyetemhez tartozó lakóházak építői, a 41-es Építőipari Válla­lat dogozói, panaszolták, hogy a nőknek és férfiaknak közös he­lyiségben van az öltözőjük. Mégpedig nem is akárhol: az ebédlőben.” Megkérdezték az illetékese­ket, de mindenki másra tolta a felelősséget. Az elnök ismét mosolyog... DWIGHT D. EISENHOWER elnökünk jobban van . . . már lábbadozik és kedves mosolya ismét ott ül az arcán . . . Nem­csak Amerika népe, de az egész .világ őszintén kívánja teljes felépülését. A Lorántffy Zs. Nő­egylet ebédje Nov. 27-én A Lorántffy Zsuzsámra Nő­egylet nagyszabású ebédet ké­szít elő e hó 27-én, vasárnap dél­ben a református iskola díszter­mében. Az ebédre az előkészüle­tek megkezdődtek. A szakács­­müvészetükről hires asszonyok kitűnő négy fogásos vasárnapi ebédet készítenek elő. Lesz hús­leves, töltött káposzta, rántott csirke és sütemény . Az ebéden egy meglepetésre készülnek az asszonyok. Mindazok, akik egy kitűnő vasárnapi ebédet óhaj­tanak elfogyasztani és a megle­petésre kiváncsiak, vásárolják meg jegyüket jó előre és legye­nek ott az ebéden. Az ebéd jegy ára mindössze 2 dollár. Trenton és környékbeli ma­gyarságát ez utón is szeretettel meghívja a kitűnő ebédre a Lo­rántffy Zsuzsánna Nőegylet rendezősége. NINCS SZAKSZERVEZE­TI DEMOKRÁCIA A Szakszervezetek Országos Tanácsának folyóiratában, a Munkában az alábbi sorok olvas­hatók: “Őszinétn megállapíthat­juk, hogy sok esetben csak for­málisan érvényesül a szakszer­vezeti demokrácia. S ha nem ki­elégítő a tagság ragaszkodása a szakszervezetekhez, e fogyaté­kosság nagyrészt a szakszerve­zeti deomkrácia hináynára, for­mális voltára vezethető vissza.” Hunyadi nevével - népünk jövőjéért! Utrakészen az Amerikai Magyar Szövetség karácsonyi bélyegei “Magyarország sohasem volt Balkán — ezentúl se kényszerítsék azzá!” Arra a széles körben napvilá­got látott hírre, miszerint Dulles külügyi államtitkár Tito jugo­szláv diktátorral a Pola melletti Brioni szigeten Magyarország ügyében is beható tárgyalásokat folytatott volna, az Amerikai Magyar Szövetség az alábbi szö­vegű táviratot küldte Genfbe: Rt. Hon. Secreary of State John Foster Dtdles American Embassy Geneva, Switzerland As loyal American citizens hailing from ■beyond the Iron Curtain we tvere shocked by re­ports explaining purported United States aims to exchange Tito-type “Independence” so­­called for the captive peoples (stop) Allow us to emphasize that there would be no Christian­ity today as we know it had Hu­nyadi and his heroes not stopped totalitarianism at the gateway of the same Belgrade 500 years ago (stop) Our oivn uphill psy­chological warfare will become meaningless should millions be obliged to trade one executioner for another and Titoist com­munism ivill be permitted to take the upper hand over ad­ditional regions which never ivant to be branded by the term Balkan to ivhich they never be­longed. AMERICAN HUNGARIAN FEDERATION Fenti szikra távirat elküldésé­vel egyeidjüleg az Amerikai Magyar Szövetség újból mozgal­mat indít Washingtonban, hogy amerikai hivatalokban, kiadvá­nyokban, • sajtóban, közvéle­ményben végrevalahára válasz­szák el határozottan a magyar kérdést és a magyar ügyeket a Balkán és általában szláv cso­portosítástól. Amennyiben e ré­gi sérelem kései orvoslása egy­szerű- rövid utón nem érhető el, az AMSz a magyarbarát szená­torok és képviselők egész sorát szándékozik közbenjárásra fel­kérni a nyílt vagy burkolt Titó­­izmus állandósításával szemben. HONATYÁK A TELEVÍZIÓBAN Most, hogy a kongresszus ülé­seinek elnapolása után, a szená­torok és képviselők visszatértek kerületeikbe, valószínű, hogy az átlagnál több korteskedésben fognak résztvenni, mint olyan években, amelyekben nincsen elnökválasztás. Az ok elsősor­ban a televízió befolyása. Ez az uj találmány az ameri­­ai törvényhozók külső megjele­nését a legszélesebb körökkel is megismerteti és a honatyák fel­ismerték, hogy uj eszközt nyer­tek, amelynek segítségével vá­lasztóikkal érintkezhetnek. De közvetett hatása is van a televí­ziónak. Az olyan államok tör­vényhozói, aholnincs vagy alig A A Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák van televízió, meggyakoritották a rádióban való megjelenésüket; megszaporitották a sajtó utján közzétett jelentéseiket és a vá­lasztókhoz postán küldött ri­portjaikat megsokszorozták. A kongresszus épületében stú­diót állítottak fel, amelyben a törvényhozók rádió és televíziós felvételeket készíttethetnek el. A lemezeket és filmeket aztán a vidéki rádió és televíziós állomá­sokhoz juttatják el. Az ilyen anyag szétküldése az elmúlt év­ben megkétszereződött, a postán küldött riportok száma meghá­romszorozódott. Az amerikai választók ma jobban vannak tá­jékoztatva a politikai esemé­nyekről, mint valaha, ami igen helyeslendő dolog. A kongresszus épületében fel­állított stúdiót a 96 szenátor kö­zül 60, a 435 képviselő közül 140 vette igénybe az elmúlt évben. Hetenként kb. 2000 rádió és te­levíziós felvétel készült el itt. Ezeknek a felvételeknek leadá­sa, amelyeket a televízió részére filmekre, a a rádió részére mag­­netikus szalagra visznek át, 1 perctől 30 percnyi időt vesz igénybe. Egyes törvényhozók minden héten adnak beszámolót választóiknak, mások ritkábban, vagy csak bizonyos alkalmakból. A postán szétküldött riportok, amit körülbelül 200 szenátor és képviselő használ, hetenként több mint 300,000 példányban jelentek meg, de a legtöbben úgy gondolkoznak, hogy a nyom (Folyt a 2-ik oldalon) American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 42. ÉVFOLYAM — NO. 46. SZÁM. TRENTON, N. J., 1955. NOVEMBER 17. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Kc.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom