Függetlenség, 1955 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-21 / 29. szám

YEAR 42. ÉVFOLYAM — NO. 29. SZÁM TRENTON, N. J., 1955. JULIUS 21 Ten Cents per Copy—$2.00 per Year BÉKY ZOLTÁN FŐESPERES LEVELE EISENHOWER ELNÖKHÖZ Az Amerikai Magyar Szövetség MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁS NINCS SZABADON Szépségtapasz Most már bizonyosnak látszik, hogy a rabnépek, köztük a ma­gyar nép, az első menetet elvesz­tették. Minden jel arra vall, hogy a genfi konferencián nem vető­dik fel a rab országok kérdése, legalább is nem olyan formában, amilyenben egyes derülátók még egy hónappal ezelőtt reményked­tek. -Sajnos, nekünk volt igazunk, amikor a lelkesedést eleve lehü­­töttük. A nyugati nagyhatalmak úgy találják, hogy a Szovjet szá­mára túlságosan izgató volna a rab országok kérdésének fesze­­getése. Legalább is egyelőre. A nyers igazság az, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország számára Közép- és Keleteurópa nem vitális prob­léma. Az Egyesült Állmokat és Angliát a Távolkelet sokkal in­kább érdekli, mint Magyarország és a vele szomszédos országok. Ezekhez az országokhoz a két nagyhatalomnak sohasem fűző­dött komoly politikai, vagy gaz­dasági érdeke. A beteg Francia­­ország pedig ebben az együttes­ben inkább névlegesen és nem ténylegesen számit. Jelen pilla­natban annak örül, ha az észak­afrikai arabok nem gyújtják fe­jére a házat. Csak vigasztalás­nak mondjuk, hogy Genf a nem­zetközi tárgyalások sorában csali az első láncszemnek számit. Leg­alább is ma még úgy tekintik. Genfben a hatalmak kitapogat­ják egymás fájó részeit és levon­nak egy nagy tanulságot: érde­­mes-e tárgyalni, vagy sem. Ha igen, akkor előbb-utóbfc Magyarország és a többi rabor­szágok sorsa is szóbakerül. Ta­lán nem, mint külön probléma, hanem mint a nyugat és kelel közt levő feszültséget előidézi: összkérdések egyike. Ha ezekber a mérkőzésekben a Szovjet csa­tát vesztene, valahol meg kell fu­­tamodnia, vagy legalább is meg kell hátrálnia. Az a feltevésünk, hogy legkönnyebben éppen Ma­gyarországról húzódna vissza. Szépségtapasznak számit a/ amerikai szenátusnak az a dek­larációja, amely hitet tesz a rat népek felszabadulása mellett. A javaslatot a rokonszenves Know­­land szenátor nyújtotta be és mindkét párt támogatta, nemkü­lönben a kormány és maga Ei­senhower elnök. Tehát a hivata­los Amerika a rab népek felsza­badulásában reménykedik, —- dt a reménykedésen túl nem'sokai hajlandó tenni. Kétségtelen hogy a rab népek ügyében nincs középút. Vagy semmit sem lehel tenni, vagy túlsókat. Ez a túlsói a háború volna, de ezt Amerika nem vállalja és éppen a közép­­keleteurópai népekért és térség­ért nem. Ez ma a helyzet s ezen nincs módunkban változtatni. Mi ma gyarok csak annyit tehetünk hogy levelekkel, táviratokkal á rasztjuk el továbbra is a Kong resszust, illetve annak nagybe folyású tagjait. És nekifekszünl derekasan az egymillió aláírás gyűjtésének. Egy millió szavazl polgár véleménye sokat számi" majd a következő választáson Ha példánkat követik a lengye lek és a többi rab népek idesza kadt fiai, akkor az amerikai pár tok kénytelenek lesznek elköte lezni magukat. A lényeg az, hogy csak szívós munkával tehetünk valamit szü lőhazánk felszabadítása érdeké­ben. Nyugtalanság Budapesten Budapesten és egész Magyar­­országon az idegesség tetőfokra hágott s — ha még lehet — to­vább fokozódik, egészen a genfi konferencia végéig. A szeren­csétlen magyar nép azt hiszi, hogy most végre elérkezett a várvavárt óra, Genfben ráveszik a Szovjetet, hogy hagyja el Ma­gyarországot. Ezt a lelkiállapotot meg lehet érteni. Szegény magyar nép é­­vek óta csak a reménykedésből él és a beteg, megviselt idegek könnyen feszültségi állapotba jutnak. A rendőrállam hatalmasai nyomban reagálnak a néphangu­latra. A rendőrség állandó ria­dókészültségben van, nemkülön­ben a megszálló szovjet haderő jelentékeny része is. Sőt, egyes jelentések szerint, Romániából egy egész hadosztályt vezényel­tek át Debrecen környékére, az esetleges lázadás leverésére. A budapesti utcák ma félelme­tesebbek, mint néhány héttel ez­előtt voltak. Géppisztolyos osz­tagok járnak éjjel-nappal az ut­cákon s mindenkit igazoltatnak. Mindenki gyanús, aki él. Az őri­zetbevételek száma egyre na­gyobb lesz. Az izgalmat fokozza az újabb lakásrekvirálás is. Az Ausztriá­ból kivonuló szovjet haderő ál­lomáshelye Magyarország lesz s a tiszteknek lakás kell. A hadse­reggel együtt hagyja el Auszt­riát töhb ezer szovjet tisztviselő is, — s ezek szintén Magyaror­szágra telepszenek át. A buda­pesti vörös kormány ezen úgy segít, hogy karhatalom igénybe­vételével a lakások ezreit üríti ki Budapesten és a nagy vidéki városokban. A lakóknak el kell hagyniok a városok területét és előre kijelölt helységekbe kell költözniök. Ez tehát újra csak deportálás. A RÉGI MOSZKOVITÁJÍ URALKODÓ KLIKKJE Bolgár Elek kommunista egyetemi tanár elhalálozásáról a Szabad Nép s a többi kommu­nista lap hosszú, meleghangú gyászjelentést közölt. A mélta­tásnak szánt gyászjelentés alá­írói igen érdekes nevek: együt­tesen a “régi moszkvai garni­túra” összes tagjai, csak a kegyvesztett Vas Zoltán és Farkas Mihály hiányzik közü­lük. íme a moszkoviták névsora betűrendben, akik egyúttal Rákosi Mátyás legrégibb klikk­jét is jelentik: Andics Erzsébet, Béréi An­dor, Fogarasi Béla, Gábor An­­dorné, Gergely Sándor, Gerő Ernő, Gerőné Fazekas Erzsé­bet, Hevesi Gyula, Illés Béla, Kassai Géza, Kenyeres Julia, Lukács György, Rákosi Má­tyás, Ráth Károly, Réti László, Révai József, Wagner Anna. TIHANYI KÉPESKÖNYV Veszprém vármegye taná­csának idegenforgalmi hivata­la a tihanyi apátság alapításá­nak 900. évfordulója alkalmá­ból Tihanyi Képeskönyvet adott ki. Az albumban 60 fény­kép és rajz szemlélteti a tiha­nyi félsziget nevezetességeit. Ft. Béky Zoltán a Független Református Egyház főesperes személyes levelet intézett az Egyesült Államok elnökéhez a négy hatalmi konferencia előtt, a középeurópai népek, közöttük Magyarországnak az orosz já­rom alól felszabadítása érdeké­ben. Levele másolatát Dulles külügyminiszternek is rnegkül­­dötte. Levelének főbb részei következők: Kedves Elnök Ur: Három alkalommal volt sze­rencsém személyesen találkozni önnel. Kétszer a választások a­­latt, mint a Republikánus Párt nemzetiségi secti ójának egyik direktora, melyre a Republiká- Párt központi vezetősége neve­zett ki, egyszer 'pedig a Fehér Házban. Egy alkalommal sem mulaszthatom el az ön segítségét kérni a leigázott, szabadságuk­tól megfosztott népek, közöttük a sokat szenvedett, halálra ítélt magyar népnek a felszabadítása érdekében. Minden alkalommal úgy a párttól, mint öntől Ígére­tet . kaptunk, hogy a legneme­sebb és legszentebb szabadság eszmékért küzdő Amerika soha sem fog belenyugodni ártatlan népeknek a leigázásába, szabad­ságuktól való megfosztásába és kiirtásába. Tudatában voltunk és va­gyunk azoknak a súlyos bel- és külpolitikai körülményeknek, melyek között az Egyesült Álla­mok kormányzását Elnök Ur átvette. Ismeretesek ma már a­­zok a nemzetközi egyezmények, amelyeket az előzetes kormá­nyok Yaltában és Pottsdamban kötöttek, amelyek az egész vilá­got a történelem legkatasztrófá­­lisabb válságba sodorták. Ilyen körülmények között — az e­­gyezmény megszegőivel szemben — nem volt könnyű kormányoz­ni és menteni, amit lehet azokból a szabadság eszmékből, amelye­kért fiaink életüket áldozták fel. Ma már mintha derengeni kezdene a hajnal és ezt Isten u­­tán után az ön erős kezű, meg nem alkuvó politikájának kö­szönhetjük. Ma már reményked­ni merünk, hogy annyi eszten­dőnek rettentő rabsága, élet ha­lál harca és szenvedése után fel fog ragyogni a leigázott népek szabadságának a napja. Ehhez azonban Isten után az ön és ve­zetése alatt álló kormánynak a segítségére, meg nem alkuvó po­litikájára van továbbra is szük­ség. Elnök Ur! Az utóbbi 10 esz­tendő egyik legdöntőbb alkalma, legjelentősebb történelmi talál­kozója van készülőben: a Négy­hatalmi Találkozó. Ennek a kon­ferenciának az asztaláról, nem hiányozhat — bármennyire el­lenzik is az oroszok — 110 mil­lió közép európai, közöttük 10 millió rabságra Ítélt magyarnak a sorsa. Elnök Ur! Ez a levél egy halál tusáját vivő, ártatlan népnek a segélykiáltása. Az Isten Szent Nevében kérjük, tegyen meg mindent ezeknek a népeknek a felszabadításáért. Ön a világ legnagyobb katonai hatalmassá­gának a feje. A szabadság leg­szentebb eszméiért küzdő or­szágnak és népnek a vezére. A mi fiaink százezrei — közöttük magyar származású fiaink — a népek szabadságáért ontották vérüket és haltak meg a zsar­noksággal szemben. Mi nem csúfolhatjuk meg azokat az örök eszméket, melyekért fiaink hősi halált haltak. Minekünk becsü­letünk más népek előtt addig van, mig ezekhez az örök prih­­cipiumokhoz és eszmékhez hűek maradunk és ezeknek a csarnok­­ság minden hatalmasságával szemben érvényt tudunk sze­rezni. Elnök Ur! Az Isten nevében kérjük, ne engedje a konferen­cia tárgysorozatáról levenni a középeurópai népek felszabadí­tásának az ügyét. Ausztriából pár hónap múlva kivonulnak az orosz megszálló csapatok. Ada­taink vannak, hogy Magyaror­szágon már minden határmenti falut és kaszárnyát kiürítettek és a sok száz ezres orosz hadse­reg Magyarországon veti meg meg a lábát és ezt az ár tatlan, szerencsétlen népet fogja még­­jobban zsarolni és még nagyobb rabságban tartani. A fegyverszüneti szerződés értelmében az orosz hadsereg­nek már régen ki kellett volna menni Magyarországból s sza­bad választás révén saját ma­gának kellett volna dönteni, hogy milyen kormányformát vá­laszt. Azóta 10 év telt el s az Isten a megmondhatója, mit szenvedett az a nép abban a ret­tentő rabsághan. Elnök Ur! A magyar nép 1000 esztendőn kerfesztül a világ leg­nemesebb, legszabadságszere­­tőbb népe volt. Ezer esztendőn keresztül ontotta vérét Nyugat ért a barbár keleti hordák ellen. 1945-ben, amikor eg^ millió o­­rosz hadsereg tartotta megszáll­va Magyarországot a magyar nép 87 százaléka a kommunista párt ellen szavazott, nyugat mellett állt ki, abban a remény­ben, hogy mi sem fogjuk cser­ben hagyni őket. A történelmi pillanat elérkezett. A Négyha­talmi Konferencián, hogy a kis népeknek tett Ígéretünket való­ra váltsuk. Az orosz hadsereg­nek ki kell vonulni Magyaror­szágból és Középeurópából s a középeurópai népek szabad vá­­lesztással kell, hogy döntsenek sorsuk felett. Mi bizonyosak va­gyunk, hogy a szabadság szerető magyar nép mellettünk fog dön­teni. Elnök Ur! A magyar szárma­zású amerikai polgárok milliós tömege a választások alkalmá­val ön és pártja mellé állt s.ez­­után is Ön mellett fog állani, mert önben az elnyomott, sza­badságuktól megfosztott rabné­peknek a legnagyobb védőjét, a szabadság eszméknek legelszán­tabb harcosát látja. Megalkudni nem lehet. Vannak elvek, esz­mék, princípiumok, amelyeknek feladása egyenlő a halállal. Mi bízunk Önben. Az egész világ szeme Önre van függesztve. Rab, élet-halál tusáját vivő, szenvedő népek reménysége és bizalma Önben van. Száz és ezer millió ember imája kiséri Önt és száll az Egek Urához önért s azoknak az örök eszméknek a diadaláért, amelyekért Ön harcolt és küz­dött s amelyeket hisszük most is diadalra fog vinni. Az Isten áldja és Szent Lelke vezesse nehéz és történelmi hi­vatásának a betöltésében.” Béky Zoltán főesperes ugyan­akkor a Független Egyház e­­gész közösségének a nevében táv­iratokat küldött a külügyminisz­terhez, az angol és francia kor­mányok miniszterelnökeihez kérve őket a középeurópai népek közöttük a magyar nép felsza­badításának a támogatására. máris megtette az előkészítő lé­péseket a washingtoni Kováts emlékmű létesítés érdekében. Az ország fővárosának vala­mennyi parkja azonban köztu­lajdon lévén, szobor emelésére csak a kongresszus, a törvény­­hozás mindkét házának hozzájá­rulása nyújthat lehetőséget. Ez volna a helyzet az esetben is, ha a Kováts szobor sok-sok ezer dollárt kitevő költségei máris rendelkezésre állanának. Az államkincstár ugyanis már évtizedek óta nem járult anyagi támogatással a fővárosi emlék­művek számának gyarapításá­hoz. Tehát a megfelelő hatalmas pénzalap előteremtése esetén is hosszú évekig eltarthat, mig a hivatalos engedély a szoborépi­­tésre megszerezhető. * megvalósítása fontosnak lát­szik,, viszont a költségek szobor esetében meghaladnák az ame­rikai magyarság anyagi erejét, a Szövetség titkársága éppen a fentebb vázoltakra tekintettel azon fáradozik, hogy Finta mes­ter nagyszabású, tiszteletet pa­rancsoló domborművé kerülhes­sen legalább Washington egyik olyan előkelő épületén ércben megörökítésre, ami úgy a világ magyarsága, mint nagy szob­rászművészünk részére a leg­szélesebb körök elismerését és népünk ügyének hathatós szol­gálatát érdemelheti ki. A BÉCSI VÖRÖSÖK BUDAPESTEN Az ausztriai szovjet érde­keltségű USIA üzemek és válla­latok számos orosz tisztviselő­jének uj működési helyét Ma­gyarországon jelölték ki. Ezek számát több mint ezerre becsü­lik. Megfelelő lakóhelyen való elhelyezésükről a budapesti kormány gondoskodik, mely most tömegesen tiltja ki a neki nem tetsző elemeket a na­gyobb városokból és rekvirál­­ja el az igy “megürült” lakáso­kat az oroszoknak. A VÖRÖS HADAK ÚTJA Jól tájékozott osztrák körök szerint az ausztriai szovjet megszálló hadseregből 25,000 főnyi katonaságot Magyaror­szágra, 15,000 katonát pedig a Román Népköztársaság terüle­tére irányítanak. Félév múlva állítólag ezek valamennyien tovább mennek a Szovjetunió­ba. A világ összes újságjaiban el­ső oldalra került az a budapesti hir, hogy Mindszenty József, Magyarország bíboros herceg­prímásának életfogytiglani bün­tetését “ideiglenesen megszakí­tották és szabadlábra helyez­ték.” 1 A nyugati közvélemény haj­lamos ebből azt hinni, hogy a 6 és fél éves rabság után a magyar főpap csakugyan szabad ember lett. Holott ez merő tévedés, hi­szen csödörből vederbe, egyik börtönből a másikba került. Maga a budapesti jelentés is úgy szól, hogy a hercegprímás valamelyik egyházi épületben kerül elhelyezésre. De hol? Ami­kor ezeket a sorokat Írjuk, nincs jelentés Mindszenti hercegprí­más hollétére vonatkozólag. Ma­ga a Vatikán sem tud semmi kö­zelebbit. A magyar hercegprímást csak akkor lehet szabadnak ne­“INTÉZMÉNYESITETT HAZUGSÁGOK” ORSZÁGA Alig olvastunk megrenditőbb és — sajnos — hivebb jellem­zést á mai Magyarország belső hangulatáról, lelkiségéről, mint azt a vallomást, melyet egy Bu­dapestről júniusban elmenegült tanár adott bécsi munkatár­sunknak “a hazugságok orszá­gáról,” kommunista uralom a­­latt álló rab-hazánkról. “Tiszta erkölcsi légkörben ne­velkedtem, mondotta a mene­kült magyar tanár, mint ha­zánkban milliónyi ember. Nem állítom, hogy életemben soha­sem hazudtam volna. Bizonyos “Háry János-hangulat” hozzá is tartozik a társadalmi kapcso­latokhoz. De hogy a hazugság intézményesített legyen, — hogy csak akkor élhetsz, ha ha­zudsz — ha leül tiz ember hi­vatalos minőségben s a többi ki­lenc pontosan tudja, hogy a ti­zedik hazudik, — de helyben hagyják és igazat adnak neki, s talán egy óra múlva ugyanaz a tiz ember nem hivatalos formá­ban őszintén tud megnyilatkoz­ni (bár ez a szám: tiz, erősen túlzott, mert nem hiszem, hogy tiz ember között egy besúgó ne akadjon) — ez az, amibe meg lehet bolondulni. Mindaz, amit szépnek és ne­mesnek találtál, amit nagynak és nagyszerűnek Ítéltél meg, az vezni, ha elfoglalhatja főpapi székét, ha működésében senki­­sem korlátozhatja, ha újságíró­kat fogadhat és igy tovább. Valószínűnek tartjuk, hogy valamelyik villába internálták az egészségileg is gyenge lábon álló főpapot s ezt a villát éjjel­nappal a politikai rendőrség osz­tagai veszik körül. A pribékek tudta és beleegyezése nélkül sen­ki sem érintkezhetik vele, tehát éppen olyan fogoly, mint volt azelőtt. Nagyon helyesen jegyezte meg a L’Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja: “Az egész csak propaganda.” Por­­hintás a nyugati közvélemény szemébe, mintahogy az volt Már­ton Áron, erdélyi katolikus püs­pök “szabadonbocsátása” is. Boszkva parancsából vetették annak idején börtönbe mind a kettőt és most ugyanaz a Moszk­va adott utasítást úgynevezett szabadonbocsátásrfi is. ma nem szép, hanem helytelen, rossz, hamis, gyalázatos, haza­áruló, stb. Szent Istvánnak csak abban áll a jelentősége, hogy a magántulajdont s ezzel a feuda­lizmust bevezette. Julianos ba­rátról szó sem esik. Zrínyi, a költő, nagysága marhakereske­dő voltában áll. Széchenyi csak negyedrangu szerepet kap. “1919” méltő^ folytatása 1848- nak vagy 1703-nak és igy to­vább.” Mindezt csak sjaát szakmám keretében tapasztalom. De u­­gyanez a hazugság áradat önt el, ha kilépsz az utcára. ‘Minő­séget a dolgozóknak!’ — de so­ha annyi ócseka, rossz, silány és drága árut nem árultak, mint ma. (Egy cipőtalpalás a gyerek­nél négy-öt hétig tart, de van eset, mikor az uj talp már a második héten kilyukad.) Vagy: “Takarékoskodj, tedd pénzedet a takarékpénztárba’— de kinek van pénze? ‘Igyál bar­na sört’ — de barna sör sem kapható: (A bort is főleg kuko­ricából, csinálják.) ‘Szavazz a Népfrontra’ — de a szavazás mindössze abból áll, hogy kapsz egy cédulát és azt be kell dobnod egy urnába. Nincs itt választás, nincs itt tiltakozási lehetőség. Az eredmény már a szavazás e­­lőtt elkészül. A torkomat fojto­gatja a düh, a tehetetlenség dü­he, mely egyike a legnagyobb lelki kínoknak.” MILLIÓM AMERICANS for a "J-m J-fuKdMÜ In the 1947 Peace Treaty, signed at Paris by the Great Powers, Russia pledged herself to withdraw her troops from Hungary as soon as she evacuated Austria. Having since established by force a puppet communist dictatorship in once constitutional Hungary, the Soviets again resort to trickery to break their written pledge. We, free citizens of the United States, and refugeesi ifrom beyond the Iron Curtain, hereby protest with our signatures against keeping Hungary’s people further enslaved by Red terrorists, who are flagrantly hostile towards everything American and constitute a perennial threat to world peace. \ . ■ - , / . ________________________________________________________________^ \ Please send all completed signature blanks to the National Headquarters AMERICAN HUNGARIAN FEDERATION, Mills Building NW, Washington 6, D. C. HÍREK RAB-MAGYAR0RSZÁGBÓL American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian IXeiVS Amerikai szellemű magyar újság

Next

/
Oldalképek
Tartalom