Függetlenség, 1955 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-07 / 27. szám

American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 42. ÉVFOLYAM — NO. 27. SZÁM TRENTON, N. J., 1955, JULIUS 7 Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Kelletik magukat Molotov itt, Molotov ott, Mo­lotov mindenütt. A vörös kül­­ügyér elmegy a new yorki képtárba és megcsodálja a mo­dern amerikai festményeket. Az újságírók, akik nyomon követik, tízszer is megkérdezik tőle és Molotov előszedi legcsábosabb mosolyát, úgy felel a hitetlenke­­dőknek: “Bizony, bizony, ne­kem az amerikai festők tetsze­nek legjobban.” Nem a franci­ák, nem az olaszok, hanem — dá, dá," dá, — az amerikaiak. Rembrandt, Rubens, Goya, Ma­net és a többiek kuksolhatnak a hamuban, Molotovtól akár pók­háló lepheti be képeiket, még Picasso is mehet a pokolba, pe­dig hát békegalambot is rajzolt szovjet megrendelésre, — nem, nem egyik sem kell ezekből. Csak az amerikaiak. Kiszáll Chicagóban, az újság­írók hada újra mögötte. Sétál, nézelődik s jámborul mélázik egy acélgyár előtt. A rendőr azt mondja neki, hogy a gyár négy és fél millió tonna acélt termel évente, de ő — Molotov! — ki­javítja: “Öt és félmilliót!” Aztán újra New Yorkban: Molotov itt, Molotov ott. El­megy a természettani múzeum­ba. A kaktuszokat csodálja és a fürészorru halat. Ámuldozik, mint minden nyárspolgár, csap­kodja a kezét s közben megciró­gatja a gyermekeket. S mind­ezek után elmegy Bernard Ba­ruch házába egy kis falatozás­ra és kedélyes diskurálásra. Mindezt két történelmi jelentő­ségű konferencia közt. Csak úgy, mellesleg. Ha valaki nem tudná — arra megy ez, hogy Molotov és rajta keresztül a Szovjet meghódítsa Amerika szivét. A jóságos, az igazságot mindenek fölé helye­ző, az amerikaiakat rendkívül nagyrabecsülő Molotov jelenik meg egyszerre a színen. Nem minden cél nélkül, óh, nem. A Szovjet semmit sem tesz cél nél­kül. Mi haszna volna belőle? Van, nagyon is sok. Az amúgy sem túlságosan harcias ameri­kai fülig szaladó mosollyal, meg­elégedetten vakarózva olvassa az újságját, vagy nézi a televí­ziót, amely beviszi a lakásába, az asztala tetejére ezt a joviális Molotovot, aki — lássátok! — pontosan olyan, mint mi: jóhi­szemű, lelkesedő és tipikus kis­polgár, az angyalát, talán még a rágógumit is megkedveli. Bizony, bizony, akár hiszik önök, kedves feleim, akár nem, a Szovjet most kelleti ma­gát, Molotovon, Hruscseven, Bulgányinon keresztül. Ez most a moszkvai irányvonal. Neveze^ tesen: le kell szerelni a nyugati világ harcias kedvét — ha van! el kell altatni a gyanakvást, ga­­lamblelkünek kell mutatkozni s főleg az amerikai közvéleményt kívánatos elaltatni. Ne mondja senki, hogyhát ez lehetetlen. Volt már Ameriká­nak egy jóbarátja, akit igy hív­tak: Uncle Joe. Pedighát az a néhai Uncle Joe mégcsak el sem jött Amerikába egy kis kortes­kedésre s mégis meghódította a sziveket. Nagyon félni kell, ne­künk az aggódóknak, ha Molo­tov még egyszer eljön Ameriká­ba, és, például, azt a mai nem is meglepő kijelentést teszi az új­ságírók hada fülehallatára, hogy a Coca Cola a legjobb ital a világon. Valami készül ... Ma a fülek csodálatosan al­kalmasak a hízelgő, duruzsoló szavak befogadására. Háborúz­ni nem szeretne senki s valljuk be, legkevésbé az amerikai em­ber. így hát nem csoda, ha nyi­tott fülekre talál minden olyan terv, amely — legalább pilla­natnyilag — hozzásegít a jó élet további élvezéséhez, ha jókora megalkuvással is. Volt sok ilyen terv, de egyről különösen meg kell emlékez­nünk. A san franciscoi konfe­rencián öltött teljes formát és szülőapja nem más, mint Pinay, a francia külügyminiszter, aki mident tud, csak éppen egy fi­karcnyi áldozatkészséget képte­len felmutatni honfitársai ré­széről. A terv igy hangzik: Legyen biztonság és béke Európában s ezt garantálja az Északatlanti Szövetség — tehát a NATO — szembenálló hadsereg parancs- és a kommunista tömb. A két nokai és politikusai üljenek le és beszéljék meg, hogyan lehet­ne a feszültséget enyhíteni. Sze­reljék le a hadseregek egyré­­szét, rakják gúlába a puskákat és legyen béke, béke . . . Miért vicsorgatnók a fogunkat egy­másra, hiszen voltaképpen nincs követelnivalónk. Maradjon kiki i maga határán belől s élvezzük ízt a derűs, egymás kölcsönös megbecsülésén alapuló békét. A rab országokról egy szó sincs ibben a tervben. S nem akadt — tudomásunk szerint — amerikai lap, amely ezt a tervet emleget­ve megkérdezte volna; Jó, jó, dehát mi lesz azzal a százmillió emberrel ? Ezt a tervet úgy hívják: co­existence. Irtunk már róla több­ször is. S most, sajnos, a levegő­ben lóg a koexistencia.. (Milyen csúnya ez a szó, akárhogy for­gatjuk.) Olyan apostolai van­nak, mint Tito és Nehru, hogy csak kettőt említsünk. Kisebb apostola van legalább ezer és egész kicsinyek milliószámra. A szépen muzsikáló szavakra a lelkiismeret elalszik. Csak az önös érdek lép előtérbe. A nagy­hatalmi érdek. S a Duna-tájon vergődő kis népekkel nem törő­dik senki. A nagyon is tág lelki­ismeretű New York Times — például — ha mostanában felso­rolja, milyen kérdések kerülnek a julius 18-i konferencia elé, nem említi már a vasfüggöny mögötti népek ügyét. Veszélyez­tetné a koexistenciát. Csak abban reménykedünk, hogy Eisenhower elnök valóban a lelkiismeretére hallgat s ezt a kérdést sem elodázni, sem pedig elsüllyeszteni nem engedi. Vá­lasztási kampánya során a vas­függöny mögötti népek felsza­badítása volt az egyik jelszó. Neki tudnia kell, jobban, mint bárkinek, hogy a Szovjet célja nem változott. Akármilyen mo­solygós is a képe Molotovnak és akármennyire is szereti az ame­rikai festőket. Fényes disz-ebéd keretében ünnepelték az Európából hazatért Főt. Kiss Gyulát Jun. 26-án, vasárnap délben a trentoni Szent István r.k. egy­házközség nagytermét zsúfolá­sig megtöltötte az a hatalmas vendégsereg, amely az európai útjáról hazaérkezett Főt. Kiss A. Gyula, az Amerikai Magyar Katolikus Liga országos elnöke tiszteletére, ünneplésére és meghallgatására sereglett fel, egy nagyszerűen megrendezett és valóban szépen sikerült disz­­ebédre. Az egyházközség plébá­nosának, — aki mint a Liga el­nöke, a National Catholic Wel­fare Conference megbizásából öt hetet töltött Európában, a kü­lönböző országokban szétszó­ródva élő menekült magyarság helyzetének tanú Imányozása céljából, — szerető hívei és tisz­telői egyben a születésnapját is ünnepelték ez alkalommal. Az áldomásmesteri tisztet be­töltő Father Murphy, az egyház­­község káplánja ezen az ebéden vett búcsút a hívektől, mert Lambertville, N. J.-be kapott áthelyezést, Father John F. Chonko, az uj segéd-lelkész pe­dig ez alkalommal mutatkozott be s köszöntötte a Szt. István egyházközség tagjait és az itte­ni magyarságot. Krajcsik István és Papp Jó­zsef, az egyházközség elöljárói, majd Dr. Kondor József és Fa­ther Saxon üdvözlőbeszéde után Schell Péter, a Katolikus Liga new yorki irodavezetője ismer­tette a hallgatósággal a Liga célkitűzését, eddigi munkáját és Father Kiss európai utjának jeletnőségét. A Katolikus Liga trentoni osztályának világi el­nöke Suhajda Gyula, akinek munkájához az itteni magyar­ság támogatását kérte. Végezetül Father Kiss emel­kedett szólásra s megköszönve a szép ünnepeltetést, elmondotta, hogy milyennek és hogyan látta az európai országokban élő ma­gyarság helyzetét. Sokat nélkü­löznek odaát magyar testvére­ink, de összetartanak, dolgoz­nak, a fiatalok tanulnak és az iskolákban az elsők közé küzdik fel magukat, becsületet szerezve mindenütt a magyar névnek . . . Az amerikai magyarság segítsé­gére, támogatására igazán mél­tónak találta Father Kiss ezeket a menekült magyarokat, akik közül igen sokat átsegíthetünk FŐT. KISS A. GYULA ide, Amerikába, ha az assu­­rance-okkal kivándorlásukat az uj törvény keretében lehetővé tesszük. Azokat pedig, akik ott­maradnak, segítsük pénzzel ter­mészetbeni adományok küldésé­vel, akár a Ligához küldött ado­mányokkal, akár közvetlen mó­don, a Ligától kapható címekre küldve a segítséget. HÁTRALÉKOS “előfizetőinket” szeretettel kérjük, szíveskedjenek tarto­zásaikat kiegyenlíteni, hogy lapunk zavartalan megjelené­se biztosítva legyen. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Az American Foundation for the Blind nevii alapítvány, amelyet a vakok érdekében létesítettek, egy ilyen emlék-bélyeget adott ki a világhírű humanista, Helen Keller tiszteletére, aki junius 27-én töl­tötte be 75-ik életévét. Helen Keller maga is vak és süket, aki élete javarészét a vakok és süket-némák sorsának enyhítésére szentelte. A fenti melékbélyegeket millió számra küldik szét Amerikában, ado­mányt kérve ahhoz a 2-millió dolláros alaphoz, amit az Alapítvány ebben az évben össze akar gyűjteni a vakok és süketek életének meg­könnyítésére. Az alapítvány mozgalmát maga Helen Keller irányítja, akinek cimére küldhetők az adományok: Box 111, New York 11, N. Y. Megkésve bár, de kedves üze­netet hozott az Amerikában Vienna néven ismert néven is­mert osztrák fővárosból a posta. Dr. Cholnoky Tibor, az elismer­ten nagynevű new yorki sebész­tanár európai előadókörutja so­rán történetesen éppen akkor tartózkodott Bécsben, amidőn a békeszerződést megkötötték. Dr. Cholnoky, aki az Ameri­kai Magyar Szövetség igazgató­ja, az International College of Surgeons rendezésében számos egyetemen tartott előadást plasztikus sebészeti módszerei­ről. Rengeteg szakemberrel ta­lálkozott Európa különböző nagyvárosaiban, legfeledhetet­lenebb élményeként azonban mégis az osztrák fővárosban töl­tött napokat könyveli el. “A sza­badság visszaszerzése olyan le­írhatatlan örömet váltott ki az emberekben, amit azok, akik ál­landóan szabad viszonyok kö­zött élünk, el sem tudunk kép­zelni” — állapította meg Chol­noky ovosprofesszor. A “Service Libre d’Europe Centrale & Orientale” párizsi hírügynökség junius 6.-i jelen­tése szerint “Msgr. Márton Áron gyulafehérvári püspököt szabadon engedték. Rendíthe­tetlen bátorságáért hívei na­gyon szerették és tisztelték. 1949 junius 21-én tartóztatták le és börtönözték be egy bérma­­utja alkalmával. Az egyházme­gyébe történt visszatérése, majd az általa celebrált első mise a templomot megtöltötte hívők­kel. A templom előtti tér feke­­téllett a tömegtől és mindenfaj­ta életkorú hívők, románok és román állampolgárságú magya­rok és németek valódi diadalün­nepet rendeztek püspöküknek.” Márton Áron szerencsés haza­jutásáról az USA-ban élő több erdélyi magyarhoz érkezett ma­gánlevél is hirt adott. “Erdély Mindszentyjének,” Márton Áron r. katolikus püspöknek szabadon engedése Moszkva je­lenlegi “enyhébb” külpolitikájá­nak a jele, s mivel Márton Áron, egykoron az első vliágháboru ki­tüntetett vitéz magyar tisztje, majd a kisebbségi sorsba került erdélyi magyar egyetemi ifjú­ság kolozsvári hitszónoka, Ko­lozsvár plébánosa, végül erdélyi r. k. püspök, ma vitathatatlanul az egész erdélyi magyarság el­ismert vezére ((felekezeti kü­lönbség nélkül), Moszkva e leg­újabb gesztusa jövőbeli erdélyi politikáját illetően sincs min­den érdekesség nélkül. Márton Áron, az egyszerű csí­ki székely földmives gyermeke, nem a püspöki méltóság révén lett az erdélyi magyarság legte­kintélyesebb vezetője, hanem tehetsége, tudása, jelleme, s pá­ratlan bátorsága által, örökké emlékezetesek lesznek kemény, a zsarnoki elnyomással dacoló kiállásai: 1944-ben az üldözött zsidóság védelmében, 1945-46- ban az erdélyi magyar népet gyilkoló terrorista bandák ellen, 1948-49-ben a kommunista el­nyomás egyház és népüldöző gazságai ellen. Utolsó nyilvános szereplése 1949-ben a csiksom­­lyói hires búcsún volt, ahova több száz főnyi székely lovas kí­séretében lóháton vonult be és páratlanul bátor beszédben jó­solta meg a kommunizmus bu­kását. HÍREK RABMAGYARORSZÁGBÓL SIKLÓS VÁRÁNAK PUSZTULÁSA “Ahhoz, hogy igazán érzékel­tessük a siralmas állapotot, a­­mely ma fogadja a látogatót — írja a Dunántúli Napló-ban egy tanár Siklósról — talán Roge­­rius mester kellene (Rogerius volt a tatárjárás krónikása). Aablakkeretek lógnak a vár nyugati oldalán, bent az udvar­ban méter magasra nőtt a gaz. A kapu melletti folyosókon és termekben buckákban torlasz­ként áll a bontásból származó tégla és faltörmelék, üvegcse­rép, néhol járhatatlan akadá­lyokat képezve. A Zsigmond-te­­rem feldúlva, de oszopfői, kály­hacsempéi még megvannak. Az északi szárnyátépitésekor sok parketta és fapadló esett áldoza­tul. A lovagterem boltozata be­­szakitva, a várkápolna kifoszt­va, ajtói bedöntve . . “Ezt a maga nemében Ma­gyarországon geyedülálló várat meg kell menteni a további pusztulástól” — kiált fel a cikk­író — “Tetőzete jó, boltozati e­­rősek, a meglévő és a földön sza­naszét heverő értékek még ösz­­szegyüjthetők . . . Siklós és a környék lakosságától, — szak­ember irányításával eredeti he­lyükre visszaállíthatok, csak ne várjuk meg, amig a szobákba beesik az eső, mert az helyrehoz­hatatlanul tönkretesz mindent.” Tudvalevőleg Siklós vára már 1200 körül állt. Zsigmond ki­rályt a nagyhatalmi főurak 1401-ben itt vetették várfogság­ba. Később Korvin Jánosé a vár. Aztán a törökök foglalták el. 1689-ben kerül ismét magyar kézre. Főurak vadászkastélya lesz. A vár elkerülte a Habs­­burg-kori felrobbantást, ami nagy ritkaság, hiszen Lipót minden ilyen várat felrobbanta­­tott, nehogy lázadóknak szolgál­jon búvóhelyül. A másodki vi­lágháborúban katonai üdülő, majd lengyel tisztek internáló helye lett. NÖVEKSZIK-E A KOM­MUNISTÁK SZÁMA? Egy jóeszü fiatalember szö­kött ki nemrégiben hazulról. Sok megpróbáltatáson ment keresz­tül. A hazai állapotokról — töb­bek között — ezeket mondotta: “ . . . Magyarországon ma már olyan érv, amivel a kommunis­ták érvelni tudnának, tulajdon­képen nincsen, mert a map sze­gény embernek is többje volt ré­gen, mint ma. Anyagi előnye csak a vezető kommunistáknak van. Akinek véletlenül a helyze­te nem romlott, szólásszabadsá­gát az is elvesztette ... A kom­munista rendszer a legrosszabb kormányzat, aminél rosszabbat elképzelni sem lehet. Magyaror­szágon meggyőződéses kommu-A A Hungarian Hours — RADIO Magyar órák TOLNAY KLÁRI KÓRHÁZBA KERÜLT Egy menekült közlése szerint Tolnay Klári, az ismert színmű­vésznő, aki nemrégiben Kossuth­­dijat kapott, idegösszeomlással a Kútvölgyi gyógyintézetbe ke­rült, ahol kéthetes alvókurának vetették alá. Az idegkezeléssel egyidejűén alkohol-elvonókúrát is alkalmaznak nála . . . MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. nista is mindkevesebb lesz, mert lassan be kell látniok, hogy amit a párt hirdet az egyszerűen nem igaz . . . Hogy a hazai magyaro­kat mennyire nem érdkeli a rendszer és annak vezetői, arra egy példát mondok. Bizonyos körökben kialakult egy játék Magyarországon, amelynek az a célja, hogy különféle származá­sú és iskolai végzettségű egyé­neknek hasonló kérdéseket tesz­nek fel. Az egyik ilyen kérdés az volt, hogy ki a külügyminisz­ter Amerikában, Angliában, Franciaországban stb. és ki Magyarországon? A válaszok­ban kivétel nélkül mindenki megnevezett helyesen egy-vagy több külföldi külügyminisztert, de senki sem tudta odahaza, hogy ki a magyar külügyminisz­ter. Hangsúlyozom — mondta a fiatal ember — hogy egyetlen egy személy a megkérdezettek között egy sem akadt aki tudta volna a magyar külügyminiszter nevét.” MAGYARORSZÁGI “HELYZETJELENTÉS” A londoni Daily Telegraph március 12-i számában Bemard Newman érdekes módon számolt be legfrissebb magyarországi személyes észrevételeiről, felte­hetően január végéről. “A megélhetés költsége meg­döbbentően magas. Kevés ér­deklődést találtam a politikai személyiségek felé. Ezek az em­berek nem sokat számítanak — mondták nekem. Az oroszok az urak. A mi minisztereinknek egyszerűen azt kell tenniök, a­­mit nekik mondanak. — Ez tá­lján nem szigorúan pontos meg­állapítás, de ez az általános hie­delem, — írja Newman, majd igy folytatja: “A történelmi hagyományok nem halnak el egy nap alatt, a­­miért egy töredék hatalomra ju­tott. A nemszláv magyarok szá­zadokon át a Nyugat felé tekin­tettek és megvetették az oroszo­kat. Ma a hódítókat ignorálják. Sohasem láttam egyetlen ma­gyart sem, aki egy orosz katoná­val beszélgetett volna . . . Ma­gyarországon a “kommunista” fogalom azonos az “orosz”-szal. A VAKOK ALAPÍTVÁNYÁNAK EMLÉK-BÉLYEGE Saluting HELEN KELLER ..inspiration to all mankind 5IRTHDAY YEAR-1955 ......::— ............m Magyar köszöntés a szabaddá lett Becsből “Erdély Mindszentyje” Hat évi rabság után h3.za engedték Márton Áron püspököt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom