Függetlenség, 1954 (41. évfolyam, 1-51. szám)

1954-03-25 / 12. szám

Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 41. ÉVFOLYAM — NO. 12. SZÁM. TRENTON, N. J.. 1954. MÁRCIUS 25. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Az elnöki jog kiterjesztése az ország megtámadása esetén Manapság már kevés ember hiszi, hogy az Egyesült Álla­mok elnökének lenni könnyű feladat. A nagy megtisztelte­tés mellett, mellyel az elnöki méltóság jár, határtalanul nagy a feleősség is. Ugyanis az uj atomfegyverek és a leg­újabb hydrogén bombák fel­találása óta a hadviselés mód­szere olyan változásokon fog keresztül menni, hogy háború kitörése, esetén órák kérdése döntő jelentőségű lehet. Bár Eisenhower elnöknek eddig az volt az álláspontja, hogy had­üzenet küldése, mint kiszá­míthatatlan következmények- I kel járó ténykedés, a Kon­gresszus hatáskörébe tartoz­zék, most mégis azt hiszi, hogy megtámadtatás esetén perceken belüli megtorló in­tézkedések elrendelésére az el­nöknek joga legyen. Eisenhower a múlt héten tartót sajtó értekezletén kije­lentette, hogy az az elnök, ki késlekedne a megtorló harc a­­zonnali megindításával, az megérdemelné, hogy felakasz­­szák.A mai pusztító fegyverek alkalmazásával nincs idő ar­ra, hogy a véletlenül épp nem ülésező Kongresszus intézke­désére várni lehessen, bár az elnöki intézkedés jóváhagyá­sa végeredményben a Kon­gresszus hatáskörébe tarto­zik. A sajtó értekezleten az Elnök az ország biztonsága szempontjából igen fontos két tényezővel foglalkozott. Az egyik az azonnali és teljes e­­rejü megtorlás, a másik a vé­delmi programunknak uj for­mája. Eisenhower azt az előbbi ál­láspontját, hogy az elnök ne rendelkezhessék még megtá­madtatás esetén sem a megtör ló lépések megtételével, mig a Kongresszus erre felhatalma­zást nem ad, Dulles-nek egy nappal azélőtt ismertetett vé­leménye következtében vál­toztatta meg. Dulles szerint ugyanis a North Atlantic E- gyezmény és a Rio de Janeiro Egyezmény alapján, miután mindkettőt a Kongresszus jó­váhagyta, az Elnöknek joga van a Kongresszus megkér­dezése nélkül azonnal elren­delni a megtorló lépések meg­tételét, ha akár az Egyesült Államokat, akár ez országnak európai szövetségeseit, akár a szövetséges dél-amerikai álla­mok bármelyikét ellenséges támadás érné. Dulles véleményével, mint bár az elnök is magáévá tett, a probléma csak egyoldalúan és ideiglenesen oldódott meg. A nagy kérdés az, hogy miképen értelmezi a Kongresszus a fenti két Egyezményt, s mi­képen értelmezné, ha például a jövő évi uj Kongresszuson a republikánusoknak nem lenne abszolút többségük? Bár nem valószínű, hogy az ország biz­tonságát fenyegető veszély e­­setén törvényhozóinkat párt­­politikai szempontok a legcse­kélyebb mértékben is befolyá­solnák, — most azonban ami­kor közvetlen veszélyről szó sincsen, nem olyan biztos, ! hogy az elnöki hatalom körvo­nalozásának kérdésében elfo­gadja-e a Kongresszus Dulles és Eisenhower álláspontját? A hírek szerint, a szenátus külügyi bizottságának a több­sége azon a véleményen van, hogy például Franciaország, vagy Hollandia megtámadása esetén az Elnök azonnali megtorló lépéseket a Kon­gresszus j óváhagyása nélkül nem rendelhetné el, azonban abban az esetben, hogy ha az Egyesült Államokat érne vá­ratlan támadás, akkor egész biztos, hogy az elnöki intézke­dés jóváhagyására nem lenne szükség. New York államban leszavaz­ták a a kötelező automobil baleset elleni biztosítást Törvényhozók nem mindig szavazzák meg a többségben levő adminisztráció által elő­terjesztett törvényjavaslato­kat, még ha ezek látszat sze­rint valóban szükségesek len­nének is. New York állam tör­vényhozásának s z e n á tusa, melyben a republikánusok vannak többségben, leszavaz­ta Dewey kormányzó admi­nisztrációjának az automobil kötelező baleset elleni biztosí­tás iránti javaslatát. A javas­let mellett 19-en szavaztak, mind republikánusok, mig el­lene 26-an, kik közül 17 re­publikánus és 9 demokrata szenátor volt. A szavazásban 9 demokrata szenátor nem vett részt. A szavazás megejtése után Dewey kormányzó igen éles­­hangú nyilatkozatot adott ki, melyben többek között kije­lentette, hogy ez alkalommal a a szenátorok csúnya politikát játszottak az emberi nyomo­rúság rovására. Ugyanis New York államban egy év alatt legalább 100 ember pusztul el olyan automobil balesetek kö­vetkeztében, mikben a szeren­csétlen áldozatok hozzátarto­zóinak még a legcsekélyebb kárpótlás sem jut, mert a bal­esetek előidézőinek semmiféle biztosításuk nem volt. Ezrek sérülnek meg évente ilyen bal­esetekben, miket biztosítással nem rendelkező hajtok okoz­nak, s mégis, — a törvényho­zók nem találták szükséges­nek a szerencsétlen áldozatok védelmére biztosítékot nyúj­tani. í Az adók leszállításával kap­csolatos problémák Az átlag-ember, vagyis a legtöbb ember, nem nagyon törődik azzal, hogy a Kon­gresszusban mivel töltik el az idejüket a törvényhozók. Kü­lönösen érdektelennek tartják az adók körüli vitákat, pedig ez a kérdés manapság még a legszegényebb embert is köz­vetlenül érinti. Igaz, hogy 15- 20 évvel ezelőtt az úgyneve­zett szegény emberek nem na­gyon fizettek adót, mert na­gyon sokáig $2500.-on aluli jövedelemmel rendelkező há­zaspárnak az amerikai márci­us 15-ke, az előző évi adóbe­vallás határidejének utolsó napja, semmit sem jelentett. Ma azonban már mindenkinek kell adót fizetni, akinek leg­alább évi $600.— jövedelme van, Ez a minimum, ami sze­mélyenként adómentességet jelent. Ha ezt a minimumot feljebb emelik, a kis jövedel­mű embereknek ez már számí­tásba vehető könnyebbséget (Folyt, a 4-ik oldalon) HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL RÖVIDEN A munkásság “sarokba szoritotta” a rendszert (FEP) Nagy Imre emlékeze­tes julius 4-i beszédében, többek között, ígéretet tett a munkás­ság életnívójának emelésére. Egy héttel később ezt Rákosi is megerősítette, sőt különböző for­mákban kb. 60-szor említette az életszínvonal szükséges emelé­sét. Ebben az időben hangzott el a nagy Ígéret is -a parasztság felé, hogy ki lehet lépni a kol­­hoszból. A parasztság hirtelen cselekvése nemcsak a rendszert lepte meg, hanem jelentős elő­nyöket harcolt ki magának, ez­zel a — ma már leírhatjuk — történelmi megmozdulásával. E- lemi erővel ragadta meg földjét. A munkásság sem maradt tét­len. Harcba indult az ígéretek teljesítéséért. Amig a paraszt­ság földjét vette, vagy követelte vissza termelőeszközeivel e­­gyütt, addig a munkásság a ma­ga módján a munkábér frontján indult általános rohamra. Az ü­­zemi bizottságok, gyáriigazga­tók és minisztériumok nem tud­ták visszatartani a rohamot és különböző jogcímeken, mint pl. normaváltozás, pótidő engedé­lyezése stb. annyi munkabért fizettek ki, hogy sok helyen el­fogyott a munkabéralap, sőt azt hatalmas 'mértékben túllépték. A rendszer hónapok múlva jött rá, hogy nincsenek arányban a munkabérek a termelési ered­ménnyel. Röviden: többet fo­gyasztottak, mint termeltek. En­nek pedig még a kommunizban is csőd a vége. Ennek megaka­dályozására a Szabad Nép feb­ruár 25-ki száma riadót fújt és többek között ezeket Írja: “Fel­háborító, hogy 1953 utolsó ne­gyedében volt olyan hónap, ami­kor a kohó- és gépipari miniszté­rium valamennyi igazgatósága túllépte a béralapját. . . nem le­het tűrni, hogy az üzemek veze­tői sorra teljesitik a jogtalan követeléseket ... a Láng gép­gyárban 106 percet engedélyez­tek egy' olyan munkára, aminek a normája 27 perc , . . Kemény kézzel véget kell vetni a lazasá­goknak, a pazarlásnak, a nemtö­rődömségnek. A bérlazitókkal a törvény teljes szigorával kell el­járni, legyen az magasállásu ál­lami funkcionárius, gyárigazga­tó, vagy művezető.” Mindehhez csupán két meg­jegyzést füzünk: az egyik az, hogyha a művezetőtől fel a ma­gasállásu funkcionáriusig min­denki felelős és mindenki lazí­totta a normát, akkor maga a rendszer tette ezt, mivel az emlí­tettek jelentik magát a rend­szert; másodszor, ha a munkás­ság nem növelte a termelést a kissé jobb fizetések idején, ak­kor vájjon miként: fog dolgozni, ha a régi fizetésének színvonalá­ra visszaszorítják? A parasztság nem akar adót fizetni Az adóprés a bolsevista Ma­gyarországon legkíméletleneb­bül a 'parasztokat .zsákmányolta ki. A kegyetlen adóbehajtás e­­gyik főoka volt a parasztság el­lenállásának a rendszerrel szem­ben. Most azonbata a rendszer rászorul a parasztság támogatá­sára s különbözq “kedvezmé­nyekkel1” igyekszik az agrárné­pességet magához édesgetni. Ed­dig azonban ez a törekvés töké­letes kudarcot vallott. A Szabad Népben Polonyi Szűcs Lajos, a pénzügyminiszter helyettese, ke­servesen panaszkodik, hogy a parasztság nem ^hajlandó adót fizetni. fA községekben az adó­fizetés nem halad kellő ütemben. Arra kell törekedni, hogy min­den dolgozó par szt világosan lássa, aki nem fizeti rendesen a­­dóját, az fékezi a kormánypro­gram megvalósulását.” A miniszternek valóban igaza van, a parasztság valóban nem óhajtja azt, hogy zsarnokainak programja megvalósuljon s e­­zért amennyire teheti, szabotál­ja az adófizetést. AZOK A MAGYAROK, akik amerikai egyetemi tanulmánya­ik befejeztével doktori érteke­zésük tárgyául “k e 1 e t - k ö­­zép-európai” kérdést vá­lasztanak, a doktori értekezés elkészítéséhez — bizonyos fel­tételek esetén — anyagi se­gítséget kaphatnak. A Magyar Nemzeti Bizottmány vallás- és Közoktatásügyi Bizottságának elnöke felkéri a pályázókat, hogy címüket és adataikat sürgősen közöljék vele a következő címen: István Barankovics, 110 East 84th St. Apt. 2-D, New York 28, A munkás csak szerszám a bolseviki paradicsomban Ismeretes, hogy Magyaror­szágon minisztertanácsi enge­dély kell a munkahely elhagyá­sához. Bizonyos iparágakban, a nemszakmunkások, amennyiben A MAGYAR futbalisták no­vemberi londoni győzelmét a kommunisták szerették volna a mai vörös rendszer javára el­könyvelni. A valóság azonban az, hogy a kiküldött diadalmasan győzte^ magyar csapat játéko­sai, három kivételével, mind ré­gi, háború-előtti kitűnő futbalo­­sokból volt összeválogatva. (Ezt az angol lapok is megírták, sőt azt is, hogy Jimmy Hogan, a hi­res angol futbal-tréner már vagy 30 évvel ezelőtt járt Ma­gyarországon s “úgy megtaní­totta a magyarokat a labdarú­gásra, hogy végül is most ők vertek meg minket.”) “Ma jobban együttérez a magyar néppel Amerika, mint 1848-ban” - Eisenhower XII. PIUS PÁPA nemrégi­ben uj püspököket nevezett ki Amerikában. Köztük van egy magyar-születésü püspök is: Annabring József is, a wiscon­­sini Superior püspöke, aki 1900- ban született Magyarországon Szapárligeten. Iskoláit Ameri­kában végezte. azelőtt kolhoztagok voltak, ha ő­­ket a termelőszövetkezeti igaz­gató kikéri s ők is el akarnak menni, úgy el kell őket enged­ni. , Ez az intézkedés lényegében beismeri, hogy a munkásság oly mértékben van helyéhez kötve, hqgy minisztertanácsi határozat szükséges az elenkedéshez. De még ebben az esetben sem a munkás a kezdeményező, hanem annak a szervezetnek a vezető­• je, amely őt kikéri. Úgy kezelik, mint egy szerszámot, egyszer az iparba vezénylik őt, felbontva otthonát és családi életét, majd később a termelő szövetkezeti igazgató “kéri ki” és ismét visz­­szamehet. Dwight D. Eisenhower, az amerikai Egyesült Államok el­nöke március 10-iki kelettel az a­­lábbi szövegű, sajátkezű aláírá­sával ellátott levelet intézte az AMSz országos elnökéhez, Szán­­tay Dániel chicagói gyártulajdo­noshoz : “Örömmel értesültem arról, hogy az Amerikai Magyar Szö­vetségben tömörült egyházak és egyletek országszerte megün­­neplik március 15-ikét, a ma­gyar szabadságharc évforduló­ját. Az a tény, hogy magyar­­származású amerikai polgárok ezévben is összefognak, hogy 1848 március 15-ikének lelkesí­tő eseményeit újból emlékeze­tükbe idézzék, bizonyítéka nem csupán a magyar nép hagyo­mánytiszteletének, hanem egy­úttal szabadság szer étetének is. Akárcsak 1848-ban, mkior a magyarországi események me­leg együttérzést váltottak ki az Egyesült Államok népében, ép­­penugy igaz megértés nyilvánul meg ma Amerikaszerte a ma­gyar nép iránt, annak jelenlegi szorongatott helyzetében. Amidőn 1848-ŐGm Budapesten nyilvánosságra hozták a magyar szabadság Tizenkét * Pontját, Zachary Taylor, az Egyesült Át­nő ke a következő nyilatkozatot lamoh újonnan megválasztott el­tette a Congress együttes ülé­sén : “Amerika közvéleménye igen határozottan áll ki a ma­gyar ügy mellett. . . csodálattal adózva a magyar népnek, amely ilyen hősies áldozatokra képes felszabadulása érdekében . . .” Több mint egy évszázaddal az után, Magyarország népe ismét idegen járomban sínylődik. Mindezek dacára bízom benne, hogy a magyar származású ame­rikai polgárok márciusi ünnep­ségeinek szabadság melletti tün­tetése egyúttal kifejezi a ma­gyar szülőföld népének felszaba­dulás iránti vágyát is — bármi­lyen gátlásokkal kell is jelenleg megküzdeniök! Ugyancsak biztos vagyok ab­ban, hogy ma még nagyobb e­­gyüttérzéssel sorakozik fel a ma­gyar ügy mellett Amerika népe, mint tette akár 1848-ban. És ezekben a szabadságesz­mékben, valamint az általuk messzi világrészeken gerjesztett baráti érzésekben találhatjuk meg egy boldogabb jövendő zá­logát. őszinte üdvözlettel, DWIGHT D. EISENHOWER s.k.” Bereczky Albert túlteljesíti a normát . . . Az óhaza református hetilap, “Az Ut” október 18-24. száma beszámol az október 14-én le­zajlott zsinatról. Bereczky Al­bert püspök beszédében, többek között, ezeket mondotta: “Vannak idők, amikor az ese­­ménytelenség miatt szinte mo­csaras állóvíznek látszik az egy­ház élete — s ilyenkor évtizedek múlhatnak el úgy, hogy keve­sebb tartalmuk van, mint más­kor egy esztendőnek. De amikor az ige hirdetése és gyümölcsöző meghallása eseménnyé lesz az egyházban, — ez rendszerint e­­gyütt jár a történelem kereké­nek gyorsbab forgásával, — az idő becsessé és tartalmassá vá­lik. Ilyenkor elmondhatjuk, hogy sűrített időt élünk. Ilyen­kor valósággá lesz az egyházra nézve a mindig érvényes ige: ‘íme, itt a kellemetes idő, ime, itt az üdvösség napja.’ (II. Kor. 6:2).” A kommunista rendszer által megteremtett rabszolgaidősza­kot “az üdvösség napjá”-nak ne­vezni, olyan normatultelj esités, ameddig még Rákosi sem ment el. EG YHÁZMEGYEI-GY ÜLÉS A Független Magyar Refor­mátus Egyház Keleti Egyház­megyéje 1954 március 21-én, vasárnap tartotta meg évi ren­des közgyűlését a Bethlehem, Pa.-i egyházban. Béky Zoltán es­peres elnökletével a közgyűlés alkotó tagjai majdnem kivétel nélkül, továbbá nagy számú ven­dégek és érdeklődők töltötték meg a templomot" “Megindultan és lelkem mélyéig meghatva kezdem jelentésemet — mondot­ta Béky Zoltán esperes — ezen az egyházmegyei gyűlésen, me­llet csak néhány hét választ el attól a mindannyiónkat porig sulytó csapástól és veszteségtől, mely Egyházkerületünk Főespe­resének Ft. Dr. Vincze Károly­­nak, hirtelen és váratlan halálá­val egész közösségünket érte. Ma még oly friss a sir, ott a perth amboyi temetőben, oly fájó a seb és a nagy gyász, hogy szinte dermedten állunk és mérlegelni is nehezen tudjuk a veszteség sú­lyát, mely hirtelen halálával e­­gész közösségünkre nehezedik.” Majd igy folytatta beszédét az esperes: “Egyházmegyénk népe áldott®-emlékét kegyelettel zárja szivébe és azzal fogja megőrizni, hogy ahhoz az ügyhöz, melyért ő az életét áldozta, ahhoz az egy­házhoz, melynek haláláig oly tántoríthatatlan harcosa volt: Mi is hűségesek leszünk és azt megtartjuk és tovább építjük." Arra a kérdésre, hogy megtalál­ja-e a Független Egyház a nagy vezr utódját? aki azzal az égő szeretettel, fanatikus elszánt­sággal, megingathatatlan hűség­gel fogja végezni munkáját, sze­retni népünket, építeni közössé­günket, tovább-vinni ügyünknek zászlaját és lobogtatni oly dia­dalmasan mint ő tette? #azt mondja az esperesi jelentés: “Én bízok a mi népünk hűségében, e­­me drága örökséghez való törhe­tetlen ragaszkodásában, és bízok az isteni kegyelemben, hogy eze­ken a megpróbáló időkön, át fog vezetni, meg fog tartani minket abban a szent közösségben, a­­melynek tagjaiul ő hivott és ő választott el minket.” A szava­zat bontó bizottság e hó 29-én fogja a szavazatokat felbontani és az uj főesperes nevét nyilvá­nosságra hozni. Az egyházmegyei ügyek vizs­gálata során esperes örömmel állapította meg, hogy Isten ha­talmasan vitte leőre a Függet­len Egyház dolgát. Amikor ő átvette az egyházmegye vezeté­sét csak 7 egyház tartozott a Keleti Egyházmegye kebelébe, most összesen 16, melyek közül az utóbbi időben szerveződött a Linden, N. J.-ben, Torrington, Conn., Albany-Schenectady N. Y.-ban lévő egyházak. “Ki kell itt emelnem — mondja Béky es­peres — azt az emberfeletti munkát, melyet a Hudson men­tén Csordás Gábor lelkész végez évek óta. Kérem az egyházme­gyei közgyűlést fejezze ki elis­meréséi; Nt. Csordás Gábornak azért a hősies, apostoli lelkület­­tel végzett munkájáért, melyet a szétszórt magyar református testvéreink között esztendők ó­­ta oly sok áldozattal, önzetlenül végez.” Az egyházmegye gyülekezetei­ben az elmúlt évben szép és pél­dás rend uralkodott. Az össze­sített kimutatás beszámol arról, hogy az 1953. évben lelkiekben és anyagiakban egyaránt gyara­podás mutatkozott 5042 lélek­­számról tesz említést a jelentés. Évi bevétel $188,175,-54, kiadás volt $132.535.15. Az egyházak, ingatlan vagyona és kötvények­ben, bankokban lévő pénzállo­mánya kitesz $1,237,350.00 dol­lárt. Adósság néhány egyháznál csupán $56,000.00. Egyházme­gyénkbe tartozik 9 rendes lel­kész és 3 státusbeli lelkipásztor. A különböző bizottságok érté­kes javaslatokat, tárgyalásokat és határozatokat hoztak. Az uj tisztviselőket a következőkben választotta meg a közgyűlés: Jegyzők: Ábrahám Dezső és Baka Ferenc lelkészi és világi részről, pénztárnok: Molnár Jó­zsef, Tanács bírák: Nt. Urbán József, Csordás Gábor, Hunyady László és Ladányi Zsigmond, va­lamint Varga István, Vörös Já­nos, Amaczi János és Balogh Sándor lelkészi és világi részről; Kerületi képviselők lettek: Nt. Daróczy Sándor, Bertalan Imre és Czók István és Péntek Mik­lós, Egyházmegyei ügyész: Duch J. András. Esperes Béky Zoltán és egyházmegyei kurátor Balogh Sándor tiszte 3 évre szól és még nem járt le. Az egyházmegyei gyűlést a bethlehemi egyház által adott bankett zárta be. RÖVIDEN NEW BRUNSW$ICKON is megalakult az “MHBK” rövidi­­tett-nevü, volt magyar katonák­ból álló szervezet csoportja. A Magyar Harcosok Bajtársi Kö­zössége központja Németország­ban van, de a világ csaknem minden részében vannak szerve­zett csoportjai. (Mint külföldi szervezet, Amerikában termé­szetesen be van lajstromozva az Igazságügyminisztériumnál, a “Foreign Agents Registration” "örvény alapján.) PEDLOW kapitány, — aki az első világháború után a Vörös Kereszt kirendeltje volt Ma­gyarországon és igy odaát is so­kan emlékeznek rá, — egy new yorki katolikus szeretet-otthon­­oan kapott öreg napjaira mene­déket. Nemrégiben leesett ala­csony ágyáról és kisebb méretű agyrázkódást szenvedett — Írja íz otthon főnöknője. Az egyéb­ként halkszavu, csendes beszédű iregur napokon át állandóan hangosan beszélt, — főleg a­­nyanyelvén, — ir nyelven. 94 ives kora dacára állandóan fent ran, szemei élénkek. Csak a já­rása, testtartása árulja el matu­zsálemi korát... v Tömegesen szöknek a magyar kolhozok paraszt munkásai A magyar kormány beismeri farmpolitikájának csődjét és Hegedűs András miniszterel­nökhelyettes a rádióban pana­szolta el, hogy a kollektív pa­rasztok tömegesen szöknek a kolhozokból. Több mint 40 szá­zalék egyszerűen faképnél hagy­ta a kollektív farmokat s igy a farmokat fel kellett oszlatni, mert nem maradt, aki dolgozzék rajtuk. Eredetileg 4677 kollektiv farm volt Magyarországon, 263,700 farmerrel. A kivándor­lás a múlt év júliusában kez­dődött, amikor Nagy Imre mi­niszterelnök kijelentette, hogy a kormány megengedi az elége­detlen parasztok távozását. Két és félmillió hold magyar föld áll megmunkálatlanul a dolgos kezek hiánya miatt. Az élelmiszerhiány olyan nagy, hogy külföldön kénytelenek ga­bonát vásárolni. A magyar kommunista párt központi bizottsága most jóvá­hagyta az uj programot, mely­nek célja visszacsalogatni a szö­kevényeket, jobb munkafeltéte­lekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom