Függetlenség, 1954 (41. évfolyam, 1-51. szám)
1954-07-22 / 29. szám
Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 41. ÉVFOLYAM — NO. 29. SZÁM. TRENTON, N. J.. 1954. JULIUS 22. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Egy elmés diplomata a régi Törökországot nevezte “beteg embernek.” Ma a világ “beteg embere” Franciaország. Törökországban volt erő a felgyógyulásra. Franciaország esetében kevés a remény, — legalább is belátható időn belül. A szép fiatal nő, Marianne, — ahogy a képírók Franciaországot ábrázolni szokták, — főleg a bensőjében romlott. Lélekben, mint az utcasarkok festettarcu nőszemélye. Már régóta csak névleg nagyhatalom ; a gyakorlatban inkább nyűgöt, mint segítséget jelent szövetségeseinek, az Egyesült Államoknak és Angliának. Mindannyiunk szeme előtt pereg le a nagy dráma, a francia nagyhatalom gyors hanyatlása. S ezzel párhuzamosan a mindig éber Szovjet könnyű játékszerévé válik. A kétségtelenül érdekes látványt távolról sem tudjuk élvezni, mert a mi bőrünkre megy. Az Egyesült Államok már hosszabb ideje félig hátat fordítva, némi utálkozással vegyült szánakozással figyeli a franciák dicstelen ténykedését. Franciaországra, mint egyenrangú szövetségesre és minden veszedelemben kész baj társra nem lehet számítani. Ennek megfelelően az amerikai külpolitikát át kell értékelni, ahogy azt már Washingotnban régóta hangoztatják. Csodálatos, hogy Franciaország a maga elesettségében is mennyire mohó’ és kapzsi. Indokína népeinek nem adott teljes függetlenséget; nem adta meg nekik azt a szabadságot, amelyért érdemes legyen harcolni. Az a Franciaország, amelynek hajdani vezetői az első világháború után elvakultan, vérbenforgó szemekkel szabdalták darabjaira Magyarország ezerévse földjét — a szent “önrendelkezési jog” nevében, — ma is gyarmati sorban tartja a függetlenségre megért népeket. Indokínában nem volt nehéz dolga a kommunista propagandának. És Indokínában nemcsak az veszett el, ami a kommunista erők birtokába került. Ennél sokkal több. Az ázsiai népeknek még egyszer be kellett látniok, hogy a szabad világ nem tudja, vagy nem akarja megvédeni őket a mindent elönteni akaró szenynyes vörös áradattal szemben. Az ázsiai népekben megint meghalt valami, amit bizakodásnak nevezhetünk. Ez a legnagyobb veszteség. A kommunista propaganda most már könnyen beférkőzhet oda is, ahol eddig nem lehetett volna talaja. A kép szomorú, de van benne valami biztató is. Talán el kellett következnie ennek a kudarcnak, hogy az Egyesült Államok, a rab népek egyetlen reménysége megtegye azt, amire már régóta készül. Nevezetesen azt, hogy újraértékelje külpolitikáját. Ha a francia nép képtelen észheztérni, — noshát akkor csak nyalogassa a sebeit önmaga. Az Egyesült Államok éppen elég hosszú ideig játszotta az irgalmas szamaritánus szerepét. Bizonyosak vagyunk, hogy a francia nyűg nélkül több lesz az erő és lendület a nyugati szövetségesekben. Ha majd a falevelek lehullnak A közvéleménykutató Gallupintézet még májusban megkérdezte az amerikai szavazókat: “Ha most volna a kongresszusi választás, melyik pártra adná a szavazatát?” A megkérdezettek közül 52 százalék a republikánusokra szavazott volna. A Gallup-intézet most megismételte az előbbi próbát s az eredmény csak ugyanaz lett: 52 százalék a kormányzó párt javára. Gallup szerint McCarthy szenátor és a hadsereg közti nyilvános veszekedés nem ártott a republikánus pártnak. A bibi ott van ebben a közvéleménykutatásban, hogy a hagyományosan demokrata déli államokból nincs semmiféle adata a Gallup-intézetnek. Már pedig ha a Dél kitart a demokrata párt mellett, akkor a republikánus pártnak a többi államokban nem 52, hanem legalább 55 százalékos többséget kell szereznie, különben a kongresszusi képviselőház kicsúszik a kormány kezéből. Ha addig valami nem történik az egyensúlyi helyzet kibillentésére, akkor a két nagy párt egyenlő esélyekkel indul az őszi választási küzdelemben. Ennek tökéletesen tudatában vannak Washingtonban. Egyre óvatosabbak a' mozdulatok, mint amikor két bajvívó a végső küzdelemre készülve, kéréséi a másik gyönge oldalát. De hát ki merné azt jósolni, hgy az őszig nem történik semmi az egyensúlyi állapot megbontására?! A váratlan események korát éljük. Nyár van, forró nyár, de uborkaszezon nincs. Sem a bel-, sem a külpolitikában. NAGY ESEMÉNY: LAKÁSAVATÁSI VACSORA A Szabad Nép egyik nagy cikke lelkendező beállításban emlékszik meg, mint nagy eseményről, a rendszer egyik kegyeltjének, Muszka Imra sztahanovistának, a “szocialista munka hősének” lakásavatási vacsorájáról, mintha legalábbis a földalatti vasút készült volna el a Duna alatt. Hogyne: két szobás modern lakáshoz jutott a rezsim büszkesége, akinek példájával hajtják rabszolgamunkára a koplaló százezreket! A csepeli uj házacska terraszán két asztal is meg volt teritve, sőt fehér abrosz is volt az asztalokon . . . Halászlé, rántott hal és bor emelte a hangulatot, a lakásavatás rettentő fontosságát pedig Gerő Ernő, az ország No. 3 kommunistájának jelenléte domborította ki. “Az esztergályosok — Muszka Imre munkástársai — jógyomru emberek. Szeretnek kiadósán enni-inni. S mivelhogy sem ételben, sem italban nincs hiány, ez még jobb kedvre hangolja őket. Már danolásznak is ... ” Hát ez valóban nagy eset: Gerő jelenlétében énekelnek a vendégek. Akik a nagy eseményt olvassák a Szabad Népben, azok valószínűleg inkább sírnának . . . (Eszünkbe jut: az ötéves terv 220,000 lakás építését Ígérte. A napokban lefolyt költségvetési beszédek már csak “több tízezer lakás” építését emlegették. Nyilván a nagy kudarc leplezésére kell ilyen ujságtudósitás, hogy mégis dokumentáltassék: folyik a lakásépítés, bár egyelőre csak kommunisat kegy encek számára . . .) FT. BÉKY ZOLTÁN BEIKTATÁSA Ft. Béky Zoltán főesperes leteszi a főesperesi elsküt az Ur Krisztus testének és vérének szent x - , jegyeivel megteritfctt urasztala előtt Mi újság... HORÁNSZKY MIHÁLY honSZENT ISTVÁN ÜNNEP NEW YORKBAN fitársunk, aki már vagy 33 éve elköltözött Trentonból, Youngstown, Ohióból feleségével együtt kétheti vakációra “hazajött” városunkba, rokonok és barátok meglátogatására . . . Horánszkyék minden évben ellátogatnak Trentonba, ahol Mrs. Horánszkynak (született Imre Paulina) szép háza van . . . Mr. Horánszky fiainak szép szalonüzletük van Youngstownban, mindkettőnek ugyanabban az utcában ... Az egyik szép ház és szalonüzlet fényképét büszkén mutatta meg nekünk Horánszky bácsi, aki ittléte alatt minket is meglátogatott a nyomdában. Azokat, akiket ittléte alatt nem tudott felkeresni, régi ismerőseit lapunk utján üdvözli e helyről. JÁGER SÁNDOR és neje (1542 So. Clinton Ave.) honfitársaink 25-éves házassági évfordulójukat ünnepelték e hó 17-én, amikor rokonaik és jóbarátaik emlékezetes meglepetést rendeztek részükre. A vidám mulatozás hajnali 3 óráig tartott az ünnepelt házaspár házánál. Jáger hofitársaink ezúton is köszönetét mondanak jóbarátaiknak és tisztelőiknek amiért elhalmozták őket szeretetükkel és jókívánságaikkal az emlékezetes ünnepély alkalmával. Jelen voltak a következők: Mrs. M. Bányácski, Mrs. Száraz, Miss Ethel Tóth, Mr. és Mrs. G. Lipták és leányuk, Mrs. Lugos-Magyarorszáfc 1 e g nagyobb nemzeti ünnepét, országalapitó Szent István királyunk napját az Egyesült Államok magyarsága országos jellegű ünnepség keretében, az Amerikai Magyar Katolikus Liga rendezésében, a New York-i St. Patrick székesegyházban, augusztus 15-én délután 4 órakor ünnepli meg. Az egyházi ünnepséget nagy magyar felvonulás előzi meg a Fifth Ave.-n, melynek részleteiről a következő közleményekben fogunk tájékoztatást adni. Különös jelentőséget ad ebben az évben Szent István napja ünneplésének az a körülmény, hogy Mária-évben, Magyarország Védasszonyának napján, Nagyboldogasszony ünnepén adózhatunk országalapitó Szent Királyunk ünnepének. Az Amerikai Magyar Katolikus Liga ezért e zarándoklatszerü ünnepsy és leánya, Mr. és Mrs. J. Kedves, Mr. és Mrs. Steve Jager New Brunswickról, Mr. és Mrs. Joe Katko New Brunswickról, Mr. és Mrs. G. Soltész, Mr. és Mrs. S. Kovács és fiuk, Mrs. Zimmerman, Mrs. M. Tarbaj, Mrs. Kish, Mrs. Mary Tarbaj, rs. S. Ádám, Mrs. E. Czető, Mrs. A. Szabó, Mrs. F. Pletyák, Mr. és Mrs. M. Balia és leányuk, Mrs. A. Molnár, Mrs. Mary Ari, Mr. és Mrs. G. Timkó, Mrs. Magyar, Mrs. M. Szlabicki, Mrs. J. Kovács, Mr. és Mrs. 'Steve Novák, az ünnepeltek és Dorothy kisleányuk. ség keretében óhajt hódolni “Patrona Hungariae”-nak, Magyarország Nagyasszonyának, felajánlva ezen a napon a könyörgő Magyarország imáit az istentelen kommunizmus rabságában szenvedő szülőhazánk felszabadulásáért. Szent István király ünnepe nemcsak egyházi ünnepnap, ünneplését a magyar országgyűlés törvénybe iktatta. Az elnémított magyar nép helyett azonban most mi, a világ minden részére szétszóródott magyarok kívánunk Szent István ünnepségek megrendezésével, úgy ahogy azt eddig 900 éven át megtettük, országot alapitó Szent Királyunknak és ezer éves hazánknaklsten előtt hódolni. Az amerikai magyarság a múltban is felekezeti és politikai különbség nélkül vett részt ezen a legnagyobb nemzeti ünnepen. Az Amerikai Magyar Katolikus Ligát működésében kezdettől fogva az egyetemes magyar nemzeti érdekek védelme és szolgálata vezeti. Ezen a hagyományos nemzeti ünnepünkön, melynek hangjait a rádió az óhazába is fogja sugározni rabságban sínylődő testvéreinkhez, szeretettel fordul a Kát. Liga minden hazafias és vallásos érzésű magyarhoz, hogy félretéve mindazt, ami széjjelválaszthat, könyörögjünk és imádkozzunk együtt szenvedő szülőhazánk felszabadulásáért és Magyarország boldogulásáért. NAGY MAGYAR TÉLBEN.. IRTA: VÉGVÁRI (REMÉNYIK SÁNDOR) Nagy magyar télben picike tüzek, A lángokban bízom, Legyen bár messze pusztán rözseláng, Bár bolygófény a síron, Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok: Boldog vagyok, ha magyar lángot látok! Nagy magyar télben picike tüzek, Szikrák, mécsek, lidércek, Mutassatok bár csontváz halmokat, Vagy rejtett arany ércet, Csak égjetek, csak melegítsetek ma, ■ Soh’se volt ily szükség a lángotokra! Nagy magyar télben picike tüzek, Jaj, be szétszórva égtek, Királyhágón, Kárpátokon, mindenütt! De mondok egyet néktek; Szelíd fények és szilaj vándorlángok: Mit gondoltok: ha összefogóznátok! ? Nagy magyar télben picike tüzek, Soh’se volt olyan máglya, Mint ha most ez a sok-sok titkos láng Összefogna egy láncba . . . ! Az égig, a csillagos égig érne És minden idegen rongy benne égne! Egy volt Marxista naplójából . . . Cézár ismét hóhért cserél... ÍRJA: RÉT1IY LAJOS Amint lapozgatom ezt a megsárgult, gyűrött, tépett szovjet útlevelet, eszembe jut a főhóhér. “Ez az ügyosztály megengedi, hogy Réthy Lajos magyar cserefogoly Amerikába utazhasson. Moszkva, május 22, 1923. OGPU, Henry Yagoda.” És megnyílik az emlékezés gátja. Ma egy fantasztikus lázálomnak tűnik. De abban az időben észvesztő valóság. Bűnöm ? Szociáldemokrata akartam maradni. És ez Kun Béla szemében egy főbenjáró bűn volt. Ezért kellett egy hosszú éjszakát eltölteni a lublyankaj cseka hadiszálláson. “Minden szocdem ellenforradalmár” — mondta Yagoda. “Szerencséd, hogy mi menedékjogot Ígértünk a magyar cserefoglyoknak. E- regy a fenébe, de amig itt vagy, fogd be a szádat.” Hosszú az ut Lublyankától Osztozsenkáig. A hüs májusi hajnalban gyér a gyalogló a Szadovaja Boulevárdon. Imitt-amott egy részeg dülöngőzik. “Minden hatalom a munkások kezében” ordítja egy nagy plakát. Megfogódzok egy rügyező fában. Felfordul a gyomrom. “Komisz ez a szovjet vodka”—mondja a részeg—“de az én gyomrom már akármit elbír.” De az enyém csak tovább émelygett. Egy fiatal idealista első leckéje. Földalatti munka, börtön, statárium, forradalom és ismét börtön. De Yagoda szerint ellenforradalmár. Keserű lecke. Tanulhattam volna belőle .. . Túlzsúfolt cella a lublyankai cseka börtönben. Annyi a fogoly hogy csak azok nyújtózhatnak ki a durva deszkapriccsen, akik annyira el vannak verve, hogy nem tudnak a lábukra állni. Ez a nagy vérper ideje. Bucharin, Kamenev, Zinovjev. Tegnap még a forradalom hősei, ma ellenforradalmárok, ők nagy hűhóval járó nyilvános tárgyalást kaptak. De itt a cellában, a másodrangu hősök (persze szintén ellenforradalmárok). Egy lábra a faltól egy izzadó pohos ember áll már nyolcadik napja. Nem szabad még csak a falhoz sem támaszkodnia. Cseka-nyelven ezt hívják az “álló kúrának.” A drága angolszabásu ruha cafatokban lóg a pohosról.. Lábai dagadtak. Egykor jólápolt szakálla ki van cibálva. Nyoma sincs az egykori cinikus mosolynak. Ez Kun Béla, a magyar kommunizmus egykori vezére és minden erény kutforrása. Sztálin szerint ellenforradalmár. És Yagoda, a kész hóhér, teljesiti a hatalomittas cézár minden óhajtását. A nagy nevek tárgyalást kapnak a golyó előtt. Kun Béla csak golyót érdemelt a sötét cseka pincében. * * * Nagy pompával készül London György király koronázására. Tukacsevszky marsai lesz a szovjetkormány képviselője a koronázáson. A nyugati lapok hasábokat szenteltek neki. A “vörös Napoleon.” A polgárháború győztese. A vörös hadsereg modernizáló ja. A cseka ellenfele, aki a hadsereget akarja hatalomra építeni. Sztálin nem tűr hősöket. Yagoda féltékeny a hadsereg növekvő befolyására. Sergei Kruglov csak egy egyszerű hóhér volt ebben az időben. Egy éjszakai telefonhívás kicsalja Tukacsevszkyt a vörös hadsereg őrizete alatt álló lakásáról. “Utolsó utasítások a londoni ut előtt.” — Egy sötét mellékutcában egy fekete cseka-limousine állja az útját. Kruglov és egy csomó csekahóhér. És a “vörös Napoleon,” akinek személyes bátorsága szinte legendaszerü, volt, egy cseka golyót kapott. Kruglov, az egyszerű hóhér igy került a cézár kegyébe és indult felfelé, a siker létráján. És a lejtőn nincs megállás. Felix Derzsinszky, a cseka alapítója volt az egyetlen, aki természetes halállal múlt ki. A terrorgépezet, amelyet az ellenforradalom leküzdésére alapított, egy állam lett az államon belül. Pagoda vezetése alatt egy félmillió főből, állott a cseka — később OGPU — fegyveres ereje. Leginkább idegen származású közemberek, idegen származású rezetés alatt. Derzsinszky, Men - zsinszky és Yagoda lengyel nemzetiségűek voltak. Ez a jólismert módszer, amellyel az osztrák császár uralkodott. Az egyik nemzetiséget terrorizálta a mánk nemzetiséggel. Negyvennyolcban Jellasicsnak horvátjai ás szerbjei osztrák felbujtogatásra támadták hátba a magyar forradalmat. És a cézár bőkezűen jutalmazza hóhérait. A cseka tagjai magasabb fizetést húztak, mint aíármilyen munkás és élelemben, ruházatban soha se volt hiány. De érmekben sem. Yagoda mellét oly bőségesen borították el az érmek, hogy amikor az ő ideje elérkezett, nem volt hely a mellén egy jól irányzott cseka golyóra. Nikolaj Yezsof, az uj főhóhér, kénytelen volt hátulról küldeni a golyót, mialatt Yagoda egy segédhóhérral beszélgetett. És két esztendő múlva Yezsof jutalma érkezett el. Lavrenti Beria, Sztálin honfitársa gyilkoltatta neg Yezsofot. És Beria, a kegyetlen georgiai, hosszú szolgálata alatt kiérdemelte az “orosz nép hóhéra” nevét. Utolsó jelentések szerint egymillió főből álló fegyveres erő, saját tüzérség, légi haderő és a hatalom minden ismert terrorgépezete állott Beria rendelkezése alatt. Minden iroda, minden műhely, minden katonai egység meg volt tömve besúgókkal. Spiclik vigyázták még a magasrangú alvezérek tevékenységét is. A csődben lévő “szocialista építés” még éhbért se tudott fizetni azoknak a munkásoknak, akiknek nevében mindez a ga(ádság folyik. Legutolsó jelentések szerint hat és hétmillió között van a rabmunkások száma, kik bér nélkül, silány élelem mellett ássák a kanálisokat, bányásszák a szenet és irtják az erdőket. A Moszkva-Volga kanális “a szocializmus hatalmas vívmánya” telj esen rabmunkával épült s úgy Beria, mint Kruglov egyik érdemrendet a másik után kapta. Senki sem mert beszélni azokról az ezrekről, akik a rabmunka alatt elpusztultak az úgynevezett "szocializmus” nagyobb dicsőségére. Persze, mind ellenforradalmár volt. Aki egy félórát késik a munkából, az a (Folyt, a 3-ik oldalon)
