Függetlenség, 1953 (40. évfolyam, 3-53. szám)

1953-07-02 / 27. szám

Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL YEAR 40. ÉVFOLYAM — NO. 27. SZÁM. TRENTON, N. J., 1953. JULIUS 2. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI Hungarian News of Trenton Jakab Jenő tüneményes karrierje ral gyárat alapított. Igaz, hogy a gyár egy kis épületben volt, ami­ben a három társ és két munkás elkezdett dogozni . . . Írtak ak­kor 1919-et . . . Harmincnégy év alatt a vilá­gon és Amerikában sok minden történt . . . így a 29-es tőzsdei krach olyan gazdasági tornádót teremtett, amely ezer és ezermil­­liós alaptőkékkel kezdett gyár­vállalatokat elsöpört. A ma mil­liomosaiból holnap-koldusok let­tek ... a tornádó vihara össze­omlással fenyegette a világ leg­gazdagabb országának életét is ... Csak a nagyon erősek, csak a nagyon kitartók és csak a na­gyon szorgalmasak álltak ellen a viharnak. Ezek közé tartozott Jakabék gyára. Ez állta a vi­hart, mert Jakab Jenő Mátészal­kán acéllá edződött gerincén, a zan eszén, bámulatos szorgal­mán és ebben a temetői hangu­latban is állandóan mosolygó ember kemény öklén és akara­tán megtört a vihar . . . Ma a Jacob & Kuhn cég elis­mert és megbecsült márka Ame­rika ipari életében. Ma többszáz szorgos keze a modern technika minden fortélyával konstruált gépek százaivá! tömegével gyártja az ipari cikkeket. Az ál­landó megrendelők között talál­juk a Ford gyárat, s az ország legnagyobb é-RjjjJab^ gyárait. Csekélység: a gyár havi forgal­ma kettőszázezer dollár, évente két és fél millió dollár! Jakab Jenő munkabírásán, — aki ma egyedüli tulajdonosa en­nek a többmilliós vállalatnak, — még az idő sem tudott csorbát ütni... amely ugyan fehérre po­rozta a haját és a bajuszkáját... Ahelyett, hogy a milliomosok é­­letét élné Princeton-melletti kas­télyában, Jakab Jenő még ma is a gyár legtöbb órát dolgozó munkása. Pedig, nyugodtan reá­­bizhatná a gyár Vezetését a hat láb magas mérnök-fiára, mér­nök vejére és mérnök unokaöcs­­csére. Ezek a fiuk mellette nőt­tek fel, tőle tanultak — igaz, hogy a “Junior” egy kicsit vere­kedik a magyar nyelvvel, ellen­tétben az apjával, aki ma is, ér­zésben és nyelvében magyar, a­­kit ezeken a sorokon keresztül, drága családjával együtt a régi barát őszinte sgeretetével kö­szöntök. Perth Amboy, N. J., 1953 junius. ZÁMBORY SÁNDOR Amerikaiak külföldön Pár hónapon belül körülbelül félmillió amerikai polgár hagy­­j a el az országot, hogy látogatást tegyen külföldön. Hogy mily nagyméretű ez a népvándorlás, mutatja az, hogy hajójegyet csak összeköttetés révén lehet kapni, de a repülőjáratoknál már minden hely elkelt ez év szeptember végéig. A főcél Eu­rópa — a vasfüggönyön innen, Afrika, Ázsia és Délamerika. Más országok polgárai is u­­tatznak külföldön, de Ameriká­ban ez a szokás általános. Sok­százezer amerikai gyönyörkö­­az idén az angol koronázási ce­remóniában, Párizs művészeté­ben és vidámságaiban, Róma klasszikus szépségében. Sok más nevezetes vagy szép helyet fog­nak az amerikai turisták érinte­ni, mielőtt az év végetér. Min­denkinek lesz elég mesélni való­ja, amikor visszatért, barátai és ismerősei körében. Mi ennek az országos jelen­ségnek, e vándorkedvnek és ka­landvágynak az oka? Az, hogy az amerikaiak származása a kül­földre vezeti őket vissza. Min­­(Folyt, a 2-ik oldalon) MI ÚJSÁG..// A MAGYAR rádió hallgatói­nak újólag szerencséjük vbít él­vezni Krupa Imre művészi zon­gora, jazz, harmonika és ének­számait, úgy látszik a magyar rádió állandó ritmikus zenekara Krupa Imre személyében meg­valósul. A MAGYAR RÁDIÓN követ­kező magyar testvéreink köszön­tötték egymást: Majoros An­­nuskát és férjét esküvőjük al­kalmából. Pista és János öccsét szabadságuk alkalmából bátyjuk Majoros György. Gáspár Andrást és hites pár­ját házassági évfordulójjuk al­kalmából tisztelőik. Kocsis házaspárt Roebling­­ban Cetone asszony. Korcsik Henriket és feleségét házassági fordulójuk alkalmá­ból leányuk Barbara. Az összmagyarságot a Tren­ton Beverage Company. Á jó kívánságokhoz a Függet­lenség a Magyar Rádióval egye­temben csatlakozik. Most vasárnap, julius 5-én lesz a Reí. Egyház évi kirándulása a Vosler’s Groveban A dél-koreaiak álláspontja — az ő szempontjukból vizsgálva Mindezideig egész érthetet­len volt előttünk, hogy miért akarnak a dél-koreaiak to­vább harcolni a kommunis­tákkal, ha mi olyan fegyver­­szünetet kötnénk az utóbbiak­kal, amik nem nyújtanának biztosítékot a jövőre vonatko­zólag a kommunisták újabb e­­rőszakos cselekedeteivel szem­ben. Most azonban sokkal tisztábban látjuk a helyzetet, amikor részleteket olvasunk Dél-Korea elnökének, a 78 é­­ves Rhee-nek beszédéből, mit egy hatalmas népgyülésen tartott az ország fővárosában, amikor azt mondta, hogy: “Korea egyesítésére vonat­kozólag vagy leszámolunk most a kommunistákkal, vagy addig harcolunk ellenük, mig mindegyikünk meg nem hal.” Ezt az elkeseredett kijelen­tést könnyű egy 78 éves em­bernek megtenni, azonban az óriási tömeg is a végletekig felcsigázott idegekkel ujjong­va értett egyet az agg állam­férfivel. Ugyanis Rhee igy folytatta beszédét: “A múl­tak tapasztalatai igazolják, hogy ha fegyverszünet létre is jön, a kommunisták minden oldalról belopóznak majd a te­rületünkre, hogy minket kü­lönféle módokon zavarjanak. Mi nem leszünk képesek meg­akadályozni a kommunista e­­lemeknek a tevékenységét és nem fogjuk tudni elkerülni azt a katasztrófát, ami Cseh­szlovákia, Lengyelország és Kina népeit érte.” Hát bizony ha arra gondo­lunk, hogy mi történt Kelet- és Közép-Európa népeivel, s különösen gondolva a mi sze­rencsétlen szülő hazánkra, Magyarországra, akkor ala­posnak tekinthetjük a dél-ko­reaiak aggodalmát, hogy mit hozna nekik a jövő, ha megin­gathatatlan biztosíték nélkül az U. N. csapatai kivonulná­nak Koreából? De viszont ha ugyanakkor figyelembe vesz­­szük azt a nagy áldozatot, mit az U. N.-hez tartozó országok, de különösen az Egyesült Ál­lamok hoztak a koreai hábo­rúban, akkor természetesnek találhatjuk, hogy az utóbbiak a három év óta tartó komoly harcok után szívesen venné­nek egy valamennyire is ki­elégítő megoldást. Egyelőre szinte lehetetlen megállapíta­ni ,hogy milyen eredménnyel jártak az eddigi harcok, hogy vájjon a kínaiak is megelégel­ték a háborút, hogy vájjon békekötés esetén abbahagy­nák-e, vagy nem a dél-koreai­ak elleni további erőszakos magatartásukat? Valószinü­­nek'tartjuk hogy a harcoló fe­leknek már elég volt a háború­ból, amibe legfeljebb csak a­­zok nem fáradtak bele, akik­től annak azonnali. megszün­tetése függ, mert ők, — az oroszok — tartják kezükben a béke és háború kulcsát. Eredményre nem vezető áldozathozatal Azonban Dr. $hee-nek a­­zon kijelentése, hogy ha dél­koreaiak nem kapnak biztosí­tékot a fegyverszünet megkö­tése előtt a kommunizmus túl­kapásai ellen, akkor inkább tovább harcolnak az utolsó emberükig, — egyáltalában nem oldja meg azt a problé­mát, amiért mindannyiuk éle­tét lennének hajlandók felál­dozni. Ugyanis kétségtelen, hogy egyedül harcolva a dél­koreaiak végül is kénytelenek lesznek a túlerővel szemben meghajolni. Ezt tudva, igazán bűn lenne annyi emberi életet feláldozni egy olyan célért, mit az áldozathozatal úgysem valósit meg. Eisenhower elnök szemé­lyes megbízottjai és Mark W. Clark tábornok, az U. N. kato­nai főparancsnoka már több mint egy hete tárgyalnak Dr. Rhee-vel, hogy a koreai fegy­verszünet megkötését akadá­lyozó kérdésben, a dél-koreai­aknak nyújtandó biztosíték tekintetében, megállapodásra jussanak. A tárgyalások a legnagyobb titoktartás mel­lett mennek végbe és igy azok menetéről semmi hir nem szi­várgott ki. Azonban igen va­lószínűnek látszik, hogy végül mégis csak megállapodnak és felvehetik a tárgyalások fo­nalát a kommunistákkal, ha­csak ezek időközben meg nem gondolják a dolgot, s újabb követelésekkel nem lépnek fel. Koreában a kommunisták nem elég erősek általános offenziva megkezdésére Ezt a lehetőséget nem lehet számításon kívül hagyni, mert a kommunisták nagy e­­rőfeszitéssel próbálják az U. N. frontot áttörni, s támadá­saikat főkép a dél-koreaiak által tartott szakaszokra össz­pontosítják. Ezzel mintha azt akarnák megmutatni a dél­koreaiaknak, hogy ha ezek o­­lyan nagyon akarnak harcol­ni, hát adnak nekik erre bő alkalmat. A nagy erőfeszítés dacára is a kommunisták nem képesek komolyabb eredmé­nyeket elérni, mert ha itt-ott sikerül is nekik behatolni az U. N. állásokba, a megerősíté­sül küldött tartalék csapatok rendszerint visszaszerzik azo­kat. Valószínűnek látszik, hogy a kommunista hadveze­tőség nagyobb offenzivának megindítására nem képes, mert máskülönben nem hagy­ta volna kihasználhatatlanul katonailag azt az időpontot, a­­mire a dél-koreaiak és az U. N. közötti ellentétek miatt a helyzet politikailag oly alkal­masnak látszott. Vagyis ab­ból, hogy a kommunisták nem ütötték eléggé a vasat, amikor az tényleg forró volt, arra, a következtetésre j u thatunk, hogy az óriási számbeli túlsú­lyúk dacára is a kínaiak nem elég erősek ahhoz, hogy az U. N. csapataival szemben döntő eredményt érhessenek el. Churchill betegsége rossz időben jött A történelem folyamán ke­vés államférfiunak volt oly hosszú időn befolyása a világ eseményeinek kialakulására, mint az angolok egyik legna-East Trenton meglehetősen forgalmas utcájában, a South­ard Street végében, az én drága jó és igaz barátom, Frederick W. Donnelly, Trenton város né­hai volt polgármesterének emlé­két őrző Housing Project szom­szédságában, vörös téglából épí­tett gyár falán egy nagy cég­tábla aranyszínű betűkkel hirde­ti: “Jacog, Kuhn & Co. Tool­making Factory.” Az egymáshoz ragasztott, méreteiben is impozáns gyár­épületek arról tanúskodnak, hogy ez a gyár kicsi, szűk mére­tek között kezdte magas Ívelésbe szaladt életét. Mint a családi há­zak, amelyek a család növekedé­sével bővülnek és terjeszkednek, a Jacob & Kuhn cég is úgy növe­kedett, lassú de biztos tempóban és növekedne tovább is . . . — Építkezni kellene, de már elfogyott a föld ... — igy, ilyen tökéletes magyarsággal mondja Mr. Jakab, az én negyven éves barátom, a gyár tulajdonosa, Jakab Jenő. A So. Broad és Cass St. sar­kán a régi időkben Silk Henry­­nek volt a patikája. A patika fe­lett, az emeleten a nagyszerű humoráról és orvostudományá­ról hires, korán elhunyt Dr. Karnish Vilmosnak volt a ren­delője, mellette pedig Reich Vil­mos, a jóétvágyu jogtanácsos nemrégiben nyitott ügyvédi iro­dája és ugyancsak az emeleten a patikus barátunk legénylaká­sa. Ezek együttvéve képezték a mi tanyánkat. Most is magam előtt látom Parobek Anastáziust, a városi vegyészt, amint lassú tempóban, az elmaradhatatlan esernyővel, öregesen tipeg a lépcsőkön, . . . a mindig, a la “Esquier” öltöz­ködő Gyöngyösi testvéreket . . . a jóvágásu Páry Ernőt, a Nép­szava képviselőjét ... a bohém atlétát. Káli Antalt és a tanya vasárnapi vendégét, Jakab Je­nőt, a karcsuan, fiatalon mosoly­gó szája fölött a kackiás fekete bajuszával és olyan választékos elegánciával, hogy a Gyöngyössi fiuk, akik óhazai “úri szabók” voltak, mintát vettek a szer­­számlakat.os Jakab Jenőtől. Mert az volt Jakab Jenő: szer­számlakatos, aki hat napon ke­resztül magyar nótákat dalolva dolgozott, hogy a hetedik nap ur legyen, aki szerelmese a jó kom­pániának, a stüszi vadásznak és a “biblia’ ’többi szentjeinek és aki mindig geyforma nyugalom­mal fogadta Fortuna’ asszony hűségét, vagy hűtlenségét. . . Közben Jakab Jenő kezdte el­rakosgatni a dollárokat ... A tanyáról elmaradt, megnősült, a gyönyörű Kovács Erna lett a párja (ma a nagymamák leg­­szebbike). Egyszer csak jött a hir, hogy Jakab Jenő az öccsével és egy Kuhn nevezetű magyar­gyobb diplomatájának, a már 78-ig évében járó Winston Churchill-nek. Az előrehala­dott kora dacára még mindig igen aktív államférfiunak a­­zonban előbb-utóbb mégis csak le kell lassulnia. Úgy látszik, hogy ez az idő elérke­zett, mert orvosai tanácsára elhatározta, hogy legalább egy hónapi pihenést vesz, melyre szellemi kimerültsége miatt feltétlen szüksége van. Ennek következtében az a há­rom-hatalmi tanácskozás, a­­melyen Eisenhower, Chur­­! (Folyt, a 2-ik oldalon) A Független Eeformátus Egy­ház Évi Nagy Kirándulását most vasárnap, juliu3 5-én tartja a Vosler’s Ghove-ban. A reformá­tusok évi kirándulása minden évben találkozója szokott lenni a thentoni és környékbeli magyar­ságnak. Ebben íz évben is mesz­­sze vidékről lészülnek erre a kellemes és baritságos nagy ta­lálkozóra. Az egyház vaetősége minden előkészületet negtett, hogy e­­zen a kiránduláson mindenki va­lóban jól érezze magát. Gondos­kodott kitűnő zenéről, melyet Didrencz Gusááv hires rádió zenekara fog szolgálni. Lesznek kitinő enni valók: laci pecsenye, töltött káposzta, kolbász és vilii. Emellett ice cream és hűsítő italok. A gyermekeket az egyház ve­zetősége, mint minden évben úgy most is meg fogja vendégel­ni ice creammel. A délelőtt folyamán szalonna sütés lesz." Ha egy kellemes napot óhajt magának szerezni és találkozni akar barátaival, akkor legyen ott a reformátusok nagy kirán­dulásán most vasárnap a Vos­­lers Grove-ban a Cedar Lane és Olden Ave sarkán. Útirány a Liberty St.-en az Olden Avenueig ott jojbbra az Oldenen fel egy blockra a Cedar Lane-től innen jobbra. Trenton és környékbeli ma­gyarságot ez utón is meghívja szeretettel az egyház vezetősége. “FOURTH of JULY” Az Egyesült Államok “Születésnapja 9? Ezen a napon ünnepijük amerikai hazánk “születésnapját”; . . . szétoszthatatlan államok feltörhetetlen egységének és egy megbonthatat­lan nagy eszmének gyönyörüszép ünnepnap­ját . . . ! Az Amerikai Eszme, az amerikai forrada­lom, — amely az Egyesült Államokat szülte, —• halad tovább ma is a maga utján . . . Jefferson halhatatlan szavai a Függetlenségi Nyilatko­zatban évszázadok távolából dörögnek elő s jutnak el dönthetetlen Ígéretként távoli népek szenvedőinek fülébe ... Az emberi méltóságról; önkormányzatról, világosságról, rendről, tör­vényességről szólnak ezek az igéret-szavak . . . Az amerikai Alkotmány pedig ugyanazt az igazságokat és szabadságot biztosítja ma is itt mindenki számára, mint 1790-ben’. . . Az “Amerikai Esz­me” élő valóság, a­­melynek áldásait mindnyájan láthat­juk, tapasztalhatjuk, élvezhetjük a minden­napi életben . . . Az igazságosság1 és szabadság, amit az a­­merikai eszme magá­ban foglal, tette nagy­­gyá ezt az országot és ezt a népet s nevelte a szivekbe az öntudatos felelősség mély érze­tét, amellyel az ameri­kai nép viseltetik em­bertársai iránt, bárhol éljenek is ezen a föld­­tekéír... Julius 4-én, az Amerikai Egyesült Államok születésnapján és az “Amerikai Eszme” megvalósulásának emléknapján ezek a gon­dolatok kívánkoznak előtérbe ma, amikor a világ népeinek egy szabad, boldog, békés jövendő utáni vágyakozása nagyobb, mint volt bármikor a történelem során ... Az elmúlt 177 esztendő tör­ténelme e kontinensen igazolása annak, hogy az amerikai ideálok boldog, félelemnélküli, szabad és megelégedett életet biztosítanak a népnek és ez az a demokrácia, ez az a kormányforma, ez az a szabadság, amelyben a világ minden népének és nemzetének élnie kellene . . . ! ... Ennek az Eszmének, ennek az Ideálnak, ennek a Gondolat­nak a magasratartott fáklyafénye mellett egy napon talán a többi népek és nemzetek is megtalálják majd a helyes utat, amelyen haladva odatalálnak, megérkeznek ők is az igazi szabadság, demo­krácia és félelemnélküli boldog élet aranykapujához . . . HÍREK rab-magyarországböl FRIEDRICH ISTVÁN ÁLLÍTÓLAG MEGHALT A FEGYHÁZBAN Budapestről feladott magán­levél közli, hogy Friedrich Ist­ván volt miniszterelnök és had­ügyminiszter, a magyar képvi­selőház 19 évig érdemes tagja, meghalt a váci ÁVOs fegyház­ban. Friedrich Istvánt a Grősz kalocsai érsek ellen indított ösz­­szeeskiivési bünpör vizsgálata során vetették fogságba: a kom­munisták két hónapig vallatták, kínozták az államvédelmi rend­őrség börtönében; a kirakat tár­gyaláson pedig mint tanú szere­pelt. MUNKÁSLÁNYOKKAL ERŐSZAKOSKODNAK A BOLSI ARISZTOKRA­TÁK Dunapentelén, a bolsik által létesített munkásparadicsom­ban az ókori rabszolgák kizsák­mányoláshoz hasonló módon bánnak a munkássággal, hogy nagyobb teljesítményekre szo­rítsák. A legkisebb szabálytalan­ságért munkatáborokba küldik a szerencsétleneket. Legtöbb munkás és munkáslánynak nem jut lábbelire és igy sokszor me­zítláb dolgozik. Fiatal 18 éves leányokat ötven kilós cement­zsákok emelgetésére kényszerí­tenek. A bolsi arisztokrácia nem ke­veredik a tömeg közé, vezetők és az ÁVÓ tisztek, akiket a mun­kásság bolsi burzsuj oknak ne­vez, a Május 1 utcai Béke étte­­teremben mulatnak. Ezt az ét­termet pazar luxussal rendezték be. A gazdag étlap mellett pezs­gő, külföldi italok és valódi feke­tekávé is kapható. A kiszolgálást szmokingos pincérek végzik a mulató magasranguak megelé­gedésére. A bolsi arisztokraták mulatozásai néha orgiákká fa­julnak. A vezetők kicsapongása­ikhoz a dunapentelei munkás­­lányotthonokból keresik ki áldo­zataikat. A jóérzésü munkás le­ány ezért magánlakásokban pró­bál elhelyezkedni a bolsi arisz­tokrácia önkényeskedései elől. 101Q a OUR FOURTIETH ANNIVERSARY YEAR a 1 QKQ JL -I- O A Negyvenedik Jubileumi Evünk ^ t/tl

Next

/
Oldalképek
Tartalom