Függetlenség, 1953 (40. évfolyam, 3-53. szám)

1953-04-02 / 14. szám

1953. április 2. FÜGGETLENSÉG 3-1E orda’ Az Am. Magyar Szövetség és a “politika” Közérdekű szolgálatunk anya­gi támogatását kérő felhívá­sunkra ezt válaszolta egy ma már tehetős amerikai magyar, akit négy évvel ezelőtt hozatott Amerikába, az AMSz kérésére, védnöke: . Testületi jótékonyságot elvből nem támogatok, mert köz­vetlenül segítek olyanokat, aki­ket ismerek. Politikai szervezet­hez pedig, mint az AMSz is, nem kívánok tartozni...” Arra, hogy testületi, vagy ma­gán jótékonyságot gyakorol-e valaki, semmit se felelhetünk, mert ez bárkinek is az egyéni felfogásától függ . . . Ámbár a­­ligha lenne ma Amerikában ép­pen ő, a kérésünket elutasító, ha nem lett volna Amerikai Magyar Szövetség és Amerikai Magyar Segély Akció, amelynek egy tag­ja se ismerte őt, amikor segítsé­gért hozzánk fordult . . . /. ! ■ Arra azonban, hogy milyen politikai szervezet az AMSz, úgy a levélírónak, mint a támogatá­sunkat hasonló kifogással eluta­sítóknak felelnünk kell. Az AMSz politikája: 1. KÖZJÓTÉKONYSÁG. Uj amerikai magyarok ezrei, özve­gyek, aggok, támogatás nélküli betegek, testi fogyatkozás vagy elmebaj miatt segítségünkre és védelmünkre utaltak sokasága tehet bizonyságot'arról, hogy az AMSz közbenjárása nélkül ők és családtagjaik sokkal elhagyot­­tabb, vagy fájdalmasabb körül­mények közt élnének. Az AMSz tagjai boldogak, hogy jót tehet­tek ott, ahol arra nagy szükség volt. 2. KÖZKÉPVISELET. Fele­­keztei, származási, társadalmi és felfogási különbség kiélezése nélkül törekszünk kifejeésre jut­tatni amerikai magyarságunk közakaratát. Meggyőződésünk és öntudatunk közösne'vezője és éritkezési pontja Amerika irán­ti tántoríthatatlan hűségünk s származásunk népe iránti szere­tetünk. Egyházi, egyleti, testü­leti vezetők, a magyar nyelvű sajtó, közéletünk közismert kép­viselői s öntudatos amerikai ma­gyarok ezrei tesznek ma már bi­zonyságot arról Amerika szerte, hogy az AMSz szerény szolgála­ta nélkül erőtelenebb, szegé­nyebb és hangtalanabb lenne minden közös igyekezetünk. 3. KÖZSZOLGÁLAT. Ameri­ka belső erejét épitő szervezett megmozdulásaink, országos mé­retekben értékelve, az amerikai magyarság nemzetiségi központ­ját, az Amerikai Magyar Szö­vetséget, nélkülözhetetlen köz-Magyar bánat Az emberektől elfordulok, Hozzád kiáltok Krisztus-bánat, Megölték árva nemzetemet, Feldarabolták őshazámat. szolgálati intézménnyé tették az elmúlt félévszázad alatt. Az A- merikai külügyi hivatalok; be­vándorlási irodák; közbiztonsá­giszervezetek ; kulturális köz­pontok ; főiskolák, könyvtárak; közjóléti intézmények; országos, állami, helyi társadalmi és haza­fias testületek; kül- és belföldi rádió és sajtó közegek, stb. ve­szik igénybe Szövetségünk szol­gálatait minden alkalommal, a­­mikor azt Amerika és magyar­ságunk közérdeke kívánja. Ez az AMSz “politikája,” se több, se kevesebb. Ha van olyan magyar Amerikában, akinek er­re a “politikára” nincs szüksége, az tényleg joggal tagadhatja meg a Szövetség támogatását. Munkáslap Sztálinról Nem mi Írjuk, hanem a Cleve­­landban megjelenő “Az Újság” c. laptársunk, Tárcái Lajos heti­lapja, amely az ottani magyar munkásság lapja ... Az Újság egyik legutóbbi számának első oldalán, közvetlenül Sztálin ha­lálhírének megérkezése után többek között ez állt: (Természetesen mi is egyetér­tünk Tárcái Lajossal az alább elmondottakban.) “A halottakról vagy jót vagy semmit.” Szigorúan betartanók e sza­bályt, ha Andrei Wishinsky, Oroszország külügyminisztere és követe a U. N.-ben nem tette volna azt az inzultáló kijelentést, hogy Stalin halála veszteség az egész emberiségre. Andrei Wishinsky, aki segí­tett Stalinnak abban, hogy a legjobb barátait, akik a hata­lomhoz juttatták, vesztőhelyre küldhesse, érthető, ha nagy vesz­teségnek nyilvánítja Stalin ha­lálát. Stalin a következő barátait végeztette ki: Leon Kamenev, Grigori Zinoviev, Alexei Rykov, Nicolai Bucharin és Michael Tomsky. Külön meggyilkoltatta vetélytársát a hatalom megszer­zésében : Leon Trozkyt. Ez egyes kivégzések és gyil­kosságokon felül annyi tömeges gyilkosság tapad Stalin nevéhez, hogy talán még Hitlert is felül­múlja. Stalin halála annyira nem vesztesége az emberiségnek, de élete annyira szégyene az embe­ri civilizációnak, hogy mi nehez­telünk Eisenhower elnökre, mert halála felett a részvétét fe­jezte ki. Egyáltalában nem érte halálá­val veszteség az emberiséget. Nagyobb áldás lett volna; ha Stalin megsem született volna. Jóval többen élhetnének a sok­sok halálba kinzott ártatlan em­ber közül. Stalint szeretnék az egész vi­lág munkásságával gyászoltatni, de sem az Egyesült Államok, sem Anglia, sem más nyugati or­szág öntudatom munkásai nem gyászolják, csak a kommunista párt jármába fogott és a kom­munista propagandától megszé­­ditett munkások gyászolják. Stalin sohasem volt igazi munkás, sohasem dolgozott ta­lán egész életében még egy szö­get sem vert be. Az orosz forra­dalomban való jelentős szerepé­nél fogva egy ideig annak a lát­szatával tündökölt, mintha a munkásság felszabadítóinak e­­gyike lenne. Az maga is különös, hogy egy ember, akár Stalin, a­­kár más a munkásság felszaba­dítójaként szerepeljen amikor a munkásság felszabadítása az e­­gész munkásság közös feladata és hivatása. Stalin inkább megrontója a munkásoknak, mint felszabadí­tója. Megrontotta a munkások gondolkodását és kommunizmu­sa nem valóságos kommuniz­mus, hanem eltévedés és megza­varodás. Azok a munkások, akik a Sta­­linizmus hálójába kerültek, még Lelkem, mint a mélyhegedű, sir, Kereszt, vér, öt seb könnyes [társa, Szivem alvó álmokat bolygat, Mint gordonka mély zokogása. Hazám körül embertelenség Csapong, mint reszeg, örült [bordal, Nézem jelenését gyászkeservvel, Köd-jövöjét aggodalommal. Elengedtünk bölcs alkuvásban, Türelmi húr őrjöng a lanton, Az ősi fény helyén a rozsda Éktelen foltot vert a kardon. Akadj üszőnk csülkébe újra Isten kardja! mezőnk csodája, Hadd lépje át a szégyen-mesgyét Az uj csodák ffsi csobánja. Mert itt csodát Hadúr tehet' [csak, Kihez imánkat sirva döngjiik, Szünet nélkül harsogjanak fel A hun kürtöknek vészes öblük. Az emberektől elfordulok, Csődbe jutott Golgotán állok, Ezt a szent-egy vérkeresztséget Te is, Fölszegzett, megbocsátod. SZABÓ LÁSZLÓ SZABÓ LÁSZLÓ: KÁLVÁRIA UTÁN PILÁTUS “Zsidók királya, Názáreti Jézus! ...” Töviskoronát nyomtam homlokába, Igaz lelkére guny-darócot löktem: “Mi az igazság?” — gőgöm szembe vágta. — “Nem e világ az én dicső országom! . . . Furcsa! — én is elhittem neki félig, Volt valami fenséges a szemében, Csodásán megnőtt előttem az égig. Most, hogy halott, alig Ítélhetem meg: Nyereség-e, veszteség-e halála? De valahogy érzem, hogy a keresztje Királyilag belenőtt a világba. KAJAFÁS Nem mondok titkot, hogyha mondom: Utálom a római férget! De mégis őt hogyan kínozta: Szerettem látni ezt a népet. Végre elhangzott az ítélet: Egy a sokért megvívta harcát; A Biró a végén menyét lett: Kezét mosta, hogy mentse arcát. Gyáva féreg! Csak azt tehette, Amit mégis csak tenni kellett, De az elitéit lett a bátor, Félelmes hős, — a gyáva mellett. JUDÁS Tudtam, hogy az Isten fia, Hittem, hogy nem éri gyilok. Bizton reméltem, hogy hatalma Véres ellenségin kifog. ' ¥ Ujjam Vele egy tálba mártott, Óh, az a kéz, ha vert is, áldott! Megcsókoltam, szinte zokogtam: — Harminc ezilst-pénz, szánom-bánom! Most hurkoló kötél az átkom. S egy barommal több a pokolban. JÁNOS Nemcsak akkor láttam Lelkét, óh, megoldott Rejtelem, Mikor Mózessel, Illéssel Fény övezte a hegyen; Nemcsak Golgothája fáján, Mikor vére csepegett, De mikor Páthmósz szigetén Megnyitotta az eget. Utolsó nagy éjszakáján Keblére hajtőm fejem, A testté vált Ige tüstént Sugárzó nap lett nekem; Láttam kegyét, igazságát, Országának szent dicsét; Péter csak a kulcsot kapta, De én mindent: a szivét! a munkásmozgalom megértésé­re is képtelenek, még kevésbbé a szolgálatára. Stalin kiforgatta és meghami­sította a marxizmus legfőbb megállapításait és e hamisítás a­­lapján azt követelte, hogy a munkásmozgalom vesse alá ma­gát a kommunista pártnak, a­­melyben az összes tagoknak nem volt annyi szavuk, mint neki, Stalinnak, egymagának. Stalin nagy nyűg volt a mun­kásság lelkiiíetén, súlyos szé­gyen a munkásság lelkiismere­tén. Igazán öntudatos munkások sem nyíltan, sem titokban nem hajlandók gyászolni Stalint. Stalin csak azoknak a munká­soknak veszteség, akik elszoktak a gondolkodástól és lelkűket ren­delkezésére adták diktátorok­nak.” Szerkesztői üzenetek Névtelen, N. B. — Nagyon té­ved! Mi a cikkeinket, ha olyan természetűek, alá szoktuk írni és nevünk elég mocsoktalan ahhoz, hogy nyugodtan alá is Írjuk, ha kell. Saját cikkeinkhez nincs szükségünk mások nevére, elhi­heti! — Rendszerint azok lát­nak mindenben hibát s minden­kiben rosszat, akik “önmaguk­ból kiindulva” hibásak, rosszak és se nevük, se személyük már fabatkát sem ér . . . ! Ezek kö­zött vannak a névtelenek és név­telenül firkálok is! A JÖVENDŐT NEM ADOM! Irta: SAJÓ SÁNDOR* Dr. Pattantyús, Montreal. — Sajnos nem használhatjuk. Túl nagy a távolság közöttünk . . .! “Békás” N. B. — A számozott példányok egyike nekünk is bir­tokunkban van. Megküldték. Nem tartjjuk olyannak, ami ol­vasóink érdeklődésére számot tarthatna... A két név mögött, e­­gyébként, — szerintünk, ■— u­­gyanaz a személy húzódik meg. Amikor én születtem A csonka ország gyermekének, Már szomorú volt itt az élet. Csak nőttem, növekedtem A nyomorúság kenyerén S ez nem tejben, csak könnyben ázott — Apám ki tudja, hol csatázott, Anyám meg egyre sirt szegény ... Tavasz jött s Husvét, tél s Karácsony, Ä Számunkra gond a gond után: Karácsonykor nem-volt kalácsom, Husvétkor nem volt uj ruhám . . . Amikor én születtem Gyermeknek lenni, hajh! nem volt öröm; Úgy nőttem, növekedtem, Mint árva fűszál porladó kövön . . . Most már eszmélek, ó, most már megértem Én yiemzetemnek árva sorsát, Tudom, mért volt oly bus a gyermekségem: Azért, mert nincsen Magyarország! , . T A múltat már nem kérem számon, Hogy bubán nőttem, azt se bánom, — De a jövendőt nem adom! A süket lelkek még nem hallják, Én hallom már az Isten hangját: Én népem, segíts magadon! ős földünkön most ur a gazság, De él az Isten s van igazság, És az igazság: ha talom, — Már jövendőkbe forr a vérem: Most nincs hazám, de — úgy segéljen! — Lesz még, mert visszafoglalom! * Sajó Sándor mély hazafias érzésekkel Írott költeményei valamikor iskolai tankönyvek díszei voltak . . . Legismertebbek a “Magyar ének 1919-ben” és “Hit” cimü gyönyörű költeményei. — Sajó Sándor 1868-ban született, most tehát 85-i^ életévében jár, ha még életben van szegény valahol a mai vörös Magyarországon. Fenti költeményében a “trianoni nemzedék” üzen . . . két vesztett háború nyomorúságába született magyar nemzedék ... az agg költő szivén s szaván keresztül . . . B. L. Trenton. — Az “Ararát” és a “Krisztina és a király” a­­lighanem ugyanaz. Mindkettő Zilahy “The Dukays c. angol nyelven megjelent, nagy port felvert müvének magyar erede­tije. Előbbi Újvidéken, illetve Szabadkán, 1952-ben jelent meg, 3,500 példányban, utóbbit most adják ki Londonban. Varga Károly, B. B. — Jól megirt, j ó alkalmi cikk volt. Ter­jedelme miatt nem használhat­tuk. Angolban is jól jött ki a Daily Home News-ban. Vissza­­kiildtük. AMERIKÁBAN közel negyed millió a vakok száma. Boldog Húsvéti Ünnepeket Kíván a ONE WEST STATE A é Broad and Liberty State and Olden TRENTON, N. J. Éhség, rettegés Magyarországon Magyarországon egyre súlyo­sabb méreteket ölt az élelmiszer­­hiány. Különösen sokat szenved­nek a falvak, ahonnét a hatósá­gok az ősz folyamán beszolgálta­tás címén úgyszólván az utolsó szem gabonát is elvitték. A parasztság egyes vdiékeken a szó szoros értelmében éhezik. Különösen, súlyos helyzetben vannak a deportáltak, mert a gazdáknak most már nincsen fe­­lselege, amit a deportáltaknak leadhatnának. A Tiszántúl fal­vaiban a deportáltak egyrészét az éhenhalás fenyegeti. Egyes falvakban a deportáltak heteken keresztül nem jutnak rendes é­­lethez és sokaknak már jártányi erejük sincs, hogy egy darab ke­nyérért kolduljanak. A főváros­ban valamivel jobb a helyzet és a fővárosi lakosság sok esetben szeretetcsomagokkal siet a szo­rongatott helyzetben lévő falusi rokonok segítségére. A hatósá­gok mindent elkövetnek, hogy ezt a segítség adást megakadá­lyozzák és szigorú büntetéseket helyeztek kilátásba azoknak, a­­kik élelmiszercsomagot küldenek a fővárosból vidéken élő hozzá­tartozóiknak, ismerőseiknek. Ja­nuár közepe óta a fővárosban is erősen megromlott a helyzet és a drágulás a dolgozók. számára elviselhetetlenné vált. Egy Magyarországról február végén nyugatra szökött fiatal­­asszony mondotta a következő­ket: _ “Másfél évvel ezelőtt 20 fil­lér volt egy kiló bab. Ma 20 fo­rint. A faggyúval kevert zsir ki­lója 35 forint. Március elsejétől 75 forint lesz. A kenyérért sor­­baállnak. A korpakenyér ára 2.80 ., a búzalisztből készülté 3.40 f. Nincs zöldség. A burgo­nya kilója 5-6 forint, sorban kell állni érte.” “Mindenki retteg Budapesten a következő hónapoktól. Tavasz­­szal éhínség lesz mondják az emberek. Rákosi néhány éve azt mondta, hogy ‘annyi a cukor, hogy az megédesíti a népidemo­kráciát.’ Most az a helyzet, hogy egy Lengyelország-Keletnémet­­ország-Magyarország között kö­tött hármas kompenzációs üzlet­ből 1000 vaggon cukor érkezését várják Keletnémetországból. A bíróságok szakadatlanul mond­ják ki a legsúlyosabb Ítéleteket olyan háziasszonyokra, akik, az éhségtől való félelmükben né­hány kiló cukrot vagy más élel­miszert tartalékoltak. Most ment le a kormány egy kereske­delmi képviselője Törökország­ba, hogy onnan olajmagot, hüve­lyeseket és más élelmiszert sze­rezzen kompenzációs alapon.” “Rengeteg a beteg, a velejéig kifacsart, egészségileg lerombolt dolgozó. Az OTI kirendeltségek reggel % 7-kor kezdik a rende­lést és mindig tömöttek a váró­szobák. Az orvosok kimerültek, annyi a munkájuk. S amellett rosszul fizetik őket... “Tüzelőt még ‘feketén’ sem le­het kapni. Mindenki fázik...” “Nem tudom, a Nyugaton tudják-e, hogy Kestlert, a Joint igazgatóját és több munkatársát is lefogták. Január közepén az lalta azt a 300,000 dollárt, amely á Jointnak Amerikából érkezett. Az a 25,000 ember, aki a Joint támogatásából élt, s akik között nagyszámú a kitelepített sze­mély, most azéhhalállal néz far­kasszemet. A Joint irodáiba uj, ‘politikailag teljesen megbizha­­tó’ alkalmazottak kerültek. Sen­ki sem mer már felmenni az iro­dákba . . . ” “Világ” —Belgium Mókás sirversek Itt pihen Kiss János, Vegetárijános. Mivel húst nem kapott, A fűbe harapott. Sokáig taposta Papp Pál a föld hátát, Kőnigréci hadban Ellőtték a lábát. Kétséges, kétséges, Feiér-e a mennybe, Szegény a mankóját Ittlenn felejtette. Tót Évi siket leányzó, ő nekünk nagyon hiányzó. Élt 55 piros tavaszt Most a paradicsomban virraszt. Itt nyugszik, úgy nyugszik, Ahogy megszokta vót, De most nem olyan nagy legény, Mivel hogy meghótt. 32-lapos helvét i magyar kártya S1.25 | csomagja ' ' ' MAGYAR KÖNYVEK Magyar Hanglemezek nagy választékban Zlady: “ARARÁT” $3.00 Kérje részletes árjegyzéünket! MAGYAR HÍRNÖK KÖNYVESBOLTJA (Foreign Book Shop) 134 FRENCH STREET NEW BRUNSWICK, N. J. Boldog Húsvéti Ünnepeket Kíván a THE BROAD STREET NATIONAL BANK OF TRENTON, N. J. IGAZGATÓSÁGA és TISZTVISELŐI Központ: East State & Montgomery Sts. Fiók: Hamilton & Clinton Ave. Trenton, N. J. — A Federal Deposit Insurance Corporation tagja —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom