Függetlenség, 1953 (40. évfolyam, 3-53. szám)
1953-04-02 / 14. szám
1913 ★ OUR FOURTIETH ANNIVERSARY YEAR Negyvenedik Jubileumi Évünk__________ 1953 YEAR 40. ÉVFOLYAM — NO. 14. SZÁM. TRENTON, N. J., 1953. ÁPRILIS 2. Ten Cents per Copy—$2.00 pér Year Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Békés beszédek és harcias cselekedetek jellemzik a kommunisták politikáját Az a szokatlan pár békésebb hangú nyilatkozat és újságcikk, amikkel az oroszok a legutóbbi tiz nap alatt a nyugati demokráciákat, de legfőképen a vasfüggöny mögötti népeket akarták az igazi szándékaikat illetőleg megtéveszteni, valójában az a szokásos ál-béke offenziva volt, amelyhez hasonlóval ők már több ízben megpróbálkoztak. A mi diplomáciánknak jogos oka volt az oroszok őszinteségében kételkedni, mert a múltnak keserű tapasztalatai megtanították őket arra, hogy a kommunistákat a kitűzött céljuktól, a világuralom elérésétől nem könnyű eltéríteni. Ez különben már annyira elcsépelt téma, hogy szinte restelünk erre annyi sokszor visszatérni. Azonban a heti események elemezgetésével kapcsolatban mégsem hallgathatjuk el ezt az időnként megismétlődő jelenséget, mely a történelem nagy könyvének lapjain is sok helyet fog elfoglalni. De eltekintve attól, hogy mint az események analizálói, a fontosabb tények megemlítését szükségesnek találjuk, mert azzal támasztjuk alá véleményünk kialakulásának indító okait, ugyanakkor a tények ismertetésével olvasóinknak is alkalmat adunk saját véleményeik kialakulására. így tehát vissza kell térnünk olyan témákra, mikről előzőleg már oly. sokszor irtunk. Az oroszoknak két héttel ezelőtt hangoztatott békés szándékait, miket a nyugati demokráciák diplomáciája a j ogosult kétkedés érzésével fogadott, a múlt hét elején a koreai harctér eseményei megcáfolni látszottak. Ugyanis a kínai kommunisták váratlanul egy nagyobb arányú oífenzivába kezdtek, melynek kezdeti sikereit nem lehet kétségbe vonni. A már több mint félév óta aránylag csendes frontnak egyik stratégiailag fontos pontját, az “Old Baldy” néven ismert hegycsúcsot, mely a Dél-Korea fővárosához, Soel-hez vezető utat védte, az Egyesült Nemzetek csapatainak minden erőfeszítése dacára is sikerült a kínai kommunistáknak elfoglalni. Az “Old Baldy”-tól Soel csak 25 mérföldre van és igy könynyü elképzelni, hogy a koreai frontnak mily fontos bástyája ez a kopasz hegyorom. Ennek az állásaiban véletlenül columbiai csapatok voltak, amiknek veszteségei igen magasra rúgtak, mert a hadvezetőségünk jelentései szerint e csapatok hősies magatartása dacára is a túlnyomó számban levő ellenség 3 napi harc után elfoglalta az “Old Baldy”-n lévő állásainkat. Amennyire megkönnyítik a gyalogság helyzetét a modern fegyverek, ugyananynyira meg is nehezítik Ezután a hegyoldalon levő közeli állásainkat is kiürítette a hadvezetőségünk, hogy könnyebben lehessen az ellenséget tüzérségi ágyukkal és repülőgépekről ledobott bombákkal “megpuhitani” és, utána gyalogsági támadással kiverni az uj állásaiból. Úgy látszik, hogy a “puhitás” nem sikerült, mert bár a legjobbnak tartott amerikai csapatok, a marine osztagok próbálkoztak vasszavenni a kommunistáktól az Old Baldy-t, a túlságos nagy áldozatokat követelő támadásokat abba kellett hagyni. Ugyanis az előzőleg általunk kiépített állások elién, mik sziklákba bevágott mély alagutak voltak, a legerősebb tüzérségi ágyutüz sem volt elég hatásos. Mig az ágyuzás tartott, a mély fedezékekben az ellenség teljes védelmet talált, s mihelyt az megézünt, a lövészárkokba vonult kommunisták elég erősek voltak a gyalogsági támadás visszaverésére. Bajos innét messziről megállapítani, hogy mikép történhetett meg, hogy az igen erős állásaink dacára is a kommunistáknak sikerült tőlünk az “Old Baldy”-t elvenni? Azonban két eshetőség látszik valószínűnek. Vagy meglepetésszerűen történt, hogy a kommunisták behatoltak a mi állásainkba, vagy pedig oly sok emberéletet áldoztak fel az “Old Baldy” elfoglalásáért, amilyenre egyedül csak olyan hadvezetőség képes, mely nem törődik az árral, amit egy cél eléréséért fizetni kell, Mindenesetre ismét bebizonyosodott az a régi álláspont, hogy a gyalogság a legfontosabb fegyvernem és az uj modern harcieszközök dacára is a tényleges birtokba vevés, vagyis a győzelem megkoronázása a gyalogságnak az áldozathozatalától függ. A gyalogság helyzete azonban egyre nehezebb lesz, mert amennyire a modern fegyverek segítenek nekik, ugyanazok az ellenség által használva éppen annyit ártanak is. Ha a tüzérség atom lővegeket lesz képes az ágyukból kilőni, aminthogy mi valószínűleg igen rövidesen képesek leszünk arra, a mérföldnyi körzetben veszedelmes rádióaktiv sugarak ujabb veszedelmet jelentenek a gyalogság részére. A kommunisták legújabb lépése — a béke felé A koreai harctéren a múlt hét elején megindult katonai offenzivát a hét végén, meglepetésszerűen egy újabb békeoffenziva követte. A Koreában harcoló Szövetséges hadsereg f ő p a r ancsnokának, HUSVÉT 1953 Feltámadott! A helytartónak udvarába’ A nép kiáltott rája. Hiába tett ö szent csodákat, Mégis kimondták rá a vádat. Hiába áldták a szegények, Megkiáltották: Feszítsétek! S csütörtök éjjel Judás csókja Lett szegény Knsztus árulója. Akkor már nem volt senki véle S a Getsemáni kertnek éje Elhagyatottan úgy találta, Busan bolyongva egymagába’, Nem volt már vele János, Péter S az áruló most önkezével Vetett véget az életének, Mikor felvirradt gyászán [Péntek. És ment utján a Golgotának És benne minden földi bánat örök keresztjén görnyedézve Vonszolta gyászát fel a hegyre. Megköpdösték és megrugdosták S tovább hajszolták gonosz [hordák, Hogy fenn, a hegyi meredélyen Keresztje mindörökkön égjen. Szombaton mély sírba vetették S hiába őrizték a testét; Istenhez szállott vissza mégis, Hogy kiderült a gyászos ég is, A szent husvétvasarnap reggel Mikor az égi seregekkel Zengte a népek harsonája: — Feltámadott az Ég Királya! . .hüh ■ ««!■■■■■■■ ■■■■■■»■■■■■■ ■ h i ■ a m u B LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK ! ■ h ■ ■ ■ ■ ■ ■;■■■■■■«■ HM p p ■ a n h ■ ■ n ■ ■ iaT Mark Clark tábornoknak főhadiszállásáról jelentették a múlt szombaton, hogy a kommunisták hajlandók a beteg és sebesült hadifoglyokat kicserélni és azonkívül a múlt év októberében abbahagyott fegyverszüneti tárgyalások folytatását ázonnal újból megkezdeni. Ezt a váratlan ajánlatot Kim II Sung, Észak- Korea miniszterelnöke és Peng Teh-huai tábornok, a Koreában harcoló “önkéntes” kínai kommunista csapatok főparancsnoka juttatta el Clark tábornokhoz egy kommunista összekötő tiszt utján, Munsanba, ahol a főhadiszállás van, s majd később ugyanezt a pekingi kínai rádió is hozta. Az Egyesült Nemzetek hivatalos közegei azonnal hozzákezdtek az ajánlat közelebbi tanú lmányozásához, hogy vájjon nincsen-e egy újabb csapdába csalás mögötte? U- gyanis a közel másfél évvel ezelőtti fegyverszüneti tanácskozásokat a kommunisták csak azért ajánlottak fel, mert időt akartak nyerni a meglehetősen legyengült hadseregük megerősítéséhez. Az elfogadhatatlan feltételekhez kötött tanácsokzásokat mindaddig húz ták-halasztották, mig arra céljaik elégése végett szükségük volt. Egyes katonai szakértők véleménye szerint mi nagy hibát követtünk el, hogy ezt az előnyt megadtuk a kommunistáknak, kik másfél évvel ezelőtt a mi fölényesebb katonai erőnknek és felkészültségünknek már nem lettek volna képesek sokáig ellenállni. A beteg és sebesült hadifoglyok kicserélésének lehetősége Ma nem nagyon lehet .eldönfeni, hogy ez a feltevés helyes-e vagy nem, de hadvezetőségünk és diplomatáink most már kétségtelenül óvatosabbak és nem hagyják számításon kívül egy újabb kommunista cselfogásnak a lehetőségét. A múlt év október 8-án abbahagyott fegyverszüneti t a n á c skozások megoldhatatlan problémája a hadifoglyok kicserélésére vonatkozott. Mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy egyetlen hadifoglyot se kényszerithessenek olyan területre visszatérni, ahol az uralkodó rendszer boszszujától jogos okuk van félni. Sok tízezer olyan hadifogoly HÁTRALÉKOS “előfizetőinket” szeretettel kérjük, szíveskedjenek tartozásaikat kiegyenlíteni, hogy lapunk zavartalan megjelenése ezzel is biztosítva legyen! van a mi kezünkben, akik önként adták meg magukat, hogy a kommunistáktól megmeneküljenek. Mi ezeknek védelmet ígértünk és mi az adott szavunkat minden körülmények között be akarj uk tartani, különösen ha ennek bér tartásától tiz- és tízezer ember élete függ. Most ugyanez a probléma újra felmerült, bár a kommunisták ajánlata csak beteg és sebesült hadifoglyok kicserélésére vonatkozik. Most utólag különben kiderült, hogy a beteg és sebesült hadifoglyok kicserélésére vonatkozólag az ajánlatot feb. 22-én Clark tábornok intézte a kommunista hadvezetőségnek. Mivel ennék az ajánlatnak a lényege ugyanazon az elven alapult, ami miatt az előbbi fegyverszüneti tárgyalások abbamaradtak, a kommunisták “ajánlatát” válasznak lehet tekinteni Clark tábornok propozici ójára. A State Department a legmeszsezbbemenő óvatosság szemmel tartása mellett erre az álláspontra helye zkedett, mert a béke helyerállitása érdekében minden lehetőséget elkövet. így tehát rövidesen el kell dűlni annak a kérdésnek, hogy Malenkov nagyban hangoztatott békeszeretetében végre őszinteség, vagy csak egy újabb csalafintaság van ? FELTÁMADÁS A feltámadás ünnepe az áldások bőségének ünnepe, mert ez a nap hozta meg nekünk az örök reményt, a földi élet értelmét és az örökkévalóságbani hitet. Ha Krisztus fel nem támad, — mondja Szent Pál, — hiábavaló lenne a mi prédikálásunk. De Krisztus feltámadt és ezzel bebizonyitotta, hogy mi is fel fogunk támadni és egy egész örökkévalóságon át boldogok, vagy kárhozottak leszünk, nemcsak délekben, de testben is. De ez a feltámadás csak úgy hozhat örömet és boldogságot részünkre, ha most, amig időnk van, törekszünk egyesíteni magunkat a Feltámadt Isteni Üdvözitővel ! Igazi, boldog és áldásteljes Husvétja csak az igaz, istenfélő embernek van és csak annak lehet igazán öröme a húsvéti ünnepek alatt, akik magukat teljesen a Feltámadt Üdvözítő szolgálatára szentelik. Álljunk mi az Ur Jézus mellé és higyjünk az ő szavában, aki maga mondotta: “Én vagyok a Feltámadás és az Élet és aki bennem hisz, még ha meghalt is élni fog, és én feltámasztom őt az utolsó napon!” FT. BODY J. KAPISZTRÁN, O. F. M. MIT MONDOTT KOSSUTH LAJOS AZ OROSZ VESZEDELEMRŐL? Kossuth Lajos, a magyar szabadságküzdelmek harcosa és hőse: a 48-as köztársaságnak orosz erővel történt legázolá* sa után külföldre menekült és ott folytatta harcát hazája felszabadításáért. Angliában elmondott sok beszéde közül való ez, amelyet Edinburghban tartott, 1858-ban: “A magyar nemzet, amely sem fajban, sem nyelvben nincs rokonságban semmi európai népfajjal, — ott áll ama classicus téren, melyen a végzet mérlegében Európa nem egyszer megméretett, ott áll egy ezredév óta mint egy hatalmas ék az északi és déli szláv fajok között. A pánszlávizmus nagyravágyó céljai sohasem juthatnak teljes valósulásra, hacsak Magyarország vagy fel nem daraboltatik, mint a keresztre feszített Krisztus palástja, vagy szélhüdötté nem lesz, mivelhogy nem független. A cseh afarik, a panslavizmus egyik legfanatikusabb, de kétségkívül legtudósabb szóvivője, ki nem fárad a siralmas sopánkodásban, hogy ha a magyarok közbe nem tolakodnak (amint Európa áldásos megtelepedésüket nevezik), a szlávok már rég uralkodnának a világ felett. E sopánkodásban kétségtelenül anachronizmus is, kérkedő nagyítás is van. Az első, mert a szláv egység eszméje nagyon uj eszme; csak Lengyelország legyilkolásával született, csakis azzal születhetett, mert a hetvenhétmillió szláv közül ötvenhat az orosz, az orosz nélkül panslavizmus nem is képzelhető, az pedig csak Lengyelország sírján keresztül juthatott a panslavizmus gondolatához; ha Lengyelország áll, az a hős nemzet sokkal inkább gyűlölte az oroszt, mintsem hogy valaha megbarátkozhatott volna az orosz protectoratus horgára fűzött panslavizmus eszméjével. Annyi bizonyos, hogy a hetvenhét millió szlávnak orosz vezénylet alatt egy testté tömörülése oly perspectiva, mely felé már a törekvés is Európa minden érdekeinek kiszámíthatatlan convulisiójával terhes, valósítása pedig nem is képzelhető anél- Ikül, hogy a szabadság és előretörő polgárosodás geniusa mindaddig búcsút vegyen Európától, mig ama rengeteg épület saját súlya alatt össze nem roskad. Minden lehető szláv mozgalom Európa délkeletén nem szabadságra, hanem urcserére s végeredményben az orosz-suprematia vontatókötelére fog vezetni. A délszláv népek csak úgy számíthatnak szabad és független jövőre s nemzeti egyéniségeik fenntartására, ha szomszédjukban egy szabad és független magyar nemzet él, mely távol minden terjeszkedési, távol minden uralmi fagytól, ép úgy saját létérdeke által van arra utalva, hogy a szomszéd népeknek szabadságuk s nemzeti egyéniségeik megőrzéséhez segédkezet nyújtson, mint ahogy saját létérdeke által van arra utalva, hogy a szláv népek nemzeti egyéniségeit felolvasztással, jövőjüket szolgasággal s Európát beláthatatlan romlással fenyegető panslavizmúsnak egész erejével, utolsó erejével, utolsó csepp véréig ellent álljon.” Magyar rádió-óra Minden vasárnap d. u. 1 -kor: Orosz János és Kovács Mihály vezetésével a WTNJ (1300 ke.) állomáson.
