Függetlenség, 1953 (40. évfolyam, 3-53. szám)
1953-12-24 / 52. szám
é 101Q a OUR FOURTIETH ANNIVERSARY YEAR a 1 QKO 1 v lő Negyvenedik Jubileumi Évünk ^ ± *J O O Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 40. ÉVFOLYAM — NO. 52. SZÁM. TRENTON, N. J.. 1953. DECEMBER 24. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Karácsony LELKI ARANYHID Karácsony ünnepe, a kis Jézus születése, az ég és föld egybecsendülése mindig kedves, szivet-lelket magával ragadó, várva-várt ünnep volt. ünnepe volt az ember lelkének . . . Annak a léleknek, mely az égből eredt. Mert az ember lelke egy kis égi szikra . . . S ámbár ezt a szikrát a test tömlöcében változatos bajok, viharzó ösztönök, vészes szenvedélyek gyötrik és kínozzák és szeretnék végkép lenyűgözni, ez a szikra természetes fel-felbuzdulással megérzi hazáját, hovatartozását, felsőbb hivatását és az égbe tekint, ahonnét vétetett. így van ez akkor is, ha az ember egymagában harcol s a külső világot távolabbról nézi. így van ez akkor is, ha a társadalom, mint ezerkaru, veszedelmes polyp körülfogja lelkét. S igy van ez akkor is, ha már nem egyesek, hanem az államok állanak egymás mellett s érzik a nagy ellentétek feszitő erejét. Abban a nagy feszültségben, mely a test és lélek, a sokféle társadalmi tagozottság, faj, nemzetség, ország, állam, világrész között van, békítő összhangra, közös szempontokra: lelki aranyhirda volt mindenkor szükség és ez a lelki aranyhid: Karácsony! Ma azonban, mikor a fejlődés ezer káprázata, a haladás roppant gyorsaságra, az uj dolgok szédítő ingere idegessé, kapkodóvá, felszínessé teszi az átlagemberek túlnyomó nagy részét, ma a kedves, mindent kibékítő, jobb világot, tisztult lelkiséget, igaz boldogságot hirdető ünnepre, s ennek az ünnepnek szivetlelket átformáló erejére ezerszerte nagyobb, égetőbb szükség van. A Karácsony várva-várt ünnepét fokozott örömmel, lelkes bizalommal és szent reménységgel üdvözöljük tehát. Örülünk az angyalok dalának, a pásztorok megkapó hitének, gyermekeink tiszta örömének, minden lélek elmélkedésének s ezeken keresztül annak az erőnek, mely a lelki szépség, az iga-' zi jóság és a mélyen járó, őszinte szeretet üde virágati fakasztja télen is, a bajok és bűnök szörnyű kérge alatt senyvedő lélekből. Karácsony örömét áhítattal várjuk, az ünnep örömét boldogan élvezzük s—ha tovaröppent — vissza is várjuk. De épen az a baj, hogy ez a kívánság a legtöbb lélekben csak kívánság marad. Az ünnep örömét minden ember várja, mindenki kívánja, mert mindenki érzi, hogy csak ez az ünnepi hangulat tette és teheti igazán boldoggá ... Az a fenkölt mennyei hangulat, azaz inkább áram, mely a Kisded jászolánál Bethlehemben fakadt, melyet Krisztus születése hozott, melyet Isten végtelen jósága indított el a saját bűnében tönkrement földre. Ez az áram: az igaz Szeretet, Irgalom és Jóság hármas nagy erénye, miket Krisztus hirdet és gyakorol köztünk. Szeretni az Istent, irgalommal lenni bajokban fuldokló embertársunk iránt és igaz jósággal segíteni rajta, ahol csak tehetjük. Ez a Krisztus szelleme. Karácsony programja, varázsának titka. Ez kell a világnak, hogyha élni s boldogulni akar! Ez a társadalom szörnyű kohójának, a benne forrongó sok-sok ellentétnek, egyenetlenségnek, igazságtalanságnak eligazitója, biztonság-szelepe, kiegyenlítője. Ez a pénz, hatalom és minden nyers erő rideg, önző képviselőjének olvasztó sugara, mely a szegény, magára hagyatott, beteg ember felé hajlítja a magasban levőket. Ez az Ínségesek, az ügye fogyottak és a nagy szenvedők emelődaruja, mely az égből földre szállt Királynak szent szivén keresztül az emberek füléhez, szivéhez, nemes érzéséhez emeli és továbbítja a fájdalom segélytkérő szavát. Ez a Karácsony szellemének titka, ez a szent ünnepek tisztult örömének igazi alapja, s ez a mai felfordult állapot megsegítésének egyedüli útja. Karácsony szellemét vigyük a világba ma, holnap, minden nap és ki fog derülni felettünk az égbolt. Karácsony szellemét terjeszszük a társadalom minden rétegében és az ellentétek kénköves lángjai ki fognak aludni. Karácsony szellemét ültessük, ápoljuk és neveljük naggyá saját szivünkben is — és a mi saját kis világunk derűje és napsugara után át fog alakulni majd a föld színe is. PANASZOK ÖZÖNE A magyar vörös sajtó egyre többet panaszkodik. íme egy kis kóstoló abból, hogy mit ir a “Szabad Nép”: “A Fővárosi Kenyérgyár kenyér üzemének férfiöltözőjében szép, tiszta ugyan a kövezet, de feltűnően piszkos az ablak. Ha akarnák, sem tudnák megtisztítani, hiszen nem is lehet kinyitni. Nem néhány napja, hanem tavaly ősz óta igy van ez! Az uj üzem egyik férfi fürdőöltözőjében hetekkel ezelőtt meszeltek, a mészfoltok azpnban most is ott vannak az ablakon. Egy másik öltözőben a padok szinte feketék a rárakódott portól, piszoktól.” Bethlehemes ének Hejh! vig juhászok és [csordások! Mint csörgenek a források, Mily gyönyörű ez az éjjel! Hát tekintsetek csak széjjel! Nézd, amott, Bethlehem felett, Látok egy nagy fényességet; Ott egy csillag is leszállott, Egy rongy pajtánál megállóit. Mint felébredtem álmomból, Láttam csillagot Jákobból; Hogy felkeltem, láttam tüzet, Mely jelentett egy szülöttet. Ott van bizonnyal megláttam, Néztem, hogy odajutottam; Jaj! ott fekszik a szénába’ Betakarva pólyácskába. Üdvözlégy áldott Pásztorunk! Kit szegénységbe imádunk. Vedd kedvesen sziveinket, Vele együtt mindenünket. KARÁCSONY ES GYERMEKEINK MOST ÖT ÉVE... Most van öt éve annak, hogy Mindszenty József magyar bíboros hercegprímást Moszkva cselédei, a magyarországi vörösek letartóztatták, hogy azután kínvallatások és más gazságok után elitéljék s börtönbe zárják . . . A hercegprímás letartóztatását a vörös kormány egy ravaszul kitervezett hadjárattal előzte meg. Előbb letartóztatták személyi titkárát, Zákár Andrást, majd feliratok ezreit rendelték meg mindenfelől, elemi iskoláktól kezdve falusi egyházközségekig s ezeket a vörös sajtóban közzétették, azt igyekezve bizonyítani, hogy a “tömegek” követelik a hercegprímás eltávolítását. Mindszenty válasza erre az a bátor, szókimondó pásztorlevél volt, amelynek itt idézett részletei klasszikus szépségű bizonyságtételét nyújtják ma is az ő igazi nagyságának: Mindszenty utolsó szabadon tett főpásztori szózata többek között ezeket mondotta: “Ám nyugodtan nézem a mesterségesen felkorbácsolt hullámokat. Azon a helyen, ahol nem pártok, de az Apostoli Szentszék kegyéből és bizalmából őrt állok, a tajtékzó hullámok nem szokatlanok, a történelem változatos. Két elődöm a harctéren esett el. Kettőt összes javaitól konfiskálással megfosztottak. Vitéz Jánost fogságba vetették: Martinuzzi a hatalmasoktól felfogadott orgyilkosok kezétől esett el. Pázmányt, a legnagyobbat, száműzték. Károly Ambrus a betegek látogatása, gondozása közepette a valóban pusztító ragály áldozata lett. Elődeim közül senki sem állott ennyire eszközök híjával mint én. Annyi célzatosan megszőtt, százszor megcáfolt, de konokul tovább hirdetett valótlanság nem tajtékzott mind a 78 elődöm körül együttvéve sem, mint körülöttem. Állok Istenért, Egyházért, hazáért, mert ezt a kötelességet rój ja rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos. Nem vádoloüi vádlóimat. Ha a helyzetet idönkint megvilágítani kényszerülök, az csak nemzetem feltörő fájdalma, kicsorduló könnyemegjáró igazsága. Imádkozom az igazság és szeretet világáért; azokért is, akik Mesterem szava szerint nem tudják, mit cselekszenek. Szivböl megbocsátok nekik. Esztergom, 1948. nov. 18-án. JÓZSEF Bíboros érsek Minden keresztyén ismeri a heródesi gyermekmészárlás eme borzalmas történetét. (Máté ev. 2:16-18). A karácsony áldott történetének véres árnyoldala az. Milyen ember volt az, aki Jézus születésének örömünnepét is gyermekek pusztításának napjává tudta változtatni? Hogy a Szentirást nem ismerő ember volt, azt a Szent Bibliából tudjuk. Minden papot és írástudót össze kellett gyűjtenie annak megtudakolására, hogy a prófétai jóslatok szerint hol kellett születnie a Messiásnak. (Máté 2:4.) Hogy Istent nem ismerő ember volt, az megtetszik abból, hogy Isten terveit megakadályozhatónak vélte a saját gonoszsága által. Hogy Istentől nem tartó ember volt, az szintén nyilvánvaló abbó, hogy gonosz agyának gonosz gondoatát meg is valósítsa. A gyermek Jézus elpusztításának reményében “megölte Bethlehemben minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól, az idő szerint, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől." Heródes bibliátlan, hitetlen mivoltának korai vértanuságba döntött gyermekek adták meg az árát. Mindig igy volt és ma is igy van. A felnőttek hitetlenségének az áldozatai mindig a gyermekek. A szüle imádságtalan, templomtalan életének a gyermekre átragadása az ára. A lelki kincseket más kincsek és érdekek mögé vető társadalom a fiatalkorú bűnözök légiójának terhe és szégyene alatt nyög. Heródes-szivü zsarnokok és rendszerek a gyermek és ifjú lelke után vetik magukat, hogy abban öljék meg a Krisztust, nem törődvén azzal, hogy Isten mértéke szerint ezzel magát a lelket is megölik. Amerikai szülék, nagyszülék és általában felnőttek sok mindent megtesznek a gyermekekért, különösen karácsonykor. Abból, amit megtesznek, legyenek jók nem kifelejteni egyet. Szóval és keresztyéni példaadással véssék gyermekeik tudatába azt, hogy nincs karácsony Krisztus Jézus nélkül! Ha valamikor, úgy., karácsonykor., keresztyén otthon és keresztyén egyház nem választhatók el egymástól; mindkettőnek, egész társadalmi életünknek, főként gyermekeink életének kiszámíthatatlan kára nélkül. A karácsonyfa semmit nem ér templomba el nem vivő és onnan felfrissültén a családi otthonba vissza nem hozott szivbéli áhitat nélkül! Heródest a jó-érzésü emberiség régen kivette a maga sorai közül. Mert gyermekeket gyilkoltatott. Van testi és lelki gyilkosság. Modern korunk lelkileg gyilkolja halomszámra a kicsinyeket, amikor megfosztja őket a Jézus megismerésének és megszeretésének a lehetőségétől, sok felnőtt egyháztalan, zárt-ablaku életére kárhoztatván azokat is. Krisztusnak igen kemény szava volt a felnőtteknek erre a bűnére mondván-. “Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék.” (Máté ev. 18:6.) Kedves olvasó! Tedd templomossá karácsonyi ünneplésedet, — ónmagadért és házadnépéért;' Istenedért és hazádért. Rajtad az Isten szeme, de példádat lesben rajtad vannak azoknak a szemei is, akikkel szivedet, házadat — és felelősségedet — szándékozott gyarapítani az Ur. Tégy bizonyságot ünnepi buzgóságoddal, hogy ő a Te elismert és imádott Urad is. Példád éltessen és ne öljön lelket, melyért nem csak született, de meg is halt az Atya Egyszülöttje. DR. VINCZE KÁROLY LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk! Mindszenty nagygyűlés New Yorkban Immár öt esztendeje lesz most karácsonykor, hogy az orosz bilincsbe vert Magyarország legbátrabb közéleti vezetőegyéniségét börtönbe vetették Moszkva pribékjei. Mindszenty József, a dunántúli egyszerű földmüvescsalád sarja volt a katolikus egyház első bibornoka, akit koholt vádak alapján “népbiróság” elé mertek állítani és elitélni. A szabad világnak még a lélekzete is elállott, amidőn a nagyhatalmak tehetetlensége idején ott, a vasfüggönyön túl prófétai ihletettséggel megszólalt a szuronyoktól, gépfegyverektől, haláltól meg nem rettenő magyar prímás. Kossuth Lajos óta nem hallatszott oly messzire a Szibériába hurcoltak, a rémségtáborokba deportáltak, a kifosztottak és megbecstelenitettek segélykiáltása a Duna-Tisza tájáról, mint a mártír hercegérsek ajakáról. A testi-lelki kínzások folytán súlyosan megbetegedett Mindszenty kardinális neve fogalommá vált és ma már mindenütt azonos az emberi szabadságjogok meg nem alkuvó követelésével. És ő, vörös rabszolgauralom megfélemlithetetlen ostorozója ma is fogságban kénytelen szenvedni a szovjet rendőr-diktatúra méltánytalanságjait. A külvilágtól teljesen elszigetelt rab Mindszenty Józsefet még tulajdon fejkendős édesanyjának sem szabad meglátogatnia! A szabad földön élő magyarság újból fel akarja emelni szavát a bebörtönzött hercegprímás kiszabadítása érdekében. Különösen most, az ötödik évfordulón, amidőn az egykor Moszkvával kényszerszövetsgben levő nyugati demokráciák az orosz megszállás felgöngyölését kezdik komolyabban szorgalmazni. Magyarországot ugyanis még mindig azon ürüggyel tartják csizmájuk alatt a szovjet terrorlegényei, hogy Bécsben levő helyőrségük utánpótlását ezzel biztosítsák. (Folyt, a 2-ik oldalon)
