Függetlenség, 1952 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1952-09-19 / 38. szám
Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI Regisztráljunk, hogy Szavazhassunk A SZABADSÁG LOBOGÓ FÁKLYÁJA emlékeztessen minden amerikait arra, hogy hazánk kormányzatát csak az összesség óraját kifejező választással bizhatjuk jó kezekre . . . ! Az 1952-évi elnökválasztás és általános választás sorsdöntő fontosságú az Egyesült Államok történetében. 1948-ban a szavazásra jogosultaknak csak 51 százaléka szavazott Amerikában. Fontos, hogy ezúttal a túlnyomó többség szavazzon! Aki még nincs regisztrálva, szeptember 25-ig menjen el és lajstromoztassa nevét . . . ha van szavazati joga, érvényesítse az, hogy szavazhasson a november 4-iki választáson ! * Képek a szept. 7-iki Szent György Napról Az amerikai katolikus magyarság egyik legnagyobb országos testvéri biztositó intézménye, a Szent György Görög Katolikus Magyar Szövetség szeptember 7-én, a Metuchen közelében levő Linwood Grove-ban megtartott szabadtéri ünnepélyén és piknikjén készültek ezek a felvételek. A tiszta jövedelmet a Szövetség a Pittsburgh-i görög katolikus papnövelde tanulmányi alapjára adományozta. ! • Most Rév. Invancho Dániel, D. D. görög katolikus püspök a Linwood Grove árnyas fái alatt felállított oltárnál szentmisét'celebrál. A misén resztvettek itteni magyar g. k. papjaink, köztük: Ft. Gajdos Albert (Perth Amboy), Ft. Dunda Eritő (New Brunswick), Ft. Roskovits (Carteret), Ft. Vojtovics (Fords) Ft. Medwetzky (Manville) és mások. A Szent György Szövetség központi vezetősége a Püspök úrral. (Balról jobbra): Szilágyi Miklósné számvizsgáló, Mihalkó P. István kp. pénztárnok (Perth Amboy-i városi tanácsos) M. Rév. Ivancho Dániel D. D. g. k. püspök, Főt. Gyulássy Emil lelki-igazgató (Bridgeport), Séllyei F. Lajos jogtnácsos (Perth Amboy-i rendőrbiró), Szilágyi József kp. titkár, Ifj. Papp János kp. elnök, Szabó Lajos alelnök, Koleszár Bertalanná alelnök és Huményi Ferenc számvizsgáló (New York.) (Szerkesztőnk felvételei) Drága-e a megélhetés Amerikában? NINCS RÁ SZÜKSÉGÜK!? Politikai jóslásokhoz nem kell szakértőnek lenni Gyakran kérdik mostanában tőlünk, hogy mit gondolunk ; ki lesz a legközelebbi elnök? Eisenhower tábornok, vagy Stevenson kormányzó ? A válasz erre a majdnem naponta megismétlődő kérdésre az, hogy a republikánusok azt hiszik, hogy Eisenhower és a demokraták, hogy Steverison lesz az Egyesült Államok legközelebbi elnöke. Ugyanis a legtöbb ember abban hisz, amit szeretne megvalósulva látni. Azonban a közvélemény jelenlegi állása szerint egyik jelöltnek ép oly jó esélye van, mint a másiknak, azért tehát a politikával nem foglalkozó egyénnek a véleménye éppen olyan helyes lehet, mint a leghivatottabbnak tekintett szakértő találgatása. A legutóbbi elnökválasztás alkalmával a hivatott “szakértők,” kik között vezető szerepet Dr. Gallup játszott, kinek jóslatait a bekövetkezendő politikai események tekintetében 2%-ot megközelítő pontossággal majdnem biztosnak tekintették, Trumannak nem remélt megválasztása következtében a közönség bizalmát teljesen elveszítették. Addigelé a Gallup poll-nak az újságokban naponta közzétett jelentéseit majdnem olyan érdeklődéssel olvasta a közönség, mint az időjárási híreket. Úgy Gallup, mint a többi politikai szakértők, kik a különféle csoportokhoz tartozó egyének magánvéleményeinek összehasonlításából vonták le a közvélemény kialakulására vonatkozó megállapításaikat, mind biztosra vették Truman bukását. Tulajdonképen ők helyesen regisztrálták a közhangulatot, mert valójában az általános vélemény az volt, hogy Truman néni nyerhet. Az amerikai újságok erősen túlnyomó része is Dewey győzelmében bízott. Miután ez mégis máskép történt, az utóbbi négy évben jóslatokba bocsátkozás úgyszólván kizárólagosan az időjárási hivatal hatáskörébe tartozott. Legújabban ismét divatba kezd jönni a politikai jóslások mestersége, azonban ellentétben a hivatásszerűen foglalkozók “tudományos” rendszerre alapított megállapításával, most tisztán találgatási alapon az amatőrök részére van ez fenntartva. Nagyobb amerikai újságok rendezik ezeket a találgatási versenyeket, mikben készpénz dijakat nyernek azok, kik legmegközelitőbben találják el, hogy egyes államokban a jelöltek mennyi szavazatot fognak kapni. Az ártatlan kis időtöltés, ami senkinek sem okozhat kárt, mert a készpénz dijak dacára is még az újságok is nyernek az ügyön az olvasóik érdeklődésének félkeltése által. Televízión keresztül jobban megismerheti a nép a vezetőit Mindenesetre a televízió egészen csodálatos változásokat idézett elő a hírszolgáltatás terén. Ma már nemcsak olvashatunk vagy hallhatunk bizonyos eseményekről, de azonnal vagy későbbi időpontban saját szemünkkel is láthatjuk azokat. Politikai kampányokban ez megbecsülhetetlen előnyöket jelent, mert a korlátolt számú hallgatóság helyett egy-egy fontosabb beszédnek milliókra rugó hallgatósága lehet. 'Azonkívül a televízión keresztül valóságos vita estéket is lehet rendezni a jelöltek között, anélkül, hogy erre őket előzetesen felkérnék. Ugyanis az egyik jelöltnek bizonyos tárgyra vo, natkozólag tett kijelentése u- ÍFolyt. a 2-ik oldalon) Telepeseket keres egy szigetre CHICAGO. — A napokban a Chicago Tribuneban egy kis hirdetés jelent meg ezzel a szöveggel: “Pionírok figyelmébe! Rövidesen indulás a déltengeri szigetekre. Jelentkezések még mindig elfogadtatnak Mexico Cityben. Bruno.” Kiderült, hogy a szokatlan hirdetés egy szokatlan vállalkozást takar. A hirdetésben szereplő Bruno nem más, mint Gottfried Haider, egy 48 éves német, aki a vállalkozás szervezője. Haider, aki tengerész, tavaly elvetődött Santa Cruz szigetére, három hónapot töltött ott, és visszatérve, elhatározta, hogy ott fog letelepedni. Nyomban hozzálátott egy “kolonizációs program” kidolgozásához. Hirdetés utján eddig már 12 jelentkezőt gyűjtött öszsze, akik fejenkint 500 dollárral járulnak hozzá a vállalkozáshoz. Ezért egy darab részvényt kapnak a megalapítandó részvénytársaságból. Mert a telepesek részvénytársasági alapon fognak működni. — Santa Cruz szigete — mondta Bruno, amikor egy újságíró meglátogatta — 600 mérföldre fekszik Ecuador partjaitól a tengeren és Ecuador fennhatósága alá tatrtozik. Az éghajlat egészséges, nincs nagy meleg és nyirkosság sincs a levegőben. A szigeten nincsen jungle, nincs malária és nincsenek mérges kígyók, viszont rengeteg a vad és hal. Szarvas, vaddisznó bőven van és a partok mentén a viz tele van kitűnő halakkal és rákokkal. Benszülöttek egyáltalán nincsenek a szigeten, ellenben néhány telepes már termel kávét, cukrot és dohányt. Számos gyümölcs vadon nő. Friss viz mindenütt akad, néhány lábnyi ásás után. Az ecuadori kormány minden telepesnek ingyen ad 45 acre földet. Ruhára alig van szükség. Az élelem majdnem ingyen van, vagy kevés munkával megszerezhető. Bruno az összegyűjtött pénzből egy motoros halászhajót akar vásárolni, amely a telepeseket a szigetre szállítaná és egyelőre fő jövedelmi forrásuk lenne. Főleg rákra akar halászni a partmenti vizekben, mert a ráknak jó ára van és egy amerikai halászcég minden héten odaküld egy hajót, amely elszállítja a zsákmányt. A telepesek egyébként együtt fognak lakni egy nagy házban és egyenlően részesednének a jövedelemből. — Az élet szép és könnyű ezen a szigeten — mondta Bruno. — Kevés munkából meg lehet élni, nincsenek adók és aki itt letelepszik, elkerülheti a háborút is. Igazi céljuk: Japán Távolkeleti diplomaták szerint a kommunisták igazi célja, Japán meghódítása és szovjetizálása. A koreai háború csak “ugródeszka e cél elérése érdekébén.” Nincs hus-hiány Az ország marhahús készlete minden eddigi rekordot ver az árakat azonban kitartják a nagyvágók. A közönség azt reméli, hogy a mexikói marhahusszállitmányok m e g é rkeztével végre olcsóbb lesz a Jius. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! A második világháború befejezése óta a drágaság lényegesen emelkedett. Nincs statisztikára szükségünk, hogy erről meggyőződjünk. Csak le kell mennünk a mészároshoz vagy a fűszereshez és mindent megtudtunk.. Ezért aztán nem csodálkozhatunk, hogy az amerikaiak kedvenc társalgási témája a drágaság. Végre is nem fizetünk szívesen $4-t egy steak dinnerért, amiért csak 2 és fél dollárt kértek 1940-ben, vagy 25 centet egy gallon “gázért,” ami nemrég még csak 17 centbe került. De ne felejtsük el — mindez csak kellemetlen. Nem élet, vagy halál kérdése. Legfeljebb kevesebb húst eszünk hetente, vagy rövidebbre fogjuk a vasárnapi autókirándulást. A kommunisták azonban azt állítják, hogy az amerikai ember rabszolga-munkát végez. Könnyű ezt az állítást megcáfolni. Az amerikai életviszonyok ismertetésére külföldön várvavárnak az emberek, pedig ez a legerősebb fegyverünk a kommunizmussal szemben. De ha a dollárokban fizetett árakat közöljük, a külföldiek nem kapnak tiszta képet, úgy ahogy mi sem tudjuk az egyes cikkek valódi árát, ha márkában, lírában, frankban, vagy forintban közük velünk. Mi tehát átszámítjuk az árakat arra a munkával eltöltött időre, amelyre szükség van, hogy a cikkeket megvásárolhassuk. Az a munkás, aki $1.50-et keres óránként, igy irhát erről a tárgyról: “Reggel 7-kor kelek fel és elolvasom az újságot, aminek megvétele 2 percnyi munkámba kerül; két tojást és 1 pohár tejet iszom reggelire (10 percnyi munkáért) ; az autóbusz a saroktól egyenesen a gyárba visz (4 percnyi munkába kerül a viteldij) ; négy órai gyári munka után vajas-kenyeret eszem sonkával és 1 pohár narancslevet (23 percnyi munkáért) ; további négy órai munka után megint hazamegyek, amikor is feleségemmel együtt a főétkezést fogyasztjuk el; sertéskarajt eszem káposztával (a két karajt 30 percnyi munkával keresem meg.) Vacsora után moziba megyünk (két jegyért 45 percet kell dolgoznom). A mozi után feleségem észreveszi, hogy nylonharisnyája kiszakadt; egy uj pár megvétele 50 percnyi munkába kerül; otthon egy-egy cigarettát szivünk el ( egy csomag cigarettáért 8 percig dolgozom) meghallgatjuk a rádión a legújabb híreket (egy rádiót 2 napi munkával vásárolhatok meg és évi dijat nem kell érte fizetnem; ágyba fekszem (7 napi munkáért vehetek egy ágyat) és alszom (ingyen). . Az árak, amelyek a mi szemünkben magasaknak látszanak, olcsóknak fognak feltűnni a külföldi munkás előtt, aki ezekért a szükségleti cikkekért sokkal több munkával fizet meg. A Vasfüggöny mögötti országokban az ottani sajtó és statisztikák szerint, a fenti cikkekért a következőképen kell fizetni: 1 napilapért, 6 percnyi munkával 1 csomag cigarettáért, 1 óra és 25 perccel 2 sertéskarajért, 8 óra és 40 perccel 1 rádióért, 62 nap és 7 órával (Folyt, a 4-ik oldalon) Ritkán láttunk aljasabb cikket egy újságban, mint a Magyar Jövő nevű, magyar nyelven megjelenő orosz lap augusztus 8-i számában. A lap harmadik oldalán nagy cikket írnak arról, hogy Magyarországon senkinek nincs szüksége szeretet csomagra, vagy pénzre, vagy külföldi segélyre, mert “minden dolgozni akaró ember számára bőven van kereseti lehetőség, a munkaképtelenekről az állam gondoskodik.” ... “módja van tisztességes munkával annyit megkeresni, amennyi elégséges önmagának és családjának gondmentes megélhetéséhez.” Hozzá vagyunk szokva, hogy az orosz lap állandóan tele van hazug propaganda Írással, de ilyen szemtelen hazugságot még ott is csak nagy ritkán találunk. Nem említjük, hogy amig pénzcsinálási lehetőség volt a dologban, addig a lap állandóan a magyarnyuzó “IKA” csomagok küldésére buzdította a saját elbutitott olvasóit is, s nem is beszélünk arról, hogy miképen “látja el” az állam a munkaképtelen embereket, akiket Budapestről és a többi városokból egyszerűen kidobtak, s akik közül ezerszámra vannak munkaképtelen emberek, csak arra a pofátlan megjegyzésre akarunk itt kitérni, amely szerint Magyarországon minden dolgozó egyén “gond nélkül” megélhet. Ha igy lenne, akkor ott sokkal jobb dolguk van a munkásoknak, mint Amerikában, mert itt bizony csak gonddal élhet meg a munkás, csodálni lehetne hát:— ha lenne egy betüü igazság abban a szemtelenségben, — hogy* a Magyar Jövő szélhámosai nem mennek a gondtalanság boldog hazájába dolgozni. Most mutattuk ki, hogy menynyit keres az átlagos munkás a szerencsétlen országban, s hogy milyenek az életszüksé,gleti árak, hogy mennyiért mit lehet vásárolni élelmiszerből és ruhából, s aki négy elemit végzett, az kiszámíthatja magának, hogy “gond nélkül” élhet-e meg abból a magyar munkás és családja. Aljasul megrágalmazza Magyarország lakosságának a nagy részét a cikk Írója, mikor azt meri állitani, hogy csak a dologkerülők kérnek és kértek segítséget az amerikai rokontól, hogy “aki mégis jajveszékel, az csak azért teszi, hogy az amerikai rokon szánalomérzetét felébressze, és rábírja, hogy csomagok és pénzátutalások alakjában neki könnyebb sorsot biztosítson, mint amilyenben dolgozó társai élnek.” Továbbá, hogy “ma nincs Magyarországon olyan dolgozó, aki jogosan panaszkodhatna, hogy súlyos anyagi gondokkal küzd.” Eszerint az aljas, becstelen irás szerint tehát vagy munkakerülő, vagy gazember volt az a sok-sok tízezer magyar, akik igenis panaszkodtak amerikai rokonaiaknak, hogy nem élnek gondtalan életet, hogy szükségük lenne valamilyen segélyre. Amig az amerikai és általában a külföldi magyarok — mert kényszerítve érezték magukat, hogy nélkülöző rokonaikát segítsék — hajlandók voltak az IKA csomagok gyalázatosán magas árát megadni, addig biztattak mindenkit, hogy segítsen. Mióta a magyar rezsim a rablást fokozni próbálta és a csomagok árát egyszerre a háromszorosra emelte, úgy, hogy ma senki nem hajlandó dollárokkal tömni Rákosiékat, azóta senkinek nincs szüksége segélyre, mert Magyarországon “gondtalanul” élhet mindenki. Yes, vannak Magyarországon is, akik “gondtalanul” élnek, sőt a jólétben dőzsölnek, a vörös kommunista nagyságok, a Magyarországra szabadított orosz “szakértők,” és azok a munkások, akik a munkástársaikat eladják, akik sztahanovisták lettek, hogy rajtuk keresztül a napi normákat, a munkásokból naponta kipréselendő munkamenynyiséget folytonosan emeljék. A munkások kilencven százaléka igenis olyan nyomorban, olyan alacsony életszínvonalon tengődik, hogy maholnap lesülyednek az orosz rabszolgák életszínvonalára, mert úgy parancsolják azt Moszkvából. Ha a Magyar Jövő nevűé szennylap be akarja bizonyítani, hogy a munkás Magyarországon családjával együtt “gondtalanul” megélhet, miért nem közli, hogy mennyi a hivatalosan megállapított napszám egyes iparágakban, ahogy azt mi tesszük, és milyenek a szintén hivatalosan megállapított élelmiszer és ruházaticikk árak? Ezt soha nem fogják megtenni, mert a kétszer-kettő még kommunista plajbász alatt sem változik nyolcra, mindig csak négy lesz belőle. S azt sem Írják meg, hogy a “gondtalanság” elől miért szeretnének úgy menekülni az emberek, hogy zsandárokkal, kutyákkal, aknákkal, szeges drótokkal kell a határokat őrizni. Ez az első seet, hogy a “gondtalanság” hazájából börtönt kell csinálni, nehogy meneküljön, belőle a lakosság. A Függ. Ref. Egyház évi kazárja A Függ Ref. Egyház, mint minden évben úgy most is október utolsó szombatján, 25-én fogja megtartani évi nagy bazárját. Évtizedek óta ezen a napon tartja az egyház évi bazárját. Éppen azért az egyház vezetősége ez utón’is kéri a helybeli egyházak és egyletek vezetőit, hogy ezen a napon ne rendezzenek hasonló összejövetelt. Az Egyház Vezetősége MAGYAR RÁDIÓ ÓRÁK TRENTONBAN Minden hétköznap d. e. fél 10-kor Steiner Boriska vezetésével a WBUD (1490 ke.) állomáson. Minden vasárnap d. u. 1 -kor: Orosz János és Kovács Mihály vezetésével a WTNJ (1300 ke.) állomáson. Lapunk képviselője és munkatársa: kinek lakáscíme: KOVÁCS B. MIHÁLY 200 GENESEE ST. TRENTON 10, N. J. Telefonszáma: Trenton 6-0159 Ten Cents per Copy—$2.00 per Year TRENTON, N. J.’, 1952. SZEPTEMBER 19. YEAR 39. ÉVFOLYAM — NO. 38. SZÁM.
