Függetlenség, 1951 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1951-01-12 / 2. szám

YEAR 38. ÉVFOLYAM — NO. 2. ÖZÁM. TRENTON, N. J., 1951. JANUÁR 12. Five Cents per Copy—$2.00 per Year AMERICAN IN SPIRIT MAGYAR IN LANGUAGE ■ Hungarian News of Trenton A “TAKARÓ-ÜGY” MARGÓJÁRA Hadseregünk lassacskán ki­vonul Koreából, de a hozzánk hű koreaiakra tragikus sors vár Már jó néhány hét óta va­lószínűnek látszott, hogy a Nemzetek Szövetségének had­serege kénytelen lesz kivonul­ni Koreából, s a demokrácia elveihez hű koreaiakat a sor­sukra fogják hagyni. Elte­kintve attól, hogy az Egyesült Államok emberben, hadi a­­nyagban és tekintélyben so­kat veszített a koreai kaland következtében, • a legnagyobb vesztes mégis maga a koreai nép, de főkép azok a koreaiak, kik okkal vagy ok nélkül me­nekülve az előnyomuló kínai és kommunista koreai csapa­tok elől előbb-utóbb elérik azt a pontot, amelyen túl már nincs tovább hova menekülni. Ugyanis Korea egy félsziget, melynek a Mandzsúriával kö­zös szárazföldi határon kiviil három oldalon a tenger képezi a határvonalat. A milliókra rugó menekült koreaiak csak a tenger partokig szaladhat­nak — és onnét nincs további ki-ut. Ezek a szerencsétlen ko­reaiak bíztak bennünk, a ha­talmas Amerikában, hogy mi megvédj ük őket a kínai és ko­reai kommunisták barbariz­musa ellen. A szerencsétlen koreaiak tragikus következményekkel járó tapasztalatok árán győ­ződhetnek meg arról, hogy keservesen csalódtak ben­nünk. Ugyanis mi nemcsak hogy őket, de még saját had­seregünket is alig vagyunk képesek megvédeni a kommu­nista túlerővel szemben. De amig mi valahogy nehezen mégis csak otthagyhatjuk Ko­reát, a milliónyi koreai asz­­szonynak, gyermeknek és fegyvertelen férfinek a sorsa meg van pecsételve. Hogy , mennyien esnek majd közü­lük áldozatul a kegyelmet nem ismerő kommunisták bosszúvágyának, — arra jobb nem is gondolni. Kemény kritikák a koreai kudarc miatt Ha valami nem úgy sikerül, mint ahogyan azt előre kiter­vezték, a gondolkodó ember a­­zonnal kutatni kezdi, hogy tulajdonképen mi húzta át a számításokat, ki tévedett, vagy hol történt a hiba? Ha egy magán egyén téved a sa­ját dolgában, akkor rendsze­rint drágán fizet a tévedésé­ért. Ha az ország vezetői té­vednek, akkor azok tévedései­ért a nép fizet. Diktatúrák­ban a nép hallgatva szenved, a demokráciákban a tévedések mibenlétét mindenki a saját elgondolása szerint bírálhatja meg. A reánk nézve balsikerü _ koreai beavatkozás következ­tében külpolitikánkat intéző vezetőink sok kemény kritikát lesznek kénytelenek lenyelni. A legsúlyosabb kritikát eddig Taft sznátor mondta, kit ma — bár nem hivatalosan, de a közvélemény szerint, — a re­publikánus párt fejének te­kintenek. Taft a múlt pénte­ken a szenátusban egy hosszú beszédet tartott, melyben töb­bek között kétségbe vonta azt a ma már megváltoztathatat­lan tényt, hogy vájjon joga volt-e az Elnöknek a Kon­gresszus megkérdezése és be­leegyezése nélkül katonaságot küldeni Koreába? A kérdés helyénvaló, — da. nem időbeli. Ezt a kérdést Taft szenátornak mindjárt a koreai beavatkozás első nap­jaiban kellett volna felvetnie, s nem akkor, amikor az ese­mények rosszra fordulása kö­vetkeztében egységre és teljes összefogásra van szükség, nem pedig széthúzásra vezető kritikával gyengíteni az a­­mugy is nagyon kényes hely­zetünket. Az egyetlen, aki ö­­rül ennek a kemény kritiká­nak, az az orosz. Betyolitikai viszályok nagy mértékben befolyásolták külpolitikánknak nem valami szerencsés kialakulását Ha Taft szenátornak abban igaza is van, hogy a kormány­nak nem lett volna szabad ki­zárólag csak a Nemzetek Szö­vetségének határozatára hall­gatva csapatokat küldeni Ko­reába, mégis nem lehet e­­gészen figyelmen kívül hagy­ni azokat a körülményeket, a­­miknek következtében Tru­man és a State Department belesodorták az országot a koreai kalandba. Igen jól tud­juk, hogy a Nemzetek Szövet­sége a koreai kérdésbe való beavatkozás iránti határoza­tot az Egyesült Államok nyo­mására hozta meg. Érdekes a­­zonban vizsgálgatni, hogy mi késztette az Egyesült Államok kormányát arra, hogy az é­­szak-koreai kommunisták tá­madása ellen a dél-koreaiak segítségére menjen? Még a múlt év februárjá­ban Wisconsin állam republi­kánus szenátora, Joseph Mc­Carthy a szenátus előtt tar­tott beszédjében azzal gyanú­sította meg a State Depart­­mentet, hogy alkalmazottjai közül 57-en a kommunista párthoz tartoznak*. Kilenc nappal később már 81-re e­­melte a kommunista esz­mékkel rokonszenvező alkal­mazottak számát, kik közül egyesek kimondottan ' egy kémszervezetnek is tagjai voltak — a szenátor állítása szerint. A vádak alapján a szenátus vizsgálatot rendelt el, és ennek levezetését egy 5 tagú bizottságra bízta. Márci­us 8-án szenátor McCarthy egy névsort adott át albizott­ságnak, melyen .57 név szere­pelt. A meggyanúsítottak leg­nagyobb része azonnal heve­sen tiltakozott a vád ellen és közülük többen hazugnak ne­vezték a szenátort, ki azon­ban rendületlenül tovább folytatta ezt a “tisztitó” kam­pányt és Philip C. Jessup rendkívüli nagykövetet is a kommunista elvek iránti szimpathiával vádolta meg. A nagykövet, ki külföldön tar­tózkodott, a vádak hallatára azonnal visszatért az Egye­­sült Államokba és a szenátus albizottsága előtt erőteljesen utasította vissza az alaptalan vádakat. Marshall és Eisen­hower tábornokok Jessup vé­delmemére siettek és a sze­nátusi albizottsághoz küldött levelükben politikai támadás­nak minősítették McCarthy vádjait. (Folyt, a 3-ik oldalon) Az Evangelical and Re­formed Church magyar szinó­­dusa (egyházkerülete) éveken át lappangó, 1948 júniusától kezdve pedig nyílt peres vi­szonyban élt Dr. Takaró Gézá­val, az ugyanazon egyháztest és szinódus new yorki 69-ik utcai egyházközségének lelki­­pásztorával. A pert az egy­házkerület a maga részéről 1950 május 10-én, Ligonier-ban tartott évi gyűlése keretében azzal fejezte be, hogy 7 ellené­ben 46 szavazatos döntéssel Dr. Takaró Gézát az egyházkerü­let kebeléből kizárta. Dr. Ta­karó Géza ez ellen a döntés el­len az Evangelical and Re­formed Church Egyetemes Zsi­natához (General Synod) fel­lebbezett, jóllehet még a dön­tést megelőzően, gyülekezeté­vel együtt, a magyar szinódus­­ból kilépés és az E. & R. Church new yorki amerikai szinodu­­sába átlépésért folyamodás mellett határozott. A kora ősz folyamán Collegeville, Pa.-ban ülésező General Synod a kerü­letváltoztatási kérelmet azon­nal teljesítette, a fellebbezés­nek pedig helyt adott és az ügyet legfelsőbb fegyelmi bíró­ságára bízta. Ez a tudtunkkal tisztára amerikaiakból álló tíz­tagú bizottság (Judicial Com-1950-ben a polio betegség (paralyzis), magyarul: gyer­mekkori bénulás betegsége ismét nagy mértékben szedte áldozata­it Amerikában. Most már három egymást követő évben mind na­gyobb mértékben terjed el az or-Dr. Kondor József Mercer County főorvosa Dr. C. Walter Caroll helyettesének nevezte ki Dr. Kondor József magyar sebész-orvost. Örömmel regisztráljuk ezt a hirt, mert Dr. Kondor József nemcsak elis­mert név az orvosi karban, de egyik vezető tagja a trentoni magyar közéletnek, aki nagy el­foglaltsága mellett is időt szakit magának, hogy a magyar köz­életben részt vegyen, amelynek nemcsak vezetője és munkása, de anyagi támogatója is. Dr. Kondor József sebészeti tanul­mányait a budapesti orvosi e­­gyetemen végezte, a második vi­lágháború alatt, mint ezredor­­vos szolgált áz amerikai hadse­reg kötelékében kapitányi rang­ban. Farsangi hál feb. 3- án a Magyar Otthonban A Magyar Otthon Igazgató­ságának Női Bizottsága ezúton is felhívja a város és környéke figyelmét arra, hogy 1951 feb­ruár 3-án, szombat este 9 órai kezdettel nagyszabásúnak Ígér­kező farsangi bált rendez a Ma­gyar Otthon dísztermében, mely alkalommal a népszerűségnek örvendő Géczi és Petrick Carte­ret, N. J.-i zenekara fogja szó­rakoztatni a közönséget. — E pompásnak Ígérkező mulatság rendező bizottságának elnöknője Mrs. Julia Papp Andrews, mig alelnöke Mrs. Alex Fedor. ízle­tes fánk, valamint kávé lesz szervírozva és a belépő dij 75 centben lett megállapítva. mittee) 1950 november 1-én, minden szentek napján, hozta meg döntését. A döntés Dr. Ta­karóra minden ponton kedve­ző, felmentő, a magyar egyház­­kerületnek pedig itt-ott súlyo­san odabillentő. Következés­képpen a new yorki 69-ik utcai egyházban felemelkedtek, a magyar egyházkerületben pe­dig lekókadtak a fejek. Az egyik oldalon “teljes elégtétel” nyerést ünnepelnek, a másik ol­dalon pedig — hallgatnak. Vájjon olyan teljes-e a győ­zelem az egyik oldalon, mint amilyenként ünnepelik és oly teljes-e a vereség a másik olda­lon, mint amilyennek az forma­ilag látszik? Egy ponton úgy formailag, mint lényegileg tökéletes a Dr. Takaró győzelme. Dr. Ta­karó 1949 őszén a szenátus egy albizottsága előtt eskü alatt azt vallotta, hogy a ma­gyar egyházkerület feloszlatá­sa 1950 nyarára, az E. & R. Churíhnek a Congregational Christian Churches-szel a United Church of Christ név alatt egyesülésé esetére, tervbe van véve. f Ennek a vallomásnak £ hire futótűzként járta be magyar Amerikát. A Perth Amboyi Híradó szerkesztője azt lap­szágban s tavaly több mint 30,- 000 gyermek és felnőtt kapta meg ezt a veszedelmes betegsé­get. Minden öt beteg közül négy­nek közsegélyre van szüksége, hogy orvosi, kórházi ápolásban részesülhessen. Ezt a segélyt a National Foundation for Infan­tile Paralysis heyi fiókjai adják azokból a pénzekből, amit min­den évben ilyenkor országszerte gyűjtenek. A polio elleni küzdelemhez szükséges pénzösszeget a “March of Dimes” kampány so­rán gyűjtik egybe s a gyűjtő­­kampány január 15-én kezdő­dik meg s tart január 31-ig. An­nak sikerétől függ, hogy a bete­gek kezelését foflytatni tud­­ják-e? Most szervezik meg a gyüjtő­­kampányty, mely alatt ezer és ezer önkéntes munkás fofgja a gyűjtést végezni s felkeresi szomszédait s összeszedi az ado­mányokat. Több száz önkéntes munkás jelentkezett már erre a fontos munkára, nagyobbrészük a polio áldozatainak szülei, vagy roko­nai, akik már tudják, mit jelent ez a veszedelmes betegség. Tud­ják, hogy a polio hirtelenül sújt lé s egészséges, normális embe­reket szinte egyik napról a má­sikra, tehetetlen, béna emberek­ké tesz. Tehetetlenek, de nem gyógyít­hatatlanok ezek a betegek, hála annak, hogy Amerika jószivü népe 13 év óta, mióta a “March of Dimes” gyüj tőkampányt folytatják, áldozatkészen adako­zott a polio betegek megsegíté­sére. Minden beteget, ha nincs is anyagi tehetsége, a közadakozás­ból ápolhatnak, gyógyíthatnak. Kérjük olvasóinkat, vegyenek részt a “March of fDimes” gyüj­­tőkampány munkájában, állja­nak be az önkéntes munkások közé, vagy pedig adakozzanak erre a célra tehetségük szerint. Gondoljon mindenki arra, hogy ő maga is egy napon rászo­rultja lehet e jótékony intéz­ménynek...! jaiban szélesebb nyilvánosság­ra is hozta és kérdést intézett az ügyben a magyar egyházke­rülethez. A hatás csihé-puhé le­­dorongolás, égre-földre taga­dás, “büntető akció” szervezé­se, a független egyházi eszme és szervezet halálba jósolása, a Takaró szavahihetőségének teljes szabadszáj usággal le­­becsmérlése és ellene a hami­san esküvés vádjának az eme­lése volt. Tagadhatatlan, hogy némi alapja volt is ennek a maga­tartásnak, mert az ügyben megkérdezett legfelsőbb egy­házi személyek is falaztak, ily tervek létezéséről való minden tudomással bírást tagadtak. (Nekünk is birtokunkban van egy ilyen levél.) 1950 április 12-én azonban, öt hónappal a függetlenek mckeesporti gyű­lése után a kerület ezt a vádat, bíróságának perth amboyi ülé­sén már önként elejtette. Ek­korra már bizonyára kiderült s az Evangelical and Reformed Church General Synodjának az őszi gyűlésén be is bizonyult, hogy Dr. Takaró nem éppen az ujjából szopta azt, amit ő már egy évvel azelőtt a szená­tus albizottsága előtt eskü alatt vallott. A General Synod elé tényleg odakerült egy indít-Szt. István Hitköz­ség Szent Név Tár­sulatának évi ebédje Ez évben is mint azt a meg­előző években tette a Szent Ist­ván Hitközség kebelében műkö­dő Szent Név Társulat most va­sárnap, január 14-én déli 12 ó­­rakor az iskola alsó termében megtartja szokásos évi “Disznó­toros Ebédjét.” Ezen Szent Név Társulati Ebédeket azért pártolja és szere­ti hitközségünk és Trenton ma­gyarsága : 1- ször: mert családias jelle­gűek. 2- szor: olcsó pénzért kitűnő ebédet szolgálnak. Az ebéd rendező bizottsága: Csató István a bizottság elnöke. Konyhán: :Csató Istvánná —-* Mráz Györgyné — Novák Gyu­­láné — Szabó Istvánná — Zse­­nák Istvánná — Mikula András­­né — Virók Sándorné. Felszolgálók: Kiss Istvánná, Papp József né, Demko Lajosné, Szegedy Jánosné, ifj. Weber Já­­nosné, Rotter Anna, Rotter Ka­therine, Dilk Maryann, Blasko­­vits E^hel. Papp J. József, Kiss István,' Szegedy János, Zsenák István, Demkó Lajos, Dargó József. Ajtónál: K. Tóth András, Pá­­feri Ignác. Bárnál: idb. Lampert Lajos, BlaskoVits József. Sör-jegy árusító: Krajcsik István. Belépti jegy ára:: $1.75. Hitközségünk tagságát és Trenton magyarságát szeretet­tel hívja és várja a Szent Név Társulat N. B. -— A Szent Név Társulat tagsága most vasárnap a 10:30- as szent misén járul testületileg a szent áldozáshoz. Az uj tagok ugyancsak a 10:30-as szent misén lesznek fel­véve a Társulatba. A régi tagok pedig az uj tagok felvétele után ) megújítják fogadalmukat. vány, mely a magyar egyház­­kerület feloszlatását javasolta, dacára annak, hogy a United Church of Christ nem jött lét­re. Ezen a ponton valóban tel­jes a Dr. Takaró elégtétele. Akárhogyan eshetik is a magyar egyházkerületben tisztviselősködő ifjabb egyházi embereknek, az évek óta sem­miféle hivatalt nem viselő Ta­karó jobban értesült embernek bizonyult, mint ők. Gyanúnk az, hogy nem'egyedül ő volt értesülve. Gyanúnk az, hogy a függetleneknek felkínált egy­ségtárgyalásban is része volt a veszélyről tudomással bírás­nak. A velünk kapcsolatos el­gondolás valószínűen az volt, hogy egyesülésünk vagy elhá­rítja a veszélyt, vagy magával sodor minket is és akkor leg­alább nem maradnak bírálói, világgá kiáltói az újabb ma­gyar lelki Triánonnak. Az Is­ten azonban vigyázott az ő né­pére. Egyelőre odaát is, ideát is. Ezért kellene mindkét oldal­nak, Isten iránti háladatosság­­ból, szó nélkül is szót értve, együttműködni minden magyar református dologban. Mi erre mindenkor készen állunk. Csak azért cserébe egyházi önállósá­gunkat ne igényeljék. A Dr. Takaró elleni második vád a kerület s annak tisztvise­lői. mint, egyházi hatóság iránti engedetlenség (insubordina­tion) volt. A zsinati bíróság ez alól a vád alól is teljes felmen­tést adott. Ezt azonban hajlan­dók vagyunk csak formai elég­tételnek tekinteni. Annak, hogy valaki mint illeszkedik bele egy közösségbe, legavatot­tabb megitélői mégis magának az illető közösségnek a tag­jai; ebben az adott esetben az E. & R. Church magyar egy­házkerülete. Ebből a kerületből gyakran hallatszottak hangok, amelyek mind azt bizonyítot­ták, hogy Dr. Takaró problé­ma-emberük volt, amióta a formális vezérkedéstől elesett vagy attól visszavonult. Külön utakon járása; mások, különö­sen ifjabbak vezetése alatt ma­gát otthonosan érezni nem tu­dása állandó súrlódásokra adott okot és nem szolgáltatott jó példát a hatóságok komo­lyan vételére, az egyházi rend és fegyelem megszilárdulására. Ez az általános magatartás volt az, amelyik végre is az idegeire ment azoknak, akik­nek együtt kellett élniök Dr. Takaróval. Hogy milyen nagy­méretű megunást és ellenszen­vet váltott ki ez a magatartás, azt eléggé bizonyítja annak a kerületi gyűlésnek a szavazási arányszáma, amely gyűlés Dr. Takarónak a kerület kebeléből kizárását megszavazta. Ötven­három papi és világi szavazó­ból 46-an szavaztak ellene és csak heten mellette. Ennek le­sújtó lényegén vajmi keveset változtat tiz olyan amerikai urank a formális felmentése, akiknek nem kellett s nem kell Dr. Takaróval szorosabb kö­zösségben és közelségben élni­ök és dolgozniok. A kerületi vád ezen pontjának igen gyen­ge képviseletére és fogyatékos előterjesztésére vall az, hogy ezt a széleseb szempontot a bi­­rákkal nem tudták megérzé­keltetni, hanem engedték az ügyet holmi levelek meg- vagy meg nem-válaszolása kérdésévé leszűkülni. A Dr. Takaró ellen emelt vád egy harmadik pontja az volt, hogy kommunistákkal társalko­dott (associated with Commune ists). A bíróság ezt a vádat is bebizonyitatlannak, alaptalan­nak minősítette és ez alól is fel­mentvényt adott. Afnint az egész ítéletről kiadott ismertetésből látjuk, a bíróság a néhány évvel ezelőtti átlagos amerikait látta Dr. Takaróban. Azoknak az időknek a szemüvegén keresztül nézte, amikor az átlagos ameri­kai még valóban igen keveset vagy éppen semmit sem tudott a kommunizmusról és a kommu­nisták igazi arculatáról. A bíró­sági ítéletben azonban utalás van arra, hogy ha a mai időkben történtek volna a kerület által panaszba tett dolgok, amikor már az egész Amerika előtt tisz­tán áll a kommunista veszede­lem, akkor esetleg más elbírálás alá vették volna a vádat. Dr. Ta­karónak ez a vádakat időben visszavetitő és őt az átlagos a­­merikaival egy tájékozottsági nívóra helyező bírósági maga­tartás előnyére vált, mert hiszen felmentést hozott. De döntse el az ő tulajdon lelkében, hogy váj­jon ő is, aki az első kommünt odahaza átélte, igazán csak ott tartott-é a kommunizmus isme­retében, ahol az átlagos amerikai ezelőtt öt-hat évvel. Az az ame­rikai magyar közvélemény, a­­melynek annak idején annyi bel­ső nyugtalanságot okozott Dr. Takaró Gézának a kommunis­tákkal való asszociációja, aligha lát ünnepelnivalót a felmentő ítéletben. Inkább látja abban az amerikaiaknak azt az egész vo­nalon mutatkozó sajnálatos ma­gatartását, mellyel maguk is tulmessze mentek a kommuniz­(Folyt, a 2-ik oldalon) ÉRTESÍTÉS A Magyar Ház Igazgatósága ezúton hozza minden Magyar Ház Részvény tulajdonos tudo­mására, hogy 1951 január hó 13-án, szombaton este pontosan nyolc órai kezdettel lesz meg­tartva a Magyar Ház gyüléster­­mében a Magyar Ház Részvény­­társaság évi közgyűlése, melyre minden részvényest tisztelettel hiv meg a Magyar Ház Igazgató­sága nevében: Radvany Ferenc, elnök; Cher J. Ferenc, titkár. Ösztöndíj bál A Trentoni Amerikai Magyar Szövetség 1951 február 18-ikán tartja évi ösztöndíj bálját a Grand uccai bálteremben, a­­melyre már most szívélyesen meghívja a város és a környék magyarságát. Mindenki előtt is­meretes, hogy a Társulat évente több ösztöndíjat oszt ki közép iskolát végzett diákok között, hogy segítse az arra érdemes fiukat és lányokat az egyeteme­ken való tovább tanulásra. Az erre szükséges összeget a bál jö­vedelméből fedezik. Éppen azért kérik a szórakozni vágyó közön­séget, hogy ebben az évben is, mint mindig máskor jelenjenek meg a bálon, mert nemcsak egy kellemes estébem lesz részük, de egyúttal jótékon ycélra is áldoz­nak. Géczi József zenekara fog játszani. Beléptidij személyen­ként $1.25. Jegyek már most kaphatók a bizottság tagjainál. J HARC A P0LI0-BETEGSÉG ELLEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom