Függetlenség, 1951 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1951-02-16 / 7. szám

AMERICAN IN SPIRIT MAGYAR IN LANGUAGE Consolidated with: “REFORMED CHURCH INFORMER” KENYÉR A VIZEK FELETT Irta: JOHN A. O’BRIEN, jogi és filozófiai doktor. Az “American Weekly’* engedélyével,^ angolból fordítva Lapunk Előfizetőinek és Barátainak szives figyelmébe! Lapunk postai kézbesitése az utóbbi időben több helyen késedelmet szenved, annak dacára, hogy mi minden csütörtö­kön pontosan postázzuk. Különösen amióta a posta uj, taka­rékossági intézkedéseket vezetett be, sok előfizetőnk panasz­kodik, hogy csak szombaton, vagy hétfőn kapja meg a lapot. A beérkező panaszok alapján levelet intéztünk a postamesteri hivatalhoz s nyomatékkai kértük a bajok azonnali orvoslását. Azt a választ kaptuk, hogy a kézbesítés késedelmének okát minden egyes esetben kivizsgálják, amihez azonban szükség van a nevekre és címekre, ahová késve érkezik a lap. Arra kérjük tehát előfizetőinket, — azokat, akik akár a városban, akár a környékbeli helységekben késve kapják meg a lapot — szíveskedjenek egy postakártyán beküldeni pana­szukat ilyenformán: “Gentlemen: I inform you that I receive your paper every...........................instead of............................ (Aláírás: NÉV, CÍM.)” — Azok, akik péntek helyett szom­­báton, vagy szombat helyett hétfőn, esetleg kedden kapják kézhez a lapot itt Jerseyben, az “every” szó után Írják oda a napot (Saturday, Monday, Tuesday) amikor a postás a lapot kikézbesiti, — az “instead of” után pedig írják oda azt a na­pot, amikor a lap ki kellene legyen kézbesítve rendes körülmé­nyek között (Friday, Saturday). Aláírást és pontos címet kérünk! Mihelyt ezeket a levelezőlapokat megkapjuk, nyomban továbbítjuk a postához, hogy utánanézhessenek, hol késik a lap. Meg vagyunk győződve arról, hogy a késedelmet orvo­solni fogják. Kérjük mindazokat, akiknek lapunk késői kéz­besitése miatt panaszuk van, azonnal értesítsenek minket egy postakártyán a fent kért szöveg szerint. (Aki még keddnél is később kapja kézhez a lapot államunkban, írja meg, hogy mikor szokta megkapni.) Az elmúlt közel másfél év óta, amióta a Függetlenség a Perth Amboyi Híradóval és New Brunswicki Magyar Hírlap­pal egy nyomdában készül és egyazon forrásból meríti hír­anyagának, olvasnivalóinak nagyrészét, úgy külső alakjában, mint tartalmilag lényegesen feljavult. Az, aki jól megirt, ér­dekes olvasnivalókkal telitett, jó magyar hetilapot akar, a Függetlenségben kifofgást nem találhat, mert amennyire anyagi erőink és a körülmények megengedik, igyekszünk hi­vatásunknak megfelelni. Sajnos, a mai gazdasági viszonyok között évi csekély 2 dolláros előfizetés mellett 6, vagy 8-olda­­las lapot nem adhatunk, ezt mindenki beláthatja. Igyekszünk a lapot élénkké, színessé, érdekessé tenni és amellett, hogy a nagyobb helyi eseményekről és magyar hirek­­ről hétről-hétre beszámolunk és közöljük az itteni magyarság összességére súlyt helyező vezető egyházaink és egyleteink hi­­reit is, cikkeinkben, Írásainkban a felvilágosító, útmutató, tanító és szórakoztató célkitűzés is fellelhető. Végül, de nem utolsó sorban pedig: a ma legnagyobb problémáját-, a világveszedelmet jelentő, Amerikánkat is tönkretenni igyekvő, az egész világot rabszolga-láncba verni akaró átkos kommunizmust a maga igaz valóságában tárjuk fel olvasóink előtt Írásainkban. Nem múlik el olyan hét, hogy le ne rántanánk a leplet, akár egy kis hir formájában is, vala­mely gyalázatosságukról. Lapjaink: a Függetlenség, A Hír­adó és a Magyar Hírlap úgyszólván egyéni, közvetlen harcot vív a kommunistákkal, felforgatókkal és társutasaikkal! Aki tehát lapunkat pártfogolja, akár mint előfizető, akár mint hirdető, az egyszersmind a kommunisták elleni felsorakozás­­ban is részt vesz ... És ebben a kérdésben ma már ott áll a világ, hogy nem lehet senki semleges! Kelet és Nyugat egyre melegedőbb “hidegháborújában,” a nagy leszámolás egyre közeledőbb harcában aki nem Nyugattal, aki nem Amerikával tart, az Amerika ellen van! Szeretettel, hazafias amerikai érzéssel kérjük előfizető­inket és lapunk minden barátját, tartsanak ki velünk tovább­ra is, adják meg az anyagi és erkölcsi támogatást a trentoni és környéki magyarság régi, kipróbált lapjának, a Független­ségnek a jövőben is, hogy szerepét és feladatát minél jobban betölthesse! Fogjuk meg erősen egymás kezét, testvérek, mert nem tudhatjuk, mi vár reánk holnap .. . ? Előfizetőink közül többen panaszkodtak, hogy a lapon a lejárat ideje nincs még kijavítva. A lapot cimezőgéppel címez­zük s a gépben a cim-kártyákat nem javíthatjuk ki olyan gyakran, ahogy dátum-változások vannak. Hetek, esetleg hó­napok is eltelhetnek, amig sor kerülhet egy-egy kártyára. Éppen ezért türelmet kérünk előfizetőinkről és szives elnézé­süket a kényszerű késedelemért. Annyi újítást mindenesetre bevezetünk, hogy ezentúl időről-időre az előfizetéseket a lap­ban is névszcrint nyugtázzuk. így azok, akik kifizették a lapot, nyugodtak lehetnek, hogy nyilvántartási listánkat pon­tosan vezetjük. Harold E. Stassen szerint 1951 február 11 -ke neveze­tes nap lesz a világ történelmében Harold E. Stassen, a már több ízben komoly elnökje­löltnek tekintett amerikai államférfi, ki jelenleg a Pennsylvania Egyetem el­nöke, igen érdekes kijelen­tést tett Philadelphiában a Benjamin Franklin szállodá­ban tartott banketten, mit a National Committee for Free Europe nevű amerikai szervezet rendezett február 11-én tiz közép- és kelet-eu­­í'ópai nemzet száműzetésben * élő államférfiainak a tiszte­letére. “Ez a nap, február 11-ke,” mondta Mr. Stassen — “a történelem egyik nevezetes napja lesz. A Felszabadulási Nyilatkozat, mit a rabszol­gasorba került tiz európai nemzetnek képviselői itt a mai napon a£ Egyesült Álla­mok egyik legnagyobb nem­zeti szentélyében, az Inde­pendence Hall-ban aláírtak, -— jelentőség tekintetében egyforma az amerikai Egye­sült Államok Függetlenségi Nyilatkozatával, mit szin­tén ugyanazon a helyen Ír­tak alá.” Kevés amerikai államférfi ismeri jobban és közelebbről a világ jelenlegi szomorú helyzetét, mint Mr. Stassen, ki csak most nemrég tért vissza egy újabb világkörüli útjáról, amelyen közvetlenül tanulmányozta az egyes or­szágok gyorsan változó vi­szonyait. Ez nem volt az el­ső ilyen tanulmányútja, sőt pár évvel ezelőtt Oroszor­szágban is járt, hol Stalinnal folytatott hosszabb beszél­getéséből a világ közvélemé­nye reményteljes javulást várt a szemben álló két világ­nézet egymásközti viszonyá­ban. Bár ez nem következett be s a jelenlegi helyzet ép­pen az ellenkezőjét mutatja, mégis Mr. Stassen tekinté­lyén, mit a külpolitikai vi­szonyok helyes megítélésével ért el — semmi csorba nem esett. , Ha ez a Mr. Stassen mond­ja, hogy február 11-ike a vi­lágtörténelem egyik neveze­tes napja lesz, mert ezen a napon írták alá a vasfüg­göny mögött sinylődő tiz nemzetnek száműzetésben élő államférfiai az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat­hoz hasonló és annak elvei­vel nagyban megegyező Fel­­szabadulási Nyilatkozatot, — akkor valószínűleg van valami alapja annak, hogy 1951 február 11-ke neveze: tes nap lesz a történelemben. Szerény fogadtatásban ré­szesültek Philában Közép­es Kelet-Európa száműze­tésben élő államférfiai Azonban külső formáiban ez a nap még sem volt ha­sonló a történelem kimagas­ló napjaihoz. Hiányzott belő­le a nagy eseményeknek el­engedhetetlen külső formája — a tömeg. A New York- Philadelphia express vonat­nak három külön kocsijában érkeztek meg a philadel­phiai állomásra a száműze­tésben élő külföldi állam­iénak és a kíséretüket képe­ző honfitársaik. Mi csak előző este tudtuk meg s azt is csak indirekt utón, hogy vasárnap délelőtt a vas­függöny mögötti nemzetek­nek száműzetésben élő ál­lamférfiai Philadelphiába érkeznek. E rövid lejáratú értesítés után joggal gondol­hattuk, hogy a magyarok is­mét úgy rendeztek meg va­lamit, hogy arra aligha lehe­tünk büszkék. Azzal az ér­zéssel mentünk ki a pálya­udvarra fogadni az “óhazai testvéreinket,” hogy szé­gyenkezve fogunk meghú­zódni a többi nemzetiségűek impozánsan hatalmas foga­dóbizottságainak háta mö­gött. Legnagyobb meglepe­tésünkre negyedórával a vo­nat érkezése előtt egy lelkes philai magyar honfitársun­kon kívül csak itt született színes és színtelen amerikai­akat láttunk az állomás va­sárnap délelőtti gyér közön­sége között. Egész biztosra vettük, hogy rossz informá­ciót kaptunk és a vendégek bizonyára az első philai ál­lomáson, a North Phila. Sta­­tion-en szálltak ki. Közben még más két philai magyar is megérkezett az állomásra — az egyik közülük alig fél év óta itt lakó D. P., s igy összesen csak négy bus ma­gyar várta a Mr. Stassen szerint “történelmi neveze­tességű napnak” — hőseit. A világhírű Lloyd biztositó társaság is bizonyára hosszú oddszot adott volna arra a fogadásra, hogy mi rossz he­lyen akarjuk fogadni a ven­dégeket. Elkedvetlenedve vártunk a most már alig né­hány perc múlva érkező vo­natra, amikor egy vasutas odalép hozzánk és megkérdi, hogy vájjon mi azokra vá­runk-e, akik részére három nagy autóbusz vár az állo­más előtt? Egy félig-meddig “elameri­­kaiasodott” volt magyar államférfinek gyakorlati­lag hasznos tanácsa Egymásra néztünk négyen — mi bus magyarok. Hát le­hetséges ez? Mi lennénk az e­­gyetlen nemzetnek leszárma­­zói, akik megadjuk a tisztele­tet, ami a Philába, a testvéri szeretet városába érkező test­vér-vendégeknek kijár? Egy­szeriben úgy éreztük magun­kat, mintha nem négyen, de legalább négyszázan lennénk. E tréfásnak látszó megállapi­­tás mögött azonban szomorú valóságként húzódik meg a tényleges helyzet: az ameri­kai közvélemény felrázásához szükséges hangos propaganda hiánya. Mi jól tudjuk, hogy az európai államférfiak és diplo­maták igazságuk tudatában a méltóságteljes martiromság­­nak fellegvárából néznek le a világ vásári zajára. Azonban az igazságuk megvalósítása érdekében nem hagyhatják figyelmen kívül azt a tényt, hogy az amerikai nép hozzá van szokva a vásári zajhoz. Ha itt valamit keresztül aka­runk vinni, akkor ütni kell a nagy dobot. Itt nem veszik fi­gyelembe azt a régi magyar közmondást, hogy dobbal nem lehet verebet fogni. Igen he­lyesen jegyezte meg Dr. Ec­­hart Tibor, ki már jó néhány év óta lakik az Egyesült Álla­mokban és bizonyos mértékig már el is “amerikáscdott,” (Folyt, a 3-ik oldalon) Amerikában naponta tanúi vagyunk a különböző fajok és felekezetek egymás közti együtt­működésének és kölcsönös se­gítségének. Az alábbi történet is, amely 45 évvel ezelőtt kezdő­dött, erről szól. Negyvenöt évvel ezelőtt egy hideg decemberi hétköznapon Überall Salamon és Eszter meg­nyitották kis rőfösüzletüket a brooklyni Myrtle Avenuen. Esz­ter csak 15, a férje már 27 éves volt akkor. Az üzlet megnyitása minden pénzüket felemésztette. Az első vevő, aki e decemberi napon jelentkezett Father Ca­­ruana volt, a közeli Santa Lucia templom fiatal plébánosa. A pap különösen szomorúnak lát­szott és Salamon megkérdezte, mi az oka a bánatának. “Be kell csukj uk a templomot. Nem tudjuk a jelzálogkölcsön kamatait fizetni . . . Ha hétfőig nem teremtünk elő 500 dollárt, elárverezik az épületet. Szegény emberek a híveink és semmi re­ményünk sincs arra, hogy ezt a pénzt megszerezhessük.” Salamon és Eszter — monda­nunk sem kell — zsidók voltak. De a gondolat, hogy bármiféle templomot, pénzhiány miatt le kelljen zárni, felháborította ő­­ket. “Ne búsuljon, mi majd fel­hajtjuk a pénzt” mondta Sala­mon elszántan. WOODBRIDGE, N. J.-ben, a Fulton Street mentén haladó vasutvágánynak azon a pontján, ahol az uj gyors autóut épül s egy teljesen még el nem készült vasúti aluljáró van, kisiklott a Pennsylvania vasúttársaság e­­gyik express-vonata ék a felbo­rult, összeroncsolódott kocsik­ban eddigi megállapítás szerint 90 ember szörnyethalt, több mint 400^megsebesült s a sebe­sültek közül is több mint 10 menthetetlen... Az utolsó három évtized leg­nagyobb vasúti katasztrófája ez egész Amerikában. Itt látható képünk, amit a Perth Am­boy Evening News szívességéből közlünk, a nagy vonatkisiklás­nak csak egy kis részét mutatja; elől az utcára kizuhant szenes­kocsit, a háttérben pedig az összeroncsolódott gőzmozdonyt. A vonat kilenc kocsija közül (melyek az éppen végetérő vas­utassztrájk miatt zsúfolásig VÁSÁROLJON azokban az üz­letekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra lesz! Amikor a pap betette az ajtót, überall a feleségéhez fordult: “Eszter, add ide a jegygyűrűdet és a fülbevalódat, amit én vet­tem neked nászajándékul. Meg­látom, mit adnak értük a zálog­házban.” Eszter habozás nélkül vált­­meg az ékszereitől. De amikor Überall végigjárta a zőlogháza­­kat, csak 250 dollár kölcsönt tu­dott kapni. A különbözetet roko­naitól kunyerálta össze. Végre megvolt az ötszáz dollár, A kamatokat kifizették. Fa­ther Caruana ettől kezdve min­den hétfőn reggel jelentkezett a kis boltban és négy éven keresz­tül fizette a részleteket a kölcsön törlesztésére. De Eszter már ha­marább visszakapta az ékszere­­(Folyt, a 2-ik oldalon) Floridai üdvözlet Floridából küldi üdvözletét Gliba Lajos, a magyarság köz­szeretetben álló vendéglőse, a Gliba’s Bar tulajdonosa, aki jól megérdemelt vakációját a nap­sütéses Floridában tölti. Köszön­jük üdvözlő sorait, további kel­lemes üdülést kívánunk Lajos barátunknak, a minden magyar ügy önzetlen barátjának, támo­gatójának. tömve voltak utasokkal) öt ko­csi ugrott le a pályából s egy­­másbatolódva, felborulva, az e­­gyik hosszában teljesen kettéha­sadva közel száz utasnak lett halálcsapdája... A szörnyű látványt nyújtó, óriási kárt okozó s annyi család­nak súlyos csapást jelentő sze­rencsétlenség oka az volt, hogy a vonat a megengedett 25 mér­­földes sebesség helyett 50 mér­­földes iramnál is gyorsabban robogott, amit az ideiglenes, fa­­gerendákkal alátámasztott uj átjárórész nem birt el. A tultö­­mött kocsikban, még a leghátul­­sókban is, az utasok egymásra, halomra zuhantak s nagyon so­kan lelték emiatt halálukat. A Fulton Street-en lakó Kal­már Sándoréknál, valamint leá­nyuknál, Nagy Károly és nejé­nél személyes látogatást tettünk, a szerencsétlenség részletei iránt éredklődve. Mrs. Kalmár elbeszélése figyelmet érdemlő: “Évek során át megszoktuk már a vonatzugást. Hallottuk ezt is, hogy robogva jön. Ez a vonat Newark és Soulli Amboy között ! sehol sem all meg. Egyszerre az-A németek fel­fegyverzése Szövetséges és német táborno­kok titkos tárgyalásokat kezd­tek, melyek célja meggyorsítani nyugati Németország felfegy­verkezését. Ezeket a német csa­patokat a közös európai ármádi­ába fogják beilleszteni, Eisen­hower fővezérlete alatt. Az öttagú német delegáció­ban,ban, amely a szövetséges ve­zérkarok fejeivel tanácskozott, Hitler két volt generálisa is he­lyet foglalt. A harmadik német katonai szakértő Heinz Gude­­rian, tank-parancsnok és “blitz­krieg zseni,” aki szerint a szö­vetségesek korábbi tervei, me­lyekkel nyugati Európát akar­ják védeni a kommunista-impe­rializmus ellen, nem fognak si­kerrel járni. Guderian szerint a nyugati csapatokat ki kell vonni Ázsiából és Afrika legyen Euró­pa arzenálja. ,Ha Németország Franciaországgal egyenlő hata­lomként vehet részt a küzdelem­ben — jósolja Guderian — az oroszok veresége biztosra ve­hető. 7499 hősi halott... A legutóbbi hivatalos kimuta­tás szerint Koreában eddig 7499 amerikai katona halt hősi halált. 30,251 a' sebesültek száma, 9257 eltűnt. Közülük 26 meghalt kínai fogságban. tán rettenetes hangok rázták meg a levegőt s egy pillanat alatt tudtuk, hogy valami borzalmas dolog történt. Az ablakhoz sza­ladtunk s a por, füst és gőz sűrű­ségén át is láttuk, hogy a vonat­tal van valami nagy baj... Fér­jem elől, én utána, kiszaladtunk a házból, a férjem egymásután segítette be a sebesülteket, én mostam a sok vért, vasdarabot szedtem ki az emberek húsá­ból... a házunk percek alatt való­ságos emergency hospital lett... Ugyanígy a szomszéd házak is. Az első döbbenet után mindenki­nek csak egy gondolata volt: se­gíteni, ahol lehet s amit lehet... Sikoltozás, jajgatás töltötte be a levegőt, aztán jöttek a mentők, tűzoltók, szervezettebb lett az első segélynyújtás, de a házunk egész éjjel és ma egész nap tele volt emberekkel; a telefontársa­ság két extra telefont kapcsolt a mienkhez s az ujságriporterek, mozifilmesek, rádió, televízió emberei, családjukat megnyug­tató megmenekült utasok, hiva­talos emberek telefonáltak, jöt­­tek-mentek... Soha az életben el nem felejtjük ezt a vonatkisik­lást!” Tiltakoznak az anyák . Washingtoni szenátorok és képviselők azt állítják, hogy le­velek és táviratok ezreit kapják anyáktól, akik tiltakoznak, hogy a sorozata határidőt 19 évrcl 18 évre szállítsák le. A kormány ja­vaslata nemcsak a korhatárt a­­karja leszállítani, hanem a szol­gálati időt is felemelni 21 hónap­ról 27 hónapra. Kongresszusi körökben szó van egy középutas megoldásról, amely szerint az ifjakat 18 éves korukban soroz­nák be, de 19 éves koruk előtt nem lehet őket tengerentúli szol­gálatra vinni. Trentoni barátfai és tisztelői A W00DBRIDGEI BORZALMAS VONAT-KISIKLÁSRÓL YEAR 38.- ÉVFOLYAM — NO. 7. SZÁM. Hungarian News of Trenton TRENTON, N. J., 1951. FEBRUÁR 16. Five Cents per Copy—$2.00 per Year

Next

/
Oldalképek
Tartalom