Függetlenség, 1951 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1951-11-02 / 44. szám

Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 38. ÉVFOLYAM — NO. 44. SZÁM. TRENTON, N. J., 1951. NOVEMBER 2. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Minthogy az angol választá­sok eredményét lapunk külön cikkben értékeli, e rovatban csak röviden foglalkozunk e nagyfontosságu lárggyal. * Három hónap hijján két esztendeje Churchill, a hábo­rús győző, másodszor bukott meg az angliai választásokon. Attlee győzelmét igy kommen­tálták akkor az angol lapok: A Labour Party lapja, a “Daily Herald” igy irt: “A Labour Party hatalmon ma­rad. Többségünk csekély vol­ta nagy csalódást jelent szá­munkra. Sokkalta nagyobb a­­zonban a tory-k csalódása, a­­kik a győzelemre számítot­tak.” — A liberális “Manches­ter Guardian”: “A legböl­­csebb, amit Attlee tehet, — ■egyelőre továbbvinni az ügye­ket a már megszavazott költ­ségvetés keretei között, azu­tán egy idő múlva ismét kikér­ni a nemzet véleményét.” — A konzervatív “Daily Gra­phic”: “Akármit határoz is Attlee és társasága, szinte le­hetetlen lesz elkerülni, hogy még ebben az évben uj válasz­tásokra kerüljön sor.” — A “Times”: “A munkáspárt megmakacsulása ostoba és hi­ábavaló dolog volna, különö­sen akkor, ha sovány többsé­gét egy elkeseredett, utolsó kí­sérletként eddigi politikájá­nak folytatására szóló felha­talmazásnak tekintené. A vá­lasztás eredménye legalábbis arra fogja kényszeríteni a munkáspártot, hogy józan ér­­telmességből és a politikai bo­nyodalmak veszélyének elke­rülése végett is, valamilyen reális engedmény irányában keressen megoldást. Az álla­mosítások folytatásáról föl­tétlenül le kell mondania.” A Labour nem ezt az utat választotta. 1950 nyarának derekán, 3-4 hónapos mérsé­keltebb ügyvitel után szinte dühödten fogott a legradiká­lisabb program megvalósítá­sához, s habár látszatra a sö­tétrózsaszín B e v a n-szárny háttérbe szorult, mégiscsak az ő, s elvtársainak eszméi virul­tak ki Anglia ácsolódó kopor­sójának díszítésére. A Labour-t egy külpolitikai kudarc-sorozat, a fenyegető gazdasági csőd s a fegyverke­zési programban való párt­ellentétek arra késztették, hogy “a bizalom megújítását kérje.” Anglia népe bizalmatlansá­got szavazott, s habár csekély többséggel, de ismét a “jólbe­vált tory-kat” juttatta kor­mányra. Az uj Churchill-kormány­­ban csupa ismerős nevet ta­lálunk, az egyetlen meglepe­tés csupán az, hogy Churchill a hadügyi tárcát magának tartotta fenn. Ez a jel aligha­nem eléggé megnyugtató le­het azok számára, akik Chur­chill választási kortes-jelmon­datára sandítva — attól tar­tottak, hogy Churchill a Szov­jettel való egyezkedésben e­­setleg tovább is elmenne, sem­mint “kívánatos.” * A republikánus elnök­jelöltség kérdése Taft vagy mégsem Taft? Az elnökválasztásoktól ugyan még egy esztendő választ el bennünket, de a republikánu­sok elnökjelőlijének kérdése máris mindennél jobban fog­lalkoztatja a belpolitikai éle­tet. Sokan úgy vélik, hogy a De­mokrata Párt sorozatos bot­rányai ellenére is csak akkor esélyesek a republikánusok, ha olyan elnökjelöltet képesek állítani, aki népszerűségét a politikáin kívülálló síkon sze­rezte meg. Taft meglehetősen széles körben népszerűtlen. Ezért is­mét egyre több kombináció emlegeti első helyen Eisen­hower és MacArthur nevét, annak ellenére, hogy a kato­na-politikust az amerikai ha­gyomány nem kedveli. Az egyik legújabb jelentés a következőkben foglalkozik Eisenhower jelöltségének le­hetőségével : “Alig pár nappal ezelőtt Robert A. Taft ohioi republi­kánus szenátor jelentette be, hogy pályázik az elnökjelölt­ségre az 1952. választási év­ben. Most pedig a republiká­nus párt , legtekintélyesebb napilapja, a New York Herald Tribune első oldalas vezető cikkben jelentette be, hogy Dwight D. Eisenhowert tart­ja a republikánus párt legal­kalmasabb jelöltjének. A lap nagy szenzációt keltő cikke hangsúlyozza, hogy Ei­senhower jelöltetése “ritka alkalmat nyújt egy szabad nép életében, hogy a kellő idő és a kellő férfi találkozhassanak.” A cikk The Time und the Man címmel azt fejtegeti, hogy Eisenhower tábornok olyan kipróbált, bölcs vezető lenne, akinek ritka kvalifikációja át­vezetné nemzetét a mostani krízisen. Ismerteti, hogy a tá­bornok példátlan teljesítmé­nyekkel, hatalmas koalíciós sereget szervezett a győzelem kivivására és alig pár hónap alatt most is egyesítette a nyugat szabad népeit a nagy védelmi szövetség érdekében s igy nemcsak katonai, hanem politikai téren is bebizonyí­totta képességeit.” * Rövid hírek A koreai fegyverszünet kér­dése, az Egyesült Nemzetek főtitkárának párisi kijelenté­se szerint, esetleg még az UN közgyűlésének megnyílása e­­lőtt rendeződhet. Bármennyi­re fájdalmas is azonban a már közel 100,000 amerikai kato­nát elnyelő hadjárat elhúzó­dása, — a vörösökben kevésb­­bé bizó politikai szakértők szerint az ilyen kijelentés csak önáltatás: az eseményeket nagyobb összefüggésben kell szemlélni. Az iráni és szuezi kérdés rendeződésében a felfüggesz­­tettség állapota állt be, amely alighanem tartani fog mind­addig, amig az uj brit kor­mány ebbeli magatartása kéz­zelfoghatóvá válik. (K.A.) . A második Bajor Gizi . . . Gombaszögi Ella, népszerű budapesti színésznő hirtelen be­következett halálával kapcsolat­ban különféle magyarázatok ke­ringenek Budapesten. Az októ­ber 12-én elhunyt művésznő la­kását a rendőrség őrzi és ezek a rejtelmes körülmények indítot­ták el azt a következtetést, hogy Bajor Gizihez hasonlóan, talán ő is öngyilkos lett. * Rákosi-kenyérke . . . Már az egész országban egy­ségesen csak az orosz-mintájú, négyszögletes tepsiben sütött ke­nyeret árulnak. Ez nem csupán az orosz szokások utánzását je­lenti, hanem azt is, hogy a ma­gyar fogyasztás céljaira kiutalt kenyérliszt rossz minőségű. A kenyerek teljesen laposra terül­nének szét, ha nem tepsiben len­nének sütve. A zsir ára újra fel­szökött Magyarországon. Az el­múlt héten már 100 forintba ke­rült egy kiló zsir, ugyanakkor a munkásság zöme még mindig csak heti 150 forint körüli össze­get keres. * A szegedi paprika vissza­­csip . . . Október közepén nagy vizsgá­ló bizottság utazott le Budapest­ről, AVO-nyomozók kíséretében, a magyar paprika hires hazájá­ba, Szegedre, hogy nyomozást folytasson egy nagyarányú sza­botázs-ügyben, amely 15,000 ki­logram exportra szánt szegedi paprikát tett használhatatlanná. Kiderült, hogy őrölt paprikát, az őrlés után ismeretlen tettesek szabályosan megmérgezték. A legfinomabb nemes paprika igy csípett vissza Szegeden. A kár felbecsülhetetlen, bűnösöket a­­zonban nem találtak, viszont el­távolították a Paprika-kikészitő Vállalat több vezetőjét. * Élmunkások után éldepor­táltak A tiszavidéki kommunista pártszervezetek utasítást kap­tak, hogy figyeljék a deportál­tak munkáját az állami gazdasá­gokban és névsort vezessenek a­­zokról, akik kiválóan dolgoznak. A bizalmas utasítás szerint, a külföldi tiltakozások ellensúlyo­zására, a nyugat nyomása alatt, a Párt a deportálást, mint a munkakötelezettség teljesítését kívánja feltüntetni és ezért a jó munkásokat jutalomban részesí­tik és példképen állítják őket az ország népe elé. így most már az országszerte ünnepelt, de egyút­tal gyűlölt élmunkások után, az uj magyar világ politikai szótá­rába belekerül az éldeportált fo­galma is. * Rákosi népidemokratikus márványpalotája Elkészült Rákosi Mátyás svábhegyi márvány villája az Istenhegyi-uton. Csekély 17 mil­lió forintba került, amit nyilván nem a párttitkárok fizetéséből vontak le. Van ott minden, olyan pompában, amit még a “rot­hadt” kapitalista nyugat is meg­irigyelhet. Legmodernebb légfü­­tés-hütés, fürdőmedencék, szalo­nok, emeleti hálószobák, föld­szinti fogadótermek, nyolcméter mély bunker az atom ellen. Ter­mészetesen nem hiányoznak a biztonsági berendezések sem, őrszobák, drótok, szobai lehall­gató-készülékek, adó- és vevőrá­diók a sétifikáló őrök számára. Az őrök már hónapok óta ott­tartózkodnak a helyszínen, csak egyelőre nem Rákosi Mátyásra és az egyéb kommunista nagysá­gokra vigyáznak, hanem gép­pisztollyal őrzik a munkára ki­vezényelt “országépitő” dolgozó­kat. A munkások a munka vé­geztével sem szabadulnak a spic­liktől, mert magánéletükben is állandóan figyelik őket, tartva az esetleges merénylettől. Rákosi villáján kívül még öt hasonló luxus-villa épül a Sza­badság-hegyen (volt Svábhegy), a Normafa felőli részen, a Má­tyás király-ut alatt, ott, ahol az ut kettéágazik a transzformátor háznál. — A pestiek még nem tudják, hogy kik számára épül mindez, vannak, akik szerint át­utazó 'balkáni császárok, vagy moszkvai maharadzsák palotái lennének, mások szerint Rákosi kollégái fognak itt tömörülni, sarzsi szerint, mert egységben az erő és jobban lehet őket véde­ni, őrizni is, ha együtt vannak. * Éjjeli “földreform”. Számos vidéki kisközségben, különösen a Dunántúlon, éjnek idején felrázzák a gyanútlanul alvó papopkat és arra kénysze­rítik őket, hogy a plébániához tartozó kis földjüket adják át a helyi kolhoznak. A papok termé­szetesen a legtöbb esetben alá­írják a “felkérést,” annál is in­kább, mert a párt nyomására, a szakadár Papi Békebizottság, Horváth Richárd aláírásával körlevelet küldőt* széjjel a fal­vakban, melyekben felhívták az alsópapságot, hogy a mezőgaz­daság fejlesztését és ezzel a nép­­jólétet elősegítő intézkedéseket támogassák. (R. & H. M.) Tovább folyik a vö­rösek beszivárgása Francis E. Walter kongresz­­szusi képviselő, (Pa.) a képvise­lőház amerikaiatlan tevékenysé­geket ellenőrző bizottságának vezető tagja Eastonban beszédet mondott egy egyházi összejöve­telen és elmondotta, hogy a kom­munistáknak az amerikai ipar­ba, kormányhivatalokba és isko­lákba való beszivárgása tovább folyik. A bizottság az utóbbi idő­ben különösen a Hawaii szigete­ken és Hollywoodban folyó kom­munista tevékenység ügyében tartott kihallgatásokat. — A bejegyzett kommunista párttagoknak egy kis csoportja, — modntota Walter, — meg a­­karta mérgezni a rosszulfizetett és rosszultáplált munkások gon­dolkodását a Hawaii szigeteken. Harry Bridges, a kikötőmunká­sok uniójának főnöke rendezte a kísérletet az iparban, hogy meg­állapítsa, veszély esetén megbé­nulna-e a sziget gazdasági élete. Walter beszélt a hollywoodi kommunistákról is, akikről a legutóbbi kihallgatásokon ismét megállapította, hogy valameny­­nyien jólkereső, intelligens és müveit polgárok és mégis meg vannak mételyezve a kommunis­táktól. — Sokan közülük számos év óta szolgálják a kommunisták céljait és Moszkvából kapják pa­rancsaikat, mondotta Walter és figyelmeztetett, hogy mai idők­ben nem szabad többé jóhisze­­miiség'et feltételezni róluk és azt hinni, hogy félrevezetett embe­rekről van szó. A koreai orvtá­madás, úgymond, fel kellett nyissa a félrevezetettek szemét s akik ezután is a pártban marad­tak, olyan emberek, akik lebo­rulnak Sztálin előtt.’ A MAGYAR HÁZ JUBILEUMA November 4-én, vasárnap, es­te 6-órai kezdettel ünnepli 30 éves fennállásának évfordulój át a trentoni Magyar Ház szép műsoros esttel. A műsor a következő: 1.) A- merikai himnusz (Miss Lily Orosz), 2.) Miatyánk, (Audrey Vogler szoprán-szólója, zong.: Miss L. Orosz), 3.) Asztali áldás (mondja Ft. Kiss Gyula plébá­nos), — ezután következik a vacsora felszolgálása, majd: 4.) Radványi Ferenc, a Magyar Ház elnöke bemutatja Reich Vilmos ügyvéd tósztmestert, 5.) Duch András városi tanácsos, a ren­dezőbizottság diszelnöke mond üdvözlőbeszédet, 6.) Donald J. Conally polgármester alkalmi beszéde, 7.) Miss Anna Rotter szopránszólója Miss Lily Orosz zongorakiséretével, 8.) Nt. Béky Zoltán esperes ünnepi beszéde, 9.) Dr. Kondor József alkalmi beszéde, 10.) a vendégek bemu­tatása, 11.) az egyleti kiküldöt­tek bemutatása, 12.) Nt. Koncz Ferenc ,ref. lelkész záróimája. Bankett jegy 2.50-ért a Ma­gyar Házban ill., a M. H. minden tisztségviselőjénél kapható. A rendezőség kéri, hogy mindenki idejében vegye meg jegyét, mert csak 250 férőhelyet tudnak biz­tosítani. Driscoll: Vegyék el a gyorshajtók veze­tői igazolványát! Most tartották konferenciá­jukat a New Jersey állam terüle­tén működő városi bírák Tren­­tonban. A mintegy 300 városi bíró ösz­­szejövetelén felszólalt Driscoll kormányzó is, aki bölcs szavak­kal arra hívta fel az egybegyűl­tek figyelmét, hogy a közúti tö­megmészárlást segítik elő, ha nem lépnek fel a legerélyesébben a garázda autóvezetők ellen. “A gyorshaj toktól el kell venni a hajtási engedélyt!” — javasolta a kormányzó. _______\_______ Marad a 3 centes le­vél és a 6 centes légiposta A levelezőlapok árát feleme­lik 2 centre, a "közönséges bel­földi levél viteldija azonban to­vábbra is három cent marad és nem valósul meg a belföldi légi postadijak felemelése sem. A special delivery levelek dija a szenátus által elfogadott 23 cent helyett csak 20 centre megy fel. Az újságok és nyomtatvá­nyok szállítási dija emelésénél is az alacsonyabb javaslat ment keresztül. Egyidejűleg fizetésemelést határoztak el a postai alkalma­zottak számára. A díjemelések 1952 február el­sején lépnek életbe és a becslé­sek szerint évi 119 millió dollár­ral fogják enyhíteni a posta de­ficitjét. Október 1-én, hétfőn megdrá­gult a posati csomagszállitás díj­szabása. A drágulás egyharmad­­tól ötven százalékig megy. A postai csomagszállitási ta­rifa felemelése nem vonatkozik a szeretetcsomagokra. Ezeket továbbra is a mostani viteldijak mellett szállítja a posta. A FORRADALOM UTÁN (Angliai szerkesztőnktől, — London, október 26) Irta: Floris György (London) Az angol élet egyik sajátságos ellentmondása nyilvánult meg a csütörtöki képviselőválasztáson. A választás időpontja egy közön­séges hétköznap, az emberek reggel munkábamenet előtt, vagy hazamenet este szavaztak, a háziasszonyok pedig bevásár­lás közben. A szavazások lezártával azon­ban a városkép egyszerre meg­változott. A Daily Telegraph és a Daily Mail kirendeltségei nagy apparátussal közölték a Picca­dilly Circus-on és a Trafalgar Square-n kifüggesztett vetítő­vásznakon az egymás után befu­tó választási eredményeket, mig az uccára tódult tömegek tréfás menetekbe zárkóztak, zajosan nyüzsögtek, énekeltek, pfujjol­­tak és éltettek, vagy robbanó petárdákkal szórakoztak. A hangulat olyan mint egy labdarugó mérkőzés előtt, azzal a különbséggel, hogy a színek most nem futball-csapatokat, hanem politikai pártokat jelöl­nek. Ebből a hasonlatból nem kell netán arra következtetni, mintha az angolok nem vennék komolyan a politikát. Éppen for­dítva áll a dolog: ők a sportot is komolyan veszik és a kedélyes várakozás az izgalom levezeté­sét, vagy elleplezését szolgálja mind a két esetben. De a mostani választás nem szorítkozott ezekre a külsőségek­re. Mikor az első Konzervatív si­kerek hire elterjedt, szmokingos férfiak és estélyi ruhába öltö­zött lányok vonultak nevetgélve, évődve a londoni uccákon át. Ta­lán nemcsak vígak, hanem való­ban boldogok is voltak. A felsza-' badulás szele csapta meg az em­bert egy ilyen önfeledt csoport láttán. Mintha dióhéjban meg­ismétlődött volna, ami évszáza­dokkal ezelőtt, a Cromwell-i rémuralom megszűnte után ment végbe London uccáin. Is­mét szabad a tánc... Ne legyen félreértés! Clement Attlee nem volt holmi második Cromwell, és eszébe se jutott megtiltani a táncot. Azonban, — ahogy azt évekkel ezelőtt egy francia cikkíró megállapította— volt valami észlelhető összefüg­gés a régi puritánizmus és az uj szociálizmus között. Az angolo­kat az elmúlt években az a ve­szély fenyegette, hogy a szociá­lizmus a puritánizmus örökébe lép, sőt összefog vele, hogy az egész társadalomra egy merev egyenlőség kényszerzubbonyát huzza. Anglia fölött nem volt igazán sürü a vörös'felhő. Se Attlee, se Morrison, de még a hírhedt Be­van sem kommunista. Churchill győzelme a britteket nem a vö­rös, hanem a szürke veszedelem­től szabadította meg. Az angol demokrácia tökéletes pártatlansággal oszt igazságot. Annakidején, a szociálisták két­szeri választási győzelme során az anti-szociálisták kapták a le­adott szavazatok többségét. Most, hogy a parlamenti több­ség jobbra tolódott, a szocialis­táknak jutott több egyéni szava­zat, mint a konzervatívoknak és szövetségeseiknek együttvéve. Afféle vigaszdij ez a legyőzött­­nek. Még aki nem is feltétlen hive Winston Churchill-nek, bizonyos örömöt érezhet afölött, hogy a sors megadta neki ezt az elégté­telt a kétszeri fájdalmas vereség után. Nem telik el életének alko­nya keserű sikertelenségben, mint az első világháború győzel­mes miniszterelnökének, Lloyd George-nak. Churchill öregkorá­ban megkoronázhatta életművét egy világraszóló politikai diadal­lal, mint az ősz Gladstone tette annakidején. Természetesen még kérdéses, hogy fog — hat év után újból — egy konzervatív adminisztráció működni a jelenlegi parányi par­lamenti többségre támaszkodva, egy teljesen megváltozott Ang­liában. Ezt ki kell várni. Annyi azonban bizonyos, hogy Anglia és a Brit Birodalom ten­gerentúli barátai örömmel fo­gadják majd a hirt, hogy az an­gol anyaország is csatlakozik a politikai és gazdasági szabadsá­got egyaránt valló nemzetekhez, — az Egyesült Államokhoz, Ka­nadához, Ausztráliához, Uj Ze­­landhoz, valamint a romokból is­mét felemelkedő Nyugat-Euró­­pához. Ebben az értelemben a mostani választás kimenetele kedvezően kell, hogy kihasson a mindjobban erősödő Atlanti szo­­lidáritásra. De ennek az igazi jelentőségéről majd csak dédu­nokáink fognak tiszta képet kapni, — mert tanulni fogják az iskolában. Rákosi “kegyelme” A magyarországi kormányzat ismét, — immár harmadszor — meghosszabbította amnesztia­rendeletét: 1952. április 4-éig büntetés következménye nélkül térhetnek vissza Magyarország­ra mindazok, akik elmenekültek, illetve egyébként valamilyen né­pidemokratikus büntető-parag­rafus alá esnek. Az “amnesztia” másodszori meghosszabbítása nyílt beismerése egyrészt annak, hogy Rákosiék csábitó szavára eleddig vajmi kevesen voltak bátrak hallgatni, — másrészt, hogy Rákosiaknak égetően hi-, ányzanak a szabad földön élő kiváló értelmiségiek, akik azon­ban semmiképpen sem hajlandó­ak és képesek egy börtön-állam­ban élni.­“Kedves Király...” Betegsége óta az angol király számos levelet kap, közöttük a legbájosabb volt egy Jill Steb­­bings nevű 9 éves -kislányé. “Kedves király — irta a kislány — nagy sajnálattal hallom, hogy beteg vagy. Apuka azt mondja, hogy Dr. Price Thomas az orvo­sod. Csak azért Írok, hogy meg­nyugtassalak, mert Dr. Thomas engem is megoperált és most e­­gészséges vagyok. Sokszor üd­vözli Jill Steggings.” 110,000 orosz katona Magyarországon Az Associated Press európai jelentése szerint a Szovjetnek je­lenleg 110,000 katonája állomá­sozik Magyarországon. Budapes­ten a ■ szovjetkatonák keveset mutatkoznak a nyilvánosság e­­lőtt, Szombathely, Veszprém, Szolnok és Kecskemét azonban tele van Velük. Az oroszoknak nagy repülőtereik vannak Buda­pesten, Nagykanizsán, Zalaeger­szegen, Pápán és Sopronban, rengeteg tankkal, repülőgéppel és munícióval. “Old Statesmen Never Die . HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL

Next

/
Oldalképek
Tartalom