Független Magyar Hírszolgálat, 1992. március-1993. február (16. évfolyam, 1-12. szám)
1992-06-15 / 4. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 4301 Columbia Pike, Arlington, VA 22204 1992. június 15. Megjelenik minden hó 15-én XVI. évfolyam 4. sz. Májusi összefoglaló 72 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én a trianoni békediktátummal rácsapták a koporsófedelet a történelmi Magyarországra. Bevégeztetett ! ... Lassanként kihal a trianoni nemzedék és nem marad senki, aki emlékeztessen az első világháború utáni évek traumájára, melyben élt a nemzet azután, hogy elrabolták tőle területének 72 százalékát, lakosságának 64 százalékát. Nem ismer hasonló országcsonkítást a történelem és nem szenvedett még nép ilyen kegyetlen büntetést - olyan miatt, amiben nem is volt vétkes. Mert Magyarország nem kívánta az első világháborút, sőt Tisza István volt az egyetlen felelős politikus, aki ellenezte a hadüzenetet. ^Mégis minket büntettek a legsúlyosabban, olyan súlyosan, hogy annak túlélésében alig bízhatott valaki is. De a nemzet élniakarása erősebbnek bizonyult a trianoni ítéletnél és alig néhány év alatt talpraállt a Osonkaország összeszűkült határai között. A mi trianoni nemzedékünk még a "Nem,nem,soha!" és a "Hiszek Magyarország feltámadásában!" szellemében nőtt fel és ha értelmével fel is fogja, hogy a ré^i Nagy-Magyarország eredeti formájában mindörökre a múlté, teljes szívvel soha nem fog belenyugodni az országcsonkításba és nem fogadja el annak jogosságát, elsősorban nem a tiszta magyarlakta területekre vonatkozóan. Az ezeréves jogon alapuló revizió gondolatáról még akkor se mondhatunk le, ha most vannak hangok, amelyek azt sugallják, hogy pld. Erdély visszacsatolása tragédiát jelentene a magyarságnak, mert egy nyolcmilliós román kisebbséggel terhelné meg az országot. Igen, tisztában vagyunk azzal, hogy az eltelt évtizedek alatt az elrabolt területeken megtizedelődött a magyarság és az utódállamok kormányai arra használták fel ezt az időt, hogy saját polgáraikkal népesítsék be a volt magyartöbbségű részeket. Es ritkította a magyarság sorait az erőszakos asszimilálás is. Mindazonáltal lélekben ki kell tartanunk a "Mindent vissza!" követelés mellett, mert ezeket az elrabolt területeket akkor fogjuk igazán elveszíteni, ha önként lemondunk róluk, lemondunk az ősi magyar vármegyékhez fűződő jogainkról. A mai kormányzat, elsősorban a külügyminiszter - taktikából-e vagy őszintén, nem lehet tudni? - már sokszor kijelentette: Magyarországnak nincsenek területi követelései szomszédaival szemben és a jelenlegi határokat véglegeseknek tekinti. Ilyen kijelentésekre mi emigránsok soha nem leszünk kaphatóak: ha otthon kormányszinten kötelező is az óvatosság, mi, szabad magyarok kimondhatjuk az igazságot. Sőt annak képviselete kötelességünk. Az utóbbi évek, hónapok eseményei megmutatták, mennyire véglegesek az európai határok... Még a Helsinki Egyezmény is nyitvahagyja a határok tárgyalások útján, békés eszközökkel való megváltoztatásának lehetőségét.Nekünk se szabad soha ieladni a reményt, hogy egy új politiliBi konstellációban lehetőség nyílik ^még a határok kiigazítására és magyarlakta területek visszacsatolására. Éppen a közelmúlt bizonyítja, hogy még a mi életünkben olyan váratlan fordulatok történhetnek, amelyekre senki se számíthat. És ezekre mindig készen
