Független Magyar Hírszolgálat, 1992. március-1993. február (16. évfolyam, 1-12. szám)
1992-06-15 / 4. szám
-1-lennünk. Mégpedig a maximumot követelve, hogy legyen miből engedni. Mert ez a politika művészete és nem az önként való lemondás... Yves de .Daruvár írja Trianon ötvenedik évfordulójára kiadott "A feldarabolt Magyarország" című megrázó könyvének bevezetőjében: "A trianoni béke olyan területeket csatolt el Magyarországtól, melyek több mint ezer éven át megszakítás nélkül hozzá tartoztak. így egy tollvonással úgyszólván nemcsak Magyarország nemzeti és történelmi egységét szüntették meg, hanem azt a fizikai-gazdasági egységet is, amely tíz évszázad alatt a Kárpátmedencében kialakult." A régi Magyarország volt Európa legtökéletesebb földrajzi és gazdasági egysége. Es ezt rombolta szét a gyűlölettől elvakult győztes hatalmak bosszúvágya Trianonban. Nem hirdetünk revíziós politikát és nem kergetünk álmokat, de a 72 év előtti országcsonkításba, mint valami sorscsapásba, beletörődni soha nem fogunk. , Ha valaki föltenné az. elméleti kérdést, milyen esélye van a túlélésre egy országnak, amelytől elvették területének közel háromnegyedrészét, népességének jóval több mint a felét, termőterületének 57, erdeinek 86, gabonatermelésének 50, kukoricatermelésének 65, burgonyatermelésének 60 százalékát, megfosztották lóállományának 53, sertésállományának 75, szarvasmarhaállományának 64 százalékától, elvették sóbányáit, rézbányáit, szénbányáinak 30 és vasércbányáinak 94 százalékát, összes iparának több mint 50 százalékát, vasúti hálózatának és úthálózatának 60 százalékát - nos, ha megkérdeznénk valakit, életképes lehet-e az az ország, amelyet ilyen óriási károsodás ér, a válasz nem lehet más, mint tagadó. Ekkora veszteséget nem lehet kiheverni, mondaná - elméleti alapon - ezer közül kilencszázkilencvenkilenc ember. De akadt egy nép, amelyik rácáfolt az elméletre és túlélt egy ilyen csapást: az adatok, melyeket felsoroltam, a magyarságot ért veszteségeket mutatják, a trianoni békediktátum rendelkezéseit. És a magyar nép nem roppant össze, nem veszítette el hitét a jövőben,hanem nekiállt, hogy új életet kezdjen az adott, lehetőségek niellett.Sikerült! A két világháború között olyan eredményeket ért el,olyan országot teremtett egymaga, ellenségektől körülvéve, amitől példát vehetett bárki. Ha voltak is hibák a Horthy-rendszerben,azok eltörpültek a pozitívumok mellett. Aki ma sarat^dobál arra a korszakra, az a Trianontól földresújtott magyar nép erőfeszítéseit, regeneráló képességét kicsinyli le. X 1988-óben kezdődött meg a menekültek áramlása Ma.gyarországra. Az első évben 13 ezer, 1989-ben már 17,500 menekült érkezett az országba, csaknem kizárólag Romániából és többségük magyar nemzetiségű volt. Mire egy év múlva Magyarország csatlakozott a menekültek helyzetével foglalkozó 1951. évi genfi konvencióhoz, már 34 ezer menekült élt az országban, az öt év mérlegét elkészítve pedig azt látjuk, hogy jelenleg több mint százezer menekült van Magyarországon. Legtöbben 1991-ben érkeztek: összesen ötvennégyezren kértek menedéket a magyar határon, túlnyomó többségükben Jugoszlávia felől. A Magyarországra érkezettek közül 8-10 ezren továbbutaztak Nyugat felé, csupán néhány ezer tudott hazájába visszatérni. Ez a nagytömegű menekült természetesen számos problémát vet fel: nemcsak elhelyezésükkel és eltartásiakkal kapcsolatban, de megteremti a feketemunka lehetőségét, hozzájárul a bűnözés emelkedéséhez és fokozza az idegenellenes hangulatot. A kormány minden évben többet és többet kénytelen fordítani a költségvetésből a menekültek ellátására - 1992-ben egy milliárd forintot irányzott elő erre a célra. A WASHINGTON POóT má.ius 4-én Budapestről keltezett tudósítást közöl, mely kifogásolja a jelenlegi magyar kormány túlzott német orientációját, több példával illusztrálva Magyarország elkötelezettségeit.
