Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)

1991-09-15 / 7. szám

Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 4301 Columbia Pike, Arlington, VA 22204 Megjelenik minden hó 15-én 1991. szeptember 15. ZV. évfolyam 7. sz. Augusztusi sajtószemle A Katolikus Magyarok Vasárnapja április 28-i számában rövid tudósí­tás jelent meg egy felszólalásról, mely a magyar Parlament tavaszi ülés­szakának április 15-i ülésén hangzott el,hazánk 4-6 év előtti "felszabadu­lásával" kapcsolatban. Olvassuk, hogy az ezt követően tett indítványra a magyar országgyűlés tagjai egyperces néma felállással emlékeztek 1945-re, az akkori eseményekre.Történt pedig mindez - ismétlem - 1991* április 15- én, a valóságos felszabadulás napjaiban. A közlemény megdöbbentett! Annál is inkább, mert a javaslat beterjesz­tője, aki előzőleg mintegy tíz percen át beszélt az évfordulóról, Magyar­­ország 46 év előtti felszabadulásáról (így, idézőjel nélkül), régi ismerős, akivel kapcsolatom még 1944-re, a németellenes nemzeti ellenállás idejére nyúlik vissza. Zimányi Tibor képviselő ma a Recski Szövetség főtitkára és kiváló munkát végez a recski borzalmak feltárásában, a sérelmek orvoslá­sában, ugyanakkor azon igyekszik, hogy a pártállam uralma alatt a szovjet érdekeket szolgáló hajdani kommunista partizánmozgalom mögött teljesen hát­térbe szorított, sőt agyonhallgatott magyar nemzeti vonalú polgári, katonai és egyházi ellenállásnak (mely éppúgy volt szovjetellenes, mint németelle-. nes) visszaadja történelmi hitelét. Miután átéltem az 1944/45-ös szovjet inváziót - amelyet Mindszenty her­cegprímás beszédeiben oly gyakran hasonlított a tatárdúláshoz és a török­­dúláshoz -, soha nem voltam képes másképp leírni az évtizedeken át annyit szajkózott hazug szót, hogy "felszabadulás", csak idézőjelben. Ezzel is jelezve,hogy nem hiszek ennek a kommunisták által kitalált szónak értelmé­ben, mivel - ismervén az akkor történteket - tudom,, hogy az nem más, mint eredeti jelentésének megcsúfolása, meghamisítása. Es ez méginkább megerősö­dött bennem 1956. november 4. után, amikor a szovjet hadsereg másodszor is "felszabadított" bennünket, azáltal, hogy megmentette Magyarországon az im­perialisták és bérenceik által veszélyeztetett szocializmust... Ezért álltam értetlenül a magyar parlamentben történtek előtt,hiszen azokra egy szabad hazában került sor, ahol már nem volt kötelező megünne­pelni a "felszabadulást", amelyről azóta nemcsak az derült ki, hogy hazug­ság, mert általa csöbörből vödörbe jutott a magyar nép, de bebizonyosodott, hogy még az oroszok se szánták annak, hiszen a magyarországi hadművelete­ket - ellentétben a lengyelországi vagy csehszlovákiai hadjárattal - nem felszabadításnak, hanem megszállásnak, elfoglalásnak nevezték. Hogy az 1944. március 19-én csellel-erőszakkal végrehajtott és hazán­kat szuverenitásától megfosztó német megszállás alól a szovjet csapatok akarva-nemakarva "felszabadítottak" bennünket, nos az tény, de milyen "fel­szabadítás" az, amit egy nép porig alázása, családi otthonok feldúlása és kifosztása, asszonyok és leányok megbecstelenítése, Apor püspök és más egy­házi férfiak legyilkolása, békés polgárok, fiatalok és nők Szibériába hur­­colása, erőszakosságok és atrocitások végtelen sora kisér? És hogy a "fel­szabadítás" így fog lezajlani, hogy ez vár az országra, azt attól a perctől kezdve tudtuk, hogy az első szovjet katona 1944. őszén átlépte a Kárpátok gerincét: sokan azt hitték, náci-nyilas propaganda az egész s aztán rá­döbbentek, hogy a valóság még a híreknél is rosszabb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom