Független Magyar Hírszolgálat, 1989. március-1990. február (13. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-15 / 4. szám
- 3 -ember sem vállalhat velük sorsközösséget. Nos nyilvánvaló, hogy azokra a kommunistákra gondolok, akiket börtönbe csuktak (saját elvtársaik) és sok esetben koholt vádak alapján ítéltek el, végeztek ki. (Pld.a Rajk-perben s az azzal összefüggő un. koncepciós perekben.) Ezeknek a kommunistáknak a lelkiismeretét - legtöbb esetben - a magyar nép, illetve az emberiesség ellen elkövetett más, valódi bűnök is terhelték, csak éppen nem azokért állították ókét bíróság elé. Kádár Jánost is koholt vádakkal záratta börtönbe Rákosi,de ki feledhetné a volt belügyminiszter bűneit, amelyeket a "felszabadulás” utáni években követett el? Es amelyeket 1956 után újabbakkal tetézett? Hogy Márai Sándor szavait idézzem, az "egymásközti kommunista bandaharcok" kárvallottjait nem tekinthetjük politikai foglyoknak, aminthogy nem vállalhatunk sorsközösséget a farkasvladimirokkal és a többi börtöntjárt ávósokkal sem. Következésképp rehabilitációra, erkölcsi elégtételre se tarthatnak igényt. Igen, a rehabilitáció! Ennek is kell szentelni néhány sort, mert van olyan vélemény, hogy a törvénytelen perek áldozatainak még a rehabilitálás sem jelenti azt az elégtételt, amire jogot formálhatnak. E vélemény szerint - miként a mentesítés, a kegyelem, ill. az amnesztia is azon a feltételezésen alapszik, hogy az illető bűnt követett el -, a rehabilitálás sem alkalmazható ártatlan emberek esetében. A megoldás: semmisnek kell nyilvánítani a törvénytelen perek ítéleteit és meg kell állapítani az áldozátok teljes ártatlanságát» • A politikai foglyok hazai és szabadföldi szervezetének ennek erdekeben kell latbavetnie befolyását, ha mód van rá, közös erővel. Mert elsősorban ez adhat számukra létjogosultságot. , Meghívó íme az eredeti meghivó egy részlete: (Kár, hogy a fogalmazás magyartalan) A Szabad Magyar Ujságirók Szövetsége az alábbi nyilatkozatot küldte szét a sajtónak: A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége tisztelettel meghívja tagjait, volt sorstársait és hozzátartozóikat 1989. június 16-án a rákoskeresztúri temető 301. parcellájában 1956-os mártírjainak emlékművének ünnepélyes alapkőletételére. Örömmel olvassuk a hazai sajtóban, hogy a budapesti újságárusoknál kapható a müncheni Új Látóhatár és a párizsi Irodalmi Újság. Régi kívánságunk, hogy az emigráns sajtótermékek - a Helsinki Egyezmény szellemében - eljuthassanak a magyarországi közönséghez s ezért ezt a résnyi nyitást is elégtétellel üdvözöljük. Mert ez még csak rés a múltban emelt szellemi vasfüggönyön, melynek lebontása - a nyugati határon éktelenkedő drótakadályok eltüntetésével párhuzamosan - most kezdődött meg. Örömünk akkor lesz teljes, ha a hazai kormányzat nemcsak suba alatt engedélyezi (vagy nézi el) egy-két nyugati magyar sajtótermék hazaküldését, hanem intézményesen minden emigrációs újságot, hetilapot és folyóiratot beenged az országba, engedélyezve egyben utcai árusításukat is. Amíg ez meg nem valósul, addig - hogy Pozsgay Imrének a Magyarok Világszövetsége április 21-i ülésén elmondott beszédéből idézzünk - "csak féloldalas marad a gesztus, amit a kormány a külföldi magyarsággal kapcsolatban tesz." Ehhez hozzátette az államminiszter: "Egy új sajtótörvény elfogadása után zavartalan nyilvánosságot kell teremteni a hazában a világon bárhol élő magyarok számára." Ezt mi úgy értelmezzük, hogy az új sajtótörvénynek intézkedést kell tartalmaznia valamennyi nyugati magyar sajtótermék beengedéséről. Otthoni sajtótermékek eddig is akadálytalanul és korlátozás nélkül juthattak nyugatra, itt az ideje, hogy az emigrációs újságok előtt is megnyíljanak a határok. Az eszmék és gondolatok szabad áramlása jegyében lehetővé kell tenni, hogy a szellemi kapcsolat végre kétoldalúvá váljék és a kölcsönösség alapján történjék. A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége várja az erre vonatkozó kormányintézkedést, mert ez hitelesítené egyértelműen a hazai demokratizálódást és reformpolitikát. szabad magyar ÚJSÁGÍRÓK szövetsége Stirling György elnök
