Független Magyar Hírszolgálat, 1989. március-1990. február (13. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-15 / 4. szám
2 vannak tagjai és helyi szervezetei. A Szövetségnek tagja lehet, aki igazolni tudja, hogy 1945 után nem köztörvényes ügy miatt elítélték, illetve börtönben vagy kényszermunkatáborban volt. u A Volt Politikai Foglyok Világszövetsége 1957 óta működik az^emigrációban és nemcsak a volt rabok érdekképviseletét látja el, hanem segíti az újonnan érkező menekülteket és - a többi nemzeti szellemű magyar szervezettel együtt - résztvesz az emigrációs politikában, támogatja a jó ügy érdekében történő közös fellépéseket és küzd Magyarország teljes felszabadulásáért, a szovjet, illetve a kommunista uralom alól. ... Ilyen gondolatokkal suhantak el szemem előtt a múlt emlékei, ahogy az otthon most alakult Magyar Politikai Foglyok Szövetsége meghívóját forgattam a kezemben. Már nem először hallok erről a szervezetről, amelyet az 1956 utáni börtönéveket felelevenítő MEGTORLÁS című kitűnő könyv szerzője, Fónay Jenő alapított. Eddig háromszor olvastam róluk a hazai sajtóban: először pár hónapja, a szervezet megalakulásakor, majd a politikai perek felülvizsgálatának követelésével kapcsolatosan s végül egy ankét kapcsán, amelyet április végén rendezett a Szövetség a börtönökben történt '56 utáni atrocitások felderítésére. A megalakulásról,szóló közlemény kitár arra is, hogy kik lehetnek az új szervezet tagjai. És itt szerepel egy időpont, ami engem zavar: a szervezet csak azt tekinti politikai fogolynak,akit 1945. április 4. után tanúsított demokratikus magatartása miatt, illetve ’56-os magatartása miatt ítéltek el. Ha helyesen értelmezem a .mondat első felét, akkor a '45 előtti ügyek elítéltjei nem lehetnek az otthoni szövetség tagjai. Márpedig az un. háborús és népellenes perek áldozatait Sem lehet kirekeszteni egy olyan szövetségből, amelynek feladata minden igazságtalan ítélet felülvizsgálatának kierőszakolása. Mert a '45 előtti ügyek között is voltak koncepciós, törvénytelen ítéletek. Vajon Szombathelyi Ferenc, Jány Gusztáv vagy báró Stomm Marcell nem ilyen perek áldozatai voltak? úe még hosszan sorolhatnám a derék magyar katonák neveit, akik a "felszabadulás" utáni kommunista bosszúszomjnak estek áldozatul. Ők már nem élnek, aminthogy már alig maradt életben valaki a régi háborús ügyek elítéltjei közül (akikkel - feledve a háború alatti politikai nézetkülönbségaket - csak a börtönben elképzelhető igaz bajtársiassággal ültünk együtt a negyvenes évek végén mi, "demokratikus összeesküvők"), de a hátramaradt hozzátartozók- jogot formálhatnak arra, hogy holtukban, utólag elégételt kapjanak. Ugyanolyan alapon, ahogy pld. Nagy Imrének is jár utólag az erkölcsi rehabilitálás. A megkülöbözt^tés köztük diszkrimináció lenne. Aki a háború előtti ügyek túlnyomó többségükben ártatlan, a haza védelmében kötelességüket teljesítő elítélteket nem ismeri el politikai fogolynak, az csak a kommunista tankönyvekből tanulta azt a kort,Aki így gondolkozik, az hitelt ad a "Hitler utolsó csatlósa" vádnak, holott azok a katonák nem Hitler mellett, hanem Sztálin és hordája ellen harcoltak. Sztálin ellen, akiről azóta az egész világ előtt bebizonyosodott, hogy a földkerekség legsötétebb tömeggyilkosa volt és aki szembement vele,csak elismerést érdemel. Véleményem szerint mindenkit be kell fogadni a politikai foglyok szervezetébe, akit 19^5* április 4. után ítéltek el, függetlenül attól,hogy mikor követte el a terhére rótt "bűncselekményt". Kivéve^természetesen azokat,kiknek lelkiismeretét élet- és vagyonellenes valódi bűnök (is) terhelik. ^em tartanám helyesnek azt se, ha a külföldön, emigrációban élő volt börtönviseltek nem lehetnének teljes jogú tagjai az otthoni politikai fogoly szervezetnek, hiszen senki sem ment jókedvéből emigrációba és együtt szenvedtünk Vácott, Márianosztrán vagy Recsken. (Recskről kerülvén szó, hadd jegyezzem meg: a volt internáltak felvétele elől sem szabad elzárkózni!) És tudok nem egy perről, melynek hajdani vádlottainak egy része otthon él, másik része emigrációban. Hogyan tehetnénk hát köztük megkülönböztetést?... Áthidaló megoldásnak azt tartanám, ha a két szövetség - az 0tthoni és a szabadföldi - kapcsolatra lépne egymással és tisztázná a függő kérdéseket. Szemügyre vettük hát, kik lehetnek tagjai egy olyan szervezetnek, ami valamennyi politikai fogoly igazságát hivatott képviselni. Hátravan még az, hogy eldöntsük: kik nem lehetnek tagjai ennek? Kik azok, akiket elítéltek ugyan, de mégsem méltók a politikai fogoly névre és egyetlen tisztességes
