Független Magyar Hírszolgálat, 1989. március-1990. február (13. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-15 / 4. szám
fu„ Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 1989. június 15. Megjelenik minden hó 15-én XIII. évf, ^ szám Magyarországi sajtószemle április - máius Meghívót kézbesített Budapestről a posta: a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége invitál a rákoskeresztúri temető 3°1* parcellájában^ únius 16- án tartandó gyászünnepségre, amikor az 1956-os mártírok emlékművének alapkőletételére kerül sor, Nagy Imre és társai temetésének keretében. A meghívón lévő pecsét körirata a szövetség nevét jelzi, míg rajza a ^sonkaország térképét ábrázolja, fölötte a koronás címerrel s az egészen vastag lánc húzódik keresztül. ve a lánc egyik szeme félig kinyílva: az ember szinte azt várja, hogy most fog szétpattanni... Igen, talán már nem sok kell ahhoz, hogy végleg lehulljanak a láncok! Mint egy otthonról érkezett levélben olvastam: napról-napra tágulnak, lazulnak a bilincsek és csak idő kérdése, hogy a magyar nép mikor rázza le azokat magáról egyszer s mindenkorra. A pecsét rajza kifejező és érzékelteti a hazai helyzetet. ue megalakulhatott volna egyáltalán ez a szövetség, ha nem ilyen a politikai légkör és nem várhatnók-e minden pillanatban a lánc elszakadását! S ahogy ezen élgondolkoztam, régi emlékek merültek föl a múltból. Emlékek a negyvenes-ötvenes évek magyarországi börtöneiből, a Gyűjtőből, Márianosztráról, Vácról, Szegedről és kényszermunkatáborokból, ahol mi rabok terveket szőttünk egy majdani bajtársi egyesület, valamiféle érdekszövetség megalakításáról, amelynek ott a rácsok mögött már nevet is adtunk: Politikai Foglyok Országos Szövetsége. Ezt az elnevezést valamennyien elfogadtuk és a POFOSz azokban az években hamarosan fogalommá vált a rabok körében. A teljes reménytelenségben tervezgettünk a jövőre és dédelgettük a szövetség gondolatát, mintha már meg is alakult volna. Pedig csak a képzeletünkben élt... Aztán egyszer eljött a megvalósulás órája is! 1956 október utolsó napjaiban a börtönökből frissen szabadult rabok gyülekeztek a budai Mechwarttéren álló volt pártközpontban és miután közös akarattal kimondták a POFOSz tényleges megalakulását, hozzáláttak a Szövetség szervezéséhez. A jelentkezőket lajstromba vették, igazolvánnyal látták el és megfogalmazták a legfontosabb feladatokat: a rászorulókat segíteni, az ártatlanul meghurcoltaknak erkölcsi és anyagi kárpótlást, rehabilitációt kiharcolni. A Politikai Foglyok Országos Szövetsége november 1-én tartotta formális alakuló közgyűlését a pesti Uránia moziban, ahol sokféle irányzat, politikai csoport képviselői mondták el Véleményüket arról, hogy kik lehetnek a Szövetség tagjai. A hatalmas termet zsúfolásig megtöltötték a volt elítéltek, akik egy kérdésben vita nélkül, teljes összhangban döntöttek: a Szövetség díszelnökéül Mindszenty József hercegprímást kérték fel. A sors azonban másképp akarta és a védtelen városra három nap múlva rátörő szovjet tankok lánctalpai annyi más elképzeléssel, tervvel és reménnyel együtt a Szövetséget is széttaposták. A tagok szétszóródtak: ki visszahúzódott belső emigrációba, ki disszidált, sokakra pedig újra rácsapódott a zárkaajtó. De akárkit akármerre vetett a sors, a Szövetség feltámasztásába vetett hitét minden volt politikai fogoly szívében ápolta. Es ha nem is a hazában, a szabad világban mégis újjáalakult a szövetség Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége néven. Ennek négy kontinensen
