Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-10-15 / 8. szám

- 3 -felől igen tájékozott amerikai újságíró úgy értesült, hogy a kormány és a közvélemény négy kérdésben várt határozott állásfoglalást Grósztól s egyikben se született eredmény. Ceausescu nem ismerte el Magyarország jogát arra, hogy törődjék a romániai magyar kisebbség sorsával, nem tett ígéretet arra, hogy abbahagyja a "településrendezést", nem járult hozzá a kolozsvári konzulátus viszszaállításához s végül Grósznak azt sem sikerült elérnie, hogy Bukarestben magyar kulturális központ létesülhessen.

Mindezért sok bírálat éri Grószt - írja a NSW YORK TIMES, űe kierezhető ez a MAGYAR NEMZET augusztus 31-i számában olvasható összefoglalóból is, amely az aradi dialógus tárgyát képező tíz pontot sorolja föl és már a címben megjegyzi: "Nyolc témában sikerült haladást elérni!", ami ugye egyrészről azt jelenti, hogy két pontban megmaradtak az ellentétek, de másrészről a többiben sem eredményről lehet beszámolni, csak "haladásról". Ami nagy különbség!

Lássuk, milyen téren^mutatkozik haladás: a MAGYAR NEMZET szerint Grósz Károly javaslatot tett egy újabb találkozóra, ahol közös deklarációt szövegeznének a nemzetiségi kérdésről; javasolta a jobb gazdasági együttműködést és a kulturális téren tapasztalható anomáliák megszüntetésére vegyesbizottság kiküldését; szükségesnek tartotta vegyesbizottság létesitését a Magyarországra menekült román állampolgárok ügyének rendezésére; indítványozta a történészek politikamentes együttműködését; felvetette a történelmi hagyományok közös ápolásának, valamint az^idegenforgalom kölcsönös fejlesztésének fontosságát; javaslatot tett magyar újságíróküldöttség romániai tanulmányútjára; szükségesnek találta a bezárt főkonzulátusok újbóli megnyitását. "Végül kérte, hogy a román vezetés vizsgálja meg, milyen következményekkel jár a kisebbségben lévőkre a területrendezési terv, amely végrehajtásának felfüggesztését kérte" - fejeződik be a MAGYAR NEMZET összefoglalója.

A lista első felében olvasható viszonylag jelentéktelenebb kérdésekben tehát sikerült "haladást" elérni - Ceausescuék tettek egy-két langyos ígéretet -, de az utolsó kettőnél mereven elzárkózott még a tárgyalás elől is. Olvassuk, hogy "a főkonzulátusok kérdésében a román álláspont elutasító volt" és "nem adtak pozitív választ a területrendezéssel kapcsolatban sem, ugyanakkor felajánlották, hogy a helyszínen megvizsgálják a tényleges helyzetet."

Mindebből az derül ki, hogy Arad nem sok eredményt hozott.de kimozdulás a holtpontról, hogy egyáltalán létrejött a találkozó. Ceausescu eddig hevesen elutasított minden "beavatkozást a román belügyekbe", most viszont -^írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung - a találkozó idejének egyharmadát^fordították a magyar kisebbség helyzetének megvitatására. A nyugatnémet újság egy másik cikkéből azonban az is kiderül, miért vált egyszerre ilyen engedékennyé a román diktátor? Tény, hogy Ceausescu már hosszabb idő óta fáradozik azon, hogy meghívassa magát Moszkvába, de azt a tanácsot kapta, hogy előbb keresse a közvetlen tárgyalások útját Magyarországgal. így szánta rá magát erre a lépésre.

érdemes egyébként a világsajtó kommentárjait is átfutni: a legtöbb újságcikkből - beleertve a szocialista országok és a Szovjetunió lapjait is - a magyar álláspont iránti rokonszenv csendül ki, a nyugati lapok pedig kiemelik, hogy "Romániában még erős a sztálini hagyaték" s ezért is nehéz a két szomszédos ország közt jóviszonyt létesíteni. A PRAVDA arról ír, hogy "a számbelileg legnagyobb és legkompaktabb kétmilliós erdélyi magyarság sorsát Romániában" a magyar közvélemény élénk figyelemmel kíséri és számontartja sérelmeit. A ZYCIE WARSZAV/Y című lengyel napilap megemlíti, hogy a történelem során nsn előscr éleződött ki a helyzet Budapest és Bukarest között. Az ellentétek most nem abból adódnak, hogy a magyarok határrevizióra törekednének, csupán jobb életfeltételeket követelnek a 2,5 milliós erdélyi kisebbségnek, A lengyel lap utal arra, hogy tavaly óta 15 ezer magyar és szász származású román állampolgár hagyta el az országot. Ezek a menekültek nagy gondot okoznak Budapestnek - írja a lap.

Ez történt hát Aradon és ilyen a helyzet a ^rósz-Ceausescu találkozó után.

A magyar pártfőtitkár sok eredménnyel nem dicsekedhet,de a Conducator aligha lehet könnyű tárgyalópartner! Az aradi "csúcs" legnagyobb eredménye, hogy ismét ráirányította a reflektort az erdélyi kérdésre és bár jelentőségét nem szabad túlértékelni, lehetséges, hogy bizonyos értelemben fordulatot hoz ottani véreink sorsában. Ceausescu szavában nem szabad bízni,de ha ígéreteinek csak felét váltja be (ás pld. könnyítéseket hoz a menekültek családegyesítésében), máris volt értelme az aradi találkozónak.