Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-15 / 3. szám
- 7 -Borsányi Julián nagy erkölcsi .jelentőségű lépését méltatja hosszú cikkben a Magyar Nemzet. A Münchenben élő volt m.kir. alezredes, a Légoltalmi Közlemények hajdani szerkesztője felajánlotta a magyar államnak szakkönyveit, dokumentumait, levelezését és iratcsomagjait. Érdemes kis figyelmet szentelni az erről szóló cikk hangjának: noha megemlíti a cikkíró, hogy Borsányi Julián éveken át a Szabad Európa rádió munkatársa volt, Bell ezredes neve csodálatosképpen már föl sem vetődik. Pedig azelőtt sűrűn emlegették Borsányit ezen a rádióban használt nevén és nem épp a leghízelgőbben: a hidegháborús korszak egyik háborús uszítójának nevezték és külön fölhányták neki, hogy 1956-ban, a forradalom alatt ellenállásra bíztatta és hitegette a szabadságharcosokat, ^zek most mind elfelejtődtek! Hiába, érdemes ajándékot adni kommunistáknak. A hála nem marad el. Pesti párbeszéd: - Hogy megszaladtak az élelmiszerárak! - Nem mindegyiké! Vegyen olyat, aminek nem ment föl az ára. - És mi az? - A téliszalámi!... Ez igaz! A téliszalámi ára valóban nem emelkedett az általános drágulás során: azelőtt is 300 forintba került kilója, most is! Tíz deka szalámi,amit könnyen el lehet fogyasztani tízóraira, 30 forintba kerül tehát. Ennyit épp egy óra alatt keres meg egy jobb melós, de egy nyugdíjasnak két napra kell beosztani ezt az összeget. (A különös csak az, hogy a szalámit Magyarországon gyártják és az Amerikába exportált válfajából kb. másfél dollárba kerül egy tízdekás darab, ami ugyan közel 75 forintnak felel meg, itt viszont fél óra alatt megkeresi a minimum órabérért takarító tanulatlan fekete segédmunkás. A magyar szalámi épp a magyar dolgozók számára elérhetetlen csemege. Hát nem furcsa?... Amerikában visszatérő panasz, hogy a rossz oktatási rendszer (és a rossz pedagógusok) miatt még az egyetemistáknak is problémáik vannak a számolással és az írás-olvasással. Nem kell aggódni, a szocializmus ebben már utolérte az kapitalistákat (a jóban nem, de a rosszban mindig): a Magyar Nemzet "Elemi gondok" című vezércikke azon kesereg - idézem - "a mai diákok nem tudnak numerikusán számolni és középiskolás diákok súlyos olvasási nehézségekkel küzdenek." A magyar iskolák színvonalát is sikerült lerontaniok a kommunistáknak. Az Afganisztánban megrokkant szovjet katonák sorsáról ír a Szovjetszkaja Rosszija és bírálja a szenvtelen ügyintézést. Megtudjuk a cikkből, hogy nagy gond a művégtagok beszerzése, különösen azok számára, akik a gyártól távol laknak (!) s a kapható protézisek is rosszak. A másik visszatérő probléma a lakáshelyzet. A rokkantak egyike-másika elfogadhatatlan körülmények között él, például vezetékes víz nélküli, csatornázatlan, a legközelebbi bolttól két kilométerre lévő lakásban. Egyikük egy háromszobás lakásban él szüleivel, feleségével, gyermekével és nővére négygyermekes családjával együtt. Kilenc-tíz négyzetméteres szobákat kell megosztaniok társbérletben. Van olyan sebesült is, aki - noha állandó gondozásra szorul - nem képes elintézni, hogy egy más vidékre való feleségével együtt lakhasson. - A szovjet lap sürgős intézkedéseket sürget... Az elmúlt karácsonyra a korábbinál ^obb déligyümölcs kínálatot tervezett a kereskedelem, ezért nagyobb mennyiségű narancsot rendelt Olaszországból. A szállítmány meg is érkezett, de a szakszerűtlen kezéLés miatt a narancs egy jelentős hányada - sok tonnányi gyümölcs - megromlott. A pesti szemétben napokig narancshegyek rothadtak és sokam bizony az üzletek kidobott hulladékában turkáltak, hátha találnak még félig-meddig ép darabot. Ajiyomozás most folyik a többmilliós kár felelőseinek megállapítására. Jellemző adat, amire közben derült fény,hogy egy spanyolországi narancs-szállítmány négy nap alatt érkezett Veszprémbe,ahonnét 9 napig utazott Budapestig. A nép vagyona - senki sem érez felelősséget iránta. Ha megromlik, ez is megy a kukába. Hamarosan kiad.iák otthon a Nobel-díjas Paszternák orosz író Doktor Zsivágó című híres regényét, ami eddig el volt zárva a hazai olvasóközönség elől. Szó van a regényből készült film bemutatásáról is, ha meg tudnak állapodni az árban.Az amerikai filmforgalmazó^vállalat ugyanis igen sokat kér a filmért. (A Doktor Zsivágó már több mint húsz éves film, Nyugaton csak néha bukkan föl a televízióban. S a magyar közönség még mindig úgy vár rá, mint valami csemegére.) Pályázatot írtak ki a Nemzeti Színházra összegyűlt 260 millió forint jövedelmező befektetésére. Az összeg ugyanis kevés az építkezés megkezdéséhez, ahhoz viszont sok, hogy holt tőkeként bankban tartsák.Ha színház nincs,legyen haszon!
