Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-05-15 / 3. szám

- 8 -Sgy rendőrségi riportban olvassuk a Magyar Nemzetben, hogy Budapesten kb. százezer cigány él, illetve dolgozik: 50-60 ezer állandó fővárosi lakos (bejelentett lakással), 20 ezer lakik munkásszállásokon és albérletben, 15-20 ezer pedig "ingázik", azaz a környékbeli községekből jár be dolgozni a fővárosba. Ez azt jelenti, hogy Nagy-Budapest lakosságának 5 százalékát teszik a cigányok.

A bűnözési statisztika szerint a bűncselekmények elkövetői között 20 százaié- • kos a cigányok aránya. (Ugyanez a százalékarány, ha más irányból közelítjük meg a kérdést: az összlakosság 8,5 százaléka követ el valamilyen bűncselekményt vagy szabálysértést, a cigányok között ez az arány 18-20 százalékos.)

Az aggasztó az, hogy a cigányok sokkal gyorsabban szaporodnak, mint a magyarok és néhány emberöltő alatt arányszámuk megduplázódhat. Ez nyilván mutatkozni fog a bűnözések emelkedésén is. (Az Egyesült Államoknak kísértetiesen hasonló problémákkal kell szembenéznie a feketékkel kapcsolatban, csak erről senki sem mer beszélni...)

Legutóbb újabb sztrájkokra került sor Jugoszlávia több városában. Bányákban, üzemekben állt meg a munka órákra, néha napokra, mert a munkások bérjavítást követeltek, illetve tiltakoztak a szüntelen áremelések ellen. A ljubjanai Litostroj kombinát dolgozói sztrájkuk során új ötlettel álltak elő. Követelték, hogy a lengyel Szolidaritás mintájára alakíthassanak szabad és független szakszervezetet. Kikötés lenne, hogy kommunista párttag nem léphetne be ebbe a szakszervezetbe. (A hírt a jugoszláv kommunista párt lapja, a Kommuniszt közölte, természetesen illő felháborodással.)

A Szovjet-Magyar Baráti Társaság most tartotta megalakulásának 30. évfordulóját s ezalkalommal ünnepséget rendeztek a pesti székházban.

18^8 hőseiről szól hosszabb cikk a Magyar Nemzetben abból az alkalomból,hogy otthon tervbevették szabadságharcos emlékmű felállítását. A cikk számunkra érdekes része ott kezdődik, amikor írója a Világos utáni idők emigránsaira emlékezik. "Ok a határokon túl is folytatták a küzdelmet - olvassuk. - Az emigráció azt a feladatot vállalta, hogy megnyerje a világ közvéleményét a magyar ügynek. Nem adták fel a harcot, külföldre menekültek, hogy tovább küzdjenek." A cikkíró a továbbiakban még hosszan méltatja a szabadságharc emigránsainak kitartását és elvhűségét, amivel magyarságukat bizonyították a haza határain kívül is. A cikk ezzel a mondattal fejeződik be: "Az eszmék ereje abban a bizakodásban rejlik, hogy előbb-utóbb valóra válnak. Ez élteti az^egyént, a nemzetet, az egész világmindenséget." - Ezeket a sorokat azoknak verném a fejébe,akik húsz-harminc évi emigráció után már belefáradtak a bizakodásba és feladják elveiket: hazajárnak, otthoni hivatalosokkal barátkoznak. A hazai újságíró logikája pedig furcsa kettősséget mutat: hazafias tettnek, erkölcsi bátorságnak tartja egyrészről a múlt századi szabadságharc emigránsainak küzdelmét a magyar ügyért, de az ötvenhatos szabadságharc menekültjeinek külföldi tevékenysége vajon nem érdemel meg ugyanilyen elismerést? A magyar ügyet akkor is, most is az emigránsok képviselik, akik meg akarják annak nyerni a szabad világ közvéleményét. Nemde?

Rendőrségi közlemény az április 9-i budapesti lapokból: "1988 március 30-án egyetemi hallgatók és fiatal értelmiségiek egy csoportja törvényellenes szervezet létrehozását kezdeményezte, ezért az arra illetékes rendőri szervek 1988. április 8.-án figyelmeztették Andrássy Miklós dunaújvárosi, Orbán Viktor szolnoki, valamint Csaba Iván, Kövér úászló és Rácz András budapesti lakosokat. Nevezetteket felhívták tevékenységük abbahagyására." - Eddig a rendőrség közleménye. A jóindulatúra fogalmazott hatósági hír mögött ott vicsorog a^rendőrterror durva és kíméletlen ábrázata. Mert mit is csináltak ezek az ifjú _emberek? Nem mást, mint baráti körben tervbevették egy demokratikus ifjúsági csoport létrehozását - Fiatal Demokraták Szövetsége néven -, hogy közös erővel^küzdjenek a magyar társadalom demokratizálásáért. (Ami állitólag a kormány célja is.) A rendőrség megakadályozta az alulról jövő kezdeményezést, annak ellenére, hogy újabban állandóan hangoztatják, hogy bárkinek jogában áll egyesületet alapítani. Dehát más az elmélet és más a gyakorlat. A rendszer fél a fiatalok szervezkedéséről és ezért "figyelmeztette" őket. Reméljük, egyéb folytatása nem Desz a rendőri akciónak számukra, bár nehéz elhinni, hogy egyszerű figyelmeztetéssel megúszták az ugye