Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-15 / 1. szám

8 Kárai Sándor 87 esztendős! Az egyetemes magyar irodalom legnagyobb élő alakja a jövő hónapban, április 11-én tölti be nyolcvanhetedik életévét, ünneplő lé­lekkel szállunk gondolatban a születésnapját ülő magyar írófejedelemhez és ez­úton küldjük Néki^az egész emigráció őszinte jókívánságait. A Mindenható éltes­se és tartsa meg őt számunkra még nagyon sokáig erőben, egészségben! A születésnap alkalmából hadd idézzünk néhány nagyon aktuális sort Máraitól: Az öreg tudományos múmia, mint egy kivénült apaszínész, nem bírja ki, hogy ne menjen haza egy búcsúfellépésre, amikor mégegyszer meghajolhat a rivaldafényben. A meg­rokkant aggastyán tudós, író, mozirendező, színész, aki külföldön már befejezte szereplését, hazakullog, mert remé­li, hogy kap a kommunistáktól valamilyen vigaszdíjat . . . És ezt néha megkapja, mert a kommunistáknak megéri, ha felmutathatnak az otthoniak előtt egy hazatérő tékozló fiút és így is dokumentálják, hogy a kommunizmus, — melyet a magyar nép soha nem ismert el, — már nem osztracizált vállalkozás, hanem véglegesség. Az író, aki szabad földről hazakullog a szülőhazába, — ahol kommunisták birtokolják a hatalmat, — nem gondol arra, mit felel Göbbels esetleges hívására Thomas Mann, — és még sokan mások, emigráns német írók, — ha 1939-ben a náci propaganda nagymesteré­nek eszébe jut, hogy Berlinbe hívja az emigrált német írót? Megcsillogtatja előtte, hogy kiadják valamely régebbi írását ... Nem kívánják, hogy otthon maradjon a náci birodalomban; már az is elég, ha felolvas Lübeckben, vagy Berlinben. Aztán visszamehet Kaliforniába, mert megtette, amit vártak tőle: látogatásával bizonyította, hogy a nácik Birodalma már nem „ugyanaz”, ami volt: a felesleges zsidókat nagyjából már kiirtották, a rendszer ellenzőit megsemmisítették, a sajtót és irodalmat gleichschaltolták, a Gestapo udvarias, hiszen elkövetkezett a koegzisztencia, ideje . . . Nem kell különösebb fantázia hozzá, hogy elkép­zeljük, milyen — a Csendes Óceán partjáról Berlinbe áthangzó — orosziánbőgéssel felel az emigráns német író Göbbels hívására? Milyen hangnemben utasítja vissza a becsületbevágó ajánlatot? De a hazalátogató tudós, író, színész, mozirendező nem gondol erre. Ezek a készséges és nyájas turisták nem mindig társutasok, ók azok, akiket Lenin így nevezett: „Ezek a hasznos hülyék.” Az egész magyar emigráció osztatlan örömmel fogadta a hírt, hogy Könnyű Ernő hat évi kaliforniai állami képviselőség után a tavaly novemberi választáskor bekerült a washingtoni kongresszusba. Könnyű Ernő­vel olyan ember kapott megérdemelt helyet az Egye­sült Államok törvényhozó testületében, aki - s eb­ben biztosak lehetünk - nemcsak amerikai szavazóit fogja képviselni^ Capitoliumban, hanem minket ma­gyarokat is. Az új amerikai képviselő Könnyű László­nak, a kiváló írónak, költőnek és műfordítónak a fia és ez már önmagában is biztosíték arra, hogy "ma­­""gyarul" gondolkozik. A szülői házból magávalhozott szellemi útravaló meghatározza Könnyű Ernő világ­oké pét és hovatartozását: számíthatunk rá helyreigazítás helyreigazítása: Pár héttel ezelőtt az egyik kévést: ismert "clevelandi magyar közlönyben helyreigazítás jelent meg, melynek írója kioktat valakit (és joggal), hogy tévesen tulajdonította Talleyrandnak azt a frappáns mondást, ami a francia forradalom után Sieyés abbé szájából hangzott el. Á helyreigazító szerint (aki egyébként Sieyés abbé nevében is rosszul használja az ékezetet, dehát ez alighanem a nyomda hibája) arra a kérdésre, hogy mit csi­nált a forradalom alatt, a derék úr azt felelte volna: "Túléltem". - Nos, ha már idézünk - és helyreigazítunk -, tegyük azt pontosan! Noha a mondásról nem maradt hangfelvétel, az utókor mégis úgy tartja számon, hogy az így hangzott el: "Litern". Ami úgye óriási különbség. Akinek van némi érzéke a nyelvi, kife­jezésbeli finomságokhoz, annak ezt nem kell magyarázni. Mivel pedig a szeban­­forgó szellemeskedés francia nyelven hangzott el, hadd mutassunk rá, hogy az "élni" vivre, mig túlélni "survivre". És így jegyezték fel az atná szállóigévé vált mondásat: J ai vécu - éltem. Mindez a tényékhez tartozik. Hieronymi Fái költő verseskötete, a VERSEK az elmúlt év karácsonyára jelent a svájci^DUNA könyvkiadó gondozásában. A könyvből még rendelhetők példányok a szerző címén, 37* av.Ste.Cécile,CH-121? Meyrin/Genéve, Switzerland, Europe, A független Magyar Hírszolgálat e számával megkezdi tizenegyedik évfolyama , Ebnél az alkalomból itt mondunk köszönetét hűséges olvasóinknak és pártfogó­inknak, hogy támogatásukkal lehetővé tették az FMH fenntartását. Kérjük, ne vonják meg tőlünk jóindulatukat a jövőben sem. A szerkesztő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom