Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-15 / 1. szám
FOLYTATÁS A 3. OLDALRÓL: 9 Különben is: hiába szónokolnak a pártvezetők a Szovjetunióban, Magyarországon, Lengyelországban és most^már Kínában is reformokról, a kommunizmust természeténél fogva lehetetlen megújítani. Dogmatikus tanaival, megkövesedett tételeivel alapvetően retrográd és a marxizmus legnagyobb ellentmondása, amikor magát forradalminak hirdeti. Talán száz-százötven évvel ezelőtt az volt, de a huszadik század végén már a maradiság bélyegét viseli s emiatt képtelen alkalmazkodni az élet változásaihoz. A konzervatívnak elkönyvelt kapitalizmus ezzel szemben sokkal rugalmasabban és gyorsabban tudja megújítani önmagát, ami szinte behozhatatlan előnyt jelent számára. Csak Gorbacsov gondolja - de lehet, hogy 6 se komolyan -, hogy a stagnálást, a pangást máról-holnapra haladássá, pezsgéssé lehet változtatni. A szakemberek nyilván jobban tudják ezt. A Népszabadság idézi erre vonatkozólag Tatjana Zaszlavszkaja szovjet akadémikust, aki így vélekedik: "Lehet, hogy a gazdasági reform lassan bontakozik ki, hiszen mindössze egy év telt el az SzKP XXVII. kongresszusa óta és senki sem képzelhette, hogy az ország egyik napról a másikra egészen megváltozik." Nem. És később se fog. Joggal gyaníthatjuk ezt, ha pld. elolvassuk a szovjet mezőgazdaság helyzetéről kiadott legutolsó jelentést. Ez már az önkritika és a "nyiltság" jegyében született és valóban meghökkentő tényeket tár fel: "Az élelmiszer-gazdaságot alaposan meg kell mozgatnunk - így szól a szöveg -, mert igen hosszú ideig topogtunk egyhelyben, valósággal megrekedtünk. A XI. tervidőszak egésze helybenjárás volt. Ez 1972-ben kezdődött, amikor nagymértékben csökkent az állatállomány és egészen az utóbbi évekig tartott. A szovjet emberek nem akarnak a régi módon élni és megbékélni a tespedéssel. A mezőgazdaságban is sok még a megoldatlan feladat. Például fel kell figyelni arra, hogy Ukrajna és Kazahsztán fontos mezőgazdasági ágainak termelése aggasztóan visszaesett. Helytelen azt hinni, hogy az új gazdasági módszerek maguktól megoldanak majd minden gondot: az alkotó energiák felszabadításához továbbra is szükség van a színvonalas eszmei-politikai munkára." A célzás félreérthetetlen: Kazahsztánban nemrég tüntetések zajlottak le és az ukránokra mindig gyanakodva néznek a moszkvaiak. Ha valaki azt hinné, hogy a gazdasági kérdések előbbrehelyezésével háttérbe szorul az ideológia, azt figyelmeztetni kell: a párt éberen figyel és a politikai vezetést nem engedi ki a kezéből. Az ideológiában nincs lazítás! Ezt húzza alá a PRAVDA egyik legutóbbi cikke is, melyet Lenin halálának 63 évfordulójára közölt a pártlap: "A szovjet társadalomban most folyó átalakításban a párt Lenin eszméinek kimeríthetetlen gazdagságára támaszkodik. Ezt a szellemi örökséget használta fel a párt XXVII, kongresszusa, amikor a mélyreható változtatások útját választotta. Meg kell értenünk - fejtegeti a szerző -, hogy az élet különféle területein mit követel napjainkban Lenin útmutatásainak hasznosítása. így ismernünk kell a szocialista demokráciáról kidolgozott lenini tételt is, mert Vlagyimir Iljics Lenin kezdettől fogva elsőrendű fontosságúnak tartotta a^szovjet rendszer demokratizmusát, s úgy vélte: egyedül a szocializmus valósíthatja meg a demokráciát." Míg egyik oldalon a kapitalizmustól kölcsönzött elemekkel próbálják aládúcolni a kommunizmus roskadozó épületét, a másik oldalon konokul ismételgetik Lenin nevét és hivatkoznak tanításaira. (A csendes szemlélő csak azt nem érti, hogy ha a mostani átalakítás ezekből táplálkozik, miért nem használták föl ezt a "kimeríthetetlen gazdagságot" már eddig is arra, hogy általa jobbátegyék a szovjet eletet?...) Lehetséges, hogy Gorbacsov komolyan veszi a reformterveket, mert értelmesébe az elődeinél és tudja, hogy a jelenlegi állapotok már nem t rr.atók sokáig. Hallgat a közgazdászokra, akik nyilván megmagyarázták neki, hogy a magyar kísérlet bebizonyította: így, ezen az úton még megmentheti a rendszerét. (Meggyőződésem, hogy Moszkva kísérletezési célokkal engedélyezte hazánkban a gazdasági lazításokat, mert a szocialista táboron beiül valahol ki kellett próbálni az un. reformokat, mennyire eredényesek, mielőtt a Szovjetunióban is alkalmazásra kerülnének.) Ha azonban a címben föltett kérdésre akarunk válaszolni - hogy megreformálható-e a kommunizmus? -, a felelet csak határozott nem lehet Mert az ugyan elképzelhető, hogy kialakul belőle valami elfogadhatóbb,emberibb életforma, de - mivel abból épp a marxi-lenini elvek fognak elsikkadni - az már nem lesz kommunizmus. 41 (Van egy népi mese a százesztendős kisbaltáról, aminek hatszor cserélték a nye lét és tízszer a fokát. Hát a "megreformált" kommunizmus is ehhez hasonlít...)
