Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-06-15 / 4. szám

2

érkezett Rómába. Ott azonban csak alig néhány hetet tartózkodott, jóllehet kitüntető kedvességgel fogadta VI. Pál pápa. Október 23-án áttelepedett Bécsbe.

A Pazmanaeumban rendezkedett be, ahonnan személyes érintkezések, utazások és levelezés formájában végezte a külföldi magyar katolikusok lelki irányítását. Hatása és befolyása azonban nem korlátozódott a katolikus egyház tagjaira. A magyar emigráció túlnyomó többsége hallgatott a szavára és őszintén tisztelte. A hit és az egyház szabadságáért folytatott küzdelme, igazságtalan és jogtalan meghurcolása, sok éves rabsága, majd másfél évtizedig tartó önkéntes száműzött sége a budapesti amerikai követségen, valamint makacs kitartása elvei mellett oly tekintélyt és megbecsülést adott neki, amellyel sem előtte, sem utána magyar emigráns az elmúlt negyven esztendőben nem dicsekedhetett.

Mindszenty nyugatra érkezve, szemmel láthatóan két közvetlen célt tűzött maga elé. Végleges formába kívánta önteni emlékiratait és meg akarta újítani a magyar lelkipásztorkodást az emigrációban. Tárgyalásokat kezdett emlékiratai megjelentetéséről és kiadta első külföldi pásztorlevelét. 1972 márciusában a világ minden részén megemlékeztek nyolcvan év előtti születéséről. 1972 májusában ment első nagyobb kőrútjára, mégpedig Németországba. Még abban az évben, majd az elkövetkező években ellátogatott Belgiumba, Portugáliába, ismét Németországba, Angliába, Kanadába, az Egyesült Államokba, Dél-Afrikába, újból Amerikába, Ausztráliába, Uj Zélandba, végül Dél-Amerikába. Útjai és a magyarokkal való találkozásai diadalmenetek voltak, az emberek szeretettel és ragaszkodással vették körül, nem takarékoskodva a megbecsülés és a bizalom jeleivel.

A bíboros nemcsak a. hitben való megmaradást és tanuságtételt sürgette, de a magyar nyelv és kultúra ápolását,a magyarok összetartását és a jövőben való reménykedést is. Tábora nagyobb volt katolikus híveinél, mert vallásra valóló tekintet nélkül mögéje állt, aki kérlelhetetlen és tántoríthatatlan antikommunizmusát, a budapesti rendszerrel szemben tanúsított elutasító magatartását és minden egyezkedéstől való idegenkedését példamutatónak és követendőnek tekintette.

(....) .Amikor 1973* november 1-én VI. Pál pápa az esztergomi érsekségről és a prímási méltóságról való lemondását kérte,' majd december végén az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította, a külföldi magyarok egyértelműen melléje állottak és méltánytalannak nevezték a vele szemben tanúsított bánásmódot. A pápai döntést érthetetlennek és sértőnek érezték azok a külföldi magyarok is, akik sok mindenben nem értettek egyet a bíborossal. A széles körű tiltakozási akció éreztetni engedte, hogy ebben az ügyben a magyar emigránsok az c oldalán állottak. Az 197^ októberi frankfurti nemzetközi könyv vásáron bemutatták németül is megjelent emlékiratait, de nem örülhetett sokáig könyve sikerének. 1975« május o-án hirtelen meghalt.

Bécsben 1973« november 17-én fogalmazott végrendeletében az emigránsoknak azt üzente, hogy "Ne járjatok haza... Ne pénzeljétek elűzőiteket, a nemzetirtókat. De térjetek haza - ne olvadjatok be -, amikor a hit és a magyarság napja felkél otthon. Addig igen fontos a magyar iskola..." Az emigránsok nagy hányada nem követi Mindszenty tanácsát. Szép sorjában és egyre rendszeresebben hazajár, szembeszökő módon pénzeli elűzőit és aligha fog majdan tömegesen hazatérni, mert olyannyira gyökeret eresztett nyugaton, hogy nehezen lesz képes onnan elszakadni."

Eddig a könyvnek Mindszenty József emigrációs életével és halálával foglalkozó része, melyhez még a következőket fűzi hozzá a szerző:

"Az nem mondható, hogy Mindszenty József emléke elhalványult, de az idő múlásával mind kevesebb menekült tartja magát azokhoz az elvekhez és magatartási normákhoz, amelyeket a prímás életében emigráns társai figyelmébe ajánlott."

Igen, ez a szomorú való! Az emigráció időnként fel-felidézi nevét,évrőlévre megemlékezik halála évfordulójáról, szónokok hivatkoznak rá és citálják egyik-másik mondását, emlegetik állhatatosságát,azonban ez inkább már csak gépies formaság, igazi tartalom és belső átérzés nélkül. A legtöbben csupán szajkózzák a halott bíboros nevét, de eszük ágában sincs követni tanításait. Igyekeznek el is felejteni azokat, mert így kényelmesebb. Legszívesebben nem is gondolnak arra, hogy mit kötött lelkűkre szentbeszédeiben és végrendeletében. Míg élt, az iránta való tisztelet és a belőle sugárzó tekintély sokakat