Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-15 / 4. szám
visszatartott a megalkuvásoktól, attól, hogy hazautazó vízumért kilincseljenek a Népköztársaság konzulátusánál vagy követségénél. De mióta meghalt - a könyv szavaival élve - szép sorjában egyre rendszeresebben járnak haza. Már nem is titkolják, már nem^is szégyellik! Még szinte jó, hogy a meggyőződéséért oly sokat szenvedett bíboros nem láthatja ezt, mert Istenem, de fájna szegény meggyötört szíve!... Amit a majdani 'hazatérésről mondott Mindszenty József, az a mi életünkben úgyis csak elmélet marad. űe ^ha a Mindenható valamilyen csodája folytán megvalósulna az, hogy nemcsak turistaként, a kommunisták engedélyével mehetnénk haza, hanem emelt fővel és végleg, bizony nagyon kérdéses, hányán adnák fel nyugati életformájukat és megszokott kényelmüket, hogy végleg visszatelepüljenek szülőhazájukba és vállalják az ottani nehezebb sorsot, megosszák életüket a magyar néppel. Hiszen a legtöbb emigránsnál már most mutatkoznak identitászavarok és ha még magyarul is beszélnek, ha el is mennek magyar rendezvényekre, ha tesznek is ezt-azt magyar ügyben, amikor "hazát" mondanak, nem lehet tudni: a szülőföldjükre gondolnak-e, vagy a befogadó országra? De egyet biztosra veszek: ha egyszer megnyílna az út hazafelé, annál a pénztárnál, ahol a "one way" repülőjegyeket árusítanák Magyarországra, nem tolonganának az első sorokban azok, akik ma gazdagságukat fitogtatni utazgatnak haza. Oda-vissza. Persze a föld forog tovább: szabad világban élünk és senki sem szabhatja meg senkinek, hogyan intézi életét. Még Mindszenty József sem, akinek pedig pár évvel ezelőtt ezek a gyorsan felejtők lelkesen tapsoltak, büszkék voltak arra, hogy nevétől visszhangzott a világsajtó, s tülekedve törték magukat, hogy közelébe juthassanak és áldását kérhessék. Denát könnyű lelkesedni és nehéz elveknek elkötelezetten lemondani erről-arról. Nem árt, ha néha gondolunk erre és másokat is emlékeztetünk rá. Legalább egyszer egy esztendőben, Mindszenty József halála évfordulóján. A battonyai gyermekfaluról olvashatunk tanulságos sorokat a MOZGÓ VILÁG* egyi.: legutóbbi számában. A cikk, melynek keretében szó esik Battonyáról,19Ő6 legnagyobb fiaskóit veszi sorra s a vonatkozó rész így hangzik: "A kínos feladatok közül, amelyeket 1986 untig kínál, fogja-e bárki vállalni, hogy elemezze a bat tonyai SOS-gyermekfalu első hónapjainak keserű történetét? Ha igen, ebben alig hanem modellszerűen jelenik majd meg, hogy a mai Magyarország hogyan képes a legszebbet és a külföldön már régen kipróbáltat is úgy adaptálni, hogy csődbe vagy legalábbis a csőd szélére vigye, országunk nyilvános szégyenére, kezdetben lelkesítő cikkek magyarázták, mi a lényege e nemzetközi mozgalomnak: hogy működnek világszerte hivatásos pótanyákkal, egy-egy község életébe betagolva az elhagyott gyermekek ezen menedékei, az állami gondozásnál sokkal egészségesebb formát kínálva. Aztán, az anyamozgalom magas indító devizatámogatásával, megindult az első hazai SOS-gyermekfalu építése Battonyán. S miközben kiterjedt propaganda kezdődött az ügy mellett és gyűjtések indultak, az építők megmutatták, hogy ők mindenre fütyülnek, s elkövették szinte az összes hibát, amit építők évtizedek óta országszerte produkálni képesek. S amikor megjelentek az első aggódó tudósítások Battonya-ügyben, már nemcsak az építkezés botrányáról volt szó, hanem arról is, hogy a mozgalom budapesti irodája önkényesen és homályosan intézgeti az ügyeket, nem megnyugtató a kiadások elszámolása, bizonytalan, ki kinek tartozik s milyen felelősséggel. Közben megtörtént az első pótanya-jelöltek kiválasztása, de egyre tolódott az átadási határidő s nőtt az építési költség. Megindult az első családok kialakítása, pár házba beköltöztek, de a megromlott légkör és a munkafeltételek miatt az első pótanyák közül több elmenekült, szétdúlva a már formálódott pót-családot, súlyos traumát okozva az érintett gyerekeknek, akiket állami intézetbe vittek vissza. A nagy késéssel átadott házak többsége ma üres és továbbra is homályos az anyagi elszámolás, a beáramlott adományok felhasználása. - Végül mindezt betetőzte a szeotember közepén rendezett nagy nemzetközi gála-koncert, amelynek kedvéért Budaoestre érkezett az NSzK külügyminisztere, az osztrák külügyminiszter és Vraniczky osztrák kancellár felesége, továbbá sok más közéleti személyiség. A koncert - primitív rendezési hibák miatt - kis híján botrányba fulladt." A battonyai gyermekfalu kezdeményezése Nyugat-Németországból indult ki - az adományozók egyike Perenczy József hazánkfia -, de vajon sejtették-e n szép gondolat támogatói,hogy lyukas hordóba dobálják a pénzüket?...- 3 -
