Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-05-15 / 3. szám

ányzott az egyetértés, mert a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt til-1, takozott a területi kérdések felvetése ellen.

A Kertész István vezetésével működő külügyminisztériumi békeelökészítö csoport közben dokumentumokkal alátámasztott tervezetet készített, mely azt fejtegette, hogy az új békekötésnél az államhatárok megvonásakor figyelembe kell venni a néprajzi határokat. 1946 márciusában pártközi értekezlet elé terjesztették a jegyzéket. "Ezen - idézem a HISTÓRIA cikkéből - az MKP és az SZDP delegátusai erőteljesen kifogásolták a jegyzék revizionista tendenciáit, s helytelenítették elküldését. A jegyzéktervezet irattárba került, s a külügy békeelőkészítő diplomáciai tevékenysége két hónapra gyakorlatilag megbénult."

Megállapítja a HISTÓRIA cikkírója, hogy a koalíciós pártok nem tudtak megegyezni a békecélokban és ez hátráltatta a magyar békeelőkészítést. "Egyedül a Független Kisgazdapárt készített részletes javaslatot Magyarország békecélkitűzéseiről - olvassuk az SZDP csak egy tervezetet dolgozott ki, míg az MKP-nak és a Parasztpártnak nem volt programja a párizsi béketárgyalásokra." Romániával és Csehszlovákiával szembeni területi követelések hangoztatását - fűzi hozzá a cikkíró - csak a Kisgazdapárt tartotta szükségesnek.

A párt vezetői ezt az álláspontot képviselték azon a pártközi értekezleten is, mely úgy döntött, hogy kormányküldöttség megy Moszkvába a békefeltételek előzetes tisztázása végett. A kisgazdapárt indítványára Erdélyre vonatkozóan tervet készítettek, mely a trianoni határ mentén húzódó magyarlakta sáv visszadását kérte.

A kormánydelegáció Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével április 9-18- án járt Moszkvában, de "területi kérdésben nem kapta meg a remélt támogatást; Erdély ügyében a szovjet vezetők semmiféle konkrét segítséget nem ígértek."

A magyar küldöttség csak gazdasági kérdésekben ért el némi eredményt, egyébként dolgavégezetlenül tért haza a szovjet fővárosból.

Nem sokkal ezután - május 7-én - a Párizsban ülésező Külügyminiszterek '■Tanácsa előtt Molotov kormánya nevében javaslatot tett arra,hogy egész Erdélyt Romániának juttassák. Ennek előzménye az volt, hogy az 1944 augusztusi román kiugrás után kötött szovjet-román fegyverszüneti egyezményben Moszkva már odaígérte Erdélyt Bukarestnek. Csak ezt mindeddig titokban tartották.

Molotov^javaslata után^már nem volt tovább miben bizakodnunk. A HISTÓRIA itt megállapítja: "Sztálin úgy vélte, hogy Magyarországot, főként a magyar hadsereg által szovjet területen elkövetett atrocitások miatt meg kell büntetni. Ugyanakkor Románia politikai és stratégiai szempontból fontosabb volt a Szovjetunió számára, mint wagyarország." És harmadszor - amit a HISTÓRIA nem említ - a,románokat meg kellett jutalmazni, amiért időben átálltak a győztes oldalra. És akkor Erdély volt a tét.

Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy az amerikai kormány - noha mindkét bécsi döntést semmisnek tekintette - "Románia tekintetében módosíthatónak tartotta a határokat a két állam követeléseinek figyelembevételével." Byrnes amerikai külügyminiszter kijelentette: "Az erdélyi határ kisméretű módosításával vissza lehetne adni félmillió magyart." Később kiegészítette ezt olyképp, hogy javasolta: a két ország próbáljon tárgyalni egymással olyan határkiigazitásról, amely -.idézem - "jelentősen csökkentené az idegen uralom alatt élő személyek számát."

Végülis a Külügyminiszterek Tanácsa a következő döntést hozta: "Az 1940. augusztus 3°-i bécsi döntés rendelkezései semmisek és meg nem történtnek nyilváníttatnak. A Magyarország és Románia közti határ ezennel visszaállíttatik, amint az 1938. január 1-én fennállott."

A hír bombaként hatott Budapesten és a közvélemény elkeseredéssel fogadta a szovjet nyomásra létrejött döntést. Gyöngyösi külügyminiszter azonnal Moszkvába akart utazni, de Puskin követ tudomására hozta: "szovjet részről az utazást nem tartják időszerűlek." A szovjet kormány álláspontja az, hogy a május 7-i párizsi döntésben kijelölt határok véglegesek.

A polgári pártok még nem adtak fel minden reményt és Nagy Ferenc 1946 június 8-án kormánydelegációt vezetett az Egyesült Államokba, hogy megpróbálja meggyőzni Washingtont a párizsi döntés tarthatatlanságáról. Az út kudarccal végződött. Az amerikaiak magukra nézve kötelezőnek tartották a párizsi döntést és elzárkóztak felülvizsgálásától. Byrnes nem is említette korábbi módosító elképzeléseitf hanem teljesen magáévá tette Molotov álláspontját.- 2. -