Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)

1986-07-15 / 5. szám

- 5 -Magyar-kínai konzuli egyezményt írtak alá Budapesten a két ország megbízottai - olvassuk egy junius 4-i MTI-jelentésben. A két küldöttség vezetője Vu Hszüe-csien kínai és Várkonyi Péter magyar külügyminiszter volt. Részvett az aláírási cere­mónián Iván László pekingi magyar követ és Zhu Ankang, Kina budapesti nagykövete is. Az egyezmény kulturális és műszaki-tudományos együttműködésre vonatkozik. - A kínai külügyminiszter egyébként Kádár Jánosnál is járt és tárgyalásokat folyta­tott a párt főtitkárával. A június ó.-i magyarországi lapok közölték a hírt, hogy Reagan elnök bejelentet­te: az Egyesült Államok újabb egy évre meghosszabbítja a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvének alkalmazását Kínával, Magyarországgal és Romániával. Veress Péter külkereskedelmi miniszter a magyar kormány képviseletében megtekin­tette a vancouveri világkiállítást, majd Ottawába utazott, ahol tárgyalásokat folytatott kanadai politikusokkal. Cirillbetüs fejléccel jelentek meg a június 7.-i budapesti lapok: Mihail Gorba­csov tiszteletére, akit másnap, vasárnap vártak Magyarországra. "A magyar nép barátsággal és nagyrabecsüléssel köszönti vendégünket, Mihail Gorbacsovot, az SZKP KB főtitkárát!" szólt a vastagbetűs magyar főcím s alatta az orosz szöveg. Az elsőoldalas cikk részletesen ismerteti Gorbacsov élettörténetét és kiemeli érdemeit a világbékéért folyó küzdelemben. - A hétfői lapok már beszámoltak a szovjet pártfőtitkár megérkezéséről: "A baráti fogadtatásra ünnepi külsőt öltött a Ferihegyi repülőtér. A légikikötőt szovjet és magyar zászlókkal lobogózták fel és a gép érkezésére többszáz budapesti dolgozó gyűlt össze, hogy köszönthesse a nagyrabecsült szovjet vezetőt, akinek különgépe déli 12 órakor landolt a beton kifutópályán. Elsőnek Kádár János köszöntötte a magasrangú vendéget: forró öle­léssel, kézszorítással, majd kiilcsönösen nagy szeretettel üdvözölték egymást a vendégek és a fogadtatásukra megjelent magyar küldöttség tagjai. Az első napi programban - igy folytatódik a tudósítás - szerepelt a két pártvezető megbeszélé­se, mely szívélyes baráti légkörben zajlott le. Megállapították, hogy a két nép barátsága szilárd alapokon nyugszik és a két ország közti együttműködés a köl­csönös bizalom és megértés szellemében eredményesen fejlődik." Gorbacsov hétfői programja koszorúzásokkal kezdődött: először a magyar hősök em­­lékművére helyezett koszorút a Hősök terén, majd a Lenin-szobor következett s végül a Szabadság-téri szovjet hősi emlékmű. Ezt követően a csepeli Szerszámgép­­gyárba látogatott el Gorbacsov, ahol barátsági nagygyűlést rendeztek a tiszte­letére. Délben a Belvárosban tettek rövid sétát a vendégek, utána a kocsisor a Rozmaring mezőgazdasági szövetkezet központjába hajtott. Délután a Központi Bi­zottság székházában folytatódtak a magasszintü megbeszélések, este pedig fogadás volt a szovjet vendégek tiszteletére. A budai Hilton szállóban berendezett nemzetközi sajtóközpontban négyszáz újság­­iró gyűlt össze, hogy első kézből kapjanak híreket és tájékoztatást halljanak a tárgyalások részleteiről. Rendkívül érdekes levél^érkezett az FMH címére valakitől, akinek egy közeli hoz­­zátartozója hosszabb időt töltött a Szovjetunióban. Egyik megfigyelése: Moszkvá­ban a színházakban, Operában és egyéb szórakozó helyeken mindig föltűnően több a nő, mint férfi. Nyilvánosság elé nem kerülő adatok szerint kb JO millió nő él magányosan a Szovjetunióban és alig van esélye a férjhezmenésre. A levélíró azt is megmagyarázza, miért. A férfiakat 16-18 éves korukban besorozzák katonának. A szolgálati idő 5-6 év s ezalatt a hatalmas ország különböző részein kapnak ki­képzést.Sokszázezer szovjet katona állomásozik a Szovjetunió határain kívül, a "baráti" országokban. A határokon mindenütt nagy erők vannak elhelyezve a hely­őrségekben és a nagyvárosok kaszárnyáiban egész hadosztályok vannak. (Ezeket ál­landó hadikészültségben tartják, de jellemző módon töltény senkinél sem lehet^ a kiképzési időn túl. Akinél egyetlen töltényt találnak, lázadóként falhoz állít­ják.) - A másik, ami az idegennek föltűnik a szovjet városokban, hogy nem lát sem rokkantakat, sem mozgássérülteket. A háború után kb. egymillió hadirokkantja volt az országnak, de ezek pár év múlva eltűntek szem elől. Kórházakban ál-orvosok "kezelték" őket és az ő dolguk volt beadni az injekciót^ amivel átsegítették őket a halálba.Akinek hozzátartozói nem jelentkeztek, tömegsírba temették, jeltelenül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom