Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)

1986-07-15 / 5. szám

- 6 -A hazai nyelvrontásról - nyelvromlásról - egyre több cikket olvashatunk a lapokban és önmagában már az is örvendetes, hogy egyáltalán törődnek a kérdéssel és igyekeznek megállítani ezt az immár negyedik évtizede tartó folyamatot. Mert a legutóbbi időkig senki sem törődött azzal, mint törik kerékbe gyönyörű anyanyelvűnket és teszik tönkre minden szépségét. A hazai lapokban megjelenő javító szándékú írások alapján a nyelvromlás jelenségei nagyjából négy csoportba sorolhatók Az első, hogy az emberek nyelvtanilag hibásan, pongyolán használják a nyelvet és megcsúfolják minden szabályát, törvényét. A második rákfene az idegen - elsősorban az angol - szavak járványszerű terjedése újságcikkekben, cégtáblákon, elnevezésekben, hirdetésekben, televízióban, élőbeszédben. A harmadik a szókincs szegénysége, a hivatali szabványgzöveg, a nyelvi panelek, az u.n. párttitkárstílus használata.S végül elszomorító, mennyire nem tudnak beszélni és magyarul hangsúlyozni azok, akiknek példával kellene előljárniok a szabatos előadásmóddal, hogy az éneklő hanghordozású, hangsúlyt a szóvégekre, a mondat végére helyező "utca emberéről" ne is tegyünk említést... Ezeket a hibákat teszik szóvá otthon a nyelvünk sorsáért, jövőjéért aggódók és állandóan azt hangsúlyozzák, mennyire fontos, hogy az újságok, folyóiratok mutassanak jó példát. - így igaz és a javítás másképp el sem képzelhető, csak a kifogástalan magyarságot terjesztő újságok révén. - Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor meghozta a posta az Elet és Irodalom legutolsó, június 20.-i számát. A címében már látható, de a fejléc is hirdeti: irodalmi hetilap, hát hadd olvassunk valami szépet! Kinyitottam és rögtön a harmadik oldalon Bertha Bulcsu cikkén akadt meg a szemem. bertha Bulcsúról tudni kell, hogy a mai hazai újságírómezőnyben talán a jobbak közé tartozik és elég ügyesen ír. Hadd lássuk, mit írt most? Kutyatörténet, semmi különös. Aztán egyszerre egy szó ugrik a szemembe: "A tálca a földön hevert, a dzsúsz sárga patakká változva befolyt a szekrény^alá" - írja le a szerző néhány kutya konyhai garázdálkodását, de az a dzsúsz fájt! Ilyen szó egy magyar irodalmi írásban nemcsak ízlésrontás, de erőltetett és fölösleges is. Mert vannak idegen szavak, melyek már beépültek a nyelvünkbe és nem lehet őket kiküszöbölni. No de a dzsúsz csak helyettesíthető gyümölcslével, vagy nem? Kedvetlenül olvastam tovább. Aztán pár bekezdéssel később újra egy szó-szörnyszülött került utamba: frusztrált. Azt panaszolja egy idős hölgy valakinek: "Még hogy én azért viselkedem ilyen zavartan, mert frusztrált vagyok!" - Negyvenötödik éve vagyok újságíró, de ezt a szót még soha életemben nem használtam. Sőt: bár azt hiszem, elég jól ismerem az anyanyelvemet, de azelőtt nem is hallottam ezt az angolból kölcsönzött "magyar" szót. Sohajiem hiányzott, egészen jól boldogultam nélküle.

De az utóbbi években egyre sűrűbben találkozik vele az ember napilapokban,szakcikkekben és irodalmi munkákban is. Aki meghonosította és először használta,arra huszonötöt kellene vágni. Bertha Bulcsúra is, aki leírta egy irodalmi hetilapban. Ezekután elment a kedvem cikke további olvasásától és így azt sem tudtam meg, hogy miben nyilvánult meg az idős hölgy frusztráltsága. Annyi baj legyen!

"Egy elfelejtett gyermekmozgalom nyomában" címmel jelent meg tanulmány a Pedagó* giai Szemleben. Témája a kiscserkeszmozgalom, melyről igen jó véleménye van a szerzőnek, Dr. Szabó Lajosné pedagógusnak. Cikkében idézi Sik Sándort, aki így fogalmazta meg a cserkészet célját: "Humanista gondolkodású polgárokat nevelni, akik harmóniában vannak önmagukkal és a világgal." - A szakfolyóiratban közzétett tanulmány újabb állomása a folyamatnak, melyet már évek óta figyelhetünk: igyekezet a cserkészet rehabilitálására. Kezdik megtisztítani a sok rászórt mocsoktól a cserkészmozgalmat és kezdik elismerni, hogy kiválóságát.

Az árhivatal vezetője szombaton nyilatkozott, hogy a közeljövőben nem tervez áremelést a kormány es a rákövetkező hétfőn megjelent a rendelet, hogy drágulnak a száraztészták, az ételízesítők és a szörpök. A tésztafélék drágulása érzékenyen érinti a kispénzű fogyasztókat, a szörpök árának emelése pedig aligha segíti az alkoholfogyasztás emelkedése ellen kibontakozó társadalmi mozgalmat.

A budapesti trolibuszokra állandó panasz, hogy nyáron is működik a kocsikban a fűtés. A Magyar Nemzet riportere megkérdezte az "illetékest", hogy mi az oka annak, hogy az ablakok alatti lemezszekrényből dől a meleg? A válasz így szólt: "Lehet, hogy az utasok a beáramló levegőt beidegződésből már eleve melegnek érzik, hiszen megszokták, hogy onnan mindig meleg jön." Furcsa válasz egy szolgáltató vállalattól, amelyik pénzt szed az utasoktól, amiért "kultúrált körülmények' szállítja őket. Nyáron hűtésről szó sincs,” tudjuk, de hogy fűtsenek? Na ne!