Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-15 / 3. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE 1986. május 15« Megjelenik minden hó 15-én X. évfolyam 3» szám Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct„ Fill! Church, Virginia 22042___________________ Magyarországi sajtószemle április 1-től 30-ig Tizenöt éve élek szabad földön. Ez idő óta próbálom írásaimmal bemutatni a hazai valóságot és igyekszem nyomonkövetni a helyzet alakulását, hogy az emigránsok lépést tudjanak tartani az eseményekkel. A tizenöt év sok is,kevés is. Az emberi létnek eléggé hosszú szakaszát jelenti, de egy ország, egy nép életében alig több egy pillanatnál.Igaz:a mai rohanó világban sokkal gyorsabban változnak a dolgok és az emberek, mint a történelem során bármikor és néha egyik pillanatról a másikra kerülünk szembe nem várt fordulatokkal. A felgyorsult idő miatt gyakran fog el aggodalom, hogy az évek múltával elveszítem a kapcsolatot az otthoni valósággal és beleesem abba a hibába, ami jól megfigyelhető a régi emigránsoknál« ott állt meg velük az idő, amikor elhagyták hazájukat és minden mai eseményt az akkori élet szemüvegén át néznek. Nem ragadtam-e le én is a hatvanas évek végén és nem látom-e a magyarországi helyzetet ugyanolyan szemmel, mint akkor láttam volt, amikor vándorbotot vettem a kezembe? Alátámasztja ezt a gyanúmat, hogy nem egyszer kaptam már szemrehányást, sőt kioktatást hazajáróktól, miszerint túl sötéten nézem a dolgokat és képtelen vagyok észrevenni a változásokat, azt, hogy mennyit javultak a körülmények Magyarországon az utóbbi tizenöt év alatt. Igyekszem ezért keresni az alkalmakat, hogy bizonyságot szerezzek arról: helyes nyomon járok-e, amikor minden külső látszat ellenére is meglehetősen vigasztalannak ítélem a hazai életet, vagy javíthatatlan pesszimista vagyok, aki a kommunista rendszerrel szembeni leküzdhetetlen ellenszenvétől vezettetve becsapja, az olvasóit, félreinformálja az emigrációs közvéleményt? A magyarországi újságok olvasásán tül jó néha szemtanuk szavait is meghallgatni.de nem két-három hétig otthon üdülő túristaszemtanukét, hanem Magyarországon élő véreinkét. Akik a mindennapok tapasztalatainak birtokában vannak. A sors úgy hozta, hogy az elmúlt hetekben alkalmam nyílt hallani egy hiteles tanú véleményét s ebből két tanulságot szűrtem le. Egyrészt, hogy elég pontosan ki lehet értékelni a hazai valóságot, ha az ember az otthoni sajtón rajtatartja a szemét és megtanult kicsit olvasni a sorok között is, másrészt, hogy a hatvanas évek vége óta nem sokat változott a hazai helyzet s amit változott, az - a felületes szemlélők lelkendezését meghazudtolva - inkább negatív irányban történt. Viszonylagos anyagi javulásról beszélhetünk ugyan, de a perspektívák sötétek, a nemzet jövője szempontjából semmi jót sem ígérnek. Csurka István a jelenlegi magyar írótársadalom egyik legbátrabb alakja, aki nem rejti véka alá kritikai véleményét és írásain kívül gesztusaival, kiállásaival is fölhívta magára a szabadföldi magyarság figyelmét. Az írószövetségből való demonstratív kilépése, együttműködése a demokratikus ellenzékkel, legutóbb a monorerdői találkozón elhangzott felszólalása és "Az elfogadhatatlan realitás" című írása mind azt mutatja: nem téveszti meg a Váci-utcai "dolce vita" talmi csillogása és a dolgok mélyére lát.S amiket mostani amerikai körútja állomásain mondott, nem hagynak kétséget súlyos aggodalmai felől. Hadd vázoljam néhány mondatban - jórészt a magam szavaival és saját fogalmazásomban -, mi is Csurka István véleménye egy-két otthoni jelenségről. Nem fogom idézni őt, mert - meglehetősen furcsa módon - washingtoni előadása bevezetőjében személyes engedélyéhez kötötte, hogy valaki továbbközölje vagy idézze az elhangzottakat. Bár olyan szerzői jogot a világon egyetlen országban sem ismernek - főképp nem a szabad nyugaton -, mely egy nyilvános előadás sző-
