Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-15 / 12. szám
Hubay Miklós elnöki felszólalását és^a beszéd elé illesztett tizenkét soros bevezetőben pár szóval vázolta a közgyűlésen történteket. Pontosabban: a történtek egy részét. És aki tud a sorok közt olvasni, annak ez a pár mondat sokat elárul. Mert mi is áll ebben a szövegben? Először megtudjuk belőle, hogy abban a bizonyos vitában negyvenketten kaptak szót és a vitának "szélsőséges fordulatai voltak". És megtudjuk azt is, hogy a közgyűlésen ismertetésre került egy, több mint száz párttag-író által aláírt levél, "mely politikai állásfoglalást fogalmazott meg az írószövetség jövőbeli tevékenységével kapcsolatban." Ez még önmagában nem sokat mond, de mégis erősítette gyanúnkat, hogy azért folyik ködösítés a közgyűlés körül, mert ott nem a párt szándékai szerint alakultak a dolgok. S igazolta a feltevést az a Budapestről érkezett hír, mely szerint 1./ a százegynéhány kommunista író levele bírálta a jelenlegi kultúrpolitikát és 2./ elhangzott a közgyűlésen még egy közös nyilatkozat is, amit ugyancsak száznál többen írtak alá a tagok közül és amiben erélyes tiltakozás állt a TISZATÁJ betiltása ellen. A hír; vételekor látott napvilágot a hazai sajtóban egy újabb írás - ezúttal az UJ TÜKÖR december 21-i számában -, mely nem volt más, mint "Az irodalom és a politika" címmel Köpeczi Béla művelődési .miniszter közgyűlési felszólalása. A szerkesztőség ezt is "megfejelte" néhány mondattal, melyek közül figyelmet érdemel a vitára vonatkozó utalás: "ennek némely részletei heves indulatokról tanúskodtak" Ami méginkább alátámasztotta azt,hogy a közgyűlés aligha volt sima lefolyású. Sőt! Mintha az írók fellázadtak volna a hatalom ellen... Köpeczi Béla miniszteri beszédében is olvasható pár félreérthetetlen célzás, melyből következtetni lehet a feszült légkörre és a vita élességére. Például: "Az írószövetség néhány tagja olyan politikai állásfoglalásokat fogalmazott meg, amelyek szemben állnak a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájával - mQndotta egyebek közt a miniszter, majd így folytatta: - Vannak olyan tagjai az írószövetségnek, akik megkérdőjelezték a szocializmus létjogosultságát és a polgári demokrácia mellett foglaltak állást. Megjelentek olyan nézetek is, melyek a szocialista országok szövetségi rendszerével szemben léptek fel és szembefordultak azzal a gazdasági-társadalmi átalakulással, amely Közép-Kelet- Európában az elmúlt ÚO év alatt lejátszódott. Olyan ellenzéki álláspontról van ezen esetben szó, mely alapvető, belső és külső érdekeket sért." Mondott Köpeczi elvtárs még mást is, például 1956-ról: "Ehhez kapcsolódott az 1956-os tragikus események újraértelmezésének követelése, aminek a lényege, hogy akkor forradalom volt, hamis tehát a Párt álláspontja, hogy ellenforradalmi veszéllyel kellett szembenézni." De kitért a kisebbségi magyarság kérdésére is, mondván: "A szocialista építőmunkával való szembenállást táplálják olyan nézetek is, amelyek a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségek helyzetének alakulásáért a magyar pártvezetést vagy a kormányt teszik felelőssé." Végül fenyegető hangot ütött meg miniszter, eszünkbe juttatva a Rákosikorszak stílusát: "Hogy különböző vélemények lehetnek, az az egyik dolog; a má-? sik az, hogy szervezett ellenzéki akciókat kezdeményeznek a szocialista rendszerrel szemben, illegális kiadványokban jelentetik meg írásaikat, és külföldi, a Magyar Népköztársasággal szemben á^lló tájékoztatási eszközökkel tartják a kapcsolatot,," Majd hozzátette: "Az írószövetség vezető testületéi nem határolták el magukat a külföldön és itthon szervezett akcióktól, még akkor sem, amikor az alapszabályra figyelmeztetve, erre felszólítottuk (!) és ez a tartózkodás vezetett oda, hogy bizalmatlanság alakult ki az írószövetség tevékenységével szemben." S itt felemelte a hangját: /'Úgy vélem, a közgyűlésnek állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy az írószövetség és tagjai tiszteletben tartják-e a Magyar Népköztársaság alkotmányát és törvényeit, s támogatják-e a szocialista építőmunkát." Azt nem tette hozzá a miniszter, hogy milyen retorziókat kíván alkalmazni a párt, ha netán mindez nem következnék be, de időközben újabb értesüléseket kaptunk otthonról s ezekben már szó volt megtorlásról is. Megtudtuk ugyanis, hogy a két levél, illetve nyilatkozat felolvasása után kialakult éles vitában felszólaltak többek közt a szilenciumra ítélt Csurka István, Eörsi István, Csoóri Sándor, Sánta Ferenc és Mészöly Miklós, s valamennyien elmarasztaló Ítéletet mondtak a kormány kultúrpolitikája fölött. A kritikákra - a miniszteren kívül - még ketten válaszoltak: Berecz János, az MSzMP KB titkára és Pál Lénárd, aki a Központi Bizottságban a kultúrális- ügyekkel foglalkozik. Mindkét párt---------------------_______ . TTT--------------------I r— * -
