Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-15 / 12. szám
nacsalnik durván kikelt a felszólalók ellen és egyikük sem fukarkodott a fenyegetésekkel. Figyelmeztették az írókat, hogy a párt tiás nyelven is tud beszélni, ha a szép szó nem használ... Közben Ördögh Szilveszter közgyűlési felszólalását is megismerhettük az ÚJ TÜKÖR jóvoltából, mely december' 28-i számában hozta a beszédet - kommentár nélkül. "A remény is veszélyeztetett” sokatmondó cím alatt egy mindenből kiábrándult, illúzióit vesztett író gondolatait olvashatjuk s ez önmagában is bírálat. De bírál az a cikk is, amit az ÉLET ÉS IRODALOM közölt január 16-án Fekete Sándor tollából. Bírál - csak éppen a másik oldalról, a marxista balszárny szemszögéből. Ez az írás tulajdonképpen egy kilépési nyilatkozat, melyet Fekete Sándor közlésre átengedett az ÉS-nek s ehhez Bata Imre, a folyóirat főszerkesztője fűzött rövid előszót. Bevezetőül hadd ismertessem ez utóbbi néhány mondatát: "Az elmúlt év végén megtartott írószövetségi közgyűlés után számos jelentős író kilépett a Szövetségből: Juhász Ferenc, Szabó Magda, Földeák János, Molnár Géza, Gyurkó László, Ördögh Szilveszter, Moldova György, Nemeskürty István, Sík Gsaba, Pándi Pál, Végh Antal, Szerdahelyi István, Fekete Sándor, e sorok írója, valamint mások jutottak és juthatnak még erre az elhatározásra.’* Bata Imre ezután kifejti, hogy nehéz lenne elsorolni, kit milyen motivumok késztettek a kilépésre és Fekete Sándor nyilatkozatát azért közli lapjában, hogy az olvasók képet kapjanak az írószövetségi helyzetről, "amely odavezetett, hogy egyre-másra lépnek ki régi tagok a Magyar írók Szövetségéből." Nos Fekete Sándor,leveléből elsősorban arra derül fény,hogy miért elégedetlenek a balos írók az írószövetség jelenlegi irányvonalával és az új választmánnyal, illetve a most megválasztott elnökséggel. A "balos" kifogások révén sokat megtudunk az írószövetség belső ügyeiről s ezek rendkívül érdekesek. Érdekesek és biztatóak. Mert elárulják, milyen ellentétek vannak az írószövetség berkeiben és hogyan gondolkozik a többség. Ami már-már az írók 55/56-os lázadására emlékeztet... A fontos információk miatt Fekete Sándor sértődötthangú és mellőzöttségi érzésről valló írását voltaképp ajánlatos lenne teljes egészében ismertetni, azonban oly hosszú, hogy be kell érnünk részletekkel. Az 1986. december 31-én kelt nyilatkozat a kilépés bejelentésével kezdődik, majd következik az indokok felsorolása. S ezek nagyon elgondolkoztatóak! Fekete Sándor elsősorban azt nehezményezi, hogy az írók többségének - idézem - "választási kritériuma e^yes-egyedül politikai szempontot követett, s ezt erkölcsi és nemzeti cimkével díszítették fel." Hogy pedig itt milyen politikai szempontokról van szó, kiviláglik a következő sorokból: "A választmány zöme olyan útra kíván lépni, amely nem a partneri viszony helyreállítása (mármint a hatalommal), hanem egy irracionális politikai kaland felé vezet." De hogy mekkora többség áll e "politikai kaland" mögött, azt legjobban Fekete Sándor, "aggódása" érzékelteti számunkra: "Meguk a győztesek is elismerték, hogy * túlgyőz ték* magukat, s ezért - nyilvánvalóan a politikai vezetés kiszámítható reagálásának enyhítése végett - még kpoptálási tervek is szóbajöttek." Azaz - Fekete Sándor szerint legalábbis - az írószövetség megválasztott jobboldali vezetősége az egyensúly kedvéért hajlik néhány "balos" írónak az elnökségbe való behívására, hogy elaltassam politikai vezetés, a párt gyanúját. (Persze,menynyire jellemző ez a diktatúrára és a szabadságtól elszokott, megfélemlített írók gondolkodására: jaj, csak nehogy kihívjuk a hatalmasok haragját! Inkább tompítsuk le a választási győzelem élét, mielőtt baj lesz belőle!...) De most jön még csak a java: "A mostani írószövetségi fejlemények szervezői azzal érvelnek - olvassuk Fekete Sándor okfejtését -, hogy a politika provokációjára válaszoltak. (Utalás a Csurka és a Tiszatáj ügyre. S.Gy.) Ami engem illet, nem helyeslem a Csurka Istvánra kirótt szilenciumot, de azt szeretném, hogy ő itthon írjon, s ne a Szabad Európából és a Nemzetőrből üzengessen haza. A Tiszatáj elleni^adminisztratív intézkedést sem néztem szívesen. De kik kezdték a provokációt? Ők kezdték, akik azzal udvaroltak az emigránsoknak, hogy a disszidens magyarok *a mi óriásivá duzzadt diplomáciai testületünk*,s még arra sem hajlandók, hogy legalább ama eszelősök (?!) tolakodását elhárítsák,akik ’minden kommunistát, idegen rongyot' ki akarnak perzselni a magyar földről. Ők kezdték, akik provokálták a politikai vezetést éveken keresztül, akik a harcosan antiszocialista Nemzetőrből, a szocialista országok felforgatására létrehozott FOLYTATÁS A 9« OLDALON ------------>- 3 -
