Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-15 / 3. szám
- 6 -A PRAVDA arról ír, hogy erősíteni kell a közéleti nyilvánosságot. ”A nyilvánosság elválaszthatatlan része a szocialista demokráciának, kötelező normája a társadalmi életnek" - olvassuk a szovjet pártlap intelmeit, ^melyek igy folytatódnak: "A széleskörű, idejében történő és nyilt tájékoztatás az emberek iránti bizalom jele s épp ezért elengedhetetlen." Nocsak! Ezt vajon komolyan írja a lap, vagy ez is csak a szokásos porhintések közé tartozik? Mert az eddigi szovjet gyakorlat épp ellenkezője volt ennek: a nyilvánosság kizárása és az eseményekhez, döntésekhez képest napokkal későbbi hírközlés. Várjuk a változást! A Trybuna Ludu, a lengyel Pravda az állam és az egyház kapcsolatait elemezve kifogásolja, hogy a lengyel katolikus egyházban vannak személyek, akik harcolnak a szocialista állam és a megegyezéses politika ellen. "Előfordul - idézem -,hogy a templomi szószékről gyűlölködő jelszavakat kiabálnak, türelmetlenséget szítanak! Erősödik az utóbbi időben az u.n. oázismozgalom is, ami a fiatalok körében végzett lelkipásztori tevékenység. A mozgalom az ellenzékieknek azt a törekvését próbálja leplezni, hogy fenntartásokat ébresszenek a fiatalokban a szocializmussal szemben. Egyes templomok gyűléstermekké válnak, ahol a szónokok az államot, Lengyelország szövetségeseit és a szocialista rendszert sértegetik." "A hiánycikkek száma nem csökken!" - olvassuk egy kesergő glosszában»valakinek a tollából, aki facsavarra vadászott és az egész várost bejárta, míg valahol talált megfelelőt. De a Ludas Matyi és a Nők Lapja külön rovatot nyitott a panaszlevelek számára, melyeknek az lehetne a gyűjtőcíme: ki mit keres? Mosógépek, televiziók, toronyórák (!) és nem utolsósorban autók állnak használhatatlanul, mert Magyarországon képtelenség beszerezni a hiányzó alkatrészt. (Az autók esetében gyakran a gumit is: az autógumiigénylők előjegyzési listára kerülnek és sorrendben kapják meg a gumikat. Néha hónapok múlva, néha akkor sem.) Az építőanyaghiány krónikus: akik Magyarországon építenek, tudják, mit jelent cementet, betongerendát, nyílászáró szerkezeteket (ajtót, ablakot), vagy parkettát beszerezni. Dehát nem mindenki épít. De mindenki használ villanyt, elemmel működő masinákat,y tűzhelyt, hűtőgépet. Ezek javítása és üzemeltetése néha áthidalhatatlan akadályba ütközik: egy alkatrész "meghibásodása" az akadály, mert az alkatrész hiánycikk... A műszaki cikkeken tül a gyerekruhák különböző méretei például időről-időre kifogynak s olyankor a mamák lejárhatják a lábukat, amíg valahol csemetéjük lábára illő cipőt, vagy kislányuknak fehérneműt találnak. No dehát öltözködni sem kell. Egyet nem lehet elhagyni: az evést. Az FMH előző számában adtunk tudósítást a legutóbb leleplezett "hűsmaffia" peréről: egy bűnszövetkezet - kihasználva, hogy a közértekben és a henteseknél alig van választék, az olcsóbb felvágottak és húsfélék pedig majdnem mindig hiányoznak - feketén látta el árúval a szolgálataikat jól megfizető boltvezetőket, akik aztán a pult alól árusították az árút. De a húson kívül gyakran van hiány zöldségben, sőt nemrégiben azért folytattak vizsgálatot a fővárosban, mert átmenetileg kenyérhiány volt egyes kerületekben. Egyszóval a szocializmus mai napig sem volt képes megvalósítani az egyenletes árúelosztást és a mindennapi közszükségleti cikkek, élelmiszerek zökkenőmentes árúsítását. - Nos mindez arról jutott eszembe, hogy a minap kitűnő és nagy vonalakban helytálló beszámolót olvastam egy emigráns lapban a magyarországi viszonyokról, a“cikk szerzője - másodgenerációs derék magyar, aki (szerencséjére) soha nem élt a szocializmusban, csak^vendégként töltött pár hetet Budapesten, egyhelyütt így ír: "Káprázatos az árukínálat, árúbőség minden téren, nemcsak élelmiszerben. Kis üzletek tömkelegé, versengés a textilekben, hímzett blúzok özöne." Hát igen, a Váciyutcán, a Kígyó utcán, a Párizsi utcán és a Kossuth Lajos utcán végigsétáló turista ezt látja: maszek butikok egymás hegyén-hátán, csábító kirakatok, még a kapuk alatt is Ízléses árúbemutató, drága csemegékkel tömött reprezentatív élelmiszerboltok. Valóban káprázatos árűbőség és kínálat hímzett blúzokban, Pierre Cardin ruhákban, divatos pulloVerekben és olasz cipőkben. De nagy kérdés, hogy a mindennapi életüket ott élők is annak látják-e? Mert azoknak nincs szükségük naponta új hímzett blúzra vagy olasz cipőre. (Meg sem tudnák fizetni a maszek butikok árait.) De naponta kell nekik kenyér, parizer és leveshús, de sokszor keresnek cipőpasztát, fogkrémet, papírzsebkendőt, no meg WC- papírt is. És hányszor hiába! Mert ez is, az is hiánycikk. És ezeket nem árusítják a "kirakatország" kirakatutcáiban, az elegáns Pierre Cardin-butikokban,