Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)

1985-05-15 / 3. szám

de még azokban az IKKA-üzletekben sem, ahol dollárral fizethet a vásárló. Aki pe­dig kicsit távolabbmegy a kirakatutcáktól, mondjuk a ^Józsefvárosba, a Ferenc­városba, esetleg a Váci utca helyett a Váci utón sétál végig, már hímzett blúzo­kat és egyéb draga holmikat se nagyon lát* csak gyönge konfekciót és áruval rosz­­szul ellátott üzleteket, ahol az eladók így fogadják a vevőket* - Ne is kérje, nincs!... - Vigyázzunk hát azzal az árúbőséggel, mert az bizony csalóka!, Örvende­tes, hogy a külföldi vendégek ilyen jó benyomásokat kapnak a magyar fővárosról, de igazán örvendetes az lesz, ha majd a Népszínház utcában lakó pesti polgár sem írogat panaszlevelet a Ludas Matyinak, mert megint^hiába talpalt napokig, hogy vonalas füzetet vehessen az elemista fiának. Ami már éppen két éve hiánycikk a szocialista Magyarországon. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége megvizsgálta a lakosság áruel­látását. A jelentésben többek közt ilyeneket olvashatunk* "Az élelmiszerboltok kielégítik az igényeket, csak arra kell figyelmet fordítani, hogy a hét elején és a hét végén is folyamatos legyen a kínálat napicikkekből." "Egyes iparcikkek­nél hiányok tapasztalhatók. Javulnia kell az ellátásnak csecsemő- és gyermek­­ruházati cikkekből." "Néhány tartós fogyasztási cikkből továbbra sem tudják ki­elégíteni az igényeket." "Az építőanyagéllátást tovább kell javítani." "A kemény tél nehéz helyzetet teremtett a tüzelőanyagellátásban: hiány volt szénben,fában." Noha a magyar gyógyszeripar szépen exportál külföldre - kemény valutáért -, Ma­gyarországon krónikus a gyógyszerhiány. Hol ezt az orvosságot nem lehet kapni, hol az tűnik el a patikák polcairól. Ahová virágokat, zöld növényeket, meg más dekorációt helyeznek a patikusok, hogy eltereljék a vevők figyelmét a hézagok­ról. Jól illusztrálja ezt a fonák helyzetet a Magyar Nemzet rajzos vicces a képen egy "Gyógyszertár" feliratú üzletbejárat és virágokkal gazdagon megrakott kira­kat látszik. S egy vásárló ezt mondja a patikusnak* "Leleményesség kérdése az egész, hisz’ ideiglenesen virágüzletté alakulhatnának!" És ez nem vicc* komoly! Mert a rajzos tréfa címe* Gyógyszerhiány. S az bizony sokaknak fáj. "Miért nincs elég zsírszegény tej?" - kérdi a Magyar Nemzet riportere? Aztán megírja tapasztalatait* a fogyasztók közel egyharmada által kedvelt és,keresett kisebb zsírtartalmú tejből nem kapnak eleget az üzletek. "Dél körül - írja - már a legtöbb élelmiszerüzletben üresen tátonganak a tejes rekeszek." - Ugyanez a riporter egy másik számban arról panaszkodik, hogy késő délután, zárás előtt fél órával próbált kenyeret venni, de ahány boltba bement, a kenyér már mindenütt elfogyott. Az egyik helyen az üzletvezető megmagyarázta az okát* fél, hogy nya­kán marad a kenyér és másnap már nem tudja eladni. Ezért mindig keveset rendel, így nem érheti meglepetés. - Az üzletvezetőt nem, de az éhes vevőt igen* este hat óra után már hiába keres a fővárosban kenyeret. A szocialista rendszer ügyel az állampolgárok vonalaira, nehogy elhízzanak. Mert a sok kenyér hizlal... - Hiány, hiány, hiány mindenütt, ahová csak nézünk. A Váci utcában annyi hímzett blúzt vehet magának minden pesti háziasszony, amennyit csak akar (és amennyit a pénztárcája elbír),de néha órákig talpalnak kenyérért, tejért, vagy valami egészen hétköznapi közszükségleti cikkért. E téren negyven éve nem javult a helyzet, ha a külföldi túristákat el is kábítja - és megtéveszti - a látszat. Április 1-től Magyarországon is bevezették a nyári időszámítást* az órákat egy órával előreigazítottak. (Tehát New York és Budapest közt jelenleg is hat óra az időeltérés, mint rendesen.) / Megdöbbentő fénykép az Uj Ember március lá-i számában* temetkezési urnák szét­szórva a földön,egymás hegyén-hátán, mint egy szemétlerakodóhelyen a kidobott kacatok. A kép melletti szövegből kiderül* a felvétel a kispesti Újtemető ra­vatalozója mellett készült. "Kidobott urnák százai - írja a helyszinen járt új­ságíró bennük egy-egy elhúnyt EMBER földi maradványai, hamvai kis nylon zacs­kóban. Es némelyik zacskó kiszakadva. Az urnákon nevek, halálozási dátumok. A temetőportástól megtudjuk, hogy tíz év után az újra meg nem váltott urnahelyek­ből az urnákat kidobják. Mert nemcsak lakásból, de temetői helyből is kevés van ebben az országban. De ez az eljárás bizony a kegyelet legelemibb követelményei­dnek sem felel meg." - Kegyelet a kommunizmusban? Ahol az élőkkel nem törődnek,mi­ért törődnének a holtakkal? Embertelen rendszerek nem tisztelik a holtak emlékét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom