Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)

1985-04-15 / 2. szám

számában látott napvilágot "Mikor állítható meg a népesség fogyása?" címmel. A szerző - Varga Csaba - azzal kezdi írását, hogy föiteszi a kérdést« vajon hogyan változik majd Magyarország lakossága kétezerig, kétezerhúszig? "A változás - írja - ezesetben csökkenés. Szeretnék hát tisztán látni, mert gyakran csak ködöt, nemegyszer ködösítést érzékelek. A nyilvánosság előtt eddig nagyon kevés tájékoztatást hallottam erről.Szakértők már végre megfogalmazzák, hogy kétezerben körülbelül félmillióval leszünk kevesebben. S ez még optimista várakozás.

De sokan - szinte kötelességszerúen - azt is kijelentik, hogy van esély az újbóli növekedésre. Az esély igazolását azonban mintha elfelejtenék kifejteni.”

Varga Csaba részleteket idéz a "Magyarországnépessége 1980-2021" című szakkiadványból és ismerteti az abban közölt demográfiai előreszámításokat. Ezek az előreszámítások még 1979-ben készültek, méghozzá öt változatban. A Tervhivatal ezek közül az ötödiket fogadta el a legvalószínűbbnek. Ez egyébként mindközül a legpesszimistább is, de - mint a cikkből kiderül -, a valóságos jövő még ennél is sötétebb képet mutat. "E változat szerint - olvassuk tovább -, 2001-re a népesség mindössze 9 és félmillió. Negyven év alatt tehát a csökkenés 1,2 millió. Csakhogy. Ez a ’fekete' változat is arra számít, hogy 1985-ben még legalább 10 millió 710-720 ezren leszünk. Mint már tudjuk« a legrosszabb előrebecsléshez képest is gyorsabban fogyunk! (1984 elején 10 millió 679 ezer volt a lakosság létszáma.) Ezért reálisan az is elképzelhető, hogy egy szuperfekete változat érvényesül s akkor 2001-ben akár 9 milliónál is kevesebben leszünk. S lehet, hogy még ez is optimista jóslás...”

A statisztikai görbét figyelve, az ugyanis 2000 után meredeken zuhan le felésebben tükröződik, hogy a nyolcvanas évek elejétől csökkent jelentősen a születések száma s kezdődött a népesség fogyása. ^Amiből logikusan következik, hogy évről-évre kevesebb lesz a szülőképes korú nők aránya is« kevesebb házasság, kevesebb családalapítás, kevesebb utód. S ennek hatása 20-25 esztendő múlva mutatkozik meg. Javulásra tehát belátható időn belül semmi remény. Mitől hát az a "kincstári optimizmus", mely az értekezleten azt mondatta egy szakemberrel, hogy 2000 körül kialakulhat egy mainál nagyobb lélekszámú népesség?

Mint tudjuk, ahhoz, hogy a lakosság száma állandó maradjon, családonként minimálisan 2,3 gyerek szükséges. "Csakhogy a termékenység az ötvenes évek óta nem éri el ezt a szintet sem - írja Yarga Csaba. - Huszonöt év során körülbelül 850 ezerrel kevesebb a gyerek, a népesség szinten tartásához képest. Jelenleg már ennél is rosszabbul állunk, mert száz családban még 200 gyerek sem születik. A közel egymilliós hiányt tehát csak úgy egyenlíthetnénk ki, ha ma családonként legalább gyerek jönne a világra, és a halálozások száma is javulna. Hogy hol vagyunk ettől? Csak csillagaszati fogalommal felelhetünk« feltehetően fényévekre. Ez pedig alapvetően befolyásolja az ország lehetséges holnapját."

"Ka a halálozások száma is javulna" - nézzünk egy pillanatra e mondat mélyére: hogyan és miért romlik hazánk halálozási statisztikája? Hogy miért, pontosan senki sem tudja. Az orvosok, demográfusok csak találgatnak« hajszoltság, állandó feszültség, életmódváltozás, városiasodás. Az okok között szerepe van a feszültségek feloldásáért, a gondok levezetéséért fogyasztott nagymenynyiségü alkoholnak, mely különböző betegségek forrása és főleg a 40-50 körüli férfiak közül szedi áldozatait. Mert noha az elöregedés jeleit mutató magyar társadalomban megnőtt az időskorúak halálozási arányszáma, elsősorban a javakorabeli férfiak soraiból halnak meg sokkal többen évente, mint^azelőtt. Néhány adat« a különböző betegségek 50 százalékkal, az öngyilkosságok 80 százalékkal, a balesetek és mérgezések pedig 90 százalékkal több embert visznek el, mint 20-25 évvel ezelőtt. Ahogy egy demográfus mondta« Magyarországon ma két végén égetjük a gyertyát, mert az alacsony termékenység és a magas halandóság egyidőben apasztja a népességet. Pusztulunk, veszünk...

Varga Csaba vitatja, hogy a népességcsökkenésben meghatározó szerepe lenne a halálozások nagyobb számának. Elsősorban a termékenység, a gyermekszülési kedv csökkenésében látja a tragédiát. "Már a hatvanas évek elején a magyar jelentette a legalacsonyabb születésgyakoriságot az egész világon" - írja le a szomorú valót és ezt érdemes az adatok fényében is megvizsgálni. 1960-ban 13 ezrelék körül járt a születési arány, de mivel akkor még nem emelkedett jelentősen a halálozások száma,ennyi elegendő volt a népesség szintentartásához.- 2 -