Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-04-15 / 2. szám
IX. évfolyam 2. szám - 1983« április 15« Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15-én Szorköszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Fall* Church. Virginia 22042 Magyarországi sajtószemle / »t március 1-tol jl-ig Népesedéspolitikai tanácskozást rendeztek néhány héttel ezelőtt a Magyar Sajtó Házában,szakemberek és a pesti lapok tudósítóinak részvételével. A konferenciáról elég részletes beszámolókat olvashattunk a hazai újságokban, de távolról sem olyan részleteseket, amilyeneket a. kérdés fontossága megérdemelne. Mert pillanatnyilag aligha létezik fontosabb kérdés - a szó legszorosabb értelmében létkérdés - a magyarság számára, mint a népszaporulat. Ami már réges-rég nem szaporodás, hanem fogyási probléma. Ezért volt igen időszerű egy ezzel foglalkozó konferencia összehívása s ha megoldást nem is várhatunk a kérdés megtárgyalásától, már önmagában az is nagyjelentőségű,hogy egyáltalán sor került erre. Mert a népesedési helyzetről sokáig nem illett beszélni« a hivatalosak politikai okokból mélyen hallgattak róla, a sajtó pedig ennekfolytán tabu-témaként kezelte az ügyet és óvakodott tájékoztatni a közvéleményt a valóságról. Arról, hogy 1981. óta nem nő, hanem fogy Magyarország lakossága. De ne vágjunk a dolgok elébe, hanem olvassuk el a Magyar Nemzet tudósítását, mi is történt, mi is hangzott el a népesedéspolitikai konferencián? Dr.Kiinger András, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője elöljáróban ismertette azon irányzatok megerősödését és együttes hatását, melyek a népesség fogyását okozzák. Ez a kisebb termékenység és a nagyobb halálozás egy időben való jelentkezése, ami - úgymond - magyar sajátosság. Mind kevesebben élnek házasságban, sok a válás és az elváltak, özvegyek nemigen nősülnek újra, illetve nem mennek ismét férjhez. Sok az egyedülálló ember, a családokban pedig kevés a gyerek« Magyarországon az egygyerekes család a tipikus, holott a népesség szinten tartásához az kellene, hogy száz nő 230 gyereket szüljön. Káposztás Ferenc, a Népességtudományi Kutató Intézet tudományos titkára azt fejtegette, hogy a család megszilárdítását célzó hosszá távú népesedéspolitikai intézkedések akkor lesznek eredményesek, ha azokat az emberi magatartások, értékrendek és életvitelek megváltozása is kíséri. Ily módon 2000 körül kialakulhat egy stabil, a mainál nagyobb lélekszámú, a távlatokban sem fogyó és a társadalmi-gazdasági fejlődésnek is megfelelő korösszetételü népesség. Még elhangzott jónéhány felszólalás, de általánosságokon kívül azokból sem értesül konkrét tényekről a laikus. Es főleg nem láthat tisztán atekintetben, hogy mit várhatunk a jövőtől? Ezt a kérdést utoljára három évvel ezelőtt firtattuk az FMH-ban, akkor, amikor a Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből kiderült» az előrejelzéseknek megfelelően ip81-ben bekövetkezett a népesség fogyása. 1982. január 1-en kereken kétezer emberrek kevesebben éltek az országban, mint egy évvel azelőtt, 1981. január 1.-én. A születések száma már ezt megelőzően is évről-évre csökkent és ezzel együtt csökkent a szülőképes korú nők aránya is. Ezzel már elörevetette árnyékát a későbbi népességfogyás, ami 1981-ben be is következett. Nagyobb mértékben, mint ahogy a legpesszimistább előrejelzések jósolták. Ennek oka pedig az volt, hogy ebben az évben váratlanul megnőtt a halálozások száma. Számokban kifejezve» míg az év folyamán 133 ezer csecsemő jött a világra, addig 135 ezer halottat vittek ki a temetőbe. A természetes szaporulat tehát negatívra fordult. Azóta három év telt el és a magyar nép fogyása egyre tart, sőt minden évben fokozódó tendenciát mutat a népességcsökkenés. 1982-ben közel tizennégyezerrel lett kevesebb hazánk lakossága, 1983-ban pedig huszonegyezerrel. Mintha 1981. óta hirtelen egy kisebb város tűnt volna el a térképről. Ezt az ijesztően szemléltető hasonlatot egy rendkívül érdekes, valósággal nyersen őszinte Írásból kölcsönöztem, mely a FORRÁS című folyóirat februári
