Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-15 / 3. szám

Az április elejei magyarországi lapok a "felszabadulás ünnepének" előkészítéséről szóló hírekkel vannak tele. Április 4. előestéjén kiosztották az Érdemes és Kiváló Művész címeket, a színészeknek és alkotóművészeknek ilyenkor járó kitüntetéseket Kormányküldöttségek jártakba pestkörnyéki katonai temetőkben és^megkoszorúzták a háború alatt Magyarországon elesett idegen nemzetiségű katonák - angolok, amerikaiak, románok és bulgárok - sírjait. A legnagyobb ünnepség tér mészetesen a gellérthegyi orosz hősi emlékműnél volt és mindenütt az országban, ahol szovjet emlékmű áll.

A vörös címbetűkkel_nvomtatott április á.-i újságok első oldalán "Hit és bizalom" címmel Sarlós István ünnepi vezércikke adja meg az alaphangot. Ugyancsak valamennyi pesti lap közli Maróthy László protokollbeszédét, melyet a budapesti pártbizottság első titkára a rádióban és a televizióban mondott el az ünnep estéjén. Fogadás volt az Országházban és a moszkvai magyar nagykövetségen. És beszédek, méltatások, visszaemlékezések. "Hazánk legnagyobb nemzeti ünnepe!" - visszhangozzák a szónokok és egymással versengve sorolják az eredményeket, amiket a szovjet felszabadítás óta az ország elért. Megnőtt az ipari termelés, óriásit fejlődött a mezőgazdaság, egész városnegyedek nőttek ki a földből,épült szépült az ország, állnak a háború alatt vízbehullt hidak. Mindez a szocializmus eredménye, mindezt az tette lehetővé, hogy 39 évvel ezelőtt felszabadították Magyarországot a szovjet csapatok... (Nyugaton, a kapitalizmusban azóta nem történt semmi, megállt a fejlődés, hiszen őket nem a Vörös Hadsereg szabadította föl» például nem épültek újjá a német városok, az Oderától nyugatra nincs gyáripar, faekével szántanak és hidak helyett pallókon járnak át a Rajnán.Nincs telenség van és nyomor, az emberek odúkban és barlangokban húzzák meg magukat, mert számukra nem adatott meg, hogy kommunizmusban élhessenek...) Az ünnepi beszédek minden előrehaladást az új rend javára írnak és egyrészről nem győznek hálálkodni a "felszabadítóknak", másrészről nem szűnnek meg kerekedni az eredményekkel. A harminckilenc esztendő eredményeivel» de a közben történt szörnyűségekről mélyen hallgatnak. Ilyenkor derül ki - ők maguk, a kommunisták adják bizonyítékát -, hogy a mai rendszer magáénak vallja a Rákosi-korszakot is (ha magát a kopasz töme^gyilkost meg is tagadják) és nem lehet két rendszerről, egjr 56 előttiről és 56 utániról beszélni. Csak^egyetlen rendszerről, mely 1945. április 4., a felszabadulás napja óta tart, Es ahogy nem beszélnek az ünnepi szónokok az 56 előtti borzalmakról, ugyanúgy hallgatnak az utolsó húsz évben egyre súlyosbodó gondokról* a nemzetfogyásról, az alkoholizmusról, az öngyilkossági epidémiáról, az ifjúság problémáiról, a családok válságáról, az anyagi jólét ellenére is egyre rosszabbodó társadalmi közérzetről. De a fizikai újjáépítéssel sincs sok okuk dicsekedni, főleg ha a nyugati tempóhoz hasonítjuk azt.Ott már nyoma sincs a háborús károknak. De Budapesten még ma is százával lehet Iát ni - persze^csak a mellékutcákban és a külső kerületekben - bombasérült,belövéses, gerendákkal alátámogatott, aknaszaggatta házakat. Maróthy László budapesti párttitkár igazolja, hogy így van. Hadd idézzem zárszóul beszédének egy mondatát* "Az országgal együtt Budapest is sokat fejlődött, bár háborúütötte sebei mindegyikét máig sem tudta kiheverni." E fogalmazási remekműből nemcsak az derül ki, hogy Maróthy elvtárs hadilábon áll az anyanyelvével, hanem az is, hogy 39 évvel a "felszabadulás" után^még^nem sikerült begyógyítani - eltüntetni - a főváros minden háborús sebét, sérülését. Ennyit ér a szocializmus újjáépítése, a kommunista fejlődés. A sokat ^yalázott Horthy-rendszernek felrójják, hogy huszonnégy évvel a vesztett háború és az országcsonkító béke után még megtűrte a Mária Valéria-telepet. Amelyik rendszer 39 évvel a háború után nem tudta teljesen rendbehozni a fővárosát, annak nincs joga másokat gyalázni és főleg nincs joga kérkedni az elért eredményekkel.

Eltemették az érdi temetőben Csuka Zoltánt, a múlt hónap végén nyolcvanhárom éves korában elhúnyt József Attila-díjas írót, műfordítót.

A ^magyarországi látogatásról visszatérők sokat mesélnek arról, hogy a Váci-utcában gyönyörű népművészeti^tárgyakat, szép kisipari cipőket, nyugati ízlésre valló ruhaféléket lehet vásárolni. Drága pénzért, de lehet. Korlátlanul. Hogy mit nem lehet kapni, az természetesen elkerüli a turisták figyelmét. Hadd iktassak most ide egy rövid listát, amit a Belkereskedelmi Minisztérium adott ki április elején a jelenlegi hiánycikkekről. Ezek* szeg, csavarárú, zár, lakat,- 4 -